Magyar Ujság, 1898. június (7.évfolyam, 150-179. szám)

1898-06-01 / 150. szám

2 kárt tegyen a kolozsvári ünnepség teljes rózsáiban. Hát mi se feszegessük ezt a dolgot tovább. Örvendjünk a kolozsvári napok üdvös tanulságainak. E tanulságok közül különösen fontos kettő. Az egyik az, hogy az erdélyi részek magyar társadalmában nyoma sincs annak a zárkózottságnak, annak az elkülönzésre törekvő szellemnek, amelyet Erdélyre reá fognak. Az erdélyi magyarság minden izében összeforrott velünk. Nincs semmi: sem társadalmi felfogás, sem politika, sem a múltak emléke, sem a históriának hagyománya, amely tőlünk elválasztaná. A másik az, hogy mikor a kolozsvári ünnepen lélekben és akaratban ott volt az egész nemzet, a múltak eme tiszteletéből vigasztalást meríthetünk arra nézve, hogy Magyarországnak jövője s a jövőben történelmi hivatása van. Budapest, május 31. «d. Bánffy báró miniszterelnök pénteken, június hó 3-án és kedden, június 7-én nem ad kihallgatást. A képviselőház folyó évi június hó 1-én szerdán déli tizenkét órakor ülést tart. Béke vagy bábom? azért nem látjuk annyira közelfekvőnek a veszedelmet, mint a washingtoni kapitólium politikai emberei, akik valószínűleg még mindig Salisbury és Chamberlain beszédeinek hatása alatt állanak. Tényleg, ha beszélhetünk a nemzetközi helyzet zavarairól, azok mind Angolországgal kapcsolatosak. Kína és a Nigervidék sorsa alaposan fölzavarta a John Bull flegmáját, csak az a kérdés, hogy izgatottsága tettekben vagy megalkuvásban fog-e kifejezésre jutni. A mai nap szenzácziós jelentései is nem a nyugatindiai harctérről szólnak, hanem a st.jamesi kabinet terveit szellőztetik. A Kínában kifejtett lázas tevékenységéről ■— aminek legújabb, bizonyára értékes gyümölcse az engedély a yang-cse-kiang-völgyi vasút kiépítésére — nem is szólva, újólag emlegetik az angol-amerikai szövetséget és azonfelül valami megegyezési kísérletet Portugállal. A Daily Telegraph értesülése szerint nagyon komoly lépések történtek Washington és London között a szövetség előkészítése tekintetében; ezzel a hírrel hozható kapcsolatba a portugál és spanyol lapoknak egészen új leleplezése, amely szerint Angolország arra szeretné rábírni a lisszaboni kormányt, hogy engedné meg angol csapatok partraszállását portugál területen. A Reuter Office pedig azt közli, hogy az angol hadügyi kormány a tartalékosok behívása iránt tesz intézkedéseket. Mindez egybevéve azt sejteti, mintha Angolország tényleg valami nagy dolgot koholna, ami azután könnyen igazolhatná Wolcott szenátor komor jóslatát. Hanem különösen újabban annyira bizalmatlanok lettünk a leghatározottabb alakban jelentkező hírek iránt is, azonfelül annyira nehezen képzelhető el Angolország valamely fegyveres föllépése, hogy legalább egyelőre megfelelő óvatossággal fogadjuk úgy a jóslatokat, mint a kombinácziókat. Teljesen kizártnak azonban kében. Ennek az operettének a fordítása is Makai Emil ötletes tollát dicséri, aki mostanában több jó darabot fordít magyarra, mint amennyit a külföldön b írnak. Az Opera zárja a kapuit. Mielőtt végképen zárta volna, Arnoldson Siegried után bemutatott egy hazai vendéget is: Zilahyné Singhoffer Vilmát. Örömmel konstatáljuk, hogy az idegen vendég nagy sikere után