Magyar Ujság, 1899. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)

1899-08-01 / 210. szám

vannak pillanatok, a mikor a magyarság­nak, mint egységes, megdönthetien nem­zetnek kell mutatkozni a világ előtt. Nemcsak a közös veszedelem, hanem a nemzeti érzés közössége is olyan té­nyező, melyet a pártoskodásnak sohasem szabad érintenie. Ilyen volt a Petőfi- ünneplés alkalmával. Hogy festett volna ez az ünnep, ha a segesvári csatasikra is elviszszük magunkkal a pártpolitika vi­szályát? Vagy ha ezt az ünnepet lefog­lalta volna magának valamelyik politikai párt s ezzel úgyszólván kirekesztette volna onnan a többi pártokat ? Budapest, julius 31. = A szászsebeei választás. Mint ne­künk Szász-Sebesről sürgönyzik, Vészi Józsefet, a Budapesti Napló főszerkesztőjét, ma egyhangú­lag a kerület orsz. képviselőjévé választották. Vészi József mögött hosszú és érdemekben gazdag publiczisztikai múlt áll. Az ujságiró-gár- dának egyik dísze Vészi József, a kit kollégái iránt tanúsított áldozatkészsége s előzékeny­ségéért az idén a Budapesti újságírók egyesülete elnökének választottak meg. Publiczisztikai mű­ködése országszerte ismeretes. Politikai éles­látást, élénk temperamentumot s a mellett ra­jongó hazaszeretet leheli minden írása. Ily kvalitások mellett kétségtelen, hogy a képviselő­házra nézve is uagy és pozitív haszon Vészi Józsefnek megválasztatása, a mely a szabad- elvüség minden igaz hívét örömmel és megelé­gedéssel tölt el. = A magyar-csékei választás. Ma­gyar- Csőkén f. hó 29-én volt a képviselőválasz­tás. Egyhangúlag Fasste Tódort választották meg. A zónatarifa 10 évi eredménye. Budapest, julius 31. A minap egy bécsi lap azt lüresztelte, hogy a zónatarifát felemelik. Nyomban meg­jött rá az illetékes czáfolat. Nagyon természe­tes is, bogy a kereskedelmi kormányzat, a mely­nek körébe tartozik az áilamvasut, nem egy­könnyen szánja rá magát, hogy egy annyira' bevált intézményt, mint a zónatarifa, a mely 1 ngy a forgalom emelkedése, a mit a bevételek fokozása által igazolta kezdeményezőjének vára­kozásait, a változással járó koczkázatnak tegye ki. Hogy tényleg bevált s hogy mennyire vált be a zónadijszabás, azt adatokban mutatja be a »Vasúti és hajózási hetilapéban Himmel Rezső államvasuti főfelügyelő a m. á. v. személy­es podgyász-dijszabási szakosztályának főnöke. Alkalmat pedig ez adatok közlésére a zónadij- szabás tízéves fordulója szolgáltat. A kik visszaemlékeznek Baross Gábor nagy müvére, jól tudják, mennyi pesszimizmus fűződött ahhoz igen sok körök részéről. Tény, hogy eleinte nem kedvezett a rendszer; módosították, javították és ma, — rövid tiz esztendő után, fényes ered­ményeket mutat fel. íme, az adatok; A szállított személyek, valamint az ezek után elért bevételek következőképpen alakultak: Ey. A pálya i Szállított Bevételek hossza. személyek foriut. km. 1888. 4.455 5,047.500 6,811.100 1889. 5.084 8,944.900 8,437.500 1890. 5.176 15,690.600 9,363.300 1891. 5.969 19,739.400 11,121.100 1892. 7.656 28.623.700 16,326.400 1893. 7.721 31,504.500 17,607.500 1894. 7.747 32,583.100 19,301.400 1895. 7.828 34,318.000 19,740.400 1896. 7.850 35.442 000 22,169.700 1897. 7.915 32,174.100 20,784.500 1898. 7.980 33,146.400 21,472.300 E táblázat adataiból világosan látható. hogy úgy a szállított személyek száma, mint a bevételek összege, a zóna életbeléptetésével rop­pant nagy mérvben emelkedett. Még 1889. évben — holott a zónadijszabás ekkor még csak 5. hónapja állott fenn — az előző évvel szemben a szállított személyek száma 5,047.500-ról 8,944.900-ra, tehát 3,897.4G0-al, azaz 770/0-kal, a bevételek pedig 6,811.100 írtról 8,437.500 írtra, tehát 1,626.400 írttal, azaz 20°/o-kal emelkedtek, mig a pálya hossza csak 429 km.- rel, azaz 9%-al szaporodott. Hogy milyen mérv­ben emelkedett a személyforgalom a lefolyt év alatt, igazo'ják a fenti táblázatoknak 1888-tól 1898-ig terjedő számadatai. Az ezen idő alatt szállított személyek száma volt: Az I. osztályban 105.700-ról 556.500-ra, tehát 450.800-al ■— 426%; a II. osztályban 1,175.300-ról 6,354.000-re, tehát 5,178.700 = 443%; a III. oszt.3,766.500-ról 26,235.900-ra, tehát 22,469.400 — 596° o, összesen 5,047.500-ról 33,146 400-ra, tehát 28,098.900 = 557%. A bevételek: Az I. osztályban 521.700 írt 1,787.500 forintra, tehát 1,265.800 frt = 242°/0; a II. osztályban 2,121.200 forintról 8,502 5U0 forintra, tehát 6,381.300 — 301%; a III. oszt. 4,168 200 forintról 11,182,300 forintra, tehát 7,014100 — 168%; összesen 6,811.100 írtról 21,472.300 forintra, tehát 14,661.200 frt — 215%. A pálya hossza csak 3525 kin.-rel, azaz 79%-kal emelkedett. íme ezekben bizonyítjuk, mily fényesen vált be a zónadijszabás és hogy milyen teljes mén­ben éretett el a kitűzött czól, mely a zóuadij- szabás megteremtése és életbeléptetése alkalmá­val az intézők szemei előtt lebegett. Elértük azt, hogy a magyar kir. állam­vasutak a jelenlegi személyforgalomból sokkal nagyobb hasznot húsz, mint azelőtt. A forgalom növekedésével önként értketőleg a kiadások is növekedtek, de ez elenyészően csekély áldozat az eredményekkel szemben. Különösen kiszámithátlan volt a zónadij­szabás a mezőgazdasági és kulturális é dekekre. Az egész ország megérezte és érzi folytonosan ennek áldásos voltát. A zónadijszabás felette olcsó menetdijtételei sok millió embert közelebb hozott egymáshoz, megkönnyítették a személyes érintkezést, az üzletek kötését, a bevásárláso­kat ; lehetővé tették a nyersanyag és kész ipar­termékek forrásának megközelítését. Ez a rend­szer életet, mozgalmat, szorgalmat és haladást teremtett úgy a haza fővárosában, mint a vidé­ken. Az ország határain lakók áldozatok nélkül feljöhetnek Budapestre, gyönyörködhetnek az ország szivének lázas lüktetésében és benyomá­saikat, valamint a tapasztaltakat értékesíthetik úgy a saját műveltségük javára, mint gazdasági, vagy üzleti czéljaikra. Áldás Baross Gábor emlékére! A cetinjei nász. — Saját levelezőnktől. — Cattaro, julius 27, óetinjében lakodalmi üdvrivalgás, Belgrád- ban ostromállapot és rögtönitélő törvényszék. A balkáni szerbség két gyupontja közt való ellen­tétet semmi sem tüntettheti ki jobban, mint e két tény. Ennek az ellentétnek hatása ennek következtében nagyon különböző az izgékony. dús fantáziájú szerb népre s a Balkán szláv- jaira általában. A montenegrói fejedelem sikeres családi po- titikaja révén hatalmasan előtérbe nyomult a szerb királyi dinasztia előtt s a feketehegyek urának becsvágya az ő javára alakult körül­ményeket ki is aknázza az ő nagy — szerb tervei szempontjából. A montenegrói trónörö­kösnek egy német fejedelmi leánynyál való há­zassága csak növeli a Nyegus-dinasztiának tekin­télyét, melyet az által szerzett, hogy egyik leá­nyát egy orosz nagyherczeg, a másikat pedig az olasz trónörökös vette nőül. A kis Montenegró éppen úgy családi politikát üz, mint a kis Dánia s tudnivaló, hogy ez a politika néha nem jelen­téktelenül befolyásolta Európa sorsát. Szerbia nem volt oly szerencsés fejedelmei­nek a házasságával, sőt Milán házassága köz- boszuságot okozott egész Európában s rend­kívül rossz benyomást gyakorolt a szerb népre. Azt hiszik, hogy ez a szerencsétlen házasság gördített akadályokat Sándor királynak nősü- lési tervei elé is, s igy az Obrenovics-dinasztiáy melyet úgyis csak két férfisarj képvisel, veszély fenyegeti. A belgrádi dolgok ^ilyetén állapotát Oetiujében nagyon is beveszik a politikai szá­mítások közé. Az európai politikára nézve a Nyegus-dia- naszíiának a mecklenburg-strelitzi házzal való rokonsága nem uagy