Magyar Vadász, 1955 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-10 / 1. szám
Viki. évfolyam, 1. szám ÁRA, 1 FORINT 1955. január hó A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Számadás és felkészülés A múló, távozó óév végén a jó gazda gondosságával mindenki számadást csinál. Ezt tettük mi is. Elkészítettük leltárunkat, számbavettük kötelességeinket, feladatainkat, eredményeinket és hiányainkat. S ha akadnak is ilyenek, meg kell állapítanunk, hogy a mérleg a végzett munka javára billent. A magyar vadásztársadalom eleget tett nagy nemzeti hivatásának és közreműködésével, eredményes munkásságával jelentős mértékben járult hozzá népgazdaságunk értékeinek növeléséhez. A gazdasági eredmények mellett természetesen le kell mérnünk azt is, hogy a Magyar Vadászok Országos Szövetségének tagjai hogyan, milyen mértékben, mekkora erővel és mennyire harcos kiállással vettek részt az ország, s ezzel összefüggően az egész béketábor messzirehangzó, határozott politikai megnyilvánulásaiban ? A magyar vadásztársadalom nem kevesebbet, mint huszonhétezer személyt reprezentál. Hangja tehát erős. Az őket szorosan összefogó szövetség pedig szilárd bástya. És most ezek a vadászok hallatták erős hangjukat. A huszonkétezer torok egyszerre kiáltotta oda az aljas imperialista mesterkedőknek, a világ békéjét újból veszélyeztetni akaró fegyvergyárosoknak és sötétlelkű kalmároknak, a nácizmus újraélesztőinek : Nem, nem ! Nem engedjük az alig begyógyult sebeket ismét felszaggatni ! Nem engedjük a békésen dolgozó és maradandó értékeket alkotó országokat megint lángba borítani ! Hiszek mi közelről ismerjük, tudjuk, mit jelent, mire képes a nácizmus ! Tiltakozásunkban, amely vétót kiált a párizsi egyezmények és Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, keményen kimondjuk . Tudjuk, hogy milyen veszélyt rejt magában a nyugatnémetek felfegyverzése. Tudjuk, hogy azok a felszabadult népek ellen törnek és hogy ezeken belül a mi szabadságunkat is veszélyeztetik. A vadászatra és a vadászokra terelve a szót, rámutatnak a magyar vadászok arra, hogy a múltban a gyárosok, grófok, földbirtokosok vadásztak és az egyszerű embereket, mint minden másból, kizárták a vadászatból is. „Tudjuk azt is, így folytatódik a MAVOSZ tiltakozó határozata , hogy ma már a nép fiaié, a munkásoké és a parasztoké a vadászat öröme, a vadászat joga, amit nem adunk fel, nem adjuk jogainkat másnak.” Betetőzi, dacos szembeszegüléssé erősíti a jogos felháborodást az a mondat, amely leszögezi, hogy a nép fiai, akik végre nagy küzdelmek árán a többi között a vadászat öröméhez való jogukat is megszerezték, nem hajlandók lemondani erről és visszajuttatni a feudális, népelnyomó hatalmasságoknak. „Minden erővel küzdünk a német felfegyverzés ellen és egy emberként állunk jogaink megvédése mellett.” A világ békeszerető millióinak erőteljes megmozdulásában talán kicsinynek tűnik a magyar vadászok tiltakozó kiállása, de, ha a milliók, sőt százmilliók mellett csekély is a huszonkétezres létszám, mégis sokatmondó és főként jellemző ennek a tábornak a megnyilatkozása. A nép beszél itt, munkások, parasztok és haladó értelmiségiek. Az új kor új vadászai, akik tudják milyen veszélyeket rejt magában az országra és reájuk, ha a náci gonosztevőket ismét felfegyverzik. A vadászok kezében is fegyver van, ők is fegyverrel járják az erdőt és a gyönyörű magyar tájakat. De milyen más ez a fegyver és milyen más amazoké, akik az imperialisták szolgálatában akarják puskavégre fogni a békés emberiséget ! A vadászpuska a békét, a népgazdaságot védi, támogatja, a náci fegyver és hadigépezet pedig nyúl helyett emberéletekre vadászik ! Ezért hangzik tehát a mi vadászterületeinkről oly harsányan az amúgyis erőteljes kiáltás : Ne adjatok ezeknek a barbár lesipuskás fejvadászoknak a kezébe fegyvert ! Ne adjatok, ne adjatok, mert ezek már az általuk letiport országokban és a gyászos emlékezetű táborokban megmutatták, hogy a fegyvert a haladó emberiség legjobbjainak szíve és koponyája felé irányítják, s a náci SS-emberek — akik ma újra az élre kerültek ! — röhögve, kéjelegve és megmámorosodva élvezik az ártatlanul kiontott embervér szagát ! Az asszonyokét és a gyermekekét is! Magyarországon éppen most kezdődik felszabadulásunk tizedik évfordulójának éve. Eltelt az első évtizede annak, hogy a Vörös Hadsereg dicső csapatai felszabadítottak bennünket a fasiszta és náci elnyomás alól. És éppen a nácik, meg itteni pártfogóik mindent eltipró, a legkisebb szabadság megnyilvánulást is komisz csizmáikkal eltaposó uralma alól. A jubileumi év, amelynek minden mozzanata felszabadítóinkat és a szabadság üdvét dicsőíti, emlékeztet és figyelmeztet. Egyben pedig vigyázz-állásra késztet, hogy megvédjük ennek a tíz esztendőnek az eredményeit és a további békés évtizedek majdan létrejövő alkotásait; gyermekeink, családunk, hazánk nyugalmát. A debreceni nagytemplomban, ott, ahonnan Kossuth intézte szózatát a néphez, a felszabadulás tizedik évfordulóján egybegyűlt pr fi szággyűlés ünnepi ülése is azt a figyelmeztetést harsonázta felénk ! Az új év küszöbén, visszatérve békés feladatainkra és az ilyenkor esedékes, sőt kötelező felkészülésre, vadásztársaink összessége nevében fogadjuk meg, hogy a most kezdődő esztendőben még fokozottabban, még eredményesebben és még tökéletesebben végezzük munkánkat, az eddiginél is jobban látjuk el feladatunkat. Ezzel a magyar vadászok, akik művészei a puskának, a szép sport élvezetével egyidejűleg, tervszerű közreműködésükkel gyarapítják a nép vagyonát és helyesen segítik a népélelmezést. Ez kötelességük ugyan, de mégis jogosan számíthatnak az ország és a fogyasztó tömegek hálájára. | ÜL MSZüGSZOiSÁGI KMft I EECwUil-------P. Horváth István,r MA VOSZ titkára . kJ H — 7 TENYÉSZFOGLYAINK AT-TELELTETESÉVEL segítsük elő a fogolyállomány fejlesztését! fogolyállományunk erős csökkenése mezőgazdaságunk és vadgazdaságunk számára egyaránt igen nagy veszteséget jelent. Ezért az új év egyik legfontosabb vadgazdasági feladata a fogolyállomány fejlesztése. Ennek érdekében fokozott gondot kell fordítanunk az időszerű vadvédelmi teendők elvégzésére, amiről lapunk más helyén részletesebben megemlékezünk. De nagy gondot kell fordítanunk arra is, hogy a vérfelfrissítésre kapott tenyészanyag állományjavító hatását minél jobban érvényre juttassuk. A tenyészanyag minden darabja hozzájárul majd a fogolyállomány fejlesztéséhez, annál hatékonyabban, minél jobb erőben vészeli át a telet. Ne tegyük tehát ki a vérfelfrissítésre szánt értékes tenyészfoglyot a téli időviszontagságok veszélyének, a ragadozók kártevéseinek, hanem a gyakorlatban már igen jól bevált „átteleltetéssel” biztosítsuk részükre a tél sikeres átvészelését. A MAVAD-tól kapott tenyészfoglyokat tehát ne bocsássuk ki azonnal a vadászterületen, hanem a hozzáértő, helyben lakó vadőr, vagy vadásztárs felügyeletére bízva, teleltessük át fedett, vagy legalábbis jól elkerített, védett helyen és csak a télvégi „párokraszakadás” előtt engedjük ki a vadászterületre. Az éppen használaton kívül álló baromfiól, istálló elrekesztett része, fészer, vagy üres pajta, megfelelő fertőtlenítés után — ez igen fontos! — egyaránt kis költséggel alkalmassá tehető 30-40, sőt több fogoly sikeres átteleptetésére is. Igen fontos a teleltetőhely tisztántartása, hogy foglyaink meg ne tetvesedjenek, vagy fertőzést ne kapjanak. Ugyancsak lényeges kellék a megfelelő magasságban — 60 — 100 cm magasan — lágy zsinegből felszerelt tetőháló is, hogy a foglyok felreppenve meg ne sérüljenek. A teleltető aljára szükséges száraz homok — ezt 4—5 naponként cserélni kell! —, a foglyonként napi 4 deka élelem, a csekély zöldféle és a mindennapi friss ivóvíz biztosítása egyetlen vadásztársaságnak sem okoz nagy anyagi megterhelést, a teleltető négy-öt naponként történő kitakarítása pedig nem is említésre méltó fáradság. Ne sajnáljuk tehát az átteleltetés jelentéktelen költség- és munkabefektetését, s a vérfelfrissítésre kapott élő foglyok itt javasolt átteleltetésével is járuljunk hozzá fogolyállományunk szükséges fejlesztéséhez. LEGYEM IS VaDáSZIKT MUNKÁIM KULTURÁLTABB Kiválóbb minőségű vadat a külföldi és belföldi piacokra! Hasonlóan az üzemek dolgozóihoz, akik takarékossággal és minőségi termeléssel szolgálják a szocialista építőmunkát, nekünk vadászoknak is az eddiginél jobban ki kell vennünk a részünket a közös munkából. A Zalka Máté Vadásztársaság céljául tűzte ki, hogy a jövőben selejtmentesen teljesíti beadási kötelezettségét, a lőtt vadat megfelelően kezeli és a legszebb példányokat választja ki a beadásra. A vadászat munkájának kulturáltabbá kell válnia. Céltudatosabban kell eddigi exportpiacaink megerősítésére és újabbak szerzésére törekednünk. A megfelelő előkészítésre, raktározásra, a vadak kiválasztására és súlyára kellő gondot kell fordítanunk. El kell érnünk, hogy a magyarországi lőtt vad márkás cikk legyen exportpiacainkon és értük népgazdaságunk számára fontos anyagokat hozhassunk be. De el kell érnünk azt is, hogy a főtt vad a hazai húsellátásban is nagyobb szerepet kapjon. Meg kell kedveltetni a vadhúst azáltal is, hogy minőségének kiválóságára ügyelünk. A vadásztársaságokra fontos és szép feladat hárul, ha mindezeket az eredményeket el akarják érni és az eddiginél jobb és tervszerűbb munkával kívánják kivenni részüket népgazdaságunk fejlesztéséből. Gábor István, a MAVOSZ választmányi tagja . VADÁSZAINK VEGYENEK RÉSZT A FUTÓSZARVAS-LÖVÉSZETBEN Pécsett rendezték meg az első országos futószarvas-lövőbajnokságot. Magyarországon harminchat esztendeje nem volt ilyen verseny. Mivel Baranya fővárosában megépült a futószarvas-lövészetre alkalmas pálya, sőt az ország más helyén rövidesen hozzálátnak a második versenypálya létrehozásához, célszerű