tisztességes sikere volt a hazai vendégnek is. Szép üde hangú, jeles iskolájú, intelligens énekesnő a Zilahy Gyula felesége. Szerződtetik-e, nem tudjuk, azt pedig, hogy Diósyné Handel Bertát idegenbe eresztenék, nem hiszszük. A mi Operaházunk épenséggel nem olyan gazdag művészi erőkben, hogy ezt a fényes talentumú hazai művésznőt egykönnyen nélkülözhetné és talán nem is olyan szegény, hogy meg ne tarthatná, mégsem tartjuk azt a lehetőséget, hogy Angolország komoly előkészületeket tesz ázsiai és afrikai rendkívülien érdekeinek a megvédelmezésé, ezért keresi a szövetségeseket Angkában, Európában és Ázsiában. Talál valami használhatót, alkalmasint jórészt ezen fordul meg további elhatározása. Faure franczia köztársasági elnök pünkösdi beszéde St.-Etienneben egyáltalában nem viseli magán annak nyomát, mintha a spanyol-amerikai furcsa háborún kívül egyéb veszedelem is állana küszöbön. Sőt inkább úgy nyilatkozott az elnök, mint a béke apostola, habár az 1870—ki háborúban elesett katonák emlékének a leleplezése csábító alkalomul kínálkozott arra, hogy harczias fordulatokkal keressen tetszést és népszerűséget. E helyett újólag a béke őréül mutatta be Francziaországot és a franczia-orosz szövetséget, nagyon okosan és nagyon helyesen azt mondva erről az utóbbiról, hogy csak addig erősíti Francziaország nemzetközi helyzetét, amíg a köztársaság a békét szolgálja, érdekeit és jogait védelmezi. Azaz agresszív franczia törekvések nem számíthatnak orosz támogatásra. Ebből a felfogásból kifolyólag Faure a hadsereg és haditengerészet fejlesztését is a béke érdekében sürgeti és a béke politikájának diadalára ürítette poharát. Reméljük, hogy a jövő inkább fogja igazolni a sz.-etiennes beszédet, mintsem a washingtoni ijesztgetést. Diplomata.* Budapest, május 31. Wolcott az Egyesült Államok szenátusának tegnapi ülésén azt mesélte, hogy minden percben várhatjuk a világháború kitörését, mert a spanyol-amerikai viszályból kifolyólag a feszültség Európában olyan erős, hogy bármely véletlen szikra fölrobbanthatja a puskaporos hordót. Nem tudjuk, hogy a yankee-szenátor honnan szedi nyugtalanító értesüléseit; talán egyszerűen a csapata nélküli spanyolamerikai háborúról akarja elterelni a figyelmet és csökkenteni szeretné a szanjagói humbug-csata híte által keltett megbotránkozást. Mi itt Európában jól ismerjük ugyan a nemzetközi helyzet kellemetlenségeit, de lélekkel kurucz magyarrá szittyásodott és a magyar szót emelvén uralomra a színházában, egy darab honfoglalást is vitt véghez a Városligeti arénában — kiérdemelte azt, hogy a német nevével is elfogadják és elismerjék jó magyar embernek. Föld Zsigmondnak, akinek már volt oka is, alkalma is, hogy gyönyörűsége teljék az ő első szülöttében, bizonyára csak örömet okoz vele Föld Mátyás, ha egy magyar névhez kéri ki az ő atyai beleegyezését. Premierekben egyébként se szűkölködött ez a hét. Az ötletes Vígszínházat ezúttal se hagyta cserben az ő nagy találékonysága. Még mindig talál a külföldi darabok között olyan rosszat, hogy azt előadhassa. Hogy ezúttal egy jeles írónak fedezte fel egy rossz darabját: ez a rossz kutatásában bizonyos raffinált ügyességre mutat. El kell ismerni, hogy a Két Tempest kapitány a hanyatló század