jelentőségű. Magában Né­metországban nemcsak hidegen hagyja a kedé­lyeket az, hogy a montenegrói trónörökös német leányt vesz el, sőt némely helyütt valóságos fel­háborodás észlelhető ellene. Mert mig az orosz nagyherezegnő, ha külföldi fejedelemhez megy nőül, megtartja hitét, megmarad orosznak, orosz kápolnát építtet s orosz papot tart magának, addig a német herczegnők, ha idegen országba mennek nőül, felveszik az illető ország hitét és nemzetiségét, a mi lalán még abból a korból való atavizmus, mikor a kis német államok sem­mit sem adtuk a hazafiasságra, annyira, hogy még fiai is idegen tartományokban szolgáltak. De nagyobb jelentőségű a dolognak póliii- tikai oldala s a politikai siker abban a reflex­ben áll, melyet a hatalmas német birodalom sugároz a Balkán nemzetiségeire, első sorban a le, ö melybe, miután egyénkiut megcsókolta, egy csomó papírdarabot dugott be. — Igen, :— mondotta magában — ezek előbb,t hogy tégedet el ne áruljanak és azután én. Es a mint ezt a dolgot elvégezte, hazafelé indult. — Nos, fiuk 1 —mondta a mezőcsősz — ez alatt valami dráma lappang! Másnap reggel lopva, yéghetetlen nagy óvatossággal, kihalászolt egy párt e papirosok közül, melyek aztán a bitó gondoskodása révén, magyaiá.ó levelek kíséretében, megküldenek az illetékes államügyésznek. Ez pár nap múlva széljegyzeten lakonicze ennyit válaszolt: »Jelentéktelen; szerelmes leve­lek, még pedig közel negyven év előtti időkből«. — Mókázik velük; tudjuk mi, a mit mon­dunk — mondta a bird. — .Ob, igen, lódította a mezőcsősz. Es az éjjeli kaland miatt aggódó jó falusiakat rendkívül boszantotta az ügyész felelete. Megtiltom, hogy arra menjen! — kiál­tott i á a mezőcsősz, egy szép holdvilágos éjszaka nekibátorodva, az éjjeli sétálóra. Az aggastyán feleletre sem méltatta és egy lökéssel elhárította az alkalmatlunkodót az utjából. — Jól van, barátocskám 1 — kiáltotta neki a másik. És másnap letartóztatta, mint a ki hatóság elleni erőszakban leiedzett. A biró a maga ré­széről újra irt az államügyésznek s tanácsolta neki, vesse latba tekintélyét s vegye elejét a fenyegető szerencsétlenségnek, miután a falu összes vasvillái készek felemelkedni a nyomo­rult ellen. Es a meglepett aggastyán nem fejtett ki semmi ellenállást, csupán a szemeiből peregtek a könyek, a mint a kis Lázat odahagyva, a szomszédos börtönbe vezették. Az ügy, mint rendesen történni szokott, nagyon elhúzódott: az éltes ember nagyon ki­merülve mindinkább összeesett, erői lankadtak, egészen megtörte ez az újabb kalamitás. Egy napon nem kelt fel s az államügyész éppen ekkor lépett be a börtönébe, hogy bocsá­natot kérjen tőle. Az aggastyánnak egy régi barátja, ki ol­vasta. a lapokban az esetet, levelet irt neki, melyben megmagyarázta, hogy fiatal korában az aggastyán szerelmes volt egy leányba, a ki kajánul elhagyta: ez a szeielem végzetes lett a boldogtalan emberre, nem birt tőle szabadulni, belekapaszkodott a leikébe, íögeszmévé vált nála, mely éveivel együtt öregbedett. És a ház, melyet nemrég megvett, a levél Írója szerint ugyanaz volt, a melyben mintegy negyven év előtt hűtlen szerelmével megismeikedett. Az áilamügyész nagyon későn érkezett. Már nem volt benne lélek. A kiváló gonddal össze­gyűjtött levelekben nem találtak egyebet, mint azt a vágyat, hogy ezekkel együtt temessék őt el, még pedig egy tüzetesen megjelölt helyen, a a kis erdőben, a a kis tó partján, mely ott posványosodik, azon a helyen, hol egy kő áll, mely alatt nagy mennyiségű levelet fognak találni. Teljesítették a végakaratát. És a falusi pa­rasztok azóta rémülten haladnak el a kis erdő mellett, a melyben sokak állítása szerint éjnek idején, a holdfényben egy uagy fehér árny lát­ható, a mint lassú léptekkel alá s fel bolyong,

Next

/
Thumbnails
Contents