Magyar Ujság, 1898. szeptember (7. évfolyam, 240-271. szám)

1898-09-01 / 240. szám

Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. üestítaeló in integrum, Budapest, augusztus 31. Az osztrák bonyodalmak kátyújába jutott kiegyezés ügye remélhetőleg min­den nagyobb zökkenés nélkül rendes ke­rékvágásba kerül. Támpontot nyüjt erre az az értesítés, a melyet a két állam minisztereinek a Felség elnöklete alatt tartott közös tanácskozásairól közzé tettek. A félhivatalos közlemény alakja és tartalma egyaránt a mellett tesz tanú­ságot, hogy a kabinetek között fenfor- gott ellentétek kiegyenlítést nyertek. A helyzet súlypontját ezúttal — meggyőződésünk szerint — nem abban kell keresnünk, hogy a felmerült ellen­tétek itt avagy odaát kabinetválságra nem vezettek; de abban, hogy az az állás­pont, a melyet a szabadelvüpárt kormánya az osztrák bonyodalmak jelentkezésének pillanatától kezdve elfoglalt', az egész vonalon érvényesülést nyert. Ez pedig egyértelmű a magyar közjog és a ma­gyar alkotmányos felfogás érvényesülé­sével. Nem tartanók ennélfogva helyén való­nak — mint erre már többször rá is mutattunk — ha a most lefolyt döntő ta­nácskozások eredményét bárki az osztrákok fölött való győzedelemnek akarná minő­síteni. Erről nem lehet szó. A megállapí­tott megoldásból — ha kölcsönösen őszintén törekszünk a jó eredményre — sem győzők, sem legyőzöttek nem kerül­hetnek ki. Helyesen Ítélve meg a korona dön­tését, abban nem láthatunk egyebet, mint az alkotmányos felfogásnak in integrum restituciójdt. Ezzel a ténynyel a monárkia sorsa továbbra is a két állam alkotmányos tényezőinek eredményes munkálkodásá­hoz van fűzve. Ezektől az alkotmányos tényezőktől függ tehát, hogy hivatásuk magaslatára emelkedve, működésűket si­kerre vezessék. A mit elfogultság nélkül megnyug­vással konstatálhatunk ez eredményből: az a koronás király törhetetlen alkot­mányos hűsége mellett a magyar közjog és a magyar részről mindenkor fenfor- gott alkotmányos felfogás erős voltának kétségtelen nyilvánvalósága. Mert nem anyagi áldozatok, nem jo­gokról való lemondás, nem a magyar nemzet érdekeinek elalkuvása vezettek ez eredményhez. Az osztrák bonyodalmak kezdetétől fogva elfoglalt az az álláspont, hogy az alkotmányos életére nézve tehetet­len Ausztriával szemben sem támasztunk nagyobb és terhesebben teljesíthető igényeket, mint a melyek bennünket egyébként jogosan megilletnek, kell, hogy azt a meggyőződést nemcsak fölkeltse, de meg is érlelje, hogy a közgazdasági kiegyezés kérdéseiben Magyar- országot kufár szempontok nem vezették. Jogunk, sőt kötelességünk is volt in- tranzigenseknek lenni mindenben, a mi a magyar közjog és a magyar alkotmá­nyosság értelmezésére és érvényesítésére vonatkozik: mikor ezt nem azért tettük, hogy anyagi hasznot huzzunk belőle. De jogunk és kötelességünk volt megkí­vánni, hogy ne kelljen anyagi áldozatot hoznunk azért, a mihez feltétlen és el- vitázhatatlan jogot adott nekünk a törvény és alkotmányunk. Hiába erősködnek ennélfogva osztrák elleneink és velük bámulatos egyetértés­ben a magyar ellenzéki sajtó, hogy isten tudja miféle anyagi engedmények és előre titkosan konczedált kvótaemelés volt a magyar közjog érvényesülésének kialku­dott bére. Nem. Még ha ily, vagy ehhez hasonló, bár alárendeltebb jelentőségű áldozatokat követeltek volna is, az engedékenység nem a kormány, hanem a magyar állás­pont gyenge voltának lett volna bizony­sága. A magyar álláspontnak ereje pedig nem az, hogy az osztrák bonyodalmak arra kényszerítsék, hogy olyast kelljen megcselekednie, a mit gazdaságilag jónak és az ország közgazdasági életére elő­nyösnek nem tart. A magyar álláspont ereje abban áll, hogy az ország önrendel­kezési jogának mi sem állhat útjában, csak az, a mitől maga a magyar alkot­mány tiltja el. A pécsi korona. Budapest, augusztus 31. Túl a Dunán, Baranyában, vadvirágos Mecsek alján termett meg a legújabb merény­let szenzácziőja. Elsőrendű szenzáczió volt. Al­kalmas arra, hogy viharossá lázadjon nyomán a felháborodás oczeánja. Lázadt is, háborgott is' Orkán harsogásával jött a hir, hogy Pécsett, Baranya vármegye kies fővárosában, csúf sére­lem esett legdrágább nemzeti jelvényünk méltó­ságán. Szent-István koronáját leparancsolta a honvéd-hadapródiskola ormáról Lobkowitz gene­rális. A magyar király koronáját a magyar király katonája. A józan gondolkodás azt mondta erre a hirre, hogy absurdum; a magyar ellenzéki sajtó pártos szenvedélyének elvakultságában a karma1 közé kapta és tüstént rohamra indult. Mikor minden hazafias érzés és minden józan okosság azt parancsolta, hogy mielőtt egy veszedelmes nyugtalanság lázába zaklatnák a kedélyeket; legalább szerezzenek be hiteles értesülést arról: mi igaz e képtelen hirből és a sajtó egy pilla­natig se habozott, hogy támadásainak lobogójára tűzze a mecsekalji vadkacsát és gyűlöletének epéjét zúdítsa a hadseregre. Újságírói szempont­ból bűnös könnyelműség; hazafias szempontból bűnös lelkiismeretlenség, a mit elkövetett. Huszonnégy órába se telt és kiderült, hogy a pécsi hir abban az izgató formájában, a mely­ben napvilágot látott, valótlan. Nem igaz, hogy Baranyamegye fővárosában a magyar korona méltóságát bármi megaláztatás érte volna; nem igaz, hogy államiságunk e legszentebb jelvénye ellen merényletet követtek volna el. Szent-Ist- ván koronájának ipozáns mása ott ragyog a pécsi honvédiskola homlokzatán: csak a bűnös elvnkultság az, a mely meg nem látja, a lázitó lelkiismeretlenség az, a mely onnan letagadni próbálja. Ismételjük: újságírói szempontból bűnös könnyelműség, hazafias szempontból bűnös lelki­ismeretlenség volt annak a sajtónak az eljárása, a mely egy faczér hir nyomán a szenzáczió kedvéért zaklató nyugtalanságba korbácsolta a kedélyeket és pusztító kedvének vak könnyelmű­ségében éles csapásokat mért olyan kötelékekre, a melyeknek megerősítése hazafias kötelessége minden magyarnak. Azokat a kötelékeket értjük, a melyek a magyar társadalmat a magyar állam véderejéhez fűzik. De ha már maga ez a felületesség is könnyelműség volt és lelkiismeretlenség, minek nevezzük azt a rosszhiszemű eljárást, a mely a gyors és megnyugtató hiteles czáfolat után is, a helyett, hogy bevonná igaztalan támadásának lobogóját, most már a jóhiszeműség mentő pajzsa nélkül is folytatja a veszedelmes hajszát. Az első izgalom, ha keveset ment is, sokat meg­magyaráz és végre is minden újság legsajátabb dolga, hogy a maga hitelét mennyire becsüli: de ez a frivol játék, a mely a nyílt rosszakarat jegyében teszi koczkára mindannyiónkuak első­rangú érdekeit, a polgárság bizalmát és a had­sereg lelkesedését, kell, hogy az arczéi hajtsa Szerkesztőség: __ B udapest, IV. kér., Ferencziek-tere 3. ar: 1 évre IS frt, fél évr® 8 írt, neg-yafl évre 3 frt, 1 hóra 1 frt Egyes szám ára: helyben \ i és vidéken f t l\l . Kiadóhivatal: Budapest, IV. ke*., Ferenoziek-tere 3. Lapunk mai szám«. 16 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents