Magyar Ujság, 1899. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)

1899-08-01 / 210. szám

1899. augusztus 1. SI AGY AH ÚJSÁG. szerb r­épre. Nikita és fia politikai okosságból és hatalmi érdekük előmozdításának szempont­jából bizonyára nem fogják elmulasztani ebből a lehető legnagyobb hasznot húzni. A pillanat most eléggé kedvező. A szerb királyság zilált viszonyai, az üldözések és elfogat­ások, a politi­kai és személyi természeti­ elítélések és kivégzé­sek, melyek most napirenden vannak és lesznek, nagyon kapóra jönnek a montenegróiaknak, bár a viszonyok náluk sem valami rózsásak. Az Adria mentén fekvő sziklaország mene­dékhelye a Szerbiából futó s többnyire intelli­gens szerbeknek. Miklós fejedelem a szerb vi­szonyoknak fejlődését évek óta nemcsak feszült figyelemmel kiséri, hanem történetében tevékeny részt is vesz s ebből nem csinál titkot. A ce­­tinjei és belgrádi udvarok közt mindig csak külsőleges barátság állt fönn, egyénként pedig titkos vagy nyílt versengés, bizalmatlanság és irigység volt köztük napirenden. Ezt a viszonyt még jobban kidomborítják most a belgrádi állapotok és a cetinjei nász. Annyira, hogy előbb-utóbb, talán évek múlva, de bizonyára a két udvar súrlódásából fognak keletkezni azok a zavarok, melyek a Balkán­félszigetet lángba fogják bontani. A német birodalmat Danila herczegnek Jutta­ Milicza mecklenburgi herczegnővel való há­zassága politikai tekintetben sem érinti közvet­lenül. Annál nagyobb, közelebb fekvő érdek köti az osztrák-magyar monarcát a délszláv álla­mokhoz és népekhez s azért nekünk a cetinyei és belgrádi udvarok közti viszonyra különös fi­gyelmet kell fordítanunk, ha nem akarjuk kelle­metlen meglepetéseknek tenni ki magunkat. Mert a délszláv felforgatási törekvések nagyon könnyen átcsaphatnak Boszniára, Herczegovinára és Dalmácziára is. Sőt talán még Horvátország, és Dél-Magyarország is megérezné a hatásukat. E viszony természetéből, melyben monarkiánk a balkán államokhoz áll, következik az is, hogy monarkiánknak kétségtelen joga van ahhoz, hogy magát minden eshetőség ellen megvedd­­mezze. Ebben fekszik teljes jogosultsága annak a befolyásnak, melyet a monarkia mindenka gyakorolni igyekezett a dolgok menetére a Dunán és a Száván túl. Ha valaki ennek a befolyásnak s esetieg közbelépésnek a jogosult­ságát tagadná, az nem ismeri a monarkia világ­­történelmi hivatását, vagy pedig szántszándékkal félreismeri. Reméljük azonban, hogy sem a czo­­tinjei nászfáklyákból, sem a belgrádi lappangó parázsból nem fog tűz támadni. A pápa miséje. (Saját tudósítónktól.) Róma, július 26. »A pápa misézik ma a C­apella Paolinábím!« Ezzel a hírrel vettek föl kora reggeli órában, előtte az első nyújtózkodásnak is. De nagy bű­völt és régóta várt hit a pokolba hát az álommal ! Volt a kápolnában már vagy kétszáz ember. Nagy sereg pap, néhány ünnepiruhás férfi, fekete ruhás, manrillás nők, a­kik két oldalt sorakoztak mind, utat hagyván középütt a járás-kelésre. Ala­­bárdo­­k, meg ajtónállók lézengtek csudálatosan fantasztikus, sárga, zöld, skárlátszin ruhájukban az emberfal között. Hirtelen megnyílik az ajtó. A pápa testőr­tisztjei fénylő sisakosan, kivont kardosan lépked­nek elő és helyezkednek el az oldalakon. A ke­gyelet, az állitat, a kíváncsiság moraja hullámzik a várakozók csoportjában. Valahány fej, mind a bejárás felé fordul . . . Bíborosokkal és süveges érsekekkel a nyomában belép ő szentsége. A küszöbön megáll egy szempillantásra és mi, a­hogy rámaradünk egész lelkünkkel, csak kábult szürkeségben látjuk rajta a sok aranyat és bíbort; azt a fehér, nyúlánk, kissé hajló alakot látjuk csak. A kezét áldásra emeli. Azután előre lép, nyájasan lép jobbra, balra, áttetsző fehér kezét áldásra emelten egyre. Két lépésnyire van már csak tőlünk. Arcza sovány, finom és gyöngéd. Egy édes öreg urnák képe. A szellem, a­mely fölcsillan szemében, benne az ideges alakjában, lassu, szabályos lépéseiben is. A fehér aggastyán ma­ygó nyájasan, a hívők