Magyar Ujság, 1899. március (8. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

Vili. évfolyam 60. számBudapest, IdOO. Széria, márczius 1 Főszerkesztő: GAJÁBS ÖDÖN. A béke korszaka. Budapest, február 28. Teljes csend és nyugalom váltotta fel az obstrukczió révén támadt zivatart. Mindenki örömmel üdvözli a béke kor­szakát, melyet Széll Kálmán államférfias körültekintéssel megalkotott. Eloszlott immár az a fáklyafüst is, m­elylyel a parlamenti hadjárat fővezérei előtt tömjéneztek, így fog lassan kint el­oszlani ennek az obstrukcziós zivatarnak is minden emléke. Mert nagy dolgokra szívesen emlékezünk vissza, de az az idő­szak, mely annyi pusztítással és rombo­lással vonult el fejünk fölött, sohasem fog kellemes emlékeket támasztani még azokban sem, a­kik az hiszik, hogy ez a hadjárat az ő győzelmük pálmáját hozta meg. Rém is jó, nem is helyes dolog a gyógyuló sebeket bolygatni. A­ki igazán örvend a békének, az ma csak arra fog gondolni, hogy eloszlasson minden félre­értést és személyes gyűlöletet s őszintén közreműködjék, hogy a béke tartósan fennmaradjon, mert erre az országnak ma sokkal nagyobb szüksége van, mint valaha. Azt mondják, hogy Bánffy a legyő­zött. Ha bukását annak tekintjük, ekkor azt mi is akczeptáljuk. A legyőzött fél fényes tanujelét adta a maga tapintatá­nak és hazafias érzületének, midőn meg­hajol az új helyzet előtt, nem rekrimi­­nál, hanem megelégszik a búcsú egy­szerű, keresetlen szavaival. A szabadelvű párt ma búcsúzott el volt vezérétől. Több, mint kétszáz szabad­­elvűpárti képviselő vonult ma fel a mi­niszterelnöki palotába, hogy búcsút ve­gyen attól a férfiútól, ki ezt a pártot négy éven át a diadalok annyi sokasá­gán vezette keresztül. Ott volt Széll Kálmán, az új miniszterelnök, az egész minisztériummal, jeléül annak, hogy tisz­teletük és nagyrabecsülésük változhatat­­lan s nem áll ellentétben az új korszak politikai irányával. Az ünnepélyes búcsú szép és meg­ható volt. Podmaniczky báró, a szabad­elvűpárt e köztiszteletben álló veterán bajnoka, kitárta szivét egészen s annyi melegséggel, annyi szeretettel övezte kö­rül a távozó pártelnök rokonszenves egyéniségét, a­minőt távozó miniszter­elnökök ritkán hallanak. Bánffy báró válaszában megmaradt a baráti érzelem szubjektivitásánál. A lehető legnagyobb tartózkodással került minden politikai vonatkozást már csak azért is, mert nem kívánt mindenféle magyarázatra alkalmat adni, olyanra pedig legkevésbé, a­minőt ő esetleges politikai nyilatkozatának adni nem kí­vánt. Épen ez a körülmény teszi politi­kailag is fontossá a mai búcsúzót, mert ez mutatja és igazolja Bánffy báró poli­tikai rátermettségét s államférfim kvali­tását. Kern akar utódjának nehézségeket támasztani s ha van esetleg közte és utódja közt egy s más jelentékenynek látszó dologban eltérés, annak elmondá­sára, igen helyesen, ezt az időpontot tar­totta a legkevésbé alkalmatosnak. Ez a búcsúbeszéd épen ennélfogva mindenkit kielégített s meg vagyunk róla győződve, általános méltánylásra fog találni még ellenfeleinél is. És most, e percztől kezdve, az uj mi­niszterelnököt, az uj pártelnököt illeti meg a szabadelvű párt vezetése. Az uj miniszterelnök ma este mutatkozik be egész kabinetjével a szabadelvűpártnak. Mire e sorok napvilágot látnak, Széll Kálmánt, mint a szabadelvűpárt vezérét immár pajzsra emelte az általános lelke­sedés. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez a lelkesedés ép oly nagy és őszinte, mint a­milyen akkor volt, midőn őt először üdvözölte a párt miniszterelnökké tör­tént deszignálásakor. Akkor is egyhangú és lelkes volt az üdvözlés s ha ez ma fokozottabb mérvben nyilatkozott meg, az csak arról tesz bizonyságot, hogy a szabadelvű párt Széll Kálmánban a párt­vezetésre is a legalkalmasabb egyénisé­get tiszteli. Mert lehet valaki jó poli­tikus, nagy konc­epcziójú államférfin, de nem bizonyos, hogy egyszersmind a leg­alkalmasabb a pártvezéri szerepre. Száll Kálmán azonban ez idő szerint nemcsak az ország kormányának veze­tésére a legalkalmasabb, hanem a párt vezetésére is. Államférfim múltja, önzet­lensége, nyílt szókimondása mindenkivel szemben, erős meggyőződése, a­melyet semmiféle tekintetnek sem rendel alá, megadják neki a jogczímet és hivatást a kormányzásra; a párt vezetésére pedig­ ­ „BMNY1R UJSAG“ TARCZlJi Pepi doktor — vagy bocsánat — Richard doktor úr, kedves, szeretetreméltó úri­ember, ki számos személyes előnyei mellett még azzal is dicsekedhetik, hogy szép kis vagyonkája van. Szóval tőkepénzes, ki valóságos élvezettel hódol a semmi­tevésnek. Igaz, hogy nem egyedül éli a boldogságát, hanem csinos fiatal — s mint ő mondja — »szerfelett gömbölyű« feleségével egyetemben. A boldogsághoz mi sem hiányzik. Joseph szereti a nejét,a kis asszony meg­imádja az urát. Az anyós, a kis sógornő mindnyájan dédelgetik a család szemefény­ét s napokon ke­resztül azon törik fejüket, miképen lehetne ked­vében járni. Szóval mindenki meg van elégedve vele — csak az após nem. Igen ám, ez olyan helyzet, hol a változatosság kedvéért nem az anyós, hanem az após bogozza a bonyodalmakat. Ez a derék öreg úr, ki a munkában őszült meg, sehogy sem tudja megérteni, miképen lehet harminc­hatéves korban azzal tölteni a napot, hogy az ember egyfolytában a felesége szok­nyáján ül. Váltig biztatja vejét, hogy fogjon már a praxishoz, mert hát akkor tulajdonképen minek is sajátította el az orvostudományt, ha nem akarja embertársai hasznára fordítani, de bizony a doktor úr meg sem kottyan. Hadd beszéljen az öreg, majd megunja. Ő nem zavar­tatja nyugalmát. Majd bizony orvos lesz, hogy I éjnek idején, mikor a legédesebb pihenni egy közös kis párnán, felcsengessék, hogy X.-nének görcsei vannak, tessék azonnal jönni. S azután ki a sötétbe, hidegbe, hóba. Brrr! Olyan nincs. Ő csak megmarad tőkepénzesnek. Ez szebb fog­lalkozás, mint a doktorság. Mikor Courtelin úr látja, hogy vejével szép szóval semmire sem megy, erőszakhoz folyamo­dik. A zsebeit tele rakja reklámczédulákkal s azokat fűnek-fának, az utczán, kávéházban, fod­rásznál, szóval mindenfelé osztogat­ja.. Bete­r az újságba, hogy az a hires orvos, ki oly ügyesen szabadította meg azt a nőt, ki az utczán esett össze terhétől, Richard orvos ur volt. S végül Joseph ajtajára kifüggeszti a táblát: Pepi doktor. A hatás természetesen nem marad el. A betegek csak úgy tódulnak a híres nőorvos várótermeibe. Courtelin boldog, hogy terve ily pompásan sikerült. S bebizonyítja a családnak is, hogy oly renden van így, különösen Eugénie szempontjából. Mert a férj csak addig hű, a­míg el van foglalva s nem ér reá hűtlennek lenni. Eugénie elgondolkozik apja mondásán. Ho­gyan, az ő aranyos férjecskéje hűtlen is lehetne? Töprengésében Cocherel asszony látogatása za­varja meg. Cocherel asszony a szomszédban lakik s egy rendőrbiztos felesége. Igazi párisi asszony; szép, kaczér, ledér. Rövid társalgás után Cocherel asszony vállalkozik arra, hogy Eugénie-nek be­bizonyítja férje hűségét. Eugénie egy pillanatig gondolkozik, de azután reá áll. Legyen úgy, állja ki férje a hűség próbáját. Hisz biztos, hogy ki fogja állani. Cocherel asszony hazasiet, hogy betegség ürügye alatt magához hívja az orvost. Joseph doktor hazajön s a szobáit telve találja betegekkel. Bősz haragra gyűl és sorjá­ban kilöki a szenvedőket. Még alig csillapodik dühe, mikor hozzák Cocherel asszony levelét. Boszosan mutatja meg barátjának, Oszkárnak s ki­jelenti,hogy feléje sem néz a betegnek. Ez az Oszkár sunyi, ravasz legény. Szerelmes Eugénie kis nő­vérébe s nem meri szerelmét bevallani. De a mikor hallja, hogy Joseph nem megy el Cocherel asszonyhoz, rögtön elhatározza, hogy majd el­megy ő Joseph nevében. Cocherel asszony lekötelező nyájassággal fogadja a doktort. Sok kaczérság nem is kellett s a szegény Oszkár már úgy vergődött, mint a légy a pókhálóban. Hisz csak ezt akarta Cocherel asszony. Hálószobájába tuszkolja Oszkárt, azzal a biztatással, hogy rögtön követi. A helyett­­ azonban ir Eugénienek, hogy a férje benn van Szerkesztőség: Bud­apest, VII., szor., K­­epesi-Ut 54. Előfizetés j­ár:1 évre 12 írt, félévra 6 írt, Dr. Richard Joseph nőorvos, Bendel 10 d-ig.­­ Erősen tessék csengetni: negyed évre 3 írt,­­ hóra, ífrt. Egyes szám­ára: bolyban és villé­kent kr. Kiadóhivatal: Bud­apest, VII., ker., Herepesi-ch 54. — A Vígszínház újdonsága. — A Magyar Újság eredeti tárcsája. ■— mai száma 16 oldal.

Next