Magyar Ujság, 1899. június (8. évfolyam, 149-178. szám)

1899-06-01 / 149. szám

2 A nagy midé, A Dreyfus-ü­gy a semmitőszél­ előtt. — Budapest, május 31. Az előadó tegnap befejezte jelentését, mely­­nek folyamán előadta, hogy beható tanulmá­­nyozásai folytán meggyőződött arról, hogy a borderét Esterházy és nem Dreyfus irta. Kép­­zelhető, hogy ez a kijelentése nagy feltűnést keltett s a hatást még fokozta a jelentése vé­gén tett az a nyilatkozata, hogy legjobb tudá­sával, meggyőződésével, lelkiism­eretével és fele­lősségének teljes tudatában ajánlja a revízió elrendelését. Utána Hanau állami főügyész beszélt, mindenben hozzájárult az előadó fejtegetéséhez s újabb okokkal támogatta a revízió elrendelését. Manau ma folytatja beszédét. Páris városának képe távolról sem olyan, a minő a Zola-per tárgyalás alatt volt. Da­czára annak, hogy a revizió-ü­gygyel egyide­jűleg tárgyalják a Dérouléde-pert, az igaz­ságügyi palota előtt, valamint az utczákon egy­általában a mindennapi rend uralkodik. A tár­gyalási terem ma ugyanoly képet mutat, mint tegnap. A semmitőszék tagjai pontban 12 óra­kor jelentek meg és Ballot-Beaupré előadó nyomban hozzáfogott jelentése felolvasásának folytatásához. Jelentése folytatását azzal vezeti be, hogy most azokat az érveket fogja előadni, a­melyeket a revízió ellenesei felhozhatnak. Ballot úgy véle­kedik, hogy a katonai bírák akkor, a­mikor az 1­894-iki perben nem mutatták meg Dreyfusnak az összes okiratokat, nem lévén törvénytudók, jóhiszeműleg tévedtek. Azután kifejti, h­ogy a re­vízió elleneseinek nézete szerint a cette canaille de D . . . szavakat tartalmazó ügyirat, akár Dreyfusra vonatkozik, akár nem, olyan új fak­tum, a­mely Dreyfus ártatlanságát napfényre hozhatná. Henry résztvétele a perben és Du Paty de Clammal és Esterházyval folytatott további intrikái — ugyancsak a revízió elleneseinek nézete szerint — szintén nem elegendő okok a revízióra. Az előadó azután felsorolja a revízió elleneseinek többi érveit, a­melyek szerint a szakértők vallo­másában talált ellentmondások szintén nem elég­ségesek arra, hogy a res judicata tekintélyét meg­döntsék s a melyek szerint Dreyfus bűnösségét magának a borderónak a tartalma bizonyítja. Itt az előadó felsorolja azokat az érveket, a melyeket a borderót illetőleg Dreyfus ellen felhoztak. Miután szünetet tartottak, Ballot-Beaupré Dreyfus állítólagos vallomásaival foglalkozik és azt mondja, hogy Dreyfus a kihallgatások alkalmával mindig hangoztatta ártatlanságát. A­mi Lebrun- Renault-nak Dreyfus állítólagos vallomására vonat­kozó nyilat­kozatait illeti, az előadó nem látja azok­ban a revízió akadályát. A­mi a borderón gyako­rolt kritikát illeti, ennek nincs valami különös meggyőző ereje. A titkos iratcsomó csak töredékes okiratokat tartalmaz. Mindez nem lehet az előadó szerint a revízió akadálya. Ballot-Beaupré hozzá­teszi : ,­­Most még csak azt kell eldönteni, várjon arra az esetre, ha a revíziókérelem elvben teljesíthető­nek mondatnék ki, a revizó az elítéltnek új hadi­­törvényszék elé utasításával vagy a nélkül mon­­dassék-e ki. Egyrészről a horderő elküldését nem lehet meg nem történtté tenni, másrészről pedig nem lehet azt állítani, hogy Henry csempészte be a borderét. Ezért Mornard is és Manau főügyész is abban az indítványban konkludáltak, hogy az ítélet megsemmisítése mellett Dreyfust új hadi­­törvényszék elé állítsák. Ballot-Beaupré felolvassa Manau indítványát, melyben új tényeket és tíz új okmányt sorol fel, melyek alkalmasak arra, hogy a törvény intézkedéseinek megfelelőleg napfényre hozzák Dreyfus ártatlanságát. Jogi szempontból, úgymond az előadó, csak a bordéré és papirosa jön tekintetbe. Dreyfus kezétől származik-e a bor­derő vagy Esterházytól ? Beható tanulmány­ozás után én részemről arra a meggyőződésre jutottam, hogy a borderét Ester­házy írta. (Szenzáczió. Hosszantartó mozgás.) Az előadó hozzáteszi, hogy nézetében Meyer Paul és Molinier, az école des chartes tagjai, osztoznak. Megerősíti e nézetet két levél felfedezése, melyek ugyanoly papírra írvák, mint a borderó és melyek­nek szerzőségét Esterházy beismerte. Ez a papiros már 12 év óta forgalomban van. Ballot-Beaupré előadó fejtegetéseit folytatva hangsúlyozza, hogy a borderó és a két levél írása igen nagy hasonlatosságot tüntet fel. E fontos fel­fedezés, Esterházy két levele, nem kerülte el­­Ro­get tábornok figyelmét, a­ki azt a kérdést vetette fel, vájjon azokat nem utólag készítették-e. En — úgymond Ballot-Beaupré — Bléget tábornok feltevését teljesen tarthatatlannak ítélem, mert a borderóhoz felhasznált papiros alakja és minősége jellegzetes. Az előadó ezután az írás hasonlatosságáról beszél és azt mondja: »kötelességemre és lelk­ismeretemre kijelentem, hogy lehetetlen elvitati ennek az uj és az 1894. évi birák előtt ismeretlen ténynek létezését.­ A revízió hívei nem voltak sze­rencsések a hadsereg és a bírói kar ellen intézett támadásaikban. Hozzájárultak ahhoz, hogy az or­szágban tűrhetetlen helyzetet teremthettek. A had­sereg nem tartozik nekünk számadással. A hadse­reg felette áll e szerencsétlen ügy diskussziéjának, becsülete nem követeli meg, hogy egy ártatlant az Ördögszigeten fogva tartsanak. Az előadó fejtegetéseit a következő szavakkal fejezi be. 7. Nem kívánom, hogy önök kimondják Dreyfus ártatlanságát, de szilárd meggyőződésem az és élén­ken érzem, hogy kötelesség és felelősségem parancsa azt mondani, hogy rendeltessék el az 1894. évi per revíziója és Dreyfust állítsák új haditörvényszék elé, mely a tényállás teljes ismeretével ítéljen. (Fé­lénk tetszésnyilvánítások a terem hátulsó padjain.) Azután Manau főállamügyész szólalt fel, hogy megtegye végindítvány­ait. Kijelenti, hogy egyetlen gondja volt az igazság kiderítése és hangsúlyozza szeretetét a hadsereg iránt. Ezután áttér a tények fejtegetésére és azt mondja, hogy mindent, a­mi nem függ össze a borderóval, ki kell küszöbölni. Fődolog a­ borderó. Előadja a borderó eredetét, a­mint azt ma a vizsgálat megállapította. A tárgyalást felfüggesztették. Az ülés meg­nyitása után Manau főállamügyész kijelösíti, hogy a borderó augusztusban íratott és nem áprilisban, mint a Dreyfus elleni vádirat mondottal Ez uj tényt képez, mert a hamis dátum megtévesztette a bírákat.. A szónok ezután kimutatja, hogy a kor­derét Esterházy irta, mert az 1894. évi szakértők véleménye megdöntetett és alapot szolgáltathatott az 1897. évi birák tévedésére, a kik éppen úgy tévedtek, mint az 1894. évi birák. A főállamügyész ma folytatja beszédét. A »Liberté» jelentése szerint a gyarmatügyi minisztérium kábelsürgöny utján értesítette Dreyfust a semmitészeki tárgyalás megindításáról. Páris, május 31. (Havas.) A reviziópárti lapok csodálattal és lelkesedéssel írnak Ballot-Beaupré indítványairól. A Figaro ezekben az indítványokban kezdetét látja a Dreyfusért való elégtételnek és annak, hogy Picquart, a revízió szerzője, visszanyeri szabad­ságát. Jaurés azt mondja a Petite Republique-ben, hogy a revízió az összes reakc­iós hatalmakat meg fogja ingatni. A revízióellenes lapok, különösen az Echo de Paris és a Petit Journal jobbára Déroule de pőré­vel foglalkoznak. Mások szemére vetik Ballot-nak, hogy nem terjeszkedett ki eléggé a Dreyfus ellen szóló argumentumokra és csak azokat világította meg, a­melyek Dreyfus ártatlansága mellett szólnak. A Libre Parole azt írja, hogy a hírszerző­­irodát el fogják különíteni a hadügyminisztérium­tól és június 1-től fogva a belügymin­izá­riummal kapcsolják össze. A »Siácle« előre látja,­­ hogy a Dreyfus-ügy újabb interpellácziók tárgya lesz a kamarában, jobb kezét, de megcsókolja ott, a­hol »ő« meg­csókolta.