királyának mosolyával az arczán, áldásra emelve kezet tart az oltárnak. És ihletett csöndesség körülötte, egy — Michelangelo freskói. . . . Megkezdi a misét. Fölemeli a szentelt ostyát, a testőrtisztek kardjukkal tisztelegnek, a bíborosok bíbor köntösükben letérdelnek a kőre. És imádkozni kezd ekkor a pápa. Azt a hangot soha elfeledni nem lehet. Nem az a monoton dörmögés, az a bizonyos klastromi imadarálás; semmi olyan diszonáns valami, a­mi kizökkenthetne bennünket a hangulatból. A mindenség apja, a­ki imádkozik gyermekeiért, az emberiségért. Egyként viseli vállán az esztendőket és fájdalmait a világnak. Olyan egyszerű az a hang és olyan igazán emberi. Sóhajtás és zokogás, lanyha szüllősuttogás, a­mely a szív mélyéből kél. Eláll tőle az ember lélekzete, azután valami andalitó langyosság ömlik el rajtunk. Lehetetlen mély megin­dulás nélkül hallanunk ezt a hangot és ha meg­hallottuk, lehetetlen azt akkor elfelednünk. — Nélküled, óh istenem, gyönge emberi hatalmam mit sem ér! Szavamat, hallgatásomat meg nem érti senki! Domine, exaudi nos! Mise­­rers ! Miserere! Méla mormogásban haltak el a végső szavak. Érettünk könyörgött s most mi könyörgünk érette. A kórus közepén selyemből, aranyból szőtte fényes trónusa. Leül reá, de csak egy pillanatig pihen, azután lejön róla s letérdel. Meggörbedve térdel­­a kereszt előtt. És a­hogy úgy előrehajolva, kar­ját kitárva imát mormol és arczát beletemeti be ujjaina­k fehér csipkéibe, maga ő a testté vált mozdulatlanság. Leirhatatlaul nyugodtan térdelt ott a márványszín nyúlánk alak. Jajveszékelve és zokogva könyörgött még az imént. Mert a mozdu­latlanság és hallgatás az imája, a­melyik annyival kedvesebb az örökkévalóságnak. Az ó-keresztyén papnak márványnyá fagyott képe úgy, a­hogy térdel . . . Fölemelkedünk, de ő mozdulatlanul marad. Leülünk, és ő nem mozdul. A hívők az ezüsthangú csengő szavára sorra vég­zik az istentisztelet formaságait, és ő meg­se mozdul. Valósággal meghalt ő a világnak . . . Hol jár a lelke, hova száll föl, hova bocsátkozik le ebben a mélységesen ünnepies pilanatban ? . . . Még mélyebbre hajlik le? Nem — mozdulatlanul marad ő. Isten dicsőségének előtte némi és mozdul 5 lattan, talán halott az ő teste .... Egy pap lép ekkor hozzá, ráteszi kezét a szentatya fejére. A pápa mozdulatlan. Egymagában áll ő Istennel előtte és reszkető, de hangtalan alakkal mondja el neki az egész vi­lág jaj-savát — a miserarét: — Légy irgalommal, Atyánk! Atyánk, légy irántunk irgalommal és ne nézd a fajtánkat, a hitünket, a filozófiánkat, a vallásunkat! Irgal­­ma­z mindannak, a ki szenved , könyörülj az ártat­lanon és könyörülj a bűnösön, a keményszívűn és a bánkódón! Kegyelem m mindannyiunknak, irgalom és könyörül­et, oh Isten, a ki vádlott voltál a bírák előtt, fogoly a tolvajok szemében és a kit meg­­ostoroztak, sárral hajigáltak meg a tisztátalanok; oh isten, a ki magad is áldozata voltál megbecs­telenítő büntetésnek! Irgalom és könyörület mindenki számára, Istenünk, a­ki ember akartál lenni, hogy megterintsd az emberek között az igazságot és irgalmat, az irgalmat és igazságot! FŐVÁROS, Budapest, július 31. (A Kik­oly-Kassárnya vásárcsarnoka.) Ma délelőtt kiküldött bizottság tekintette meg a Károly-kaszárnya udvarán levő lovagló-iskola épületében berendezett vásárcsarnokot. A bizott­ság tagjai közt ott voltak: Pesti Ferencz IV. ker. elöljáró, Herffel Adolf középitési igaz­gató, Ziegler Nándor vásárcsarnok-igazgató, Falkasházy Lajos tanácsjegyző a közélelmezési ügyosztály képviseletében Beregi Kornél fogal­mazó stb. — A bizottság megtekintette az ösz­­szes helyiségeket s aztán kimondotta, hogy az eláru­lás — a mennyiben a berendezkedés ezt megengedi — már holnap megkezdhető. De a bizottság kívánatosnak tartja, hogy köztisz­tasági, közegészségi szempontból több rendbeli javításokat tegyenek a melléképületeken. Meg­említjük, hogy a Csarnok belsejében 99 eláru­sítóhely lesz, míg a csarnokon kívül mintegy 50 elárusító foglalhat