Magyar Ujság, 1899. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)
1899-09-01 / 241. szám
2 Budapest, augusztus 31. ) Osztrák-magyar bank közgyűlése. Bécsből telegrafálják. A főtanács mai ülésén a vezértitkár jelentést tett a pénz- és valutapiac helyzetéről; e jelentés a főtanácsot nem indította arra, hogy ezúttal a bankkamatlábat módosítsa. A szabadalom megújítása iránt határozó rendkívüli közgyűlést Teddnek, szeptember 19-ének délelőtt 10 órájára hívták össze; a napirendet szeptember 10-én teszik közzé. A részvények letételének határideje szeptember 11-én jár le. A közgyűlésnek előterjesztendő javaslatot a főtanács már jóváhagyta. A hadgyakorlatok. — Távirati tudósítások. —. A király Prágában, tere, Felséged előtt a régi, hires cseh királyság fővárosa lakosságának legalázatosabb hűségét kifejezésre juttassam és Felséged előtt letegyem legalázatosabb hódolatát a Felséged fényes trónjához híven ragaszkodó népnek. Kérem Felségedet, fogadja kegyesen érzelmeink tiszteletteljes kifejezését és engedje meg egyszersmind, hogy azt az alázatos kérelmet terjeszszem elő, méltóztassék Felségednek bennünket abban a szerencsében részesíteni, hogy jövőre hosszabb ideig tartózkodik felséges elődei régi, tiszteletreméltó székhelyén, hogy az egész cseh nép örülhessen ennek a kegynek. Legforróbb óhajtása a lakosságnak, most inkább mint valaha, hogy Felségednek méltóztassék meggyőződni a népnek a fenkölt uralkodóházhoz való legőszintébb odaadásáról és hogy ily módon a korona és a nép között való szent kapcsok még inkább erősbödjenek. Az idő válságos és az igények mérhetetlenek. Annál nagyobb érdekünk, hogy Felségednek legmagasabb kegye virágzásnak indult városunk felé, a királyság feje felé forduljon, mert ez által az egész királyságra is örvendetesebb napok virradnának. Erre ő Felsége cseh nyelven a következőket válaszolta: »Örömmel fogadom a szeretett cseh királyságom fővárosának lakossága nevében kifejezett hódoló üdvözletét és annak a lojális dinasztikus érzésnek a bizonyítékait, a mely szavaiban foglaltatott.« Azután német nyelven ezt mondta a király: »Vajha a királyi főváros állandó és nyugodt fejlődésnek az áldásait élvezhetné. Prága sorsát és jólétét atyai érdeklődéssel kisérem.« Ezután ő Felsége az udvari várótermen át a Park-utczába ment, ahol bemutatták neki a prágai városi tanács és képviselőtestület tagjait, akik közül az uralkodó néhányat barátságosan megszólított. Azután a külvárosok küldöttségét mutatták be. Ő Felségét mindjárt megjelenésekor újra lelkes szlava-és hach-kiáltásokkal fogadta a közönség. A bemutatás után a király a Gotterhalte hangjai mellett elléptetett a kivonult polgárőrség előtt, majd visszament a várótermen dálni a természetnek párját ritkító fenségét, hanem mégis egész nap legvidámabb mulatságunkra annak a találgatása szolgált, vájjon megérkezett-e az utódunk és a hotel előtt találjuk-e podgyászunkat. Amint előrelátható volt,, visszaérkezésünkkor hire-hamva sem akadt a rettegett utódnak, a gondnok úr azonban a következő gyöngéd kijelentéssel fogadott: — Bizony legokosabb volna, ha az esti vonattal mennének X-be, ott olyan szép minden, hogy sokkal jobban fognak érzi magukat. A megható marasztalás persze arra indított, hogy csak két nap múlva utazzunk el, mindennap azzal a kérdéssel térve vissza kirándulásainkról, vájjon az utód benn és podgyászunk künn van-e? De bizony amikor a vendégszerető gondok úr rendkívüli örömére elbúcsúztunk a vendégszerető helytől, az utód még akkor sem mutatkozott, így élünk drága pénzért az előkelő nyaralóhelyeken. Egy perezre sem jut eszembe, hogy ezért a mulatságos kalandért a legcsekélyebb szemrehányást tegyem a gondnok úrnak. Nem tartom őt csöppet sem hibásnak, hiszen legjobb képessége szerint iz tölti be hivatását, amint tudja. Hanem azt gondolom, ha előkelő nyaralótelepeket csinálunk, azzal a hivatással, hogy odacsábítsuk a jobb közönséget, amely különben külföldre szokta vinni a pénzét, akkor gondoskodjunk a megfelelő kezelőnől is. Mert nem könnyű dolog ám ilyen etablissementnak az élén állani, világlátottság, műveltség, gyakorlottság és az emberekkel való bánni tudás nehéz művészete szükséges hozzá. És ha valaki egész életét más foglalkozással töltötte el, bármily becsületesen és tiszteségesen, azért még nem vált alkalmatossá arra, hogy akkor, amikor nyugalomba vonulni akar, eféle vállalatnak a vezetését kapja meg. Ezzel saját magának sok kellemetlenséget, a magyar fürdőügy- nek pedig kiszámíthatatlan kárt okoz. ALMAVIVA, át a perronra, ahol még egy kis ideig Condenhove helytartóval és Schilkawsky altábornagygyal beszélgetett. Azután a helytartóval, a ki a királyt az udvari szalonkocsiba kiséri és a kísérettel a közönség viharos szlava- és hadikiáltása mellett az udvari kocsiba szállt, mire a vonat elindult. Prága, augusztus 30. A király vonata 7 percznyi késéssel érkezett a feldiszitett Ferencz József pályaudvarra. Ő Felsége üdvözlésére megjelentek Condenhove gróf helytartó, Podlipny dr. polgármester és a cseh északi vasútnak néhány főbb tisztje, továbbá Condenhove grófné, a helytartó felesége, Herbert báróné és több más hölgy. Az egész perron és a Park utcza több ezer főnyi közönséggel telt meg. A pályaudvar előtt, az udvari váróterem bejáratánál a városi tanács és a községi képviselőtestület tagjai gyűltek össze. Ott várták az uralkodót számos más község polgármesterei és küldöttségei is. Mikor az udvari külön vonat a csarnokba berobogott, a jelenvoltak lelkes szlava- ésmezkiáltásokba törtek ki. Ő Felsége Paar gróf főhadsegéd és Heimés lovag szárnysegéd kíséretében szállt ki az udvari szalonkocsiból. Coudenhove gróf helytartó üdvözlő beszéde után ő Felsége néhány barátságos szót váltott a helytartóval, Schilkawsky altábornagygyal és Podlipny dr. polgármesterrel. Azután előlépett Podlipny dr. és cseh nyelven a következő beszéddel üdvözölte a királyt: »Felség! Legkegyelmesebb apostoli császár és király! Királyi fővárosunkat nagy tisztesség érte az által, hogy Felségednek megengedni méltóztatott, hogy én, mint e város polgármeséi megfogadtam, hogy soha többé nem jövök ilyen átkozottul előkelő helyre. Éjfélre járt az idő, amikor a harczoló felek fegyverszünetet kötöttek azzal a feltétellel, hogy csak egy lovagnak a szobájába eresztenek be bennünket és oda is a fennebbi kikötéssel. Végre volt szobánk! Diadalmasan vonultunk föl az első emeletre, ahol kiderült, hogy a számunkra napi 3 forintért kegyesen átengedett lakosztályban csak egy ágy van; ha egyikünk meg akar mozdulni, akkor a másiknak ki kell mennie az erkélyre, arról pedig szó sem lehet, hogy a nagy podgyász beférjen, ez a folyosón marad; ablak egy sincsen, ellenben van három ajtó. Belenyugodtam, hogy nekem a keskeny és rövid divánon csináljanak ágyat; persze nem találhattam ki, hogy ez a díván olyan kemény, mint a deszka és számos lakója van, akiket sem a szobaasszony maga, sem a gondnok úr ki nem üldöznek azon a czímen, hogy a szoba el van foglalva. Másnap reggel, amikor lementem, a gondnok úr megint pipált és megint papucsban kommetizált, meg nem állhattam, hogy meg ne kérdezzem, vájjon a gondnoki papucs a hely előkelőségének a kiegészítő része-e? Feleletül a legapróbb részletig megmagyarázta a derék ur, hogy a lába fáj és megdöbbentő bőbeszédűséggel elmondotta lábbajának kórtörténetét. Erősen meg voltam hatva, amikor hallottam álmatlan éjszakáinak szomorú históriáját és részvétteljes érdeklődeklődésemmel annyira megnyertem a gondnok úr barátságát, hogy amikor megmondottam neki, hogy egész napra ki akarunk rándulni, a következő jó tanácscsal szolgált: — Mielőtt elindulnak, pakkoljanak be mindent, mert ha megérkezik az, aki lefoglalta a szobát, én mindenüket rögtön kirakatom onnan. Elragadónak találtam ennyi jóakaratot és eképpen megnyugtatva indultunk el a