Magyar Ujság, 1899. március (8. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
Kellő tisztelettel a rang iránt, előttem az érdem és a munkásság lesz irányadó (Lelkes éljenzés), és épen azért iparkodni fogok tanácskozásaink, tárgyalásaink és az ügyek vezetése közben megismerni az érdemet és a munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az előadó urakat, ne titkoljanak el előlem semmit az ügyekből; hadd ismerjem meg mindazoknak erejét, akik bármely mértékben hozzájárulnak a kérdések megoldásához, hogy abban a helyzetben legyek, hogy jó lélekkel, lelkiismeretesen mérlegelhessem mindenkinek tehetségét és működését .Zajos tetszés és éljenzés), mert én igazságos, szigorú, de a szigort szeretettel egyesítő vezető akarok lenni. (Éljenzés.) Nagyon jól tudom azt, hogy minden erkölcsi testületben, ahol annyi tudomány, annyi képzettség, annyi ambíczió van, amennyi itt van, e minisztériumban és exponált közegeiben vannak vetélkedések, talán súrlódások is és különösen itt ez annál természetesebb, mert heterogén tényezők vannak egyesítve; ha e vetélkedés a munka vetélkedése és ha e súrlódás a vélemények súrlódása, kellő tisztelettel fogadom (Éljenzés), de ha e vetélkedés a hiúság és cselszövények vetélkedése és ha e súrlódás egyéni érdekeknek a súrlódása, ezzel szemben, a legnagyobb szigorral fogok fellépni. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nagyon jól tudom, hogy ekkora testületben s általában az ország tisztviselőkarában nagyon sok félreértés, nagyon sok keserűség és egyúttal anyagi gondok is fordulnak elő. Méltózsanak elhinni, mindezek iránt az erkölcsi és anyagi bajok iránt érzékem van, mert keresztülcsináltam a magam erejéből (Tetszés és éljenzés.) és épen úgy tudok érezni az utolsó közeggel, aki önfeláldozó munkáját talán anyagi bajok között végzi, mint a legelsővel, aki magas színvonalról tekinti át az egészet és vezeti az egészet. (Élénk tetszés és éljenzés.) És épen azért szolidaritást érzek az elsőtől az utolsóig mindenkivel és érzelmeim melegségét viszem át működésem utolsó részletébe is, de ebből a melegségből csak az fog részesülni, aki arra érdemes és aki hasonló melegséggel fordul hozzám. (Lelkes éljenzés és taps.) Azt is megmondom önöknek: van egy különös természetem; a legnaivabb jóindulattal és jó feltevésekkel közeledem mindenkihez, de csak egyszer vegyek észre valakiben rossz indulatot, félrevezetési szándékot, vagy bármiféle meg nem engedett korrektséghiányt, abban az esetben teljesen elfordulok tőle és a legnagyobb merevséggel viseltetem iránta. (Élénk helyeslés.) Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy ez ünnepélyes órában ilyen szavakat mondok; jobb azt előbb megmondani, mint utólagosan megsínyleni. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés.) Legyenek meggyőződve, hogy én dolgozni fogok, de, hogy dolgozhassam, tisztán kell látnom ; tisztán kell látnom az egyéneket és tisztán kell látnom a dolgokat. Én azt kérem önöktől: ne részletek és mellékes körülmények által homályosítsák el az én tekintetemet, nekem világosan és körültekintően messze kell látnom. (Úgy van! Tetszés.) Adják nekem mindig a dolgok érdemét, a dolgok nyelét kezembe; én meg fogom ragadni mindennek a magvát, mert kellő erélylyel és szorgalommal eredményre akarom azt vezetni. (Éljenzés.) Hogy tanácskozásainkat és az adminisztráció-vezetést hogyan fogjuk beosztani, az idő, a tapasztalás fogja megmutatni. Elhamarkodottan tenni valamit, arroganczia lenne tőlem, mert e részben tájékozatlan vagyok. Megvannak eszméim, megvan irányom, ezekhez hű leszek, ezekhez ragaszkodom. Hogy fogom az önök segélyével keresztülvinni az életben, azt a tapasztalás, önök közreműködése, bölcs tanácsa, szorgalma és munkássága fogja megadni és remélem, hogy ebben nem fogok csalódni. (Élénk éljenzés.) Tudom jól, hogy sokszor lankadás, csüggedés, akár erkölcsi, akár anyagi bajok miatt, hatalmába keríti a tisztviselőt. De kérem még azokat is, akik küzdenek, ne feledjék el, hogy az ország legféltettebb kincseinek lelkiismeretes kezelői kell hogy legyenek; ne