Magyar Ujság, 1899. február (8. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-01 / 32. szám
zatot és mennyit. Azt se akarjuk felemlíteni és bizonyítgatni, hogy a békére nem a kormánynak és szabadelvű pártnak van szüksége, hanem a hazának s igy ebből nincs joga senkinek személyes garancziák czime alatt előnyöket vindikálni, — csak szembe akarjuk állitani a nemzeti párti két újság hangulatát és véleményét egy másik lapéval, mely az ultra-szabadelvűség és demokráczia jegyében született ugyan, de most kaszinói húrokat penget. Ez a lap a Budapesti Napló, mely szellem és jellem dolgában mondott ítéleteit megmásíthatatlan abszolút igazságoknak tekinti. Tessék e lap mai vezérczikkét elolvasni. Minő szánalmas képet tár ez elénk a kormányról és szabadelvűpártról, mely szegény szellem és jellem dolgában, mely olyan, mint a rongyos hidalgó, melyről leskz a nyomor, de azért peczkesen lépked. Erősködik, hogy őt nem győzte le senki, hogy ő semmit sem engedett. »Micsoda?« — kiált fel a szellemek és jellemek egyedül hivatott bírálója. »Hát a Bánffy elejtése, a saját kiegyezési és közjogi politikájának sutba dobása, a tulajdon politikai erhölgseinek előbb pellengérre, majd vesztőhelyre hurczolása nem alázza meg a tisztelt kormánypártot?« Egy másik helyen meg azt mondja a szabadelvű pártról: »Politikai dolgokban nem akar engedni. Hát engedhet-e vájjon még politikai dolgokban ?« Méltóztassék már most eligazodni, hogy kinek van igazsága: a Hazánknak-e, a Budapesti Hírlapnak-e, avagy a politikai következetesség és csalhatatlanság egyetlen ítélőszékének, a Budapest Naplónak ? Az előbbi két lap szerint a kormány és pártja szűkkeblű, mely minden áldozatot elfogad az ellenzéktől s ellenértékű, még személyes garancziákat sem akar adni; a harmadik nagy erkölcsbíró szerint a kormány egy nagyzási hóbortban szenvedő rongyos hidalgó, akit mindenéből kifosztottak, s aki most a békehadjáratban a győzőt szánalomraméltó naivitással szimulálja. Melyiknél keressük most már az igazságot? Ne higyje-e azonban senki, hogy mert az ellenzék fenti lapjai között ily nagy az ellentét, a czélra nézve nem volna meg köztük a teljes „MAGYAR PILIG“ TÁRCZÁJA. A mintafiú írta: Sodermann, Hernanna. Néhány évvel ezelőtt színházakban és hangversenyeken gyakran lehetett találkozni egy szép párral. Nem férj és feleség volt, pár; anya és fiú. Az anya fehérhaju, tisztes matróna, magas, tiszta homlokkal s fénylő, nagy szemekkel, melyekből csak szeretet sugárzott. A fiú hatalmas termetű, meglepően vonzó szépségű férfi, bozontos szemöldökkel s örökké kereső tekintettel. Tartásában, viselkedésében tetőtől-talpig szalonember , csak kissé mintha meglátszott volna rajta a tartalékos hadnagy feszessége Arczáról szinte sugárzott az öntudat s a blazirtságot mindenáron játszani igyekezett. De hát az asszonyok szeretik ezt. Mikor édesanyját karján vezetve, végighaladt a széksorok között, nem egy szép szem követte s a viselkedés, amelyet anyjával szemben tanúsított, majdnem jobban megnyert mindenkit, mint férfias szépsége. Minden mozdulata gyengéd lovagiasságról, áhitatos szeretetről látszott tanakodni az anya iránt — nem csoda, ha a női szívek meghódoltak. Ha köszöntöttem, — többször találkoztunk társaságokban — azonnal kérdezték tőlem: »Ki ez az úr?« Sok körben persze igen jól, nagyon is jól ismerték. Abban a hírben állott, hogy az aszszonyok mesésen kényeztetik , hogy ő maga a legnagyobb non chalance-val beszél sikereiről. A férfiak természetesen nem nagyon kedvelték már, mikor jó helyzetbe jutott, a többiek is mind jól el vannak látva — legjobban a boldogult férje, fenn a mennyben, Isten nyugosztalja — most elhatározta, hogy legidősebb fiánál, lelke bálványánál fogja tölteni élte utolsó napjait. Ezeket mondta el nekem akkor. Annál nagyobb volt csodálkozásom, mikor néhány hónap múlva arról értesültem, hogy az anyja egyszer s mindenkorra elvált a fiától s végleg visszament a vidékre lakni. — Biztosan az asszonyok űzték el! — kiáltottam. S igazam volt, de hogy mennyiben volt az asszony a hibás, azt csak később tudtam meg, mikor valaki elmondta az érdekes eset részleteit. A mintafiúnak volt rá gondja, hogy anyja mit se tudjon arról, hogyan éli ő világát. A város egy távolabb eső részében második lakást bérelt s kimaradásaira majdig talált valami ürügyet. De az anya szeme előtt mi sem maradhat rejtve. Illatos levélkék, névtelen virágcsokrok, titkos üzenetek, szóval, nemsokára nyomára jött mindennek. De ha talán fel is lázitotta tiszta lelkét, hogy ezt nyugodtan kell tűrnie, ez még nem volt elegendő ok arra, hogy megváljon bálványától. Csak kitette a fiát, hiszen csak azok a, rossz, csábító asszonyok voltak a hibásak. Élete céljául tűzte ki, hogy fiát kivonja ebből a csábos, de veszélyes légkörből, hozzászoktatja a családi tűzhely örömeihez, mi több, már arra is gondolt, hogy feleséget keres számára, de hát nem tudott hamarjában egy méltó nőt sem találni. Ekkor egy napon .. . Ezen az emlékezetes napon az erkélyes szobában ült fiára várakozva s elmélázva nézte a szállingózó hópelyheket, melyek fehér lepellel MAGYAR ITJSÁG. homogenitás. Oh! az megvan. Ők csak különböző utakon haladnak, de a czél egy: az úgynevezett személyes garancziák. Az Apponyi lapjai ezt azon a czimen követelik, mert csak ők adtak, de kapni nem kaptak semmit; a politikai önállóság és megingathatatlan meggyőződés sziklavára: a Budapesti Napló azt akarja a szabadelvüpártra szuggerálni, hogy ki van fosztva, hogy szegény jellemek és szellemek dolgában s igy kénytelen a személyes garancziák egyetlen szalmaszálába kapaszkodni. No, hát tisztelt czikkíró urak, a kormány és szabadelvű párt még fogja még várni a tizenkét órai vonatot. Addig türelem! Budapest, január 31. * Sima Ferencz leleplezése. Sima Ferencz ma végre szóhoz juthatott a Házban. A napirend megállapítása, illetőleg az elnök ama propozícziójához szólt, hogy a Ház három napon át ne tartson ülést. Sima rövid beszéde érdekes leleplezéseket tartalmazott. Kijelentette, hogy teljesen szokatlan és meg nem engedhető, hogy a béke ügyében a parlamenten kívül tárgyalnak. A tárgyalások eredményére nézve már eleve kijelentette, hogy a megbízottaknak nem lesz hatalmuk a béketölteseket az ellenzékkel elfogadtatni, mert ők Bánffynak nem szavaznak meg semmit. De Sima elárulta azt is, hogy nekik nem az a fő czéljuk, hogy Bánffy bukjék, hanem, hogy a szabadelvű párt szétrobbantassék. Egy szóval, a béketárgyalások csak komédia, mely az ellenzékre nem bír kötelező erővel. Ezt a kijelentést mi ad nólám vesszük. A képviselők februári illetményei. A képviselőház gazdasági bizottsága Madarász József korelnök elnöklésével ma ülést tartott, amelyben Bornemisza Ádám, Jónás Ödön, Kobek István, Molnár Antal és Oláh József bizottsági tagok vettek részt. Elnök tekintettel arra a körülményre, hogy a Ház folyó évi költségvetése mindeddig nem volt tárgyalható, a bizottság elhatározását kérte a február 1-én esedékes képviselői illetmények utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 1893 : VI. törvényeik 3. paragrafusa alapján, mely szerint »a képviselői tiszteletdij- és lakbérilletmmény négy egyenlő részletben, február, május, augusztus és november hó 1-én előre fizetendő, továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és szám-De nem mutatták ezt az antipátiát, mert tudták, hogy fényes jövő áll ellőtte. Régi nemesi, de elszegényedett családból származott s hivatalnok volt a minisztériumban, ahol nagyrabecsülték képességeit. Ha valaki strébernek neveztetnem sokat törődött vele, a támadás élét úgy kerülte ki, hogy nevetve igazat adott a támadónak. Az asszonyokat jobban érdekelte az a megigéző varázs, melyet a gyönge nemre gyakorolt. Bizonyos félő áhítattal beszéltek róla. Itt-ott szívtlen rovónak mondták ugyan, meg durva egoistának, de ép azokat, akik legrosszabb tulajdonságait híresztelték, ismerte ő mindig a legjobb oldalukról. A közte és anyja közt fennálló viszony sok barátot szerzett számára. Jó embernek kell lennie, mert mintaszerű fiú, így okoskodtak. Csak elvétve akadtak egyesek, akik azt hangoztatták, hogy a tisztes matróna az ő számára csak egy eszköz a kaczérkodásra, ép úgy, mint a hatalmas gyémánt, mely kezét ékesíté, vagy a hatalmas szent-bernardi kutya, mely léptennyomon követte. Egy véletlen révén megismerkedtem a matrónával, aki társalgásunk első perczeiben már meghódított. Minő magasröptű gondolkodás, minő furcsa érzés! S hogy ragyogott a szeme, mikor a fiáról beszélt! Milyen gyanútlan lelkesedéssel sorolta fel előnyeit! De hát ilyenek az anyák mind! Isten áldja meg őket érte ! Pedig a fiú sok gondot okozott neki. Egy vagyontalan tiszt házában nem sok a fölösleg, főkép ha van egy rakás gyerek, — bizonyosokat kellett odahaza nélkülözniük s a leányoknak titokban hímezni kellett egy üzlet számára, hogy a drága tanítást fedezhessék. De most fejtési utasítás 4-ik §-a alapján, mely szerint »az utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik« , a fenforgó kivételes körülményekre való tekintettel javasolja, hogy a szükséges utalványozással a korelnök bizassék meg. A bizottság egyhangú határozattal hozzájárult ehhez az indítványhoz. " Bizalom a kormánynak. Sopronból írják: Sopron sz. kh. város törvényhatósági bizottsága január 26-án tartott rendes közgyűlésén, Debreczen sz. kir. város átirata nyomán, túlnyomó többséggel a parlamenti többségnek és kormánynak bizalmat szavazott. A miniszterelnökhöz intézett felirat többek közt a következőket mondja: »A legmélyebb hazafiús aggodalomtól eltelve szemléljük mi is a nemzet millióval ezen boldogtalan állapotot, amely veszélyezteti harmincz év alkotmányos fejlődésének oly szép eredményeket elért munkáját és ismét vészterhes felhőkkel árasztja el szegény hazánknak még imént derült egét. Bármi történjék is a jövőben, még a kiengesztelődés boldog napjaiban is, hálás szívvel fogunk megemlékezni a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló parlamenti többség legmélyebb hazafias érzületből fakadt méltóságteljes, higgadt magatartásáról, melynek oly fényes bizonyságát adta a megpróbáltatás ezen nehéz napjaiban s melynek köszönhetjük, hogy ezeréves alkotmányunk még fennáll. De hálával adózunk a Nagyméltóságod nevét viselő magyar királyi kormány jelenlegi összes tagjainak is, kik híven kitartottak mai napig a vihorkorbácsolta állam hajóján és bölcs intézkedéseikkel a mélyen ható válság bajait enyhítették. A múlt hetek csúnya magánjellegű küzdelmeiben azonban Nagy méltóságos személye volt az összes vad támadásoknak majdnem egyedüli czéltáblája s a személyes gyűlölködés szúró törviseinek égő fájdalmai közepette mégis megtartotta csakis az önzetlen hazafias érzésből fakadható higgadtságát s férfiasan kitartott azon a helyen, hová a korona s a parlamenti többség bizalma emelte s a hol a haza javára oly fényes sikereket képes felmutatni, stb. stb. Gebhardt József, Reichenhauer Béla, polgármester, főjegyző. Beszámoló: Psik Lajos, a nagyatádi járás országgyűlési képviselője, folyó hó 29 én Babocsára ment, amely alkalommal délelőtt tizenegy órakor a községház előtt a környékből is nagy számmal egybegyűlt szabadelvű és ellenzéki polgároknak beszédet mondott. Miután üdvözölte az őt lelke éljenzéssel fogadó polgárokat, kimerítően ismertette ....... „imi. I«— 1899. február 1.