Magyar Ujság, 1899. május (8. évfolyam, 120-148. szám)

1899-05-02 / 120. szám

A szószék-szakasz, Budapest, május 1. A képviselőház mai ülését jóformán a néppárti felszólalások töltötték be, a­mennyiben a két néppárti vezér férfiu, Zichy János gróf és Rakovszky István császári és királyi kamarás hosszabb beszédeket mondottak, a­melyekre pedig hogy a klerikális és néppárti tábor milyen nagy súlyt helyezett, elegendő bizonyítékul felhozni, hogy a beszédek alatt a karzati publikumban megjelen­tek Zichy Nándor gróf és Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök. A karzat közönsége néha felvilágosítja a helyzetet. Mindezen körülményeknél fogva ezt a napot a szószék-szakaszok és a néppárt napjának lehetne mondanunk. Ez a vita­nap volt tehát a leg­erősebb, a­melyet a néppárt a javaslat tárgyalásánál kifejtett. Ezzel a nappal a néppárt remélhetőleg összes hadiszereit kimerítette. Most már csak nem lehet több argumentum a szószék-szakaszok kihagyása mellett, mert a vezérek való­ban minden puskaporukat ellövöldözték, a­nélkül azonban, hogy kárt tettek volna a szabadelvű többség abbeli szilárd meg­győződésében, hogy ezekre a szó­szék-szakaszokra igenis, szükség van. Ezeket kihagyni nem szabad. Éppen a néppárt győzött meg bennünket ezeknek a szakaszoknak helyességéről. Mert, ha ezeket a szakaszokat kihagynók, úgy megbontanánk az egész javaslat rend­szerét, mely a választók szabad elhatá­rozásának, a választói jog szabad gya­korlatának biztosítására irányul, mivel ez az uj törvény éppen azokat a tapasztalt visszaéléseket lesz hivatva kiküszöbölni, a melyekkel a választók szabad elhatá­rozása jogtalanul befolyásolható és ek­ként a választás eredménye meghamisít­ható. Hiába hozza fel argumentum gya­nánt Zichy János gróf, hogy hiszen a törvényjavaslatban a kegyszerek fogalma sincs meghatározva és így a kúria sem fogja tudni, hogy ugyanis mit értünk kegyszerek alatt. Pedig ahhoz, hogy a királyi kúria helyesen ítéljen, minden­esetre tudnia kellene, hogy mely eszkö­zök tartoznak a­­kegyszerek közé és melyek nem. Legyen nyugodt a néppárt, hogy a királyi kúria ennek az új tör­vénynek ötletéből bizonyára nem fog a katekétákhoz vasárnapi iskolába járni, a kegyszerek felőli­­oktatás végett, hanem annak a legfelsőbíróságnak bármelyik tagja tartozzék bármely fel­ekezethez, különben már általános műveltségénél fogva is, tudni fogja, hogy a papság által alkalmazott mely eszközök mellett gyakorolható hivatali presszió a választókra és ezek az eszkö­zök menyiben alkalmasak a választók szabad elhatározásának befolyásolására. Mert hát gyóntathat, prédikálhat, a szent­ségeket kiszolgáltathatja és minden val­lási ténykedést szabadon gyakorolhat a lelkész ezután is, sőt a választások alatt is, csak ezekkel a ténykedésekkel nem szabad jogtalanul befolyásolni a válasz­tókat. Már most tisztán a józan judic­iumra tartozik annak elbírálása, hogy egyálta­lán alkalmaztattak-e oly vallási eszközök és kegyszerek, a­melyek képesek és al­kalmasak a választók szabad elhatározá­sát befolyásolni. Ugyancsak a bíróság a ténykörülmények mérlegelése útján fogja meghatározni azt is, hogy ezek az alkal­mazásba vett eszközök mennyiben képe­sek a választókban félelmet vagy aggo­dalmat kelteni és ekként szabad elhatá­rozásukat befolyásolni. Mert csak erről van szó: a választási szabadság biztosítá­­sáról és csak a választók szándékos be­folyásolása tilos. Ez teszi érvényte­lenné a választást, ezért büntetik a lelkészt. Midaddig tehát bátran alkalmaz­hatja a kegyszereket a lelkész, a meddig csak szándékos ténykedéséből ennek a deliktumnak tényálladéka meg nem álla­pítható. De ekkor bűnössé válik, mert nem papi hivatását teljesítette, hanem azzal visszaél. A büntető­ törvénykönyv külön ren­delkezik a kereskedői, az ügyvédi stb. működési körben elkövethető bűntettek­ről és vétségekről. De ez nem az ügy­véd- és a kereskedőosztály megbélyegzése, kiszégérezése, kivételes állapotba helye­zése miatt történik. Éppen azért ezekkel a szószék-szakaszokkal sem akarunk ki­mételten konstatálni kell, hogy a közönség mula­tott és mulatott volna talán még akkor is, ha egy mesésen folyékony kedélyű klakk — nem előderült volna neki. Mert nincs dicséretes tulajdonságok nélkül ez a kimagyarított német darab. Mindenek­előtt előnyéül írjuk, hogy a német kakas erköl­csös apróság — irodalmi értelemben. A Vígszín­ház nem hirdette fehér estének, de joggal meg­tehette volna, mert szelíd darab az »Aranykakas«, leányok is megnézhetik. Legalább megismerik be­lőle a német életlapokat. Mert ez a darab nem annyira az életből van véve, mint inkább viccz­­lapokból. Végignézvén, az ember