Magyar Ujság, 1899. március (8. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

­ Kellő tisztelettel a rang iránt, előttem az­ érdem és a munkásság lesz irányadó (Lelkes éljenzés), és épen azért iparkodni fogok ta­nácskozásaink, tárgyalásaink és az ügyek ve­zetése közben megismerni az érdemet és a munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az előadó urakat, ne titkoljanak el előlem semmit az ügyekből; hadd ismerjem meg mindazoknak erejét, a­kik bármely mértékben hozzájárulnak a kér­dések megoldásához, hogy abban a helyzet­ben legyek, hogy jó lélekkel, lelkiismeretesen mérlegelhessem mindenkinek tehetségét és működését .Zajos tetszés és éljenzés), mert én igazságos, szigorú, de a szigort szeretettel egyesítő vezető akarok lenni. (Éljenzés.) Nagyon jól tudom azt, hogy minden er­kölcsi testületben, a­hol annyi tudomány, annyi képzettség, annyi ambíczió van, a­mennyi itt van, e minisztériumban és exponált köze­geiben vannak vetélkedések, talán súrlódások is és különösen itt ez annál természetesebb, mert heterogén tényezők vannak egyesítve; ha e vetélkedés a munka vetélkedése és ha e súrlódás a vélemények súrlódása, kellő tisz­telettel fogadom (Éljenzés), de ha e vetélkedés a hiúság és cselszövények vetélkedése és ha e súrlódás egyéni érdekeknek a súrlódása, ezzel szemben, a legnagyobb szigorral fogok fel­lépni. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nagyon jól tudom, hogy ekkora testületben s általá­ban az ország tisztviselőkarában nagyon sok félreértés, nagyon sok keserűség és egyúttal anyagi gondok is fordulnak elő. Méltóz­­sanak elhinni, mindezek iránt az erköl­csi és anyagi bajok iránt érzékem van, mert keresztülcsiná­ltam a magam erejéből (Tetszés és éljenzés.) és épen úgy tudok érezni az utolsó közeggel, a­ki önfeláldozó munkáját talán anyagi bajok között végzi, mint a legelsővel, a­ki magas színvonalról tekinti át az egészet és vezeti az egészet. (Élénk tetszés és éljenzés.) És épen azért szolidaritást érzek az elsőtől az utolsóig min­denkivel és érzelmeim melegségét viszem át működésem utolsó részletébe is, de ebből a melegségből csak az fog részesülni, a­ki arra érdemes és a­ki hasonló melegséggel fordul hozzám. (Lelkes éljenzés és taps.) Azt is megmondom önöknek: van egy különös természetem; a legnaivabb jóindulat­tal és jó feltevésekkel közeledem mindenkihez, de csak egyszer vegyek észre valakiben rossz indulatot, félrevezetési szándékot, vagy bármi­féle meg nem engedett korrektséghiányt, abban az esetben teljesen elfordulok tőle és a leg­nagyobb merevséggel viseltetem iránta. (Élénk helyeslés.) Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy ez ünnepélyes órában ilyen szavakat mondok; jobb azt előbb megmondani, mint utólagosan megsínyleni. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés.) Legyenek meggyőződve, hogy én dolgozni fogok, de, hogy dolgozhassam, tisztán kell látnom ; tisztán kell látnom az egyéneket és tisztán kell látnom a dolgokat. Én azt kérem önöktől: ne részletek és mel­lékes körülmények által homályosítsák el az én tekintetemet, nekem világosan és körül­tekintően messze kell látnom. (Úgy van! Tetszés.) Adják nekem mindig a dolgok ér­demét, a dolgok nyelét kezembe; én meg fogom ragadni mindennek a magvát, mert kellő erélylyel és szorgalommal eredményre akarom azt vezetni. (Éljenzés.) Hogy ta­nácskozásainkat és az adminisztrác­ió-veze­­tést hogyan fogjuk beosztani, az idő, a tapasz­talás fogja megmutatni. Elhamarkodottan tenni valamit, arroganczia lenne tőlem, mert e rész­ben tájékozatlan vagyok. Megvannak eszméim, megvan irányom, ezekhez hű leszek, ezekhez ragaszkodom. Hogy fogom az önök segélyével keresztülvinni az életben, azt a tapasztalás, önök közreműködése, bölcs tanácsa, szorgalma és munkássága fogja megadni és remélem, hogy ebben nem fogok csalódni. (Élénk éljenzés.) Tudom jól, hogy sokszor lankadás, csüg­­gedés, akár erkölcsi, akár anyagi bajok miatt, hatalmába keríti a tisztviselőt. De kérem még azokat is, a­kik küzdenek, ne feledjék el, hogy az ország legféltettebb kincseinek lelki­­ismeretes kezelői kell hogy legyenek; ne fe­ledjék el azt a magasztos példát, melyet a legmagasabb, legnagyobb hivatalnok, ő Felsége a király ad, (Lelkes éljenzés) a­ki sok csaló­dásnak és sok bánatnak volt kitéve és mégis, mondhatom, bámulatos szorgalommal és kitar­tással, önfeláldozással napról-napra a legcsodá­latosabb munkát végzi. Ezt azért mondom, mert ha a lankadás vagy pediglen hanyagság követ­keztében némely dolgok nem kellő időben, vagy nem kellő módon intéztetnek el, azt csak mi tudjuk, a­kik a küliságból jövünk be, hogy ebből mekkora károsodása van a közönségnek; azt csak mi érezzük, a­kik anyagi téren működtünk, hogy egy félszeg intézkedés vagy késedelem milyen nemzetgaz­dasági károkat okoz. Azért tehát azokhoz is, a­kik szenvednek, azokhoz is, a­kik küzdenek és egyáltalában mindnyájukhoz egyaránt sze­retném ezt a kérést intézni, hogy sohase fe­ledkezzenek meg küzdelmet és önfeláldozást igénylő pályájukon sem a magasztos, fenséges példáról, sem az ország érdekeiről és köve­telményeiről, arról a nagy­közönségről, a­mely­nek mindnyájan egyen-egyen szolgálatában, kell, hogy legyünk és csak 13 ennek ér­dekes szolgálatában. (Igaz! ügy van! Élénk tetszés.) Én remélem, t. uraim, hogy felfogásaim­nak ebben a töredékes vázlataiban osztoznak és ha osztoznak, remélem, sikeres munkát fo­gunk végezni. Arról biztosíthatom mindnyáju­kat, hogy ki minél szebb munkát végez, annál jobban fogom nemcsak tisztelni, de szeretni is és ki minél nagyobb odaadással szenteli magát feladatának, annál nagyobb odaadó barátra fog bennem találni. Isten éltesse önö­ket! (Hosszas lelkes éljenzés.) A beszéd a tisztikarra mély benyomást tett. Ezzel az üdvözlés véget ért. Hegedűs László üdvözlése. — Távirati tudósítások. — Kolozsvár, február 27. Kolozsvár város szabadelvű pártja ma dél­után tartott ülésében egyhangúlag elhatározta, hogy Hegedűs Sándort miniszterré kinevezése alkalmából táviratban üdvözli. A gyűlésen Feilitzsch Arthur báró és Sándor József képvi­selők is jelen voltak. Kolozsvár város tanácsa Szvacsina Géza polgármester elnöklete alatt tartott mai ülésé­ből üdvözlő táviratot intézett Hegedűs Sándor­hoz. A távirat így szól: »Kolozsvár város tanácsa lelkesült örömmel fogadta a hirt, hogy ő cs. és ap. kir. Fel­sége Nagyméltóságodat legkegyelmesebben keres­kedelmi miniszterré nevezte ki. Mint hazafiak, teljes megelégedéssel látjuk, hogy a Felség bizalma Nagyméltóságodban olyan férfiút tün­tetett ki, a ki államférfim bölcseségével, széleskörű tudásával és szeplőtlen jellemével egyike a legelsőknek legjobbjaink között. Mint Kolozsvár város polgárai pedig büszkén tekin­tünk Nagyméltóságodra, mint városunk szülöt­tére és évek hosszú során át érdemekben gazdag országgyűlési képviselőjére. Senki se tudja Nagy­­méltóságodnál jobban azt, hogy az ipar és keres­kedelem fellendítése az erdélyi részekben egyike a legnevezetesebb országos érdekeknek és bizonyára senki se ismeri jobban a módokat és eszközöket, a­melyekkel ez a czél elérhető. Épen ezért nemcsak őszinte örömmel, hanem a legszebb reményekkel is eltelve üdvözöljük magas állásában Nagyméltóságo­­dat. Városunk felvirágzása körül eddig szerzett hervadhatatlan érdemeivel Nagyméltóságod a pol­gárság örök háláját vívta ki magának és ezért városunkban őszinte és általános tisztelet nyilvánul Nagyméltóságod személye iránt. A midőn tehát megragadjuk az alkalmat, hogy őszinte bizalmunk­nak, mély tiszteletünknek és ragaszkodásunknak Nagyméltóságod iránt ezúttal is kifejezést adjunk, miniszteri működéséhez Isten áldását kérjük.« Alá­írva: Szvacsina polgármester és a tanács összes tagjai. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara rend­kívüli közgyűlést tartott, melyből a következő lel­kesedéssel fogadott feliratot intéztek Hegedűs Sándorhoz: Nagyméltóságu miniszter úr! Kegyelmes urunk! A kamarának mai napon tartott közgyűlése az öröm lelkesedésével vett tudomást arról, hogy hódolattal szeretett felséges királyunk bölcsesége Nagyméltóságodat állította a kereskedelmi tárcza élére. Kamaránk e legmagasabb intézkedést a MAOTAH ÚJSÁG. 1899. márczius 1. maga részéről oly kiváló jelentőségűnek tartotta hogy azt csak egy e czélra összehívott rend­kívüli közgyűlésében hitte érdeme szerint mél­tányolhatni. E legmagasabb kinevezés felett szivünk egész melegével örvendeni nekünk hár­mas okunk van. Mi azon rendkívülinek mond­ható szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Nagy­­méltóságodban nemcsak a kereskedelmi tárc­a új vezetőjét, hanem székhelyünk szülöttét és városunk I. kerületének pártkülönbség nélkül szeretett és nagyrabecsült országgyűlési képvi­selőjét üdvözölhetjük. A­mennyire büszkék voltunk Nagyméltóságod fényes sikereire a múltban, mert azok fénye szülővárosát is beragyogtatta, annyira hálásaknak kell lennünk azért a kifogyhatatlan gondosságért, a­melylyel közérdekeinket,úgy anyagi, mint szellemi előhaladásunk terén előmozdítani soha sem szűnt meg. E gondosságnak és mondhatni — egyedül — e gondosságnak köszönhetjük vá­rosunkban a modern kultúrintézmények egész soro­­z­tát, a­melyek halhatatlan emlékei maradnak Nagyméltóságod alkotó szellemének és szülővárosa iránt tanúsított szeretetének. Nem a mi hivatá­sunk reá mutatni Nagyméltóságod azon páratlan sikereire, a­melyekkel mint politikus és állam­érfi úgy a parlamenti béke érdekében nem egy ízben, mint a parlamenti munka oroszlánrészének teljesí­tése körül tett kitűnő szolgálataiért minden jó hazafi hálájára érdemesítette magát. A kamara, mint a közgazdasági érdekek szó­szólója, a jelen alkalommal üdvözölni kívánja Nagyméltóságodat, mint a közgazdasági miniszté­rium vezetőjét, a­kinek már múltja kész programm és teljes biztosítéka a jövő sikereinek és legyen megbocsátva kamaránknak az az egoizmusa, hogy Nagymáltóságodban, mint a­ki előtt az itteni köz­­gazdasági viszonyok annyira ismeretesek, azon fér­fiút tekintse, a­ki különösen hivatva van ezen vi­szonyok gondos ápolására és felvirágoztatására. És a­midőn e biztos hittel sietünk Nagyméltó­­ságodat a legmelegebben üdvözölni, engedje, hogy kamaránk egész tehetségét, legjobb tudá­sát és buzgó munkaerejét Nagyméltóságodnak szolgálatkészen rendelkezésére bocsássa nemcsak kötelességszerüen, de mint a katona, a ki vezé­rének talentumában és hazafiságában föltétlenül megbízik s lelkesülten követi a zászlót, a melyet maga előtt lobogni lát. Adjon az Isten Nagym­éltóságodnak az elvál­lalt üdvös, nagy munkához testi­ lelki erőt, adjon szeretett hazánknak tartós kült és belbékét, a kor­mányzatnak állandóságot, hogy kitűzött czélját elérhesse és hogy a közjólét és gazdasági függet­lenség kivívásával a magyar állam politikai függet­lenségének legerősebb alpkövét is letehesse. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletünk és forró üdvözletünk ismételt kijelentését, a­melylyel vagyunk a nagyméltóságú miniszter úrnak alázatos szolgái : a kereskedelmi és ipar­kamara. Benigni Sámuel, alelnök. Odman Zsig­­mond, titkár: Bosnyákoság újjászületése *) Budapest, február 28. A­ki érdeklődik a népek élete iránt és gon­dolkozva képes megfigyelni annak jelenségeit, az nem találhat ebből a tekintetből nagyszerűbb látványt, mint a­mikor valamely nép a közép­korból átmegy a legújabb korba. Európa műveit nemzeteire függesztve sze­l­münket, azt kell hinnünk, hogy ilyen átalaku­lásnak mi többé szemtanúi nem lehetünk és egyedül az elmúlt idők történetéből ismerhetjük meg a századokra terjedő folyamatot, a­mely a középkori népekből és országokból létrehozta a modern nemzeteket és államokat. Egészen mást tapasztalunk, mihelyst a Kelet felé fordulunk. Itt látunk napjainkban olyan átváltozást, a­melynek képét különben képzelőtehetségünk alkothatná meg Klió fáklyájának világítása mel­lett. Bulgária szemünk előtt támadt föl halottai­ból; Szerbia most vívja keserű küzdelmét a létért; Románia átalakulását szintén megfigyel­hettük. Reánk nézve mindezeknél érdekesebb, bennünket közelebbről érint Bosznia és Her­­czegovina újjászületése. Másfél évtizeddel ezelőtt Törökországnak épen olyan elhanyagolt tartományai, a­milyen *) Szokolay Kornél, lapunk főmunkatársa, ma este a Szabad M­úzeumban népszerű felolvasást tart Bos­­nyákországról és Berezegodináról. Ebből a felolvasás­­ból közöljük mutatványképen ezt a czikkelyt. A M. U. szerk.

Next