* — Mi baja ennek a Johannának? — kérdi három hónap múlva a nagymamát Johanna anyja. — Ez a leány napról-napra sáppadtabb, vérszegényebb! Nem szerelmes? — Haha! — nevet a nagymama. — Ugyan­ugyan, hát kire bíztad ? Egy lépést nélkülem ki sem tesz a házból. Marienbadban is csak az őr­­nagygyal sétáltunk, az meg tudod, miért maradt agglegény. — Jó-jó! Már milliószor hallottam ezt. De hát fiatal emberrel nem ismerkedett meg? — Azaz, hogy én ismerkedtem meg egy­két ifjúval, a­kik gyönyörű képes levelezőla­pokat küldözgettek nekem, melyeket ez a gaz fiú mind összegyűjt, de azok a fiatal emberek nem is foglalkoztak Johannával. A leánykát az este vallatóra fogta a kis­mama s addig kényeztette, simogatta, mig ki­vallotta, hogy igen is, nagy bánata van. — Mi, édes, drága madaram?­­— Hát már »0« nem küld képes levelező­lapokat, sőt, ha sétálunk, már nem is jön a nagymama felé.* No, volt este, mikor a gyermekek elaludtak, suttogás a mama s a nagymama közt. A nagy­mama ámult, bámult a kis leány szerelmén, de csak el kellett mondani, hogy ez a fiatal úr már nem csatlakozik hozzájuk, de ki hitte volna, ki sejtette volna, hogy azok a képes levelező­lapok nem neki szóltak. Végre is jószive volt, sajnálta az ő szelíd kis unokáját s másnap elővette kabalisztikus kártyáit s odaültetvén magával szemben a­ leányt , jósolni kezdett. Persze, hogy a fiú is­­ odaült.­­— Lelkem, — mondja egyszerre a nagymama,­ az a fiatal ember szeret téged, de egy pletyka­­ság miatt — megharagudott! Véletlenül reápillant a fiúunokájára a nagymama. A fiú arcza piros lett, mint a rák. Mint egy Lenormand rohan oda az elpirult fiúhoz s rákiált: — Mit pletykáztál neki ? Felelj! — Oh, nagymama, semmi rosszat, mert engem is kisérgetett az iskolába néha, — csak azt mondtam neki, hogy most már nem csak svájczi képes levelezőlapjaim is vannak, — hanem tiruliak is, mert az a másik fiatalember, kivel Marienbadban ismerkedtél meg, onnét küldöz! — No, és ő mit felelt? — Sápadt lett és azt mondta, nagyon örü­lök, így én föl vagyok mentve a küldéstől! — Persze, én kértem, küldjön ; mert, tudja nagy­mama, hogy­ mily szép gyűjteményt szereztem össze már! És mind a maga ismerőseitől! — Te fecsegő! te ostoba, de hol is tanul­tad ezt a szószátyár­ságot, — egész családunk mind oly diszkrét, hallgatag!— kiáltja a nagy­mama. — Most hogy teszed hibádat jóvá? Ah! tudom már .Én írok neki, megköszönöm az azelőtti sok képes levelezőlapot és kérni fogom, hogy küld­jön továbbra is, mert . . . — Mert én meghalok különben!— suttog­ a leányka, míg a fiú egyre azon gondolkozott, miért akar egy kis leány meghalni, ha képes levelezőlapjai elmaradnak! — De te,— tette hozzá megint a nagymama a fiúhoz, — te többé ne kerepelj, ne fecsegj! Tanulj nénédtől, ki oly néma, mint a hal! Na­gyon is néma! — Kedves nagymamám, miután valakinek mégis csak örökölni kell a­ családi erényeket, s engedje meg, hogy most én is úgy fecsegjek,­­ mint maga, s elmondjam annak a fiatal urnak ! — hogy én . . . ! — Ostoba voltál! B. György. MAGYAR ÚJSÁG, 1899. junius 1. A szegényfigy rendezése. Budapest, május 31. Nemes, emberbaráti rendeletet adott ki a belügyminisztérium vezetésével megbízott minisz­terelnök. A nyomor enyhítését, a szegények tá­mogatását eddig határozott rendszer nélkül gya­korolták a közhatóságok. Épp ezért a közjóté­konyságnak hivatalos és nem hivatalos gyakor­lásában számos visszaélésnek jöttek nyomára. E visszaélések meggátlására és a humanizmus gya­korlásának rendezésére szolgál a ma kiadott belügyminiszteri rendelkezés, melyet a követke­zőkben ismertetünk: Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. A községek által az 1898: XXI. t.-czikk a) és b) pontjai értelmében gyakorlatidó köz­segélyezés módjáról és mérvéről ugyanezen t.-czikk 14. §. 5. pontjában nyert felhatalma­zásnál fogva alkotott szabályrendeletet ide

Next