úgy érzi magát, mintha egy évfolyam német polgári életlap leve­leit forgatná, a­mi szintén időtöltés és nem éppen elviselhetetlen. Nagyon megdicsérték, a­minthogy csakugyan érdemes is megdicsérni azt a záporesőt, a­melyet a Vígszínház az első felvonás végén produkált. Nem egyszer szóltunk már teljes elismeréssel azokról a érdemekről, a­melyeket a Lipót­ körúti intézet a színpadi kiállítás és rendezés dolgában magának szerzett. Való, hogy ez a színház teljes mértékben foganatosítja a színpadi technika legmodernebb vív­mányait. Természetesebb természetet még nem lát­tunk és őszintébb záport még nem élveztünk szín­házban, mint itt. Éppen azért kérdeznék teljes alázattal, ha már minden illúziót oly lelkiismere­tes gonddal tartanak épen, miért festették a fo­gadó c­égtábláján ékeskedő arany kakast — fe­hérre? Ez is — humor volna talán? Igaz, hogy ez csak egy aprólékos részlet, de mikor az érde­mes műintézet olyan szigorúan a gondjaiba fogad minden aprólékosságot, miért bánik olyan hanyagul ezzel a szegény aprólékkal ? Mindegy, az aranykakas jól kukorékolt és tet­­szett a népnek, de sajnos a Népszínház szárnyasa Előfizetési ár: 1 évre 12 frt, félévre 6 frt, negyed évre 3 frt, 1 hóra 1 frt. Lapunk mai száma 10 oldal Kiadóhivatal: b1SÍ£F:— — ---------------- —----------- -------------------- i­ ­ „MAGTÁR DJSIG“ TÁRCZÍJA. A színházi hét.­­ A Magyar Újság eredeti tárcsája. — Nagyon természetes dolognak találnám, ha a Szárnyasaink czimű szaklap ezen a héten rend­kívüli, diszkiadásban jelennék meg. Soha az apró­­jószág ennyire még nem szerepelt a magyar előadó­­művészetben. Micsoda csipegő repertoár! A Víg­színházé kukorikál, a Népszínházé kotkodácsol, csupa baromfi a műsorokon! Az ember szinte ösz­­szetéveszti a színlapot az étlappal. Igaz, hogy aranykakas nem szerepel a menü-kártyákon, de ez tiszta véletlenség. A milyen jogon budai sültnek nevezik a derék étészeti fogalmazók a marhasültet, ugyanilyen jogon nevezhetnék aranykakasnak a kappanpecsenyét. De ez nem is tartozik talán szo­rosan a hét színházi krónikájába. A fő az, hogy a derék szárnyasok bevonultak a drámairodalomba és pedig párosan : kakas a csirkével, a­mint ez vidám és szerencsésen végződő daraboknál dukál is. Hogy stílszerű legyek, egy emeletes tyúkpalotát egy kanárikalitka ellen, hogy ezek a jó baromfiak nem maradnak sokáig társtalanul a repertoárban. Az Aranykakas és a Fehér csirke nyomán meg fognak jelenni a Rózsaszínű csibe (énekes vígjáték), a Sárga gúnár (bohózat), a Libuska (társadalmi víg­játék).Egyelőre azonban maradjunk a már létezők­nél. A Fehér csirke talán nem veszi udvariatlan­ságnak, ha erősebb nemű kollegáján, Az arany­kakason kezdjük. Végre is ez jött hamarább és ha a jelek nem csalnak, ez is marad tovább. A Vígszínház, a­mely a barátságos aprómarhát fel-Szerkesztőség: szer-’ tálalta, szezon végeztével fordított egyet az étlap­ján. A pikánsmártásos franczia pecsenye már nem igen kellett az ördögnek sem, felváltotta tehát egy kis német baromfival, bőséges zöldség-garni­­runggal. Hátha ez jobban ízlik ?! És Ízlett. El kell ismerni, hogy Ízlett. Mennél magasabb helyről él­vezték, annál jobban ízlett. Vannak bizonyos szob­rok, a­melyeket távolról kell nézni, hogy tesse­nek és vannak bizonyos vígjátékok is, a­melyeket lehetőleg a gallérjáról kell élvezni, hogy mulat­hasson rajtuk az ember. És ha nagyon akar az ember, hát mulathat is, mert az Aranykakas való­ban mulatságos kis darab. Először : esik benne az eső, a­mi mulatságos: másodszor van benne egy úr, a­ki igen rosszul beszél magyarul, ez is mulatságos; van benne egy vendéglősnő, a­ki ma­gyar népdalokat énekel, ez is mulatságos; van benne egy tanár, a­kinek kevés a pénze, ez rop­pant mulatságos; egy fiatal leány, a­kinek nyelv­hibája van, ez is mulatságos ; és végezetül egy fiatal úr, a­ki kopott, a­mi meg már szinte több, mint mulatságos. De ezzel még mindig nincs kimerítve a darab minden mulatságossága. Ott van még a főpinczér, a­kiben már az is kac­agtató, hogy Fürgének hívják és a ki a semmit mindig nyolcz krajczárba számítja az összeadásnál. Már most tes­sék elképzelni, micsoda kolosszális mulatság az, mikor ez a sok tréfás elem együv­é körül! Mikor a mulatságos zápor a nyaka közé zuhog a magya­rul nem tudó német bácsinak, a­kinek az élezés voltát még növeli az, hogy ő találta fel a lapos lámpabelet,­­egyáltalában sok lapos dolog találódik sőt tálalódik is fel ebben a darabban); mikor a kopasz ifjú elveszi a pösze­delnőt, mikor a fürge pinczézőt elveszi a dalos fogadósné, ezek mind olyan piramidális elmésségek, hogy a­ki még eze­ken se tud mulatni, az igazán nem — német. Is-

Next