Magyar Ujság, 1898. július (7. évfolyam, 180-210. szám)
1898-07-01 / 180. szám
t nem vetett ott, ahol a tisztelt néppárt politikai vándorgyűléseket rendez. Babona és fanatizmus a fő lelki rugója és benső oka a galicziai parasztmozgalomnak. Babona és fanatizmus a néppárt jelszava, vagy legalább is ezek a népre gyakorolt hatásának erkölcsi motívumai. Szerencse, hogy a tiszta magyar vármegyék józan népe nem veszi be sem a babonát, sem a fanatizmust, tehát nem veszi be a néppárt tanait. Csakhogy a klerikális demagógia a tűzzel játszik, mikor a tömegek felszított szenvedélyét a zsidók és a liberálisok ellen akarja megindítani. A galicziai példa mutatja, hogy a mozgalom nem áll meg az első lépcsőfokon, a zsidóknál, hanem tovább megy és eljut a püspökök palotájáig s a plébániákig .. . A galicziai parasztmozgalom tanulságait megszívlelheti az Alkotmány. Ha már elismeri, hogy e veszedelmes mozgalmak fő oka a babona és a fanatizmus, térítse jó útra pártját, amely a babona és fanatizmus szolgálatában már eddig is nagy utakat tett meg s még nagyobb utakat fog megtenni jövőben. Soha még párt, amely felfelé konzervatívnak szereti magát hirdetni, nem dolgozott lefelé radikálisabb és felforgatóbb eszközökkel. ! FTT i frr TT ’tttttT Budapest, június 30. Nagy reményekkel voltunk tele. Gyönyörűséggel olvastuk a földmivelésügyi minisztérium jelentéseit a magyar föld sokat igérő terméséről. Az Alföld kincsesháza igen szép termést ígért. Az árak is jók, mi kell egyéb, mint jó termés és jó ár, hogy a nemzet új erőhöz jusson ? De isten-csapás szakadt reánk. Az utolsó napok szörnyű jégverése úgyszólván néhány órával az aratás kezdete előtt, megtépdesteremes tekintetem megmeredt e látvány igézetétől. S amint nézem e borzalmas képet, mindjobban kiszélesedett, terjedt s végre nem is láttam a várost, mely tehetetlenül állta az elemek rohamát, hanem csakis a jégvihart, mely tovaszáguldott a felhőkkel, álmukban lepve meg a szendergő mezőket. Látok nyomorultul agyonvert madarakat, a bokor édesszavu apró lényeit, kiket az Ur szokott táplálni; látom a mezők liliomait pocsékká téve, melyeket a Biblia szerint szintén az Ur szokott fölruházni és ékesiteni. Látok rengeteg búzatáblákat elhajolni a csapás alatt; látok rohanó vizeket, melyek megtöltötték a leglapályosabb részeket, elvévén a szegény emberek kenyerét; látok gyökerestől kitépett fákat, tönkretett szőlőket és látok ezernyi ezer jajveszéklő embert, akinek a gyomra korogni fog, aki szoczialista létére is dolgozna, ha volna mit. S azután az elemek nagyszerű csatája közt végtelenül sivár próza fogott el. A kavargó felhők, az idegesen szaladgáló villámok, a jégáradat rideg gazdasági tényezővé váltak előttem, melylyel a közgazdasági rovat vezetői nyugodt közleményekben fognak leszámolni a lapokban. És számokkal fogják bizonyítani,, hogy ez éjjel nagyon megfogyott a kenyér. És ezt mind a jég tévé. Azaz, hogy nem fogyott meg mindenkinél, sőt sok embernél megszaporodott. Mert kiszámithatlanok a Gondviselés utjai, s mérhetlen az Úr jósága, mely gondoskodik nemcsak az ég madarairól, hanem azon emberekről is, kiknek nincs egy talpalattnyi földjük sem. Sőt rendesen ezeknek van a legtöbb s legfehérebb kenyerük, Ü1ÜL'. . I __"! jiJjJJ Jm .... a mi ismét fényes bizonyíték a világ fölülmulhatlan berendezése mellett. Mert hogy ablakomnál álltam, más jelenésem is volt. Látom vala sok embereknek csapatát, fölötte igen örvendezőket; látom a tőzsdebéli felekezet férfiúit, kik háladatos szívvel mondanak vala köszönetet az Urnak, ki az ő javukra billentő a hausse és baisse harczát az árutőzsde téréin . . . Éjfél volt, a szellemek órájának kezdete, mikor a jégeső megszűnt, — elég tapintatosan. Nem is lett volna czélirányos túlhajtania a dolgot, mert hiszen az Alföld gabonáját már jobban le nem verhette lábáról. Mérsékletes ténykedés volt, épen elég volt. A felhők oszladozni kezdtek, de a villámlás még folyton tartott, s egy-egy elkésett mennydörgés lomhán gurult végig az égbolton, mint a gyűlölködő ebnek a mozgása. Majd megszűnt a villámlás is, s csak a láthatáron vilódzott meg nesztelenül, moraj nélkül, kísérteties fénybe borítva a megszakadozott fekete felhőket, melyek úgy tolultak a zenith felé, mint a mesebeli szörnyek. Dantel látvány volt a villanyos fénynek ez a tülekedése a sötét felhőrongyokkal a láthatáron. Mintha ott kezdődött volna a pokol, mintha ennek kékes lángja csapott volna ki a világra. Majd pitymallani kezdett, az ég lassan kint egészen kitisztult, s fölvonult a rózsaujja hajnal, a hetivásárosok beszállingóztak sovány gebéikkel, a lumpok kurjongatva botorkáltak végig az utczákon, a fecskék megint csicseregi kezdtek. Mintha mi sem történt volna az éjszaka. —tin. A Jégverés nyeinket is. Sok helyen aligha lesz aratás, — ezt a becses munkát elvégezte a munkás előtt a sötét fellegekből előtört orkán s a mindent lesöprő jégvihar. Ez a csapás az, mely ma minden magyar ember érdeklődését elsősorban bilincseli le. Még akinek egy talpalattnyi földje sincs, az is szomorúan nézi a nemzeti vagyon ily gyors, szinte végzetszerű pusztulását. A Dunántúl pusztított leginkább a vihar. A jégverés itt pusztított a legjobban. Fehérmegye, ahol pedig tavaly az általános rossz termés közepette, igen kielégítő volt az aratás eredménye, most nehéz napok elé néz. Hasonló híreket kapunk Sopronból és Mosonból, sőt a Tisza-Maros szögéről Kis-Jenőről is. Elpusztult a Felvidék termésének egy része is. Vihart és pusztulást hirdetnek a táviratok az ország legnagyobb részeiből. Ha e hírek valók, úgy a várt termésnek harmincz százaléka elpusztult. Ha ez igaz volna, úgy a kivitelre maradó gabonamennyiséget tette pocsékká a rettenetes jégverés. Nem szabad azonban elvesztenünk a fejünket. Ismerni kell a rémület első perczeiben született hírek forrásait. Igaz, hogy a pusztítás elég tetemes, de alapos okunk van rá, hogy a hírek túlzott voltára utaljunk. Nem kételkedünk a tudósítók jóhiszeműségében, de a kárt egyáltalán nem vagyunk hajlandók abban a mennyiségben elfogadni, amint azt a tudósítók a vihar s az első ijedelem hatása alatt perczentekben csakhamar kiszámították. A kár nagy, de nem olyan, a minővel némely lap jónak találja olvasó közönségét rémízgetni. A tőzsde is felült e rémhíreknek, s a határidő huza ma reggel egyszerre harmincz krajczárral emelkedett. De alig hangzott el a déli harangszó, s a harmincz krajczáros emelkedés tizenkét krajczáros emelkedésre sülyedt. Néhány óra elég volt arra, hogy a gabonatőzsde alapos információkhoz jusson. Az áremelkedésben ki van fejezve a jégverés pusztítása, de annak csakhamar mérsékeltebb számban való méltánylása a legjobb bizonyíték a mellett, hogy a kárt túlbecsülték s az átlagos termés az országban nem fog középszerűen alul maradni. A börze figyelmét nem kerülhette el az a körülmény, hogy a magyar Alföld igazi búzatermő földjét a pusztítás csak elenyésző csekély részben érte. Nógrád, Bars, Árva, Trencsén búzája számításba sem jöhet; a Felvidéket ért csapás egyáltalán nagyon csekély mérvben alterálhatja azt az eredményt, melyet az aratás előtt már megközelítő számokban fejezett ki a földmivelésügyi minisztérium legutóbbi jelentése. A Duna-Tisza köze, a Maros-szöge, a Bánság s az egész Tiszántúli rész termése úgyszólván teljesen érintetlen. Mindössze két helyről kaptunk jégverésről és zivatarról hírt: Nagyváradról és Kis-Jenőről. A pusztítás mindkét helyen elég nagy, de az mégis csak lokális jellegű csapás, mely nem ölelt fel nagyobb vidékeket. A Dunántúlt érte a legnagyobb veszedelem. Aki azonban az egész Dunántúl pusztulásáról beszél, az fölötte túloz. Csakis a felső Dunához közelebb eső megyék szenvedtek a jégverés alatt. Sokat szenvedtek Fehér-, Esztergom-, Moson- és Vas megyék, de már Veszprém megye csak jelentéktelenebb károkat szenvedett, míg a Veszprém megyétől délre eső összes vidékek, beleértve Horvát-Szlavon-Dalmátországokat is, teljesen ép terméssel dicsekedhetnek. A gazdaközönség helyzetét pedig legkevésbé szabad túl sötét színekkel ecsetelni. Mert úgy áll a dolog, hogy a jégvert vidékeknek legalább 70—80 százaléka biztosítva van. Erről tesz bizonyságot az a tömérdek jégkár-jelentés, melylyel most a biztosítótársaságokat elhalmozzák. Ma már a kisgazdák is biztosítják termésüket jégverés ellen s megtették ezt most is, midőn a termés oly szépnek és gazdagnak kínálkozott. Ismételjük, hogy a kár igen jelentékeny, mely a közvagyont a jégverés által érte, — de Szodomai pusztulásról beszélni legalább is jogosulatlan.* Kassa. Kassa fölött a főhő 28—29-iki éjjelen, épen éjféltájt, borzasztó zivatar vonult el, soha nem tapasztalt jégveréssel. Az egyes jégdarabok ökölnyi nagyságúak voltak és ezer meg ezer ablaktáblát zúztak be. A termés a város körül mind le van csépelve, a gyümölcs mind leverve. Pécs. A jéggel kapcsolatos pusztító zivatar ma éjjel fél egy órakor Pécs és környéke fölött szakadt le, nagy károkat okozva. Az alantabb fekvő utczákban méternyi magasságra torlódott össze a jég. A víz behatolt a pinczékbe és a házakba s a veteményekben, amelyek szépen állottak, a diónagyságú jégdarabok tetemes kárt okoztak. Szerencsére azonban a jég csak a kisebb táblákra csapott le. Most utczaszerte tisztogatják az iszapot, mely nagy tömegekben maradt vissza. Magyar-Óvár. Az aratás a vármegyében tegnap óta folyamatban van. Az eredmény: jó középtermés. Kis-Jenő. Tegnap este tíz óra körül óriási jégeső volt, a vetésekben mérhetetlen kárt okozott. A színházban az asszonyok és leányok az ijedtségtől elájultak, az előadást félbe kellett szakítani. Szent-Márton-hátáról írják, hogy ott tegnapelőtt este tíz órakor iszonyú jégvihar pusztított. A tyúktojásnál nagyobb jég teljesen tönkretette a szőlőt és a gyümölcsfákat teljesen letarolta. A jég olyan rétegben borította a földet, hogy másnap délben — pedig a meleg 22 fokos volt — az árkokban s a kicsépelt kalászú, összetört szalmaszálak tövében nagy darab jegek voltak találhatók. A folytonos esőzés a még megmaradt termést elrothadással fenyegeti. Tisza-Polgár szabolcs megyei községben borzasztó halállal múlt ki a legutóbbi zivatar alatt Kövér Mihály jómódú földbirtokos. Épen a tanyáján volt, a mikor a vihar kitört s az istállóba menekült a lovai közé. A villám lecsapott, az épület lángba borult s három-négy másodpercz alatt, akárcsak egy meggyujtott czigarettapapir, néhány óriási lobbanással földig hamuvá égett. A benrekedt gazdának a rémülettől jóformán mozdulnia sem lehetett s a menekülés gondolatának talán már az első pillanatában együ égett a lovaival és az istállójával. 16 :14. Budapest, junius 30. , Minisztertanács. Tegnap délután minisztertanács volt, a melyen a folyó ügyeket elintézték. 1898. jr.ius 1.