feledjék el azt a magasztos példát, melyet a legmagasabb, legnagyobb hivatalnok, ő Felsége a király ad, (Lelkes éljenzés) aki sok csalódásnak és sok bánatnak volt kitéve és mégis, mondhatom, bámulatos szorgalommal és kitartással, önfeláldozással napról-napra a legcsodálatosabb munkát végzi. Ezt azért mondom, mert ha a lankadás vagy pediglen hanyagság következtében némely dolgok nem kellő időben, vagy nem kellő módon intéztetnek el, azt csak mi tudjuk, akik a küliságból jövünk be, hogy ebből mekkora károsodása van a közönségnek; azt csak mi érezzük, akik anyagi téren működtünk, hogy egy félszeg intézkedés vagy késedelem milyen nemzetgazdasági károkat okoz. Azért tehát azokhoz is, akik szenvednek, azokhoz is, akik küzdenek és egyáltalában mindnyájukhoz egyaránt szeretném ezt a kérést intézni, hogy sohase feledkezzenek meg küzdelmet és önfeláldozást igénylő pályájukon sem a magasztos, fenséges példáról, sem az ország érdekeiről és követelményeiről, arról a nagyközönségről, amelynek mindnyájan egyen-egyen szolgálatában, kell, hogy legyünk és csak 13 ennek érdekes szolgálatában. (Igaz! ügy van! Élénk tetszés.) Én remélem, t. uraim, hogy felfogásaimnak ebben a töredékes vázlataiban osztoznak és ha osztoznak, remélem, sikeres munkát fogunk végezni. Arról biztosíthatom mindnyájukat, hogy ki minél szebb munkát végez, annál jobban fogom nemcsak tisztelni, de szeretni is és ki minél nagyobb odaadással szenteli magát feladatának, annál nagyobb odaadó barátra fog bennem találni. Isten éltesse önöket! (Hosszas lelkes éljenzés.) A beszéd a tisztikarra mély benyomást tett. Ezzel az üdvözlés véget ért. Hegedűs László üdvözlése. — Távirati tudósítások. — Kolozsvár, február 27. Kolozsvár város szabadelvű pártja ma délután tartott ülésében egyhangúlag elhatározta, hogy Hegedűs Sándort miniszterré kinevezése alkalmából táviratban üdvözli. A gyűlésen Feilitzsch Arthur báró és Sándor József képviselők is jelen voltak. Kolozsvár város tanácsa Szvacsina Géza polgármester elnöklete alatt tartott mai üléséből üdvözlő táviratot intézett Hegedűs Sándorhoz. A távirat így szól: »Kolozsvár város tanácsa lelkesült örömmel fogadta a hirt, hogy ő cs. és ap. kir. Felsége Nagyméltóságodat legkegyelmesebben kereskedelmi miniszterré nevezte ki. Mint hazafiak, teljes megelégedéssel látjuk, hogy a Felség bizalma Nagyméltóságodban olyan férfiút tüntetett ki, a ki államférfim bölcseségével, széleskörű tudásával és szeplőtlen jellemével egyike a legelsőknek legjobbjaink között. Mint Kolozsvár város polgárai pedig büszkén tekintünk Nagyméltóságodra, mint városunk szülöttére és évek hosszú során át érdemekben gazdag országgyűlési képviselőjére. Senki se tudja Nagyméltóságodnál jobban azt, hogy az ipar és kereskedelem fellendítése az erdélyi részekben egyike a legnevezetesebb országos érdekeknek és bizonyára senki se ismeri jobban a módokat és eszközöket, amelyekkel ez a czél elérhető. Épen ezért nemcsak őszinte örömmel, hanem a legszebb reményekkel is eltelve üdvözöljük magas állásában Nagyméltóságodat. Városunk felvirágzása körül eddig szerzett hervadhatatlan érdemeivel Nagyméltóságod a polgárság örök háláját vívta ki magának és ezért városunkban őszinte és általános tisztelet nyilvánul Nagyméltóságod személye iránt. A midőn tehát megragadjuk az alkalmat, hogy őszinte bizalmunknak, mély tiszteletünknek és ragaszkodásunknak Nagyméltóságod iránt ezúttal is kifejezést adjunk, miniszteri működéséhez Isten áldását kérjük.« Aláírva: Szvacsina polgármester és a tanács összes tagjai. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara rendkívüli közgyűlést tartott, melyből a következő lelkesedéssel fogadott feliratot intéztek Hegedűs Sándorhoz: Nagyméltóságu miniszter úr! Kegyelmes urunk! A kamarának mai napon tartott közgyűlése az öröm lelkesedésével vett tudomást arról, hogy hódolattal szeretett felséges királyunk bölcsesége Nagyméltóságodat állította a kereskedelmi tárcza élére. Kamaránk e legmagasabb intézkedést a MAOTAH ÚJSÁG. 1899. márczius 1. maga részéről oly kiváló jelentőségűnek tartotta hogy azt csak egy e czélra összehívott rendkívüli közgyűlésében hitte érdeme szerint méltányolhatni. E legmagasabb kinevezés felett szivünk egész melegével örvendeni nekünk hármas okunk van. Mi azon rendkívülinek mondható szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Nagyméltóságodban nemcsak a kereskedelmi tárca új vezetőjét, hanem székhelyünk szülöttét és városunk I. kerületének pártkülönbség nélkül szeretett és nagyrabecsült országgyűlési képviselőjét üdvözölhetjük. Amennyire büszkék voltunk Nagyméltóságod fényes sikereire a múltban, mert azok fénye szülővárosát is beragyogtatta, annyira hálásaknak kell lennünk azért a kifogyhatatlan gondosságért, amelylyel közérdekeinket,úgy anyagi, mint szellemi előhaladásunk terén előmozdítani soha sem szűnt meg. E gondosságnak és mondhatni — egyedül — e gondosságnak köszönhetjük városunkban a modern kultúrintézmények egész soroztát, amelyek halhatatlan emlékei maradnak Nagyméltóságod alkotó szellemének és szülővárosa iránt tanúsított szeretetének. Nem a mi hivatásunk reá mutatni Nagyméltóságod azon páratlan sikereire, amelyekkel mint politikus és államérfi úgy a parlamenti béke érdekében nem egy ízben, mint a parlamenti munka oroszlánrészének teljesítése körül tett kitűnő szolgálataiért minden jó hazafi hálájára érdemesítette magát. A kamara, mint a közgazdasági érdekek szószólója, a jelen alkalommal üdvözölni kívánja Nagyméltóságodat, mint a közgazdasági minisztérium vezetőjét, akinek már múltja kész programm és teljes biztosítéka a jövő sikereinek és legyen megbocsátva kamaránknak az az egoizmusa, hogy Nagymáltóságodban, mint aki előtt az itteni közgazdasági viszonyok annyira ismeretesek, azon férfiút tekintse, aki különösen hivatva van ezen viszonyok gondos ápolására és felvirágoztatására. És amidőn e biztos hittel sietünk Nagyméltóságodat a legmelegebben üdvözölni, engedje, hogy kamaránk egész tehetségét, legjobb tudását és buzgó munkaerejét Nagyméltóságodnak szolgálatkészen rendelkezésére bocsássa nemcsak kötelességszerüen, de mint a katona, a ki vezérének talentumában és hazafiságában föltétlenül megbízik s lelkesülten követi a zászlót, a melyet maga előtt lobogni lát. Adjon az Isten Nagyméltóságodnak az elvállalt üdvös, nagy munkához testi lelki erőt, adjon szeretett hazánknak tartós kült és belbékét, a kormányzatnak állandóságot, hogy kitűzött czélját elérhesse és hogy a közjólét és gazdasági függetlenség kivívásával a magyar állam politikai függetlenségének legerősebb alpkövét is letehesse. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletünk és forró üdvözletünk ismételt kijelentését, amelylyel vagyunk a nagyméltóságú miniszter úrnak alázatos szolgái : a kereskedelmi és iparkamara. Benigni Sámuel, alelnök. Odman Zsigmond, titkár: Bosnyákoság újjászületése *) Budapest, február 28. Aki érdeklődik a népek élete iránt és gondolkozva képes megfigyelni annak jelenségeit, az nem találhat ebből a tekintetből nagyszerűbb látványt, mint amikor valamely nép a középkorból átmegy a legújabb korba. Európa műveit nemzeteire függesztve szelmünket, azt kell hinnünk, hogy ilyen átalakulásnak mi többé szemtanúi nem lehetünk és egyedül az elmúlt idők történetéből ismerhetjük meg a századokra terjedő folyamatot, amely a középkori népekből és országokból létrehozta a modern nemzeteket és államokat. Egészen mást tapasztalunk, mihelyst a Kelet felé fordulunk. Itt látunk napjainkban olyan átváltozást, amelynek képét különben képzelőtehetségünk alkothatná meg Klió fáklyájának világítása mellett. Bulgária szemünk előtt támadt föl halottaiból; Szerbia most vívja keserű küzdelmét a létért; Románia átalakulását szintén megfigyelhettük. Reánk nézve mindezeknél érdekesebb, bennünket közelebbről érint Bosznia és Herczegovina újjászületése. Másfél évtizeddel ezelőtt Törökországnak épen olyan elhanyagolt tartományai, amilyen *) Szokolay Kornél, lapunk főmunkatársa, ma este a Szabad Múzeumban népszerű felolvasást tart Bosnyákországról és Berezegodináról. Ebből a felolvasásból közöljük mutatványképen ezt a czikkelyt. A M. U. szerk.