Magyar Vadász, 1955 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1955-01 / 1. szám

Vili. évfolyam, 1. szám ÁRA; 1 FORINT 1955. január hó A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGO» SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA . kJ H Számadás és felkészülés \\ fii \ szággyűiés ünnepi ülése isXzt a figyelmeztetést har- Vsonázta felénk ! Az új év küszöbén, visszatérve békés feladatainkra és az ilyenkor esedékes, sőt kötelező felkészülésre, vadásztársaink összessége nevében fogadjuk meg, hogy a most kezdődő esztendőben még fokozottabban, még eredményesebben és még tökéletesebben végez­zük munkánkat, az eddiginél is jobban látjuk el fel­— 7 adatunkat. Ezzel a magyar vadászok, akik művészei a puskának, a szép sport élvezetével egyidejűleg, tervszerű közreműködésükkel gyarapítják a nép vagyonát és helyesen segítik a népélelmezést. Ez köte­lességük ugyan, de mégis jogosan számíthatnak az ország és a fogyasztó tömegek hálájára. P. Horváth István, ;r MA VOSZ titkára A múló, távozó óév végén a jó gazda gondosságá­val mindenki számadást csinál. Ezt tettük mi is. Elkészítettük leltárunkat, számbavettük kötelessé­geinket, feladatainkat, eredményeinket és hiányain­kat. S ha akadnak is ilyenek, meg kell állapítanunk, hogy a mérleg a végzett munka javára billent. A magyar vadásztársádalom eleget tett nagy nemzeti hivatásának és közreműködésével, eredményes mun­kásságával jelentős mértékben járult hozzá népgazda­ságunk értékeinek növeléséhez. A gazdasági ered­mények mellett természetesen le kell mérnünk azt is, hogy a Magyar Vadászok Országos Szövetségének tagjai hogyan, milyen mértékben, mekkora erővel és mennyire harcos kiállással vettek részt az ország, s ezzel összefüggően az egész béketábor messzire- hangzó, határozott politikai megnyilvánulásaiban ? A magyar vadásztársadalom nem kevesebbet, mint huszonhétezer személyt reprezentál. Hangja tehát erős. Az őket szorosan összefogó szövetség pedig szilárd bástya. És most ezek a vadászok hallatták erős hangjukat. A huszonkétezer torok egyszerre kiáltotta oda az aljas imperialista mesterkedőknek, a világ békéjét újból veszélyeztetni akaró fegyvergyárosoknak és sötétlelkű kalmároknak, a nácizmus újraélesztői- nek : Nem, nem ! Nem engedjük az alig begyógyult sebeket ismét felszaggatni ! Nem engedjük a békésen dolgozó és maradandó értékeket alkotó országokat megint lángbaborítani ! Hiszek mi közelről ismerjük, tudjuk, mit jelent, mire képes a nácizmus ! Tiltakozásunkban, amely vétót kiált a párizsi egyez­mények és Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, keményen kimondjuk : Tudjuk, hogy milyen veszélyt rejt magában a nyugatnémetek felfegyverzése. Tudjuk, hogy' azok a felszabadult népek ellen törnek és hogy ezeken belül a mi szabadságunkat is veszélyeztetik. A vadászatra és a vadászokra terelve a szót, rámutat­nak a magyar vadászok arra, hogy a múltban a gyá­rosok, grófok, földbirtokosok vadásztak és az egyszerű embereket, mint minden másból, kizárták a vadászat­ból is. „Tudjuk azt is, -- így folytatódik a MA VOSZ tiltakozó határozata — hogy nia már a nép fiaié, a munkásoké és a parasztoké a vadászat öröm“, a vadászat joga, amit nem adunk fel, nem adjuk jogainkat másnak.” Betetőzi, dacos szembeszegüléssé erősíti a jogos felháborodást az a mondat, amely leszögezi, hogy a nép fiai, ak’lc végre nagy küