Magyar Ujság, 1898. december (7. évfolyam, 333-361. szám)

1898-12-01 / 333. szám

MAGYAR ÚJSÁG \ II. évfolyam 333. szám. Főszerkesztő: GAJÁRI ÖDÖN, Budapest, 1898. Csütörtök, deczember 1. léi beszéd. Budapest, november 30. Kaas Ivor báró vagy hat czikkben kommentálta Apponyi gróf beszédét a rendelkezésére álló lapokban. De ezek a kommentárok, úgy látszik, nem merítet­ték ki a témát, mert segítségére siet a nemes bárónak egyik Bzélsőbali kollegája, Bartha Miklós. Ha az ellenzéki zsurnalisztika szelle- meskedésónek nívójára akarnánk leszállni, ez a tény pompás alkalmat nyújtana, hogy Apponyi beszédével úgy foglalkoz­zunk, mint a mely ily sok támogatásra szorul. De a kicsinylés, a személyeskedés és a keserűség fegyvereit átengedjük újságíró ellenfeleinknek. Mi csak az igaz­ság egyszerű fegyverével küzdünk s nem a szenvedélyekre, nem a fantáziára s az elfogultságra, hanem a józan értelemre, az okos belátásra appellálunk. Bartha Miklós abban találja az Apponyi beszédének monumentális vol­tát, hogy az harmadfél óráig tartott. S szembeállítja vele Bánffy ötperczes be­szédét. Apponyi két évtized rekriminá- czióit panaszolta el, Bánffy pedig csak annyit mondott, hogy jó lenne a Ház üléseit hat-nyolcz órára meghosszabbítani. Hát igaz, van e két beszéd közt óriási különbség. Ha a Bartha Miklós stílusát szeretnék, azt kellene mondanunk, hogy egy világ áll közöttük s e két beszéd mértékének nincs kulcsa. Mert a harmadfélórás beszéd egy huszesz- tendős meddő politikai életnek epitá- fiuma volt, öndicsőitésben felhígított epéje egy kétségbeesett politikusnak, a kit a saját beteges látóképessége s ba­rátainak szuggeráló hatalma arra ösztön­zött, hogy ingoványos talajon lidérczeket kergessen. Az a harmadtól órás beszéd mi egyéb, mint kínkeserves Kálvária ?! Végigjárta Apponyi újra az egész utat, a melyet húsz év óta megtett, szemével a lidérczfényt követve, lábával pedig újra meg újra belesüppedvón a tétovázás lápjába. * S a Bánffy ötperczes beszéde adta meg ehhez a Kálváriához a legegyszerűbb kommentárt. Mig Apponyi egész politi­kája a levegőben lógó köd, melyből fan­táziája tetszés szerinti alakokat formál, a Bánffy politikája a konkrét cselekvés, a gyakorlati politika. Apponyi a mai válságos helyzetben a múltat kesergi, Bánffy egyszerű és praktikus eszközt ajánl a helyzet javítására. A nemzetnek az a vezére, a kit kisded csapata már húsz év óta próbál a pajzsra emelni, Jeremiás siralmaival szólítja hadba az országot; a nemzet igazi vezére pedig azt mondja, hogy tessék dolgozni. Apponyi harmadfél­órás beszédének csak egyetlen konkrét | tárgya volt, az a határozati javaslat, hogy j a kiegyezés tárgyaltassék rögtön. S Bánffy öt perez alatt megadta erre a konkrét választ: tessék több időt áldozni s akkor rögtön kielégítheti Apponyi az ő vágyait. Csodálatosképen erre a konkrét ajánlatra nem volt replikája Apponyinak. íme egy ellentét a két beszéd közt; az az óriási ür választja el egymástól, mely a szó és a tett között van. Kern a mi hibánk, ha Bartha Miklós szeme sasnak nézi a pillét s nem a Bánffy hibája, hogy közönséges hernyó­nak nézi a selyemhernyót. Mert a való­ságban erre redukálódik a Bartha Mik­lós hasonlata a sas és hernyó mérkőzé­séről. Egy pille szálldogált harmadtól órán át a Sándor-utczai Ház üvegteteje alatt s fitogtatta a napfényben csillogó szárnyait. Gyönyörködhettek ebben a látványban a gyermeteg kedélyek, de a tapasztaltak tudják, hogy pilleszárnyak­kal nem lehet terheket emelni s az ara­nyos zománcz a legcsekélyebb érintésre lekopik. S akkor igazán nem marad egyéb belőle a közönséges hernyónál. Ellenben a selyemhernyó nem csillog és nem röpköd, hanem begubózza magát öt perczes beszédekbe, a melyekből a cse­lekedetek értékes selyemszálait bocsátja ki. A Jövő zenéje. — Hentailer, Bokányi, Baron és Welíner. — Budapest, november 30. Nem emlékszünk rá, mikor történt, de nem­rég, két-liárona nap előtt, az obstrukeziós vita folyamán. Valaki beszédközben felemlítette a szoczialistákat. Hogy ki, az ép oly mellékes, mint az, hogy mikor. A mikor elcsendült a szónok ajkán a szocziálista szó, Hentailer Lajos közbekiáltott: — A szoczializmus a jövő zenéje! A közbekiáltás nem keltett szenzácziót s nem tulajdonított annak senki semminő jelentő­séget. Hentallernek rossz szokása a közbeszólás, — bármit mond, nem reflektál reá senki. De Hentailer e közbeszólásának, csodálatos módon, oly nagy fontosságot tulajdonított, hogy odajött az irói karzathoz s maga kérte a tudó­sítókat, hogy e közbeszólását okvetlenül regisztrál­ják. Nem tette ezt még eddig soha s a hirlap- tudósitók csodálkoztak a legjobban, hogy miért ragaszkodik Hentailer minden ötlet és szellem nélküli közbeszólás hírlapi megörökítéséhez ? De azért az ellenzék lapjai megtették neki azt a kis szivességet. Most aztáu kiderült, hogy miért kívánta Hentailer oly makacsul annak a közbeszólásnak a publikálását. Mindent megvilágít az Országos Hírlap-nak következő érdekes közleménye: A kosár. Érdekes összeköttetésről ve­szünk hirt, mely azonban, úgy látszik, nem sikerült az obstrukeziónak. Megkosarazták a szocziáldemokríxták, kiket az obstruálók az utczai tüntetésekhez szerettek volna szövetsé­gesekül megnyerni. Legalább erre mutat az, hogy nemcsak a parlamenten kívüli ellenzé­kiek jártak e végből a szocziáldemokrata-párt Erzsébet-köruti központi irodájában, de no­vember 24-én Hentailer Lajos országgyűlési képviselő is megjelent ott s felszólitá őket a segédkezé8re a rendezendő körmenetben. A jelenlevő Baron Ede, Bokányi Dezső ésWelt- ner Jakab szoczialista vezérek nem nagyon mohón kaptak az ajánlaton, de mégis azt fe­lelték, hogy megtanácskozzák a dolgot holnapig. Másnap aztán megvitték Baron és Bokányi vezérek a józsefvárosi függetlenségi körbe, a hol aznap épen értekezlet volt — a "kosarat. Megtudjuk tehát ebből először, hogy Hen­taller Lajosnak az a közbeszólása tulajdonkép szerelmi szózat volt Baron, Bokányi, Weltner urakhoz s többi szoczialista társaihoz; másod­szor, hogy az obstruáló ellenzék kölcsön akarta kérni a jövő zenéjét ahhoz a macskazenóhez, melyet ők akartak rendezni egy nagyszabású tüntetés számára. A tisztelt obstruáló ellenzék ugyanis, tisz. tában van azzal, hogy a közvélemény nem tart velük, az egyetemi ifjúság, sem hajlandó az ő szép szemükért beveretni a fejét s esetleg egy félévet elvesziteni. Látják, hogy ahhoz a szemé­lyes harezhoz nem tudják mozgósítani az utczát, tehát most megalázzák magukat azok előtt, a kiket eddig leszóltak és semmibe vettek: Báron, Bokányi, Weltner és a többi szoczialisták előtt s megkérik őket szépen, hogy mozgósítsák a szoczialistákat, hadd kaparják ki ők a geszte­nyét a megszorult obstruálók számára. Végül megtudjuk a közleményből, hogy Hentailer ur és társai kosarat kaptak a szoczialisták nevében Baron, Bokányi és Weltner uraktól. Mindenesetre érdekes jelenség, mely kirívó színekben tünteti föl ama példátlanul czinikus lelkiismeretlenséget, melyet az ellenzék el akart követni. Mert mi történt volna, ha Baron, Bo­kányi és Weltner hallgatnak a hívogató szóra s kölcsönkép mozgósítanak vagy 20—30.000 embert a tüntetésre? Ahhoz a munkás-elemhez bozzácsatlakozott volna az utczák szemetje: a mob, mindenféle kétes exisztencziák. kik keresik és csináljuk a zavart, hogy abban halászhassanak. Egy ilyen tömeggel szemben nemcsak az összes rendőrséget, de esetleg a katonaságot is mozgósítani kellett volna, hogy biztosítsa a rendet. Egy ilyen tömegbe csak egy gyűjtő szót kell dobni s kész a vérengzés. A katonaság és rendőrség esetleg fegyverét használja s egy csomó emberélet elpusztul s vér festi a kö­vezetei. S mindez miért? Azért, mert az ellenzék gyűlöletes személyi harezot folytat a miniszter- elnök ellen, a kit mindenáron — még vér és emberélet árán is — meg akarnak buktatni. A lelkiismeretlenségnek s a lelki romlottságnak olyan tünete ez, mely nemcsak undort, de meg­döbbenést is kelt. Szerencse, hogy a szoczialisták átláttak a szitán, tudták, hogy miről van szó s a szirén- hangú bivogatásra azt a lesújtó választ küldték az obstruálóknak, hogy ők csak komolyabb dol­gokért szoktak tüntetni. íme, hogy ez a véres komédia nem sikerült Szerkesztőség: Budapeat, IV. kor., Ferencziok-tero 3. tési ár: negyed évre 3 frt, 1'hóra 2 LI: Egyes szám ára: helyben \ h In 63 vidéken / Tr Hl ■ Kiadóhivatal: Budapest, IV. iter., FereaosSek-tore 3. Lapunk mai száma 13 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents