Magyar Ujság, 1899. május (8. évfolyam, 120-148. szám)

1899-05-02 / 120. szám

A szószék-szakasz. Budapest, május 1. A képviselőház mai ülését jóformán a néppárti felszólalások töltötték be, a mennyiben a két néppárti vezérférfiu, Zichy János gróf és Rakovszky István császári és királyi kamarás hosszabb beszédeket mondottak, a melyekre pedig hogy a klerikális és néppárti tábor milyen nagy súlyt helyezett, elegendő bizonyitékul felhozni, hogy a beszédek alatt a karzati publikumban megjelen­tek Zichy Nándor gróf és Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök, A karzat közönsége néha felvilágosítja a helyzetet. Mindezen körülményeknél fogva ezt a napot a szószék-szakaszok és a néppárt napjának lehetne mondanunk. Ez a vita-nap volt tehát a leg­erősebb, a melyet a néppárt a javaslat tárgyalásánál kifejtett. Ezzel a nappal a néppárt remélhetőleg összes hadiszereit kimerítette. Most már csak nem lehet több argumentum a szószék-szakaszok kihagyása mellett, mert a vezérek való­ban minden puskaporukat ellövöldözték, a nélkül azonban, hogy kárt tettek volna a szabadelvű többség abbeli szilárd meg­győződésében, hogy ezekre a szó­szék-szakaszokra igenis, szükség van. Ezeket kihagyni nem szabad. Éppen a néppárt győzött meg bennünket ezeknek a szakaszoknak helyességéről. Mert, ha ezeket a szakaszokat kihagynók, úgy megbontanánk az egész javaslat rend­szerét, mely a választók szabad elhatá­rozásának, a választói jog szabad gya­korlatának biztosítására irányul, mivel ez az uj törvény éppen azokat a tapasztalt visszaéléseket lesz hivatva kiküszöbölni, a melyekkel a választók szabad elhatá­rozása jogtalanul befolyásolható és ek­ként a választás eredménye meghamisít­ható. Hiába hozza fel argumentum gya­nánt Zichy János gróf, hogy hiszen a törvényjavaslatban a kegyszerek fogalma sincs meghatározva és igy a kúria sem fogja tudni, hogy ugyanis mit értünk kegyszerek alatt. Pedig ahhoz, hogy a királyi kúria helyesen Ítéljen, minden­esetre tudnia kellene, hogy mely eszkö­zök tartoznak a »kegyszerek közé és melyek nem. Legyen nyugodt a néppárt, hogy a királyi kúria ennek az uj tör­vénynek ötletéből bizonyára nem fog a katekétákhoz vasárnapi iskolába járni, a kegyszerek felőli joktatás végett, hanem annak a legfelsőbiróságnakbármelyik tagja tartozzék bármely fel ekezethez, különben már általános műveltségénél fogva is, tudni fogja, hogy a papság által alkalmazott mely eszközök mellett gyakorolható hivatali presszió a választókra és ezek az eszkö­zök menyiben alkalmasak a választók szabad elhatározásának befolyásolására. Mert hát gyóntathat, prédikálhat, a szent­ségeket kiszolgáltathatja és minden val­lási ténykedést szabadon gyakorolhat a i „MAGTÁR DJSlG“ TÍRCZÍJA. A színházi hét. w A Magyar Újság eredeti tárcsája. — Nagyon természetes dolognak találnám, ha a Szárnyasaink czimü szaklap ezen a héten rend­kívüli, diszkiadásban jelennék meg. Soha az apró- jószág ennyire még nem szerepelt a magyar előadó- művészetben. Micsoda csipegő repertoár! A Víg­színházé knkorikol, a Népszínházé kotkodácsol, csupa baromfi a műsorokon! Az ember szinte ösz- szetéveszti a szinlapot az étlappal. Igaz, hogy aranykakas nem szerepel a menu-kártyákon, de ez tiszta véletlenség. A milyen jogon budai sültnek nevezik a derék étészeti fogalmazók a marhasültet, ugyanilyen jogon nevezhetnék aranykakasnak a kappanpecsenyét. De ez nem is tartozik talán szo­rosan a hét színházi krónikájába. A fő az, hogy a derék szárnyasok bevonultak a drámairodalomba és pedig párosán : kakns a csirkével; a mint ez vidám és szerencsésen végződő daraboknál dukál is. Hogy stilszerü legyek, egy emeletes tyukpalotát egy kanárikalitka ellen, hogy ezek a jó baromfiak nem maradnak sokáig társtalanul a repertoárban. Az Aranykakas és a Fehér csirke nyomán meg fognak jelenni a Rózsaszínű csibe (énekes vigjáték), a Sárga gúnár (bohózat), a Libuska (társadalmi víg­játék). Egyelőre azonban maradjunk a már létezők­nél. A Fehér csirke talán nem veszi udvariatlan­ságnak. ha erősebb nemű kollegáján, Az arany­kakason kezdjük. Végre is ez jött hamarább és ha a jelek nem csalnak, ez is marad tovább. A Vigszinház, a mely a barátságos aprómarhát fel­Szerkesztöség: s4er-’ tálalta, szezon végeztével fordított egyet az étlap­ján. A pikánsmártásos franczia pecsenye már nem igen kellett az ördögnek sem, felváltotta tehát egy kis német baromfival, bőséges zöldség-garni- runggal. Hátha ez jobban ízlik ?! És Ízlett. El kell ismerni, hogy Ízlett. Mennél magasabb helyről él­vezték, annál jobban Ízlett. Vannak bizonyos szob­rok, a melyeket távolról kell nézni, hogy tesse­nek és vannak bizonyos vígjátékok is, a melyeket lehetőleg a gallériáról kell élvezni, hogy mulat­hasson rajtuk az ember. És ha nagyon akar az ember, hát mulathat is, mert az Aranykakas való­ban mulatságos kis darab. Először : esik benne az eső, a mi mulatságos: másodszor van benne egy ur, a ki igen rosszul beszél magyarul, ez is mulatságos; van benne egy vendéglősné, a ki ma­gyar népdalokat énekel, ez is mulatságos; van benne egy tanár, a kinek kevés a pénze, ez rop­pant mulatságos; egy fiatal leány, a kinek nyelv­hibája van, ez is mulatságos ; és végezetül egy fiatal ur, a ki kopott, a mi meg már szinte több, mint mulatságos. De ezzel még mindig nincs kimerítve a darab minden mulatságossága. Ott van még a főpinczér, a kiben már az is kaczagtató, hogy Fürgének hívják és a ki a semmit mindig nyolcz krajczárba számítja az összeadásnál. Már most tes­sék elképzelni, micsoda kolosszális mulatság az, mikor ez a sok tréfás elem együv é kögül! Mikor a mulatságos zápor a nyaka közé zuhog a magya­rul nem tudó német bácsinak, a kinek az élezés voltát még növeli az, hogy ő találta fel a lapos lámpabelet, (egyáltalában sok lapos dolog találódik sőt tálalódik is fel ebben a darabban); mikor a kopasz ifjú elveszi a pösze delnőt, mikor a fürge pinezézőt elveszi a dalos fogadósné, ezek mind olyan piramidális elmésségek, hogy a ki még eze­ken se tud mulatni, az igazán nem — német. Is­Elöfizetési ár: I évre 12 frt, félévre 6 frt, negyed évre 3 frt, l hóra 1 frt. lelkész ezután is, sőt a választások alatt is, csak ezekkel a ténykedésekkel nem szabad jogtalanul befolyásolni a válasz­tókat. Már most tisztán a józan judicziumra tartozik annak elbírálása, hogy egyálta­lán alkalmaztattak-e oly vallási eszközök és kegyszerek, a melyek képesek és al­kalmasak a választók szabad elhatározá­sát befolyásolni. Ugyancsak a bíróság a ténykörülmények mérlegelése utján fogja meghatározni azt is, hogy ezek az alkal­mazásba vett eszközök mennyiben képe­sek a választókban félelmet vagy aggo­dalmat kelteni és ekként szabad elhatá­rozásukat befolyásolni. Mert csak erről van szó: a választási szabadság biztositá- sáról és csak a választók szándékos be­folyásolása tilos. Ez teszi érvényte­lenné a választást, ezért büntetik a lelkészt. Midaddig tehát bátran alkalmaz­hatja a kegyszereket a lelkész, a meddig csak szándékos ténykedéséből ennek a deliktumnak tényálladéka meg nem álla­pítható. De ekkor bűnössé válik, mert nem papi hivatását teljesítette, hanem azzal visszaél. A büntető-törvénykönyv külön ren­delkezik a kereskedői, az ügyvédi stb. mükédési körben elkövethető bűntettek­ről és vétségekről. De ez nem az ügy­véd- és a kereskedőosztály megbélyegzése, kiezégérezése, kivételes állapotba helye­zése miatt történik. Éppen azért ezekkel a szószék-szakaszokkal sem akarunk ki­mételten konstatálni kell, hogy a közönség mula­tott és mulatott volna talán még akkor is, ha egy mesésen folyékony kedélyű klakk — nem előderült volna neki. Mert nincs dicséretes tulajdonságok nélkül ez a kimagyaritott német darab. Mindenek­előtt előnyéül Írjuk, hogy a német kakas erköl­csös apróság — irodalmi értelemben. A Vígszín­ház nem hirdette fehér estének, de joggal meg­tehette volna, mert szelíd darab az »Aranykakas«, leányok is megnézhetik. Legalább megismerik be­lőle a német élczlapokat. Mert ez a darab nem annyira az életből van véve, mint inkább viccz- lapokból. Végignézvén, az ember úgy érzi magát, mintha egy évfolyam német polgári élczlap leve­leit forgatná, a mi szintén időtöltés és nem éppen elviselhetetlen. Nagyon megdicsérték, a minthogy csakugyan érdemes is megdicsérni azt a záporesőt, a melyet a Vígszínház az első felvonás végén produkált. Nem egyszer szóltunk már teljes elismeréssel azokról a érdemekről, a melyeket a Lipót-köruti intézet a színpadi kiállítás és rendezés dolgában magának szerzett. Való, hogy ez a színház teljes mértékben foganatosítja a színpadi teknika legmodernebb vív­mányait. Természetesebb természetet még nem lát­tunk és őszintébb záport még nem élveztünk szín­házban, mint itt. Éppen azért kérdeznék teljes alázattal, ha már minden illúziót oly lelkiismere­tes gonddal tartanak épen, miért festették a fo­gadó czégtábláján ékeskedő arany kakast — fe­hérre? Ez is — humor volna talán? Igaz, hogy ez csak egy aprólékos részlet, de mikor az érde­mes müintézet olyan szigorúan a gondjaiba fogad minden aprólékosságot, miért bánik olyan hanyagul ezzel a szegény aprólékkal ? Mindegy, az aranykakas jól kukorékolt és tét- szett a népnek, de sajnos a Népszínház szárnyasa Kiadóhivatal: b1SÍ£F: —— ---------------- —----------- -------------------- i L apunk mai száma 10 oldaL

Next

/
Thumbnails
Contents