kirándulásra, ami fényesen sikerült. Alig győztük csO MAGTAK ÚJSÁG, 1899. szeptember 1. A hadgyakorlatok színhelye. Reichstädt, augusztus 31. Azt a területet, amelyen a két hadtest egymás ellen gyakorlatát folytatja, nyugatról az Elbe folyó, északról acsehországi Közép-hegység, a Lausitzi és Jeschken-hegység, keletről az Iser folyó és délről az említett hegységek előfutárai, a daubai és a weisswasseri fensikok határolják. A tulajdonképpeni szűkebb körű hadgyakorlati terepet a Polzen folyó szeli át és az előbb említett hegységekből kinyúló hegy- és dombvidék tölti be. A Polzen folyó mellett és az attól délre elterülő terep mintegy 400 méter magas hegyvidéket képvisel, amelyen mélyen leereszkedő völgyek, majd ismét 200 méterig emelkedő erdősített hegyhátak, izolált, kúpalakú bazaltcsúcsok, meg széles fensíkszerű emelkedések váltakoznak. A terepnek egyébiránt ugyanez a jellege keleti és északi irányban is, a Jeschken- és a Lausitzi-hegység irányában, csakhogy itt leginkább széles hegyhátak képezik, a legjellegzetesebb alakulatokat, amelyek egyébiránt szintén mélyen bevágódó, gyakorta sziklaszerű szakadékok és vízmosások által vannak egymástól elválasztva, ami annál inkább nehezíti a csapatok gyors mozdulatait, mert a lejtőket többnyire erdő fedi, amely nagyon eltakarja a kilátást. Különösen a böhmisch-leipa—niemes— wartenbergi vonalon roppantul akadályozzák a közlekedést a nagy erdőkomplexusok; e vonaltól északra, ahol túlnyomólag szántóföldek és rétek vannak, már könnyebb a közlekedés. Külön említést érdemel még a habsteinhirschbergi lapály, amelyet a tavak egész sora tölt be és amely ugyanezért helyenkint nagyon mocsaras. Ez még nagyobb akadálya a csapatok gyors mozdulatának, mert itt az átjáróhelyeken a csapatok csak mély alakzatokban (kettős rendekben vagy éppen csak rendekben) közlekedhetnek, ami természetesem a taktikai alakulások gyors végrehajtásának nagy hátrányára van, úgy, hogy tulajdonképpen csak ezen zónán túl kezdődik az igazi hadgyakorlati terep. Itt a Polzen folyó kivételével, amely Niemestől lefelé főleg völgyének alakja miatt és azután árvíz alkalmával nyer némi jelentőséget, valamint az imént említett tavakon kívül nincs említésreméltó akadálya a mozdulatoknak. Utakkal a gyakorlatok területe elég jól el van látva. Északról délre, a felső Lausitztól az Iser felé öt párhuzamos út vezet, amelyek mintegy 25—30 kilométer széles zónában átvágják a határhegységet és a lausitzi hegység legmagasabb csúcsán, a 790 méter magas Lausitzen vezetnek át. Ezeket az útvonalakat nyugatról keletre számos út és ösvény köti össze. Az elszállásolási viszonyok aránylag kedvezőek. A völgyekben számos helység terül el, amelyben aránylag sok csapatot lehet elszállásolni, de a falvak jóformán mind egy hosszában épülvén, az egy kissé lazítja az itt elhelyezett csapatok összeköttetését. A jelentékenyebb helységek, Böhmisch-Leipa, Reichstadt, Niemes, Gabel és Bömisch-Aicha e tekintetben kivételt képeznek, amennyiben egy helyre tömörítve épültek. Ivóvizet mindenütt találni, kivévén Böhmisch-Leipa vidékét, ahol ezzel kevésbé vannak ellátva. Augusztus 30-án reggel 7 órakor kezdődött a két fél harezszerű viszonya, amely a hadgyakorlatok végéig tart. Ezen időponttól kezdve küldhetők szét a hírszolgálati őrsök, míg a két hadtest a hadgyakorlatok fővezetősége részéről augusztus 29-ére megállapított kiindulási helyzetből a rendelkezések szerint közeledik egymáshoz. A két fél érintkezése ezen időponttól kezdve teljesen ki van zárva. A felderítő és biztosító szolgálat ezen idő alatt folytonosan teljesítené. Az ütközet harczszerű megszakítása a hadgyakorlat minden napján a demarkáczionális vonalak közlésével történik, amelyeket a hadgyakorlat fővezetősége tudat a két fél parancsnokával. Ezen vonalakig tolhatok előre mind a két fél részéről a tábori őrségek, ezt a vonalat átlépni azonban egyik félnek sem szabad. A had-