Magyar Ujság, 1898. március (7. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-01 / 60. szám

ílnló tünet. Budapest, február 28. Nem egyszer volt alkalmunk hallani i. néppárti képviselők büszke vallomását, hogy ők képviselik a nemzet igazi köz­véleményét s ha ez a parlamentben nem is nyer numerikus kifejezést, ez csak annak tulajdonitható, hogy a kormány a választásokon erőszakos eszközökkel buk­tatja el a néppárt jelöltjeit. Ezt az állítást a kormány energiku­san megczáfolta mindannyiszor, valahány­szor azt a néppártnak megnyilatkozott nagyzási hóbortja szükségessé tette. Wlas- sics kultuszminiszter igen találóan jelle­mezte a néppártot, midőn azt a múló tünet dubiózus rovatában könyvelte el. Rakovszky, Molnár apát és társai na­gyot röhögtek ezen. Ők, a politikai éles­látás kimagasló alakjai, jobban tudják, hogy a néppárt nemcsak örökéletü, ha­nem rövid időn belül uralomra is fog kerül ni. Az általános választások óta három néppárti kerületben vált szükségessé az alkotmányos mérkőzés. Ezek: Csacza, Várna és Alsó-Lendva. A néppárt legerő­sebb fészkei voltak ezek az általános vá­lasztások idején. E kerületekben tombolt a fanatizmus, a faji gyűlölet. Asszonyok és gyermekek vegyültek a küzdelembe s a hol a férfiak fanatizmusa nem volt elég erős, ott ők álltak az élre s esze­veszett őrjöngéssel kergették be a vá­lasztókat a néppárt táborába. Könnyű volt akkor fanatizálni. Akkor még elhitték a választók, hogy a pol­gári házasság vallásuktól fosztja meg őket; hogy most a templomokra követ­kezik a sor, m lyekről egymásután fog­ják leütni a keresztet; az anya kebléről leszakítják gyermekét, kiragadják vallá sából is zsidóvá teszik. Bolonditani lehet a népet, de csak egy bizonyos ideig. A jóslatok nem kö­vetkeztek be, — de bekövetkezett a ki­józanodás. Ugyanazok a kerületek, me­lyekben a fanatizmus a legvehemenseb- ben rombolt az általános választások ide­jén, most az újabb választások alkal­mával egymásután hullottak, mint érett gyümölcs, a szabadelvű párt ölébe. Csacza, Várna és Alsó Lendva határ­kövei annak a pusztulásnak, mely a nép­pártot és eszméit a teljes elzüllés felé vezeti. Talán egy éve mindössze, hogy a kultuszminiszter a néppártot múló tünetnek mondotta; rövid egy esztendő elég volt arra, hogy ezt az igazságot ilyen hatalmas példák megerősítsék. Alsó-lendvai vereségük az, mely a legsúlyosabb reájuk nézve. Az általános választások alkalmával sikerült fanati­ugyanaz a jelölt, ki akkor százakra menő többséggel győzött, most ugyanazzal a jelölttel szemben csúfos kudarezot vallott. Pedig ma is ugyanazok fanatizálták a népet, mint akkor s ugyanazokkal a fegy­verekkel harczoltak, mint akkor. Még az a vigasztalásuk sincs meg, hogy erőszakról, a választási elnök ön­kényéről panaszkodhatnának. A jelen volt néppárti képviselők ott, a választás színhelyén elismerték, hogy a választás a legnagyobb rendben folyt. Hogy is lehe­tett volna kifogásuk a vezetés ellen, mi­kor a választási elnök is az ő táborukba p tartozik ? Es mindezek daczára vereséget szenvedtek — egy zsidóval szemben. Mert ennek is súlya van. Mandel Pál nemcsak szabadelvű, hanem zsidó is. Vele szemben harezba vihették és vitték is a fajgyűlöletet és a felekezeti türelmetlen­séget teljes erejében. Hogy mégsem sike­rült győzniök, ez az idők jele, igazolása annak a minden komoly ember által akczeptált tételnek, hogy a néppárt csak múló tünet, mely ideig-óráig a felszínen maradhat, de a mely el fog pusztulni, mert nincsenek gyökerei a földben. El fog pusztulni, mint elpusztult a néhai antiszemita párt. Lehet, hogy fel­színre kerül újra — hiszen a néppárt nyíltan akar antiszemita párttá átvedleni — de újra és lehetőleg gyorsan le fog tűnni ismét abba a semmiségbe, a mely­ből szószólói feltolakodtak a szereplés színpadára. Budapest, február 28. = A képviselőház márczius hó 1-én dél­előtt tiz órakor ülést tart. Napirend: 1. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása. 2. A bel­ügyi miniszter válasza Molnár János interpel- lácziójára a csaczai katolikus kör ügyében. = Goluchowski gróf külügyminiszter tegnap délután hosszabb látogatást tett Bánffy báró mi­niszterelnöknél. «*= Gau’sch miniszterelnök és Kállay közős pénzügyminiszter tegnap este Bácsbe érkeztek visz- sza Budapestről. = Kihallgatás. Ő Felsége ma délelőtt álta­lános kihallgatást adott. Többek közül fogadtat­tak: Jósika Samu báró, Andrássy Tivadar gróf, Dessetvffy Sándor püspök, Nákó Kálmán gróf, Teleki Géza gróf és Zichy Géza gróf tit­kos tanácsosok, Szmrecsányi és Bimely Károly püspökök, Kiss Pál államtitkár, JPálffy-Daun gróf és Sárközy Aurél főispánok, Nádasdy Tamás gróf, Bánó József, Szemere Lajos, Szé­chényi Imre gróf és Ferm Imre kamarások, Bérezik Árpád, Csőké Ferencz és Wagner Vil­mos miniszteri tanácsosok, JanÜsek József kú­riai biró, Csepreghy János kereskedelmi taná­csos, Bérezik Gyula műszaki tanácsos, Duma György gimnáziumi igazgató, Jungreisz Pál rabbi, Kosztka Antal dr. jogügyi igazgatósági igazgató, Oervay Pál dr. és Dumtsa Jenő sz.-endrei polgármester. Eramcr Komé! javaslata. Budapest, február 28. A sajtószabadságról és a kormánynak a szoczialista izgatások ellen foganatosított intéz­kedésekről párt szempontból is, a sajtó szem­pontjából is szóban és Írásban a legkülönfélébb vélemények szólaltak már meg, melyeknek egyike sem volt alkalmas arra, hogy a helyzetet sza­nálja és a kérdést a maga igaz voltában meg­világítsa. A kik a kormányt támadták a sajtó- törvény »megsértéséért«, konkrét javaslataikkal nem a sajtószabadság megóvását czélozták. Abban úgyszólván az egész törvényhozás megegyezett hogy a szoczialista izgatások ellen föllépni kell s hogy föllépésre az eddigi gyakorlat módot nem nyújt. A kormány és a többség felfogása szerint a sajtószabadság érdekeiben való volt, hogy ne a törvényt érintsék az intézkedések, hanem foganatosíttassanak azok a törvény alap­ján és a törvény keretében. így keletkeztek az ismert miniszteri rendeletek és az ellenzék igyekvése csütörtököt vallott, mikor e rendeletek és a törvény között ellentétet akart kimutatni. Gróf Apponyi Albert fölfogása, mely a rendeleteknél libcrálisahbnak tartaná a kivételes törvényt, úgyszólván az egész ház visszautasítja. Ily körülmények között az Emmer Kornél mai beszéde és az ezzel kapcsolatos határozati javas­lata valósággal elhatározóvá lett az egész kér­désre és hivatva van arra, hogy a sajtótörvény­nek a szoczialista izgatásokkal való relácziója véglegesen megvliágittasék. Ernmer Kornél föltétlenül elismeri a mi­niszteri rendeleteknek a törvényhez való siiuu- lását s ha e rendeleteket végleges elintézésnek nem tekintheti s a kivételes törvények veszedel­mes statuálásában sem láthat végleges megol­dást, szükségképen levonja az egyetlen lehető konzekvencziátrámutat, hogy az 1848-iki tör­vény a mai viszonyok között ki nem elégíthet s a jövőben várható nagy szocziális küzdelmek mellett végképen el fog avulni. Ehhez képest egy uj sajtótörvény megalkotásának a feladatá­val áll szemben az ország s határozati javaslata az uj sajtótörvény megalkotására utasítja a kor­mányt. Mint értesülünk, Ernmer Kornél javaslata nemcsak a képviselők többségében találkozott élénk helyesléssel, hanem a kormány is hajlandó azt magáévá tenni. Természetes azonban, hogy az ilyen nagy föladat, mely gondos tanulmányt és alapos előmunkálatokat igényel, nem oldható meg a mai aktuális események és vita keretében, ha­nem mint végleges törvényhozási alkotás inkább a jövőre bir fontossággal, mint a jelenre Egy uj sajtótörvény, kellő körültekintéssel, liberális szel­lemben megalkotva, alkalmas arra, hogy mos­tanihoz hasonló akut helyzetben fölöslegessé te­gyen külön kormányintézkedéseket. De mig ez a törvény nincs meg, az 1848-iki törvény alapján, a kormány a törvény épsége és a sajtó- szabadság megóvása érdekében alkalmasabb és törvényesebb eljárást az ismeretes rendeleteknél nem találhatott s igy az Ernmer Kornél batá­zálni a népet 8 olyan terrorizmust fel­idézni a kegyszerek bevonásával, hogy Szspkesztoseg: Km?»»:' Előfizetési ár: 1 övre 33 frt, fél évre 6 frí, nn .-éti övre 3 frt, 1 kori. 1 írt.-.'•wv.: - Jl I Egyes szám ára: helyben éti viae&eia } 4 kr. Kiadóhivatal: Budapest, IV kér., £*c?eaosloX-t@r« 3. Lapunk mai száma 16 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents