Magyar Ujság, 1898. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-01 / 180. szám

t nem vetett ott, a­hol a tisztelt néppárt politikai vándorgyűléseket rendez. Babona és fanatizmus a fő lelki ru­gója és benső oka a galicziai paraszt­mozgalomnak. Babona és fanatizmus a néppárt jelszava, vagy legalább is ezek a népre gyakorolt hatásának erkölcsi motívumai. Szerencse, hogy a tiszta magyar vár­megyék józan népe nem veszi be sem a babonát, sem a fanatizmust, tehát nem veszi be a néppárt tanait. Csakhogy a klerikális demagógia a tűzzel játszik, mikor a tömegek felszított szenvedélyét a zsidók és a liberálisok ellen akarja megindítani. A galicziai példa mutatja, hogy a mozgalom nem áll meg az első lépcsőfokon, a zsidóknál, hanem tovább megy és eljut a püspökök palotájáig s a plébániákig .. . A galicziai parasztmozgalom tanul­ságait megszívlelheti az Alkotmány. Ha már elismeri, hogy e veszedelmes moz­galmak fő oka a babona és a fanatizmus, térítse jó útra pártját, a­mely a babona és fanatizmus szolgálatában már eddig is nagy utakat tett meg s még nagyobb utakat fog megtenni jövőben. Soha még párt, a­mely felfelé kon­zervatívnak szereti magát hirdetni, nem dolgozott lefelé radikálisabb és felforga­­tóbb eszközökkel. ! FTT i frr­ TT ’tttttT Budapest, június 30. Nagy reményekkel voltunk tele. Gyönyörű­séggel olvastuk a földmivelésügyi minisztérium jelentéseit a magyar föld sokat igérő termésé­ről. Az Alföld kincsesháza igen szép termést ígért. Az árak is jók, mi kell egyéb, mint jó termés és jó ár, hogy a nemzet új erőhöz jusson ? De isten-csapás szakadt reánk. Az utolsó napok szörnyű jégverése úgyszólván néhány órá­val az aratás kezdete előtt, megtépdeste­reme­s tekintetem megmeredt e látvány igézetétől. S a­mint nézem e borzalmas képet, mindjobban kiszélesedett, terjedt s végre nem is láttam a várost, mely tehetetlenül állta az elemek roha­mát, hanem csakis a jégvihart, mely tovaszágul­­dott a felhőkkel, álmukban lepve meg a szen­dergő mezőket. Látok nyomorultul agyonvert madarakat, a bokor édesszavu apró lényeit, ki­ket az Ur szokott táplálni; látom a mezők liliomait pocsékká téve, melyeket a Biblia sze­rint szintén az Ur szokott fölruházni és ékesi­­teni. Látok rengeteg búzatáblákat elhajolni a csapás alatt; látok rohanó vizeket, melyek meg­töltötték a leglapályosabb részeket, elvévén a szegény emberek kenyerét; látok gyökerestől ki­tépett fákat, tönkretett szőlőket és látok ezernyi ezer jajveszéklő embert, a­kinek a gyomra ko­rogni fog, a­ki szoczialista létére is dolgozna, ha volna mit. S azután az elemek nagyszerű csatája közt végtelenül sivár próza fogott el. A kavargó fel­hők, az idegesen szaladgáló villámok, a jégára­dat rideg gazdasági tényezővé váltak előttem, melylyel a közgazdasági rovat vezetői nyugodt közleményekben fognak leszámolni a lapokban. És számokkal fogják bizonyítani,, hogy ez éjjel nagyon megfogyott a kenyér. És ezt mind a jég tévé. Azaz, hogy nem fogyott meg mindenkinél, sőt sok embernél megszaporodott. Mert kiszá­­mithatlanok a Gondviselés utjai, s mérhetlen az Úr jósága, mely gondoskodik nemcsak az ég madarairól, hanem azon emberekről is, kiknek nincs egy talpalattnyi földjük sem. Sőt rendesen ezeknek van a legtöbb s legfehérebb kenyerük, Ü1ÜL'. . I __"! jiJjJJ­ Jm .... a mi ismét fényes bizonyíték a világ fölülmul­­hatlan berendezése mellett. Mert hogy ablakomnál álltam, más jelené­sem is volt. Látom vala sok embereknek csapa­tát, fölötte igen örvendezőket; látom a tőzsde­béli felekezet férfiúit, kik háladatos szívvel mondanak vala köszönetet az Urnak, ki az ő javukra billentő a hausse és baisse harczát az árutőzsde téréin . . . Éjfél volt, a szellemek órájának kezdete, mikor a jégeső megszűnt, — elég tapintatosan. Nem is lett volna czélirányos túlhajtania a dol­got, mert hiszen az Alföld gabonáját már job­ban le nem verhette lábáról. Mérsékletes tény­kedés volt, épen elég volt. A felhők oszladozni kezdtek, de a villám­lás még folyton tartott, s egy-egy elkésett menny­dörgés lomhán gurult végig az égbolton, mint a gyűlölködő ebnek a mozgása. Majd megszűnt a villámlás is, s csak a láthatáron vilódzott meg nesztelenül, moraj nélkül, kísérteties fénybe bo­rítva a megszakadozott fekete felhőket, melyek úgy tolultak a zenith felé, mint a mesebeli szörnyek. Dantel látvány volt a villanyos fénynek ez a tülekedése a sötét felhőrongyokkal a láthatá­ron. Mintha ott kezdődött volna a pokol, mintha ennek kékes lángja csapott volna ki a világra. Majd pitymallani kezdett, az ég lassan kint egé­szen kitisztult, s fölvonult a rózsaujja hajnal, a hetivásárosok beszállingóztak sovány gebéik­kel, a lumpok kurjongatva botorkáltak végig az utczákon, a fecskék megint csicseregi kezdtek. Mintha mi sem történt volna az éjszaka. —tin. A Jégverés­­ nyeinket is. Sok helyen aligha lesz aratás, — ezt a becses munkát elvégezte a munkás előtt a sötét fellegekből előtört orkán s a mindent le­­söprő jégvihar. Ez a csapás az, mely ma minden magyar ember érdeklődését első­sorban bilincseli le. Még a­kinek egy talpalattnyi földje sincs, az is szomorúan nézi a nemzeti vagyon ily gyors, szinte végzetszerű pusztulását. A Dunántúl pusztított leginkább a vihar. A jégverés itt pusztított a legjobban. Fehér­megye, a­hol pedig tavaly az általános rossz termés közepette, igen kielégítő volt az aratás eredménye, most nehéz napok elé néz. Hasonló híreket kapunk Sopronból és Mosonból, sőt a Tisza-Maros szögéről Kis-Jenőről is. Elpusztult a Felvidék termésének egy része is. Vihart és pusztulást hirdetnek a táviratok az ország legnagyobb részeiből. Ha e hírek valók, úgy a várt termésnek harmincz százaléka el­­pusztult. Ha ez igaz volna, úgy a kivitelre ma­radó gabonamennyiséget tette pocsékká a rette­netes jégverés. Nem szabad azonban elvesztenünk a fejün­ket. Ismerni kell a rémület első perczeiben szü­letett hírek forrásait. Igaz, hogy a pusztítás elég tetemes, de alapos okunk van rá, hogy a hírek túlzott voltára utaljunk. Nem kételkedünk a tudósítók jóhiszeműségében, de a kárt egy­általán nem vagyunk hajlandók abban a mennyi­ségben elfogadni, a­mint azt a tudósítók a vihar s az első ijedelem hatása alatt perczentekben csakhamar kiszámították. A kár nagy, de nem olyan, a minővel né­mely lap jónak találja olvasó közönségét rémíz­­getni. A tőzsde is felült e rémhíreknek, s a határidő­ huza ma reggel egyszerre harmincz krajczárral emelkedett. De alig hangzott el a déli harangszó, s a harmincz krajczáros emel­kedés tizenkét krajczáros emelkedésre sülyedt. Néhány óra elég volt arra, hogy a gabona­­tőzsde alapos informác­iókhoz jusson. Az áremel­kedésben ki van fejezve a jégverés pusztítása, de annak csakhamar mérsékeltebb számban való méltánylása a legjobb bizonyíték a mellett, hogy a kárt túlbecsülték s az átlagos termés az or­szágban nem fog középszerűen alul maradni. A börze figyelmét nem kerülhette el az a körülmény, hogy a magyar Alföld igazi búzatermő földjét a pusztítás csak elenyésző csekély részben érte. Nógrád, Bars, Árva, Trencsén búzája számí­tásba sem jöhet; a Felvidéket ért csapás egyál­talán nagyon csekély mérvben alterálhatja azt az eredményt, melyet az aratás előtt már meg­közelítő számokban fejezett ki a földmivelésügyi minisztérium legutóbbi jelentése. A Duna-Tisza köze, a Maros-szöge, a Bán­ság s az egész Tiszán­túli rész termése úgyszól­ván teljesen érintetlen. Mindössze két helyről kaptunk jégverésről és zivatarról hírt: Nagy­váradról és Kis-Jenőről. A pusztítás mindkét helyen elég nagy, de az mégis csak lokális jel­legű csapás, mely nem ölelt fel nagyobb vidékeket. A Dunántúlt érte a legnagyobb veszede­lem. A­ki azonban az egész Dunántúl pusztu­lásáról beszél, az fölötte túloz. Csakis a felső Dunához közelebb eső megyék szenvedtek a jég­verés alatt. Sokat szenvedtek Fehér-, Esztergom-, Moson- és Vas megyék, de már Veszprém megye csak jelentéktelenebb károkat szenvedett, míg a Veszprém megyétől délre eső összes vidékek, bele­értve Horvát-Szlavon-Dalmátországokat is, tel­jesen ép terméssel dicsekedhetnek.­­ A gazdaközönség helyzetét pedig legke­vésbé szabad túl sötét színekkel ecsetelni. Mert úgy áll a dolog, hogy a jégvert vidékeknek leg­alább 70—80 százaléka biztosítva van. Erről tesz bizonyságot az a tömérdek jégkár-jelentés, melylyel most a biztosító­társaságokat elhalmoz­zák. Ma már a kisgazdák is biztosítják termé­süket jégverés ellen s megtették ezt most is, midőn a termés oly szépnek és gazdagnak kí­nálkozott. Ismételjük, hogy a kár igen jelentékeny, mely a közvagyont a jégverés által érte, — de Szodomai pusztulásról beszélni legalább is jogo­sulatlan.* Kassa. Kassa fölött a fő­hő 28—29-iki éj­jelen, épen éjféltájt, borzasztó zivatar vonult el, soha nem tapasztalt jégveréssel. Az egyes jég­darabok ökölnyi nagyságúak voltak és ezer meg ezer ablaktáblát zúztak be. A termés a város körül mind le van csépelve, a gyümölcs mind leverve. Pécs. A jéggel kapcsolatos pusztító zivatar ma éjjel fél egy órakor Pécs és környéke fölött szakadt le, nagy károkat okozva. Az alantabb fekvő utczákban méternyi magasságra torlódott össze a jég. A víz behatolt a pinczékbe és a házakba s a veteményekben, a­melyek szépen állottak, a diónagyságú jégdarabok tetemes kárt okoztak. Szerencsére azonban a jég csak a ki­sebb táblákra csapott le. Most utczaszerte tisz­togatják az iszapot, mely nagy tömegekben ma­radt vissza. Magyar-Óvár. Az aratás a vármegyében tegnap óta folyamatban van. Az eredmény: jó középtermés. Kis-Jenő. Tegnap este tíz óra körül óriási jégeső volt, a vetésekben mérhetetlen kárt oko­zott. A színházban az asszonyok és leányok az ijedtségtől elájultak, az előadást félbe kellett szakítani. Szent-Márton-hátáról írják, hogy ott tegnap­előtt este tíz órakor iszonyú jégvihar pusztított. A tyúktojásnál nagyobb jég teljesen tönkretette a szőlőt és a gyümölcsfákat teljesen letarolta. A jég olyan rétegben borította a földet, hogy másnap délben — pedig a meleg 22 fokos volt — az árkokban s a kicsépelt kalászú, összetört szalmaszálak tövében nagy darab jegek voltak találhatók. A folytonos esőzés a még megmaradt termést elrothadással fenyegeti. Tisza-Polgár szabolcs megyei községben bor­zasztó halállal múlt ki a legutóbbi zivatar alatt Kövér Mihály jómódú földbirtokos. Épen a ta­nyáján volt, a mikor a vihar kitört s az istállóba menekült a lovai közé. A villám lecsapott, az épület lángba borult s három-négy másodpercz alatt, akárcsak egy meggyujtott czigarettapapir, néhány óriási lobbanással földig hamuvá égett. A benrekedt gazdának a rémülettől jóformán mozdulnia sem lehetett s a menekülés gondo­latának talán már az első pillanatában együ égett a lovaival és az istállójával. 1­6 :14.­ Budapest, junius 30. , Minisztertanács. Tegnap délután minisz­tertanács volt, a melyen a folyó ügyeket elin­tézték. 1898. jr.ius 1.

Next