Magyar Ujság, 1898. szeptember (7. évfolyam, 240-271. szám)
1898-09-01 / 240. szám
Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. __ Szerkesztőség: Budapest, IV. ker., Ferencziek tere 3. ar. 1 évre IS írt, fél évr® 8 írt, negyast évre 3 frt, 1 hóra 1 frt Egyes számára: helybeni és vidéken fll . Kiadóhivatal: Budapest, IV. ker., Ferencziek tere 3. vestítaeló in integrum, Budapest, augusztus 31. Az osztrák bonyodalmak kátyújába jutott kiegyezés ügye remélhetőleg minden nagyobb zökkenés nélkül rendes kerékvágásba kerül. Támpontot nyújt erre az az értesítés, amelyet a két állam minisztereinek a Felség elnöklete alatt tartott közös tanácskozásairól közzé tettek. A félhivatalos közlemény alakja és tartalma egyaránt a mellett tesz tanúságot, hogy a kabinetek között fenforgott ellentétek kiegyenlítést nyertek. A helyzet súlypontját ezúttal — meggyőződésünk szerint — nem abban kell keresnünk, hogy a felmerült ellentétek itt avagy odaát kabinetválságra nem vezettek; de abban, hogy az az álláspont, amelyet a szabadelvű párt kormánya az osztrák bonyodalmak jelentkezésének pillanatától kezdve elfoglalt, az egész vonalon érvényesülést nyert. Ez pedig egyértelmű a magyar közjog és a magyar alkotmányos felfogás érvényesülésével. Nem tartanók ennélfogva helyénvalónak — mint erre már többször rá is mutattunk — ha a most lefolyt döntő tanácskozások eredményét bárki az osztrákok fölött való győzedelemnek akarná minősíteni. Erről nem lehet szó. A megállapított megoldásból — ha kölcsönösen őszintén törekszünk a jó eredményre — sem győzők, sem legyőzöttek nem kerülhetnek ki. Helyesen ítélve meg a korona döntését, abban nem láthatunk egyebet, mint az alkotmányos felfogásnak in integrum restitucióját. Ezzel a ténynyel a monarkia sorsa továbbra is a két állam alkotmányos tényezőinek eredményes munkálkodásához van fűzve. Ezektől az alkotmányos tényezőktől függ tehát, hogy hivatásuk magaslatára emelkedve, működésüket sikerre vezessék. Amit elfogultság nélkül megnyugvással konstatálhatunk ez eredményből, az a koronás király törhetetlen alkotmányos hűsége mellett a magyar közjog és a magyar részről mindenkor fenforgott alkotmányos felfogás erős voltának kétségtelen nyilvánvalósága. Mert nem anyagi áldozatok, nem jogokról való lemondás, nem a magyar nemzet érdekeinek elalkuvása vezettek ez eredményhez. Az osztrák bonyodalmak kezdetétől fogva elfoglalt az az álláspont, hogy az alkotmányos életére nézve tehetetlen Ausztriával szemben sem támasztunk nagyobb és terhesebben teljesíthető igényeket, mint amelyek bennünket egyébként jogosan megilletnek, kell, hogy azt a meggyőződést nemcsak fölkeltse, de meg is érlelje, hogy a közgazdasági kiegyezés kérdéseiben Magyarországot kufár szempontok nem vezették. Jogunk, sőt kötelességünk is volt in tranzigenseknek lenni mindenben, a mi a magyar közjog és a magyar alkotmányosság értelmezésére és érvényesítésére vonatkozik, mikor ezt nem azért tettük, hogy anyagi hasznot húzzunk belőle. De jogunk és kötelességünk volt megkívánni, hogy ne kelljen anyagi áldozatot hoznunk azért, amihez feltétlen és elvitázhatatlan jogot adott nekünk a törvény és alkotmányunk. Hiába erősködnek ennélfogva osztrák elleneink és velük bámulatos egyetértésben a magyar ellenzéki sajtó, hogy isten tudja miféle anyagi engedmények és előre titkosan koncredált kvótaemelés volt a magyar közjog érvényesülésének kialkudott