Magyar Ujság, 1899. április (8. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-01 / 91. szám

Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadáet szenvedjen. Utazás egy rüpirat korul. Budapest, márczius 31. Bánffy Dezső báró nemzetiségi poli­tikájáról röpirat jelent meg a minap. Nem foglalkozunk azzal, hogy mi van, mi nincs ebben a füzetben. Magyar- országon teljes sajtószabadság uralkodik, mindenki azt irhát tehát, a mi neki tet­szik, a nélkül, hogy ezért akár a ma­gyar kormányt, akár a magyar nemzetet bármi felelősség terhelné. A füzet, miután a sajtó részéről abban az elbánásban részesült, mint a névtelen brosúra-irodalom általában: néhány lap megdicsérte, néhány lap lerántotta, néhány pedig egyáltalán tudo­mást sem vett róla, egyszerre feltűnt a magyar képviselőházban. Egy képviselő kérdés tárgyává tette, vájjon a füzet Írásánál nem történt-e visszaélés a mi­niszterelnökségnek hivatalos titkot ké­pező okmányaival, mire a miniszterelnök nyomban megfelelt az ő szokott világos, félreértést nem engedő, határozott modo­rában. Ebből a válaszból mindenki meg­tudhatta, hogy a magyar kormány és a magyar miniszterelnök olyan kevés figye­lemre méltatta ezt a röpiratot, hogy a miniszterelnök még csak nem is olvasta; megtudhatta továbbá, hogy ha a meg­indítandó vizsgálat kiderítene valami visszaélést, úgy az illető el fogja venni megfelelő büntetését. Ezzel a magyar közvélemény, egészen helyesen, elintézettnek tekintette az ügyet. Most kezdődik a röpirat bukaresti szereplése. Ez két részből áll: utczai tün­tetésből és az országgyűlés két házában a nemzeti-szabadelvű Sturdza-kormány ellen intézett kemény támadásbó1 a mi a kormány győzelmével végződ öt ugyan, de hátrahagyta a fenyegetést, hogy az összes ellenzéki pártok obstrukeziót in­dítanak a Sturdza-kormány ellen, a miért eladta a román hazát. A mily természetes volt, hogy Buda­pesten senki különös jelentőséget nem tulajdonított a röpiratnak, épen olyan természetes, hogy Bukarestben politikai akczió kiinduló-pontja lön. Természetes mindkét jelenség először azért, mert a magyar pártoknak és politikai embereknek egyéb dolguk van, mintsem hogy brosúrák­ból nemzetközi ügyet csináljanak, vagy azok miatt hajba kapjanak; másodszor azért, merte nemzetiségi politika a legkedveltebb román pártpolitikai fegyver, a melynek forgatására bármely alkalom kínálkozzék, ennek a kizsákmányolását a román el­lenzék soha el nem mulasztja. A romáu pártok — talán az egyetlen ifju-konzer- vativeket kivéve — mihelyest ellenzékre kerülnek, legott a nemzetiségi politika vesszőparipájára vetik magukat és a Kárpátokon túl szenvedő testvetek segít­ségével igyekeznek visszaszerezni a ha­talmat, a mi ha sikerül nekik, ak­kor rendesen — dicséretükre legyen mondva — lehetőleg elfeledik ellenzéki radomontádjaíkat és igyekeznek korrekt magatartást tanúsítani a szomszédos mon- arkia iránt. Sokkal eklatánsabb példák bizonyítják ennek a megfigyelésnek a helyességét, hogysem szabad volna szem elől tévesztenünk azt a romániai nemze­tiségi politika bármely jelenségének a megítélésénél. A röpirat-inczidens sem egyéb, mint a pártpolitikai szenvedélyeknek az össze­csapása. A konzervativekből, junimistákból és liberális disszidensekből álló ellenzék ide­ges türelmetlenséggel lesi Sturdza buká­sát. Idegessége annál erősebb, mert köz­tudomású, hogy a liberális kormánypárt összetartása és ereje nem áll valami túl­ságosan szilárd lábon s ennek ellenére még sem sikerül a megdöntése. Az ellen­zék az elektromos feszültséggel telitett ebbe a pártpolitikai légkörbe vetette beie a kérdéses röpiratot, azzal a számítással, hogy ez az a bomba, a mely végre-valaháva fölrobbantja a Sturdza-kabinetet. Kísér­letét utczai tüntetéssel támogatta, de I „MAGYAR DJSÄG“ TÁRCZÍJA. Vm. Si?..,'— 11 ss,::7-jirsi'lriaa=z\raasa^:r.as^us=asasi Halál — élet nélkül. Irta: Vértesy Gyula. — A Magyar Újság eredeti tárczája. — Az édesanyja azt szerette volna, ha a fia az érettségi vizsga után odahaza marad, nálunk, a kis városkában és beáll a jegyző mellé a vá­rosházához Írnoknak; de Ferinek sehogyse tet­szett ez a pálya. A