legunalmasabb vígjátékai közé tartozik. Ilyet a derék John Pool csak egyet ért életében és ekkor kétségtelenül a Vígszínházra gondolt. Az eset különben normális lefolyású volt. A nézőtér üres volt és a közönség unatkozott, amihez a nézőtérnek és a közönségnek is feltétlenül joga volt. Valamelyest csak az izgatta az embereket: mi okon nevezik ezt a darabot vígjátéknak és mi okon nevezik ezt a borús műintézetet Vígszínháznak ? Nagyobb szerencséje volt a Népszínháznak Jáfet tizenkét feleségével. A tizenkét feleség megtette a maga kötelességét és a közönségnek nem volt oka a panaszra. Ez a sláger bevált slágernek. A siró darab után ime a nevető darab. Miután a könyzacskókra hasztalan számított Porzsolt, a nevető idegekhez apellált és itt helyet is adtak a kívánságának a kassza érde Ripp. ■TAR ÚJSÁG. A sztrájk. — Zola Emil. — Egy szép napon az öles Misu hivott félre. Arcza komoly volt, mint a förgeteges ég. — Hallod — mondá még mindig a maga recsegő, parasztos hangján — akarsz-e velünk tartani ? Én a nélkül, hogy csak meggondoltam volna a dolgot, hirtelen rámondtam, hogy: igen. Veszettül hizelgett, hogy az öles, a nagy, a félelmetes Misu szövetségesének hí meg. Míg aztán az öles Misu töviről-hegyire elrecsegte, hogy miről van tulajdonképen szó, én áhítattal bámultam napbarnított arczába. ÉrezA lakomán, amelyet a kereskedelmi miniszter adott Faure elnök tiszteletére, a kamara elnöke felköszöntötte a köztársasági elnököt. Faure hosszabb beszéddel válaszolt, amelyben megdicsérte Loire megye lakosságának munkásságát és hangsúlyozta, hogy bizton számíthatnak a kormány támogatására mindazok a törekvések, amelyek a külkereskedelem fejlesztésére és a külföldi verseny ellen való küzdelemre irányulnak. A kormány mindent elkövet, hogy nagynem, amikor elmondta az összeesküvés tervét, hogy hangja mélyén ott rezeg a bizalmatlanság. De a lelkesedés öröme, mely arczomon felgyűlt, lassan kint eloszlatta kételyeit. Mikor aztán másodikat csengettek és visszatértünk az osztályba, halkan súgta felém: — Tehát rendben van. . . Nem száll madba a bátorságod és nem fogod iskolapajtásaidat elárulni ? — Nem! Hisz meg fogod látni. Leköt az esküm, melylyel megesküdtem. — Mert ellenkező esetben nem mondom, hogy meg foglak verni, — mondá Misu méltóságteljesen — hanem mindenkinek elmondom, hogy te vagy az áruló és senki se fog többet veled beszélni. Ez a fenyegetés hősivé avatta lelkületemet. Nem, még ha kerékbetöréssel büntet meg az igazgató, akkor sem árulom el öles Misu pajtásomat. Lázas izgalommal vártam már az ebéd idejét, a tervezett forradalomnak a reflektóriumban kellett kitörnie. Az öles Misu egy parasztnak volt a fia, akit ötvenegyben az államcsíny inszurekciójában félholtan maradt az udianei síkon és sikerült neki aztán mégis a menekülés. Amikor aztán újra felbukkant, nem bántotta senki, de a vidékinek tekintélyesebbjei csak mégis úgy hívták, hogy Misu a lókötő. Lókötő Misu, aki maga becsületes, de tudatlan volt, tehát azt akarta, hogy fia tudományos ember legyen, igy került aztán fia az öles Misu hozzánk az iskolába, hogy ő a tudomány hatalmával vívja ki majdan azt, a miért az apja karddal kezében harczolt és vérét ontotta a csatatéren. 1898. június Saint-Étienne, május 31.