Magyar Ujság, 1898. szeptember (7. évfolyam, 240-271. szám)

1898-09-01 / 240. szám

Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. __ Szerkesztőség: Budapest, IV. ker., Ferencziek­ tere 3. ar. 1 évre IS írt, fél évr® 8 írt, neg­yast évre 3 frt, 1 hóra 1 frt Egyes szám­ára: helyben­­­i és vidéken f­­­l­l . Kiadóhivatal: Budapest, IV. ker., Ferencziek­ tere 3. vestítaeló in integrum, Budapest, augusztus 31. Az osztrák bonyodalmak kátyújába jutott kiegyezés ügye remélhetőleg min­den nagyobb zökkenés nélkül rendes ke­rékvágásba kerül. Támpontot nyújt erre az az értesítés, a­melyet a két állam minisztereinek a Felség elnöklete alatt tartott közös tanácskozásairól közzé tettek. A félhivatalos közlemény alakja és tartalma egyaránt a mellett tesz tanú­ságot, hogy a kabinetek között fenfor­­gott ellentétek kiegyenlítést nyertek. A helyzet súlypontját ezúttal — meggyőződésünk szerint — nem abban kell keresnünk, hogy a felmerült ellen­tétek itt avagy odaát kabinetválságra nem vezettek; de abban, hogy az az állás­pont, a­melyet a szabadelvű párt kormánya az osztrák bonyodalmak jelentkezésének pillanatától kezdve elfoglalt­, az egész vonalon érvényesülést nyert. Ez pedig egyértelmű a magyar közjog és a ma­gyar alkotmányos felfogás érvényesülé­sével. Nem tartanók ennélfogva helyén­való­nak — mint erre már többször rá is mutattunk — ha a most lefolyt döntő ta­nácskozások eredményét bárki az osztrákok fölött való győzedelemnek akarná minő­síteni. Erről nem lehet szó. A megállapí­tott megoldásból — ha kölcsönösen őszintén törekszünk a jó eredményre — sem győzők, sem legyőzöttek nem kerül­hetnek ki. Helyesen ítélve meg a korona dön­tését, abban nem láthatunk egyebet, mint az alkotmányos felfogásnak in integrum restitucióját. Ezzel a ténynyel a monarkia sorsa továbbra is a két állam alkotmányos tényezőinek eredményes munkálkodásá­hoz van fűzve. Ezektől az alkotmányos tényezőktől függ tehát, hogy hivatásuk magaslatára emelkedve, működésüket si­kerre vezessék. A­mit elfogultság nélkül megnyug­vással konstatálhatunk ez eredményből, az a koronás király törhetetlen alkot­mányos hűsége mellett a magyar közjog és a magyar részről mindenkor fenfor­­gott alkotmányos felfogás erős voltának kétségtelen nyilvánvalósága. Mert nem anyagi áldozatok, nem jo­gokról való lemondás, nem a magyar nemzet érdekeinek elalkuvása vezettek ez eredményhez. Az osztrák bonyodalmak kezdetétől fogva elfoglalt az az álláspont, hogy az alkotmányos életére nézve tehetet­len Ausztriával szemben sem támasztunk nagyobb és terhesebben teljesíthető igényeket, mint a­melyek bennünket egyébként jogosan megilletnek, kell, hogy azt a meggyőződést nemcsak fölkeltse, de meg is érlelje, hogy a közgazdasági kiegyezés kérdéseiben Magyar­­országot kufár szempontok nem vezették. Jogunk, sőt kötelességünk is volt in­­­ tranzigenseknek lenni mindenben, a mi a magyar közjog és a magyar alkotmá­nyosság értelmezésére és érvényesítésére vonatkozik, mikor ezt nem azért tettük, hogy anyagi hasznot húzzunk belőle. De jogunk és kötelességünk volt megkí­vánni, hogy ne kelljen anyagi áldozatot hoznunk azért, a­mihez feltétlen és el­­vitázhatatlan jogot adott nekünk a törvény és alkotmányunk. Hiába erősködnek ennélfogva osztrák elleneink és velük bámulatos egyetértés­ben a magyar ellenzéki sajtó, hogy isten tudja miféle anyagi engedmények és előre titkosan koncredált kvótaemelés volt a magyar közjog érvényesülésének kialku­dott bére. Nem. Még ha ily, vagy ehhez hasonló, bár alárendeltebb jelentőségű áldozatokat követeltek volna is, az engedékenység nem a kormány, hanem a magyar állás­pont gyenge voltának lett volna bizony­sága. A magyar álláspontnak ereje pedig nem az, hogy az osztrák bonyodalmak arra kényszerítsék, hogy olyast kelljen megcselekednie, a­mit gazdaságilag jónak és az ország közgazdasági életére elő­nyösnek nem tart. A magyar álláspont ereje abban áll, hogy az ország önrendel­kezési jogának mi sem állhat útjában, csak az, a­mitől maga a magyar alkot­mány tiltja el. Lapunk mai száma: 16 oldal A pécsi korona, Budapest, augusztus 31. Túl a Dunán, Baranyában, vadvirágos Mecsek alján termett meg a legújabb merény­let szenzácziója. Elsőrendű szenzáczió volt. Al­kalmas arra, hogy viharossá lázadjon nyomán a felháborodás óczeánja. Lázadt is, háborgott is" Orbán harsogásával jött a hír, hogy Pécsett, Baranya vármegye kies fővárosában, csúf sére­lem esett legdrágább nemzeti jelvényünk méltó­ságán. Szent­ István koronáját leparancsolta a honvéd-hadapródiskola ormáról Lobkowitz gene­rális. A magyar király koronáját a magyar király katonája. A józan gondolkodás azt mondta erre a hírre, hogy absurdum, a magyar ellenzéki sajtó pártos szenvedélyének elvakultságában a karmai közé kapta és tüstént rohamra indult. Mikor minden hazafias érzés és minden józan okosság azt parancsolta, hogy mielőtt egy veszedelmes nyugtalanság lázába zaklatnák a kedélyeket, legalább szerezzenek be hiteles értesülést arról, mi igaz e képtelen hitből és a sajtó egy pilla­natig se habozott, hogy támadásainak lobogójára tűzze a mecsekalji vadkacsát és gyűlöletének epéjét zúdítsa a hadseregre. Újságírói szempont­ból bűnös könnyelműség, hazafias szempontból bűnös lelkiismeretlenség, a­mit elkövetett. Huszonnégy órába se telt és kiderült, hogy a pécsi hit abban az izgató formájában, a­mely­ben napvilágot látott, valótlan. Nem igaz, hogy Baranya megye fővárosában a magyar korona méltóságát bármi megaláztatás érte volna; nem igaz, hogy államiságunk e legszentebb jelvénye ellen merényletet követtek volna el. Szent­ Ist­­ván koronájának ipozáns mása ott ragyog a pécsi honvédiskola homlokzatán: csak a bűnös elvakultság az, a­mely meg nem látja, a lázító lelkiismeretlenség az, a­mely onnan letagadni próbálja. Ismételjük: újságírói szempontból bűnös könnyelműség, hazafias szempontból bűnös lelki­ismeretlenség volt annak a sajtónak az eljárása, a­mely egy faczér hít nyomán a szenzáczió kedvéért zaklató nyugtalanságba korbácsolta a kedélyeket és pusztító kedvének vak könnyelmű­ségében éles csapásokat mért olyan kötelékekre, a­melyeknek megerősítése hazafias kötelessége minden magyarnak. Azokat a kötelékeket értjük, a­melyek a magyar társadalmat a magyar állam véderejéhez fűzik. De ha már maga ez a felületesség is könnyelműség volt és lelkiismeretlenség, minek nevezzük azt a rosszhiszemű eljárást, a­mely a gyors és megnyugtató hiteles c­áfolat után is, a­helyett, hogy bevonná igaztalan támadásának lobogóját, most már a jóhiszeműség mentő pajzsa nélkül is folytatja a veszedelmes hajszát. Az első izgalom, ha keveset ment is, sokat meg­magyaráz és végre is minden újság legsajátabb dolga, hogy a maga hitelét mennyire becsüli, de ez a frivol játék, a­mely a nyílt rosszakarat jegyében teszi koc­kára mindannyiónknak első­rangú érdekeit, a polgárság bizalmát és a had­sereg lelkesedését, kell, hogy az arczét hajtsa

Next