bére. Nem. Még ha ily, vagy ehhez hasonló, bár alárendeltebb jelentőségű áldozatokat követeltek volna is, az engedékenység nem a kormány, hanem a magyar álláspont gyenge voltának lett volna bizonysága. A magyar álláspontnak ereje pedig nem az, hogy az osztrák bonyodalmak arra kényszerítsék, hogy olyast kelljen megcselekednie, amit gazdaságilag jónak és az ország közgazdasági életére előnyösnek nem tart. A magyar álláspont ereje abban áll, hogy az ország önrendelkezési jogának mi sem állhat útjában, csak az, amitől maga a magyar alkotmány tiltja el. Lapunk mai száma: 16 oldal A pécsi korona, Budapest, augusztus 31. Túl a Dunán, Baranyában, vadvirágos Mecsek alján termett meg a legújabb merénylet szenzácziója. Elsőrendű szenzáczió volt. Alkalmas arra, hogy viharossá lázadjon nyomán a felháborodás óczeánja. Lázadt is, háborgott is" Orbán harsogásával jött a hír, hogy Pécsett, Baranya vármegye kies fővárosában, csúf sérelem esett legdrágább nemzeti jelvényünk méltóságán. Szent István koronáját leparancsolta a honvéd-hadapródiskola ormáról Lobkowitz generális. A magyar király koronáját a magyar király katonája. A józan gondolkodás azt mondta erre a hírre, hogy absurdum, a magyar ellenzéki sajtó pártos szenvedélyének elvakultságában a karmai közé kapta és tüstént rohamra indult. Mikor minden hazafias érzés és minden józan okosság azt parancsolta, hogy mielőtt egy veszedelmes nyugtalanság lázába zaklatnák a kedélyeket, legalább szerezzenek be hiteles értesülést arról, mi igaz e képtelen hitből és a sajtó egy pillanatig se habozott, hogy támadásainak lobogójára tűzze a mecsekalji vadkacsát és gyűlöletének epéjét zúdítsa a hadseregre. Újságírói szempontból bűnös könnyelműség, hazafias szempontból bűnös lelkiismeretlenség, amit elkövetett. Huszonnégy órába se telt és kiderült, hogy a pécsi hit abban az izgató formájában, amelyben napvilágot látott, valótlan. Nem igaz, hogy Baranya megye fővárosában a magyar korona méltóságát bármi megaláztatás érte volna; nem igaz, hogy államiságunk e legszentebb jelvénye ellen merényletet követtek volna el. Szent István koronájának ipozáns mása ott ragyog a pécsi honvédiskola homlokzatán: csak a bűnös elvakultság az, amely meg nem látja, a lázító lelkiismeretlenség az, amely onnan letagadni próbálja. Ismételjük: újságírói szempontból bűnös könnyelműség, hazafias szempontból bűnös lelkiismeretlenség volt annak a sajtónak az eljárása, amely egy faczér hít nyomán a szenzáczió kedvéért zaklató nyugtalanságba korbácsolta a kedélyeket és pusztító kedvének vak könnyelműségében éles csapásokat mért olyan kötelékekre, amelyeknek megerősítése hazafias kötelessége minden magyarnak. Azokat a kötelékeket értjük, amelyek a magyar társadalmat a magyar állam véderejéhez fűzik. De ha már maga ez a felületesség is könnyelműség volt és lelkiismeretlenség, minek nevezzük azt a rosszhiszemű eljárást, amely a gyors és megnyugtató hiteles cáfolat után is, ahelyett, hogy bevonná igaztalan támadásának lobogóját, most már a jóhiszeműség mentő pajzsa nélkül is folytatja a veszedelmes hajszát. Az első izgalom, ha keveset ment is, sokat megmagyaráz és végre is minden újság legsajátabb dolga, hogy a maga hitelét mennyire becsüli, de ez a frivol játék, amely a nyílt rosszakarat jegyében teszi kockára mindannyiónknak elsőrangú érdekeit, a polgárság bizalmát és a hadsereg lelkesedését, kell, hogy az arczét hajtsa