Magyar Ujság, 1899. március (8. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
1899. márczius 1. MADGYAR ÚJSÁG, a mely tégedet körülövez és a mely vérttől ellenségeid nyilai erőtlenül visszapattannak és a porba hullanak. (Úgy van!) Négy évi működésed alatt azt tapasztaltuk, hogy minden igyekezeted oda irányult, hogy Magyarország apostoli királyának jogait megvédelmezzed, (Úgy van!) hogy Magyarország, királyának dicsőségét emeljed (Úgy van! Élénk tetszés és éljenzés) és mint igaz magyar államférfin, a magyar hazának önállóságát kidomborítsad, (Úgy van!) emeljed, dicsőségre vigyed. (Szűnni nem akaró tetszés, lelkes éljenzés és taps.) Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyében keresztül nem vihetted, annak oka nem Te benned rejlik, hanem egészen más, most felemlítésre nem méltó körülményekben. (Igaz! úgy van!) Az a nagy kincs, amely Benned rejlik, az a Te kristálytiszta öntudatod és lelkiismereted. (Igaz ! Úgy van!) mert Te kötelességedet mindig szentül, híven teljesítetted a király és a haza iránt. (Igaz! Úgy van!) E kincs olyan, a melyet emberi kéz Neked nem nyújthat, de a melyet emberi kéz Tőled nem is vehet el. (Igaz! Úgy van! Elénk tetszés.) E kincs birtokodban van és birtokodban fog maradni élted utolsó napjáig, azontúl pedig a történetiró fogja feljegyezni a történelemben aranybetűkkel azt a kincset, melyet Te mostan megszereztél magadnak. (Hosszas, lelkes, éljenzés) És most, Nagyméltóságu ur, tisztelt elvtársunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor koczkáztatni a szabadelvű párt nevében hozzád és ez az, hogy most, miután arról a magas polczról, a melyen négy évig voltál, leszállottál, légy kegyes és foglalj ismét helyet sorainkban (Helyeslés.), azon sorokban, a melyekből kiindulva, felemelkedtel; légy szives barátunk maradni, elvtársunk maradni s velünk együtt közreműködni a közügyek, a közhaza javán és haladásán. (Élénk éljenzés.) És miután ezen kérést hozzád intéztem, nem marad más hátra, mint kijelentenem azt, hogy a szabadelvű párt a gondviseléshez más fohászt nem intéz, mint azt, hogy tégedet boldogságban, megelégedettségben, családod körében nyugalom környezzen, feledve a múltak keserves küzdelmeit, élj egy szebb jövőt. Az Úristen téged soká tartson meg! (Perczekig tartó lelkes éljenzés.) Bánffy Dezső báró erre következőleg válaszolt : Nagyméltóságú elnök úr! Igen tisztelt barátaim! Négy évig, mint Magyarország miniszterelnöke, részesültem abban a szerencsében, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt megelőzőleg még — három évet számítok ehhez — szerencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a szabadelvű párt, a ti támogatástok mellett, közreműködni, szolgálatokat tehetni azon irányban, amint azt az igent, elnök úr mondotta: a koronának, a királynak és a hazának. Ezen lefolyt hét évre tekintek vissza, midőn a szíves üdvözletét, a jó kiválásokat fogadom, s köszönetemet fejezem ki akkor, amidőn ti a lemúltakra visszatekintve, szivetek érzelmeit hozzátok. Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alkalommal minden politikai vonatkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen körülményeket, a jelen alakulásokat nem tartom alkalmasaknak arra, hogy bármely vonatkozásban — akár visszatekintőleg, akár előrenézőleg — politikai irányban nyilatkozzam. Kötelességemnek tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, amelynek szolgálatában eddig működtem. (Lelkes éljenzés.) akkor teszek igazán szolgálatot, ha ettől őszintén tartózkodom. (Tetszés és éljenzés.) A körülmények alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni, s lehet esetleg alkalom arra is, hogy visszatekintőleg vagy előrenézésig nyilatkozhassam. Most, ez alkalommal, maradjunk tisztán a barátságos, szíves megemlékezés keretében, ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, amelyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Legyetek meggyőződve, hogy örömmel, kellemetesen, boldogan fogok emlékezni azon letelt időkre és mindig, minden változásában a sorsnak büszkeségemet fogja képezni, hogy az intakt szabadelvű párt hétéves életében részt vehettem mint Házelnök és részt vehettem az utolsó négy esztendőben nagy kérdések megoldásánál, mint a pártnak vezére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben; én megtartom egyen-egyen emlékezetemben a ti személyiségeteket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, dicsőségét is, melyeket veletek együttműködve érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég; legyen elég, mert hiszen e pillanat nem alkalmas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt: büszke vagyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok nekem, köszönöm ezt és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlékezetetekben. (Hosszantartó zajos tetszés, éljenzés és taps.) Bánffy Dezső báró ezután kézszorítással búcsúzott az összes megjelent párttagoktól, kik közül sokan Bánffy bárónénál is tisztelegtek. Mák Ernő báró búcsúzása. Budapest, február 28. Ma délben 12 órakor búcsúzott el Dániel Ernő báró a kereskedelmi minisztérium tisztikarától. A távozó miniszterhez, akit a nagyterembe léptekor az azt zsúfolásig megtöltő tisztikar riadó éljenzése fogadott, Schmidt József dr. államtitkár a következő beszédet intézte: Nagyméltóságú báró, kegyelmes uram ! Hivatalos állásomból folyó kötelességem, hogy most, mikor négy évet meghaladott működés után magas állásától megválik, a vezetése alatt állott kereskedelemügyi m. kir. minisztérium és a minisztériumhoz tartozó hivatalok és intézetek tiszti személyzete nevében nagyméltóságodtól búcsút vegyek. Ennek a személyzetnek törvényszabta helyzete, szerénysége, de még az a körülmény is, hogy annak minden tagja a maga, bármily szűk hatáskörében is részese Nagyméltóságod kifejtett működésének és elért eredményeinek, egyaránt tiltja, hogy erről a működésről, ezekről az eredményekről megemlékezzem. De egyet szabad és kell is hangoztatnom, — hisz nem volnék tiszttársaim érzelmeinek igaz tolmácsa, ha ezt nem tenném — a leghatározottabban kell hangsúlyoznom azt, hogy Nagyméltóságod vezetése alatt ennek a nagy testületnek minden egyes tagja nemcsak, amint ez kötelessége, teljes odaadással, buzgalommal, hanem amire már kényszeríteni kit sem lehet, lelkesedéssel és örömmel végezte feladatát. (Úgy van! Élénk helyeslés.) Örömmel és lelkesedéssel végezte azért, mert Nagyméltóságod működésünknek mindig szigorú és igazságos, de egyúttal méltányos és jóindulatú bírája is volt. (Úgy van! Élénk helyeslés.) Engedje meg Nagyméltóságod, hogy ezért hálás köszönetet mondjak, engedje kérnem azt, hogy bennünket eddig tapasztalt kegyes jóindulatában továbbra is megtartani méltóztassék. (Élénk éljenzés.) Dániel Ernő báró erre következőleg válaszolt : Méltóságos államtitkárur! Igen, uraim és — ha szabad mondanom — barátaim! Nagyon meghat engem az a barátság és ragaszkodás, amelyet az államtitkár úr az önök nevében épen most kifejezni szíves volt. Valóban, ha valami nehézzé teszi nekem a válást ezen miiszteremtól, úgy az azon benső barátság, azon ragaszkodás, amehet önök részéről mindenkor tapasztaltam. (Lijenzés.) Eel fognak menteni attól, hogy most, midőn négy évi működés után ő Felsége saját kérelmemre kegyelemben felmenteni méltóztatott, ennek a minisztériumnak a négy évi működésére visszapillantást vessek. Hisz nem csak én, de önök is, akik közvetlen részesei voltak ezen munkásságnak, sokkal elfogultabbak e tekintetben, semhogy képesek volnánk erről pártatlan, objektív ítéletet mondani. Bízzuk ezen négy évi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, akik kevesebb elfogultsággal fognak ítélni e dolgok felett. Azonban, amit nem akarok szó nélkül hagyni, az az, amit mindjárt az elején említettem, az az, hogy távozásomat a legnehezebbé az teszi, hogy önöktől kell válnom, t. uraim és barátaim, akik négyévi működésem alatt nemcsak mint kiváló tehetséggel bíró egyéneket, hanem mint kiváló buzgalommal és Hegedűs Sándor hivatalba lépése. Budapest, február 28. Ma délután egy órakor fogadta Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a minisztérium tisztikarát a kereskedelmi minisztérium nagytermében. A tisztikar riadó éljenzésben tört ki, amikor a miniszter megjelent a teremben. Az éljenzés csillapulta után Schmidt József dr. államtitkár a következő beszéddel üdvözölte az új kereskedelemügyi minisztert: Nagyméltóságú miniszter úr! Nekem jutott a szerencse, hogy Nagyméltóságodat a vezetése alá rendelt kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, a többi hivatalok és intézetek tisztviselői kara nevében magas állásában mély tisztelettel üdvözölhessem. Méltóztassék Nagyméltóságodnak meggyőződve lenni arról, hogy ennek a karnak minden egyes tagja tudatával bír annak, hogy ebben a magas állásban milyen nagy és fontos feladatok megoldása, minő gond és felelősségterhes munka vár Nagyméltóságodra. Tudja ezt s ebben a tudatban férfias egyenességgel jelenti ki, hogy teljes munkakedvvel várja Nagyméltóságod rendelkezéseit és utasítását s mindig kész lesz azokat, túlmenve a hivatalos kötelességszabta korlátokon, tőle telhető buzgalommal és kitartással teljesíteni. (Igaz ! Úgy van !) Ehhez a szilárdan eltökélt, erős szándékhoz engedje Nagyméltóságod bizalmát és kegyes jóindulatát kérnem. (Élénk éljenzés.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter erre a következő beszéddel válaszolt: Méltóságos uram! Tisztelt uraim! Őszinte bizalommal jöttem önök közé és nem kérek egyebet, mint hasonló bizalmat. Nagy, nehéz feladatra vállalkoztam különösen azért, mert hazánk közgazdasági érdekeinek széles köre várja munkálkodásunkat és még inkább azért, mert a hivatalos működés előttem csak távolból ismeretes és ennek következtében sokat kell tanulnom, tapasztalnom, hogy azt a gépezetet, a melyből ez áll, czélszerűen és minden fennakadás nélkül vezethessem. Ha mégis vállalkoztam erre, elsősorban természetesen ő cs. és ap. kir. Felségének nagymértékű kegye biztatott, másfelől biztatott a kötelesség, biztatott a remény, hogy ebben a működési körömben kellő támogatást fogok nyerni egy buzgó tisztikar és az ország minden tényezője részéről. Arra kérem önöket és önök által az egész országos közvéleményt, ne méltóztassanak irányomban nagy várakozásokat támasztani , mert a várakozáson alul maradni: szégyen, a várakozást meghaladni: dicsőség. Netegyenek ki engem annak a szégyennek és ne foszszalak meg ettől a dicsőségtől. (Élénk tetszés és éljenzés.) Jól tudom azt is, hogy egy nagy testületben, amilyen most vezetésem alá kerül, különböző munkakörben különböző tehetségek, különböző jellemek — azt lehet mondani — bizonyos összhangba hozandók és ez igen nagy, nehéz feladat. És mert munkaprogrammot nem akarok adni, — ezzel a parlamentnek tartozom — önöknek csak erről a viszonyról kívánok szólani; arról a viszonyról, amely felfogásom szerint köztünk üdvös és hasznos lehet, ha egyenlően fogjuk fel... a szolgalommal működőket és mint személyemhez — amiről igen sok tapasztalatom volt — igazán ragaszkodó egyéneket tanultam megismerni. (Éljenzés.) Legyenek meggyőződve arról, hogy ez a tapasztalat mindenka kellemes emlékként fog fűződni itteni működésemhez, és ha egyet szabad kérnem távozásom perczében, ez az, hogy azt a jóindulatot, baráti érzést, amelyet önök részéről alkalmam volt tapasztalni aktív működésem ideje alatt, ezt az én személyem iránt akkorra is megőrizni szívesek és kegyesek legyenek, midőn már a minisztérium vezetésétől megváltam. (Élénk tetszés és éljenzés.) Isten tartsa meg önöket, t. uraim s barátaim és tartsanak meg engemet szives barátságukban. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Végül a távozó miniszter meleg kézszorítással búcsúzott a tisztikar körülette levő tagjaitól és a nagyszámban megjelentek élénk éljenzésétől kisérve, vonult vissza.