helyet. (Gyűjtés a Petőfi-házra.) A belügyminiszter megadta az engedélyt a Petőfi-társaságnak arra, hogy ors­zágszerte gyűjtést indíthasson a Petőfi-ház alapjára. IRODALOM. SZINIIAiI. MfiVÉSZET. Budapest, július 81. * A Városligeti színkörben a »Két ember tragédiája« 25-dik előadása is teljesen telt ház előtt került vasárnap színre s a közönség ez al­kalommal a szerzőt koszorúkkal és viharos taps­sal tüntette ki. — A délutáni előadás »Petőfi élete és halála« is zsúfolt ház előtt folyt le. Hol­nap kedden, »Dreyfus az Ördög-sziget áldozata« czí­aű szenzácziós dráma kerül első előadásra. Deréky Antal a szerző, a darabot hiteles adatok gyornán írta, és a Dreyfus- ügyet érdekfeszítően tünteti fel. Az igazgató fényes ki­állításról gondos­kodott. Főszereplők a hölgyek közül: Hadrik, Feld Irén, Szerencsy, Mikey, az urak közül: Hid­­véghi, Polgár, Kesztler, Bihari, Árkossy, Hadar, Fehérváry, Borbély, Sajó, Baróthy és Juhay. Az érdeklődés a Dreyfus-dráma iránt igen élénk. * Az Olcsó könyvtár új, olcsóbb sorozatában : Krasevszkynek, híres regénye »Illáim«. Kónyi Manó a következő füzetben Deák Ferencz 1861-iki országgyűléstől elfogadott két feliratát közli. Szig­ligeti pompás népszínműve, a »Csikós«, Sandeau Gyula »Örökség« czimű beszélye, Sand György regénye »Indiána« és Francis Mary regénye »Molly mama«. Echegaray drámája »A nagy Galeotto«. Pascal Gondolatai. Beust és Andrássy 1870 és 1871-ben czirven Kónyi Manó kitűnő politikai esséyben jellemzi a két kiváló államfél fiút. Imre Sándor »A középkori magyar irodalom stiljáról« értekezik. Gyulai Pál pedig Arany Jánosról irt remek akadémiai emlékbeszédét közli. Barsi József könyve »Utazás ismeretlen állomás felé«. Dumas vígjátéka »A Saint-Cyri kisasszonyok«. Csiky Ger­gely elbeszélése »A zokoli uraság két lánya« és Szász Károly jeles tanulmánya Horatius-ról. * »Vörösek és feketék«. Ez a czime annak a háromkötetes regénynek, a­melynek közlését a Legjobb Könyvek czimü regénytár megkezdette, közre­adván az első kötetet. A regény Cherbuliez Viktor legsikerültebb művei közé tartozik. Kap­­rióta a Légrády-test­véreknél. Ara 50 kr. TÁVIRATAINK Bécs a 14. § ellen. Bécs, julius 31. (A M. U. telefonjelentése.) Lueger a városi tanácsot holnapra rendkívüli ülésre hívta össze, melyen valószínűleg a 14 tj. ellen fognak állást foglalni. A belgrádi események: Belgrád, július 31. Gruics tábornok tegnap külföldre utazott. A vizsgálóbíró még három embert bocsátott szabadon azok közöl, akiket a merényletben való bűnrészesség gyanúja miatt letartóztattak. Belgrád, július 31. A „Malé Noviny” kivo­natot közül Vuics volt pénzügyminiszter és Gmics pétervári követ leveleiből. Az egyik levélben, a­mely Ilics Alexa lelkésznek szól, aki most szin­tén fogságban van a merénylet miatt, Gruics sértő hangon nyilatkozik Milán királyról és olyan dolgokat mond, a­melyek a közrend meg­bontására irányulnak. Egy másik levélben, a­melyet állítólag Petrovics Blazo hozott Péter­­várról Festercs­nek, Gruics keményen elítéli a szerb kormány eljárását és csodálkozik azon, hogy a szerb kormány olyan közönyösen veszi a szerbiai eseményeket, a­mi hősies múltjával se­­hogysem egyeztethető össze. Hivatalos szerb körök véleménye szerint Gruics tábornoknak ez a levele okozta, hogy azonnal visszahívták péter­­vári állásáról. Minthogy azonban sem Vuics, sem Gruics nem vett részt a merényletben, nem üldözték őket tovább. Vuics már külföldre uta­zott a családjával. Gruics ma szintén elutazott valami fürdőbe. Ifjú-török üzelmek: Konstantinápoly, július 81. Az utóbbi napokban többeket letartóztattak, a­kiket ifjú­­török üzelmekkel vádolnak. Közülök néhányat azzal gyanúsítanak, hogy egy állítólag Bécsben létező ifjú-török-örmény bizottság kiáltványait szétoszogatták. A japán-kínai szövetség, Peking, július 30 (Reuters)Félhivatalosan kijelentik, hogy Kína és Japán között nem foly­nak tárgyalások valamely szövetség kötésére. A két külön követ látogatása Tokióban csupán 3

Next