Magyar Ujság, 1898. december (7. évfolyam, 333-361. szám)
1898-12-01 / 333. szám
MAGYAR ÚJSÁG II. évfolyam 333. szám. Főszerkesztő: GAJÁRI ÖDÖN, Budapest, 1898. Csütörtök, deczember 1. jéi beszéd. Budapest, november 30. Kaas Ivor báró vagy hat czikkben kommentálta Apponyi gróf beszédét a rendelkezésére álló lapokban. De ezek a kommentárok, úgy látszik, nem merítették ki a témát, mert segítségére siet a nemes bárónak egyik szélsőbali kollegája, Bartha Miklós. Ha az ellenzéki zsurnalisztika szellemeskedésének nívójára akarnánk leszállni, ez a tény pompás alkalmat nyújtana, hogy Apponyi beszédével úgy foglalkozzunk, mint amely ily sok támogatásra szorul. De a kicsinylés, a személyeskedés és a keserűség fegyvereit átengedjük újságíró ellenfeleinknek. Mi csak az igazság egyszerű fegyverével küzdünk s nem a szenvedélyekre, nem a fantáziára s az elfogultságra, hanem a józan értelemre, az okos belátásra appellálunk. Bartha Miklós abban találja az Apponyi beszédének monumentális voltát, hogy az harmadfél óráig tartott. S szembeállítja vele Bánffy ötperces beszédét. Apponyi két évtized rekrimináczióit panaszolta el, Bánffy pedig csak annyit mondott, hogy jó lenne a Ház üléseit hat-nyolc órára meghosszabbítani. Hát igaz, van e két beszéd közt óriási különbség. Ha a Bartha Miklós stílusát szeretnék, azt kellene mondanunk, hogy egy világ áll közöttük s e két beszéd mértékének nincs kulcsa. Mert a harmadfélórás beszéd egy húszesztendős meddő politikai életnek epitáfiuma volt, öndicsőítésben felhígított epéje egy kétségbeesett politikusnak, akit a saját beteges látóképessége s barátainak szuggeráló hatalma arra ösztönzött, hogy ingoványos talajon lidérczeket kergessen. Az a harmadfél órás beszéd mi egyéb, mint kínkeserves Kálvária ?! Végigjárta Apponyi újra az egész utat, amelyet húsz év óta megtett, szemével a lidérczfényt követve, lábával pedig újra meg újra belesüppedvén a tétovázás lapjába. * S a Bánffy ötperczes beszéde adta meg ehhez a Kálváriához a legegyszerűbb kommentárt. Míg Apponyi egész politikája a levegőben lógó köd, melyből fantáziája tetszés szerinti alakokat formál, a Bánffy politikája a konkrét cselekvés, a gyakorlati politika. Apponyi a mai válságos helyzetben a múltat kesergi, Bánffy egyszerű és praktikus eszközt ajánl a helyzet javítására. A nemzetnek az a vezére, akit kisded csapata már húsz év óta próbál a pajzsra emelni, Jeremiás siralmaival szólítja hadba az országot, a nemzet igazi vezére pedig azt mondja, hogy tessék dolgozni. Apponyi harmadfélórás beszédének csak egyetlen konkrét tárgya volt, az a határozati javaslat, hogy a kiegyezés tárgyaltassék rögtön. S Bánffy öt percz alatt megadta erre a konkrét választ: tessék több időt áldozni s akkor rögtön kielégítheti Apponyi az ő vágyait. Csodálatosképen erre a konkrét ajánlatra nem volt replikája Apponyinak. íme egy ellentét a két beszéd közt; az az óriási úr választja el egymástól, mely a szó és a tett között van. Kern a mi hibánk, ha Bartha Miklós szeme sasnak nézi a pillét s nem a Bánffy hibája, hogy közönséges hernyónak nézi a selyemhernyót. Mert a valóságban erre redukálódik a Bartha Miklós hasonlata a sas és hernyó mérkőzéséről. Egy pille szálldogált harmadtél órán át a Sándor utczai Ház üvegteteje alatt s fitogtatta a napfényben csillogó szárnyait. Gyönyörködhettek ebben a látványban a gyermeteg kedélyek, de a tapasztaltak tudják, hogy pilleszárnyakkal nem lehet terheket emelni s az aranyos zománcz a legcsekélyebb érintésre lekopik. S akkor igazán nem marad egyéb belőle a közönséges hernyónál. Ellenben a selyemhernyó nem csillog és nem röpköd, hanem begubózza magát öt perczes beszédekbe, amelyekből a cselekedetek értékes selyemszálait bocsátja ki. — Hentailer, Bokányi, Baron és Weltner. — A Jövő zenéje. Budapest, november 30. Nem emlékszünk rá, mikor történt, de nemrég, két-háron a nap előtt, az obstrukcziós vita folyamán. Valaki beszéd közben felemlítette a szoczialistákat. Hogy ki, az ép oly mellékes, mint az, hogy mikor. A mikor elcsendült a szónok ajkán a szoczialista szó, Hentailer Lajos közbekiáltott: — A szoczializmus a jövő zenéje! A közbekiáltás nem keltett szenzácziót s nem tulajdonított annak senki semminő jelentőséget. Hentallernek rossz szokása a közbeszólás, s bármit mond, nem reflektál reá senki. De Hentailer e közbeszólásának, csodálatos módon, oly nagy fontosságot tulajdonított, hogy odajött az irói karzathoz s maga kérte a tudósítókat, hogy e közbeszólását okvetlenül regisztrálják. Nem tette ezt még eddig soha s a hírlaptudósítók csodálkoztak a legjobban, hogy miért ragaszkodik Hentailer minden ötlet és szellem nélküli közbeszólás hírlapi megörökítéséhez ? De azért az ellenzék lapjai megtették neki azt a kis szívességet. Most aztán kiderült, hogy miért kívánta Hentailer oly makacsul annak a közbeszólásnak a publikálását. Mindent megvilágít az Országos Hírlapnak következő érdekes közleménye: A kosár. Érdekes összeköttetésről veszünk hírt, mely azonban, úgy látszik, nem sikerült az obstrukcziónak. Megkosarazták a szocziáldemokrták, kiket az obstruálók az utczai tüntetésekhez szerettek volna szövetségesekül megnyerni. Legalább erre mutat az, hogy nemcsak a parlamenten kívüli ellenzékiek jártak e végből a szocziáldemokrata párt Erzsébet-körúti központi irodájában, de november 24-én Hentailer Lajos országgyűlési képviselő is megjelent ott s felszólita őket a segédkezésre a rendezendő körmenetben. A jelenlevő Baron Ede, Bokányi Dezső és Weltner Jakab szoczialista vezérek nem nagyon mohón kaptak az ajánlaton, de mégis azt felelték, hogy megtanácskozzák a dolgot holnapig. Másnap aztán megvitték Baron és Bokányi vezérek a józsefvárosi függetlenségi körbe, ahol aznap épen értekezlet volt — a "kosarat. Megtudjuk tehát ebből először, hogy Hentaller Lajosnak az a közbeszólása tulajdonkép szerelmi szózat volt Baron, Bokányi, Weltner urakhoz s többi szoczialista társaihoz; másodszor, hogy az obstruáló ellenzék kölcsön akarta kérni a jövő zenéjét ahhoz a macskazenéhez, melyet ők akartak rendezni egy nagyszabású tüntetés számára. A tisztelt obstruáló ellenzék ugyanis, tisztában van azzal, hogy a közvélemény nem tart velük, az egyetemi ifjúság, sem hajlandó az ő szép szemükért bevezetni a fejét s esetleg egy félévet elveszíteni. Látják, hogy ahhoz a személyes harczhoz nem tudják mozgósítani az utczát, tehát most megalázzák magukat azok előtt, akiket eddig leszóltak és semmibe vettek: Báron, Bokányi, Weltner és a többi szoczialisták előtt s megkérik őket szépen, hogy mozgósítsák a szoczialistákat, hadd kaparják ki ők a gesztenyét a megszorult obstruálók számára. Végül megtudjuk a közleményből, hogy Hentailer úr és társai kosarat kaptak a szoczialisták nevében Baron, Bokányi és Weltner uraktól. Mindenesetre érdekes jelenség, mely kirívó színekben tünteti föl ama példátlanul cinikus lelkiismeretlenséget, melyet az ellenzék el akart követni. Mert mi történt volna, ha Baron, Bokányi és Weltner hallgatnak a hívogató szóra s kölcsönkép mozgósítanak vagy 20—30.000 embert a tüntetésre? Ahhoz a munkáselemhez hozzácsatlakozott volna az utczák szemétje, a mol, mindenféle kétes exisztencziák, kik keresik és csinálják a zavart, hogy abban halászhassanak. Egy ilyen tömeggel szemben nemcsak az összes rendőrséget, de esetleg a katonaságot is mozgósítani kellett volna, hogy biztosítsa a rendet. Egy ilyen tömegbe csak egy gyűjtő szót kell dobni s kész a vérengzés. A katonaság és rendőrség esetleg fegyverét használja s egy csomó emberélet elpusztul s vér festi a kövezetet. S mindez miért? Azért, mert az ellenzék gyűlöletes személyi harczot folytat a miniszterelnök ellen, akit mindenáron — még vér és emberélet árán is — meg akarnak buktatni. A lelkiismeretlenségnek s a lelki romlottságnak olyan tünete ez, mely nemcsak undort, de megdöbbenést is kelt. Szerencse, hogy a szoczialisták átláttak a szitán, tudták, hogy miről van szó s a szirénhangú hivogatásra azt a lesújtó választ küldték az obstruálóknak, hogy ők csak komolyabb dolgokért szoktak tüntetni. íme, hogy ez a véres komédia nem sikerült Szerkesztőség: Budapest, IV. ker., Ferencziek-tere 3. tési ár: negyed évre 3 frt, 1 hóra 2 LI. Egyes szám ára: helyben / h In 63 vidéken / Tr Hl ■ Kiadóhivatal: Budapest, IV. szer., Ferencs Lek-tore 3. Lapunk mai száma 13 oldal.