kis, szeplős, vézna szőke gyereknek fel­gyűlt a szeme és egész lelkes extázissal mondta: — Én nem akarok itt elzülleni. Vala­mivé akarok lenni, hogy te is, édesanyám, büszke lehess reám. S csakugyan mindnyájan azt hittük, hogy úgy is lesz. Feri volt az osztályunkban a leg­jobb tanuló, az érettségit kitüntetéssel tette le, nagy jövőt jósoltak neki. Ennek a nagy jövőnek a reményében indult fel az egyetemre. A zsebében tiz forintja volt, többje se égen, se földön. Az édesanyja meg is mondta, hogy legfeljebb ha karácsonyra küldhet neki öt forintot. A tandiját szerencsére elenged­ték, nyolcz forintért kapott egy szobának neve­zett lyukat, a két forintból pedig éldegélt addig a nehány napig, mig kondicziót kapott. Szóval, bizony nagyon nyomorúságosán kez­dődtek itt a napjai, De neki mintha ez még tetszett is volna: — Ezt szeretem én, — mondta a maga fakó, rekedtes hangján — mikor igazán a kol- dusbottal kell kezdeni. Jobb, mint azzal végezni. Az egyetemi életben azután utaink elvál­tak egymástól. Csak nagy ritkán találkoztunk az utczán. 0 akkor is mindig sietett s a mel­lett mindig fáradt volt, mint valami kihajtott komfortáblis-ló. Mintha csak a sors kiszámitotta volna, hogy a város négy szegletében lakjanak a ta­nítványai s neki legyen futkosni valója. — Miért nem jársz villamoson? — Villamoson? Hiszen az milliomosnak való szórakozás. Nyolcz krajczár oda, nyolcz vissza — négyszer nyolcz az harminczkettő. Az ebédem se kerül ennyibe. Egyszer későn este találkoztam vele ismét. Valami csomagot vitt a kezében. — Mit viszel, Feri? — Ruhaszövetet. — Micsoda? — kérdeztem nevetve — hát már ruhaszöveteket vásárolunk? Melyik kicsi­kének ? Fülig pirult s úgy mondta: — Nincs nekem semmi kicsikém. Az anyám­nak vettem. Tudod, ő azt hiszi, hogy én nagy ur vagyok idefent s arra is telik, hogy neki ajándékokat küldjék. Hát küldök. Három-négy nap nem vacsorázom és kitelik az efféle olcsó ajándék. Őt, szegényt, boldoggá teszem vele! Minek tudná meg, hogy nyomorúság az életem. — Sok bajod van? — Nem lenne sok, de gyenge vagyok hozzá. A jó Istennek a szegény embereket legalább erőseknek kellett volna teremtenie. Akkor nem lenne semmi baj. De nagyon erőseknek kellene ám lennünk! Ő pedig, szegény, nagyon gyenge volt! S mintha napról napra gyengébb lett volna. A nyomorgás, az elkeseredett, késhegyig menő küzdelem az élettel, hihetetlen gyorsasággal emésztette fel benne az életerőt. Csak a lelke maradt erős. S én, valahányszor csak láttam, mindig tisztelő csodálkozás fogott el iránta, a ki gyenge testén, hatalmas leikével uralkodva vívja a káv­ézok legnagyobbikát, a küzdelmet a kenyérért, a létért, sőt még a dicsőségért is. Mert erről is álmodozott. Emlékezem, mennyit beszélt a terveiről s megvalósítandó álmairól azon a névnapi estémen, mikor a pezsgő megoldotta egy kissé a nyelvét: — Jöttök még ti hozzám protekcziőt kérni! Majd ha nagy, hatalmas ember leszek. De addig bizony nekem kell néha tőletek kölcsön kérni egy pár hatost. De majd eljön az én időm! Lassan, de biztosan. Nehezen mennek a vizsgák. Ha időm lenne, rég doktor juris lennék s akkor azután fütyülnék az egész világra. Mikor aztán doktor juris lett. akkor látta, hogy bizony még nincs oka a fütyörészésre. A minisztériumhoz szeretett volna menni, de oda csak fizetés nélkül nevezték volna ki. Hát ügy­védi irodába kellett mennie. Ott kapott ötven forintot — de eleve kije­lentette a princzipális, hogy ő még ennyit soha se fizetett — hát ezért nagyon sokat kell dol­goznia. Szegény Feri dolgozott is. Majd meg­szakadt a teher alatt két nyomorúságos válla s a mellében egyre úgy érezte, mintha tüzesvassal szurkálták volna, mikor köhögött — hanem azért szorgalmasan dolgozott. Olyan szorgalma­san, hogy megtörtént a legnagyobb csoda, az ügyvéd ur önkényt felemelte a fizetését tiz forinttal. Szerkesztőség: Budapest. VZI., kér., Ker«pesi-ut 34. áf i 1 évre 12 frt, félévre 6 frt, O' 1 negyed évre 3 frt, 1 hóra 1 frt. =>■*>=**'* Budapest, VIL, kér., Ker©p©si-tií 54. Lapunk mai száma IG oldal. 707 • i lJ ** *í>♦ Cwf L,' I-«Ifi \ >•* t. T* J ;) --rvtmi l. "■■/ % ' X 3

Next

/
Thumbnails
Contents