és helyénvaló volna, ha vadászaink részt vennének ebben az érdekes sportban. Ezáltal igen nagy gyakorlatra tennének szert, amit a nagyvadra történő vadászatok alkalmával eredménnyel hasznosíthatnának. Éppen azért, mert azt reméljük, hogy a magyar vadásztársadalom hamarosan gyakorlatilag kapcsolódik bele a futószarvas-lövészet sportjába és tevékenységével fellendíti ezt az eddig indokolatlanul és érdemtelenül elhanyagolt lövész-ágazatot, az alábbiakban ismertetjük ennek a szép sportnak legfőbb szabályait, illetve a pécsi versenypálya adatait : Eszerint a futószarvas-lövőpályán a természetes nagyságú, futószarvasalakú céltáblákat sínen mozgó kocsira erősítik. A kocsi egyszer balról jobbra, másszor pedig jobbról balra halad és négy másodperc alatt gördül végig a huszonhárom méteres pályán. Ez idő alatt kell a versenyzőknek a futószarvasra a lövést leadniok. Ebben a versenyszámban 5 kör, nem pedig 10, mint a többi versenyszámban a legnagyobb értékű lövés. A futószarvas „legértékesebb” része a szívtájék ; itt van az 5-ös kör, amelynek átmérője 15 centiméter. A 4-es kör átmérője 30 cm, a 3-é pedig 45 cm. A természetes nagyságú, barnásfekete, szarvas alakú céltáblán a 2-es, 1-es és 0 részeket egyenes vonalakkal jelölik. A vonalakkal határolt részek értéke a szélek felé csökken. A lábak, a far és a fej értéke 0 kör. A táblakeret csak 1 centivel lehet nagyobb a felragasztott szarvasképnél. A nemzetközi szabályok 100, 50 és 25 méteres futószarvas-lövőverseny rendezését engedik meg egy, vagy kétlövéses formában. Minden esetben 4 másodperc a lőidő. VADÁSZTRAGÉDIA ERDŐBÉNYÉN tízhónapi börtönre ítélték és a vadászattól örökre eltiltották a halált okozó testi sértés elkövetőjét Az erdőbényei vadászbrigád a múlt év szeptember 5-én, délután 5 órakor vaddisznóhajtást rendezett idegen területen. Pár perccel a felállás után Haver János, mint ahogy ezt a sárospataki járásbíróság előtt tett vallomásában elmondotta, mozgó tömegre lőtt ! Köztudomású, hogy vadász ilyenre nem lő, csak vadra, amelyet tisztán lát. Erre állandóan oktatják, figyelmét rendszeresen felhívják és ennek az aranyszabálynak betartását a vadászbecsület védelme alá helyezik. Havér János azonban eltérve az előírásoktól és a kötelező elővigyázati rendszabályoktól, szabálytalan magatartása közben halálos tövist ejtett vadásztársán, Ildkó Györgyön. A tárgyaláson felmerült annak valószínűsége, hogy harminc lépésről lőtt, ugyanakkor, amikor a vádlott vallomása szerint tíz méterre is is alig lehetett látni. A tanúvallomások viszont a jó látási viszonyokat igazolták. A sárospataki járásbíróság a bizonyító eljárás lefolytatása után Havér Jánost tudatos veszélyeztetés büntette, illetve haláltokozó testi sértés miatt tízhónapi börtönre ítélte és a vadászattól örökre eltiltotta. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. A tárgyalás során kiderült, hogy az egész brigád teljesen szabálytalanul gyakorolta a vadászatot. A vaddisznóhajtás idegen területen történt. Ezenkívül a brigád tagjai egyáltalán nem voltak tisztában a vadászat elemi szabályaival sem. Bérelt területükön éppen a rossz gazdálkodás miatt alig volt vad. Éppen ezért a MAVOSZ az erdőbényei brigádot feloszlatta és a brigád tagjainak fegyverét bevonatta.