Magyar Ujság, 1899. március (8. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

1899. márezius 1. MACÍYAR ÚJSÁG. 3 a mely tégedet körülövez és a mely vérttől ellenségeid nyilai erőtlenül visszapattannak és a porba hullanak. (Úgy van!) Négy évi műkö­désed alatt azt tapasztaltuk, hogy minden igyekezeted oda irányult, hogy Magyarország apostoli királyának jogait megvédelmezzed, (Ügy van!) hogy Magyarország, királyának dicsőségét emeljed (Úgy van! Elénk tetszés és éljenzés) és mint igaz magyar államférfin, a magyar hazának önállóságát kidomborítsad, (Úgy van!) emeljed, dicsőségre vigyed. (Szűnni nem akaró tetszés, lelkes éljenzés és taps.) Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyé­ben keresztül nem vihetted, annak oka nem Te benned rejlik, hanem egészen más, most felemlitésre nem méltó körülményekben. (Igaz! ügy van!) Az a nagy kiucs, a mely Benned rejlik, az a Te kristálytiszta öntudatod és lelkiismereted; (Igaz 1 Úgy van!) mert Te kö­telességedet mindig szentül, híven teljesítetted a király és a haza iránt. (Igaz! Úgy van!) E kincs olyan, a melyet emberi kéz Neked nem nyújthat, de a melyet emberi kéz Tőled nem is vehet el. (Igaz! Úgy van! Eléuk tetszés.) E kincs birtokodban van és birtokodban fog maradni élted utolsó napjáig, azontúl pe­dig a történetiró fogja feljegyezni a történe­lemben aranybetükkel azt a kincset, melyet Te mostan megszereztél magadnak. (Hosszas, lelkes, éljenzés) És most, Nagyméltóságu ur, tisztelt elv­társunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor koczkáztatni a szabadelvüpárt nevében hozzád és ez az, hogy most, miután arról a magas polczról, a melyen négy évig voltál, leszállottál, légy kegyes és foglalj is­mét helyet sorainkban (Helyeslés.), azon so­rokban, a melyekből kiindulva, felemelkedtel; légy szives barátunk maradni, elvtársunk ma­radni s velünk együtt közreműködni a, köz­ügyek, a közhaza javán és haladásán. (Élénk éljenzés.) És miután ezen kérést hozzád intéztem, nem marad más hátra, mint kijelentenem azt, hogy a szabadelvüpárt a gondviselés­hez más fohászt nem intéz, mint azt, hogy tégedet boldogságban, megelégedettségben, csa­ládod körében nyugalom környezzen; feledve a múltak keserves küzdelmeit, élj egy szebb jövőt. Az Úristen téged soká tartson meg! (Perczekig tartó lelkes éljenzés.) Bánffy Dezső báró erre következőleg vá­laszolt : Nagyméltóságu elnök ur! Igen tisztelt barátaim! Négy évig, mint Magyarország mi­niszterelnöke, részesültem abbau a szerencsé­ben, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt megelőzőleg még — három évet számitok ehhez — szerencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a szabadelvüpárt, a ti támogatástok mellett, közreműködni, szol­gálatokat tehetni azon irányban, a mint azt az igen t. elnök ur mondotta: a koronának, a királynak és a hazának. Ezen lefolyt hét évié tekintek vissza, midőn a szives üdvözletét, a jó kivá Ságokat fogadom, s köszönetemet fejezem ki akkor, a midőn ti a lemultakra visszatekintve, szivetek érzelmeit hozzátok. Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alkalommal minden politikai vonatkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen körülményeket, a jelen alakulásokat nem tartom alkalmasaknak arra, hogy bár­mely vonatkozásban — akár visszatekintőleg, akár előieuézőleg — politikai irányban nyilat­kozzam, Kötelességemnek tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, a mely­nek szolgálatában eddig működtem, (Lelkes éljenzés.) akkor teszek igazán szolgálatot, ha ettől őszintén tartózkodom. (Tetszés és éljen­zés.) A körülmények alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni, s lehet esetleg alkalom arra is, hogy visszatekintőleg vagy előre­nézőiig nyilatkozhassam. Most, ez alkalom­mal, maradjunk tisztán a barátságos, szives megemlékezés keretében; ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, a melyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Legyetek meggyő­ződve, hogy ölömmel, kellemetesen, boldogan fogok emlékezni azon letelt időkre és mindig, minden változásában a sorsnak büszkeségemet fogja képezni, hogy az intakt szabadelvüpárt hétéves életében résztvebettem mint Házelnök és résztvebettem az utolsó négy esztendőben nagy kérdések megoldásánál, mint a pártnak vezére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben; én megtartom egven-egyen emlékezetemben a ti személyiségeteket, a ti egyéniségeteket, meg­tartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, dicsőségét is, melyeket veletek együttműködve érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég; legyen elég, meit hiszen e pillanat nem al1 almas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt: büszke vagyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok ne­kem, köszönöm ezt és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlékezetetekben. (Hosszantartó za­jos tetszés, éljenzés és taps.) Bánffy Dezső báró ezután kézszoritással bú­csúzott az összes megjelent párttagoktól, kik közül sokan Bánffy bál ónénál is tisztelegtek. Műk! Ernő báró bncsuzása. Budapest, február 28. Ma délben 12 órakor búcsúzott el Dániel Ernő báró a kereskedelmi minisztérium tiszti­karától. A távozó miniszterhez, a kit a nagy­terembe léptekor az azt zsúfolásig m egtöltó tisztikar riadó éljenzése fogadott, Schmidt József dr. államtitkár a következő beszédet intézte: Nagyméltóságu báró, kegyelmes uram ! Hiva­talos állásomból folyó kötelességem, hogy most, mikor négy évet meghaladott működés után magas állásától megválik, a vezetése alatt állott kereskedelemügyi m. kir. minisztérium és a minisz­tériumhoz tartozó hivatalok és intézetek tiszti sze­mélyzete nevében nagyméltóságodtól búcsút ve­gyek. Ennek a személyzetnek törvényszabta hely­zete, szerénysége, de meg az a körülmény is, hogy annak minden tagja a maga, bármily szűk hatáskörében is részese Nagyméltóságod kifejtett működésének és elért eredményeinek, egyaránt tiltja, hogy erről a működésről, ezekről az ered­ményekről megemlékezzem. De egyet szabad és kell is hangoztatnom, — hisz nem volnék tiszttársaim érzelmeinek igaz tolmácsa, ha ezt nem tenném — a leghatározot­tabban kell hangsúlyoznom azt, hogyN agyméltó­ságod vezetése alatt ennek a nagy testületnek minden egyes tagja nemcsak, a mint ez köteles­sége, teljes odaadással, buzgalommal, hanem a mire már kényszeríteni kit sem lehet, lelkese­déssel és örömmel végezte feladatát. (Úgy van! Élénk helyeslés.) Örömmel és lelkesedéssel vé­gezte azért, mert Nagyméltóságod működésűnknek mindig szigorú és igazságos, de egyúttal méltá­nyos és jóindulatú bírája is volt. (Úgy van! Élénk helyeslés.) Engedje meg Nagyméltóságod, hogy ezért hálás köszönetét mondjak, engedje kérnem azt, hogy bennünket eddig tapasztalt kegyes jóindu­latában továbbra is megtartani méltóztassék. (Élénk éljenzés.) Dániel Ernő báró erre következőleg vála­szolt : Méltóságos államtitkárul-! Igen t. uraim és — ha szabad mond .nőm — barátaim! Na­gyon meghat engem az a barátság és ragasz­kodás, a melyet az államtitkár ur az önök nevében épen most kifejezni szives volt. Való­ban, ha valami nehézzé teszi nekem a válást ezen m nisztermmtól, úgy az azon benső ba­rátság, azon ragaszkodás, a meh et önök ré­széről mindenkor tapasztaltam. (Lijenzés.) Eel fognak menteni attól, hogy most, midőn négy évi működés után ő Felsége sa­ját kérelmemre kegyelemben felmenteni mél- tóztatott, ennek a minisztériumnak a négy évi működésére visszapillantást vessek. Hisz nem csak én, de önök is, a kik közvetlen részesei voltak ezen munkásságnak, sokkal elfogultab­bak e tekintetben, semhogy képesek volnánk erről pártatlan, objektiv Ítéletet mondani. Bízzuk ezen négy évi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, a kik kevesebb el­fogultsággal fognak ítélni e dolgok felett. Azonban, a mit nem akarok szó nélkül hagyni, az az, a mit mindjárt az elején emlí­tettem, az az, hogy távozásomat a legnehe­zebbé az teszi, hogy önöktől kell válnom, t. uraim és barátaim, a kik négyévi működésem alatt nemcsak mint kiváló tehetséggel biró egyéneket, hanem mint kiváló buzgalommal és szolgalommal működőket és mint szemé lyemhez — a miről igen sok tapasztala­tom volt — igazán ragaszkodó egyéneket tanultam megismerni. (Éljenzés.) Legye­nek meggyőződve arról, hogy ez a ta- pasz'alat mindenha kellemes emlékként fog fűződni itteni működésemhez; és ha egyet szabad kérnem távozásom perczében, ez az, hogy azt a jóindulatot, baráti érzést, a melyet önök részéről alkalmam volt tapasz­talni aktiv működésem ideje alatt, ezt az éu személyem iránt akkorra is megőrizni szívesek és kegyesek legyenek, midőn már a miniszté­rium vezetésétől megváltam. (Élénk tetszés és éljenzés.) Isten tartsa meg önöket, t. uraim s barátaim és tartsanak meg engemet szives barátságukban. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Végül a távozó miniszter meleg kézszori­tással búcsúzott a tisztikar körülette levő tagjai­tól és a nagyszámban megjelentek élénk éljen­zésétől kisérve, vonult vissza. Hegedűs Sándor hivatalbafépése. Budapest, február 28. Ma délután egy órakor fogadta Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a minisztérium tisztikarát a kereskedelmi minisztérium nagy­termében. A tisztikar riadó éljenzésben tört ki, a mikor a miniszter megjelent a teremben. Az éljenzés csillapulta után Schmidt József dr. államtitkár a következő beszéddel üdvözölte az uj kereskedelemügyi minisztert: Nagyméltóságu miniszter ur! Nekem jutott a szerencse, hogy Nagymél- tőságodat a vezetése alá rendelt kereskedelem­ügyi m. kir. minisztérium, a többi hivatalok és intézetek tisztviselői kara nevében magas állá­sában mély tisztelettel üdvözölhessem. Méltóztassék Nagyméltóságodnak meggyő­ződve lenni arról, hogy ennek a karnak minden egyes tagja tudatával bir annak, hogy ebben a magas állásban milyen nagy és fontos feladatok megoldása, minő gond és felelősségterhes munka vár Nagyméltóságodra. Tudja ezt s ebben a tudat­ban férfias egyenességgel jelenti ki, hogy teljes munkakedvvel várja Nagyméltóságod rendelke­zéseit és utasítását s mindig kész lesz azokat, tulmenve a hivatalos kötelességszabta korlátokon, tőle telhető buzgalommal és kitartással teljesí­teni. (Igaz ! Úgy van !) Ehhez a szilárdan eltökélt, erős szándékhoz engedje Nagyméltóságod bizalmát és kegyes jó­indulatát kérnem. (Élénk éljenzés.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisz­ter erre a következő beszéddel válaszolt: Méltóságos uram! Tisztelt uraim! Őszinte bizalommal jöttem önök közé és nem kérek egyebet, mint hasonló bizalmat. Nagy, nehéz feladatra vállalkoztam különösen azért, mert hazánk közgazdasági érdekeinek széles köre várja munkálkodásunkat és még inkább azért, mert a hivatalos működés előt­tem csak távolból ismeretes és ennek követ­keztében sokat kell tanulnom, tapasztalnom, hogy azt a gépezetet, a melyből ez áll, czél- szeriien és minden fennakadás nélkül vezet­hessem. Ha mégis vállalkoztam erre, első sorban természetesen ő cs. és ap. kir. Felségének nagy­mértékű kegye biztatott, másfelől biztatott a kötelesség, biztatott a remény, hogy ebben a működési körömben kellő támogatást fogok nyerni egy buzgó tisztikar és az ország min­den tényezője részéről. Arra kérem önöket és önök által az egész országos közvéleményt, ne méltóztassa- nak irányomban nagy várakozásokat támasz­tani ; mert a vái'akozáson alul maradni: szé­gyen, a várakozást meghaladni: dicsőség. Ne- tegyenek ki engem annak a szégyennek és ne foszszarak meg ettől a dicsőségtől. (Élénk tetszés és éljenzés.) Jól tudom azt is, hogy egy nagy testü­letben, a milyen most vezetésem alá kerül, különböző munkakörben különböző tehetségek, különböző jellemek — azt lehet mondani — bizonyos összhangba hozandók és ez igen nagy, nehéz feladat. És mert munkapro- grammot nem. akarok adni, — ezzel a parla­mentnek tartozom — önöknek csak erről a viszonyról kívánok szólani; arról a viszony­ról, a mely felfogásom szerint köztünk üdvös és hasznos lehet, ha egyenlően fogjuk fej,.,

Next

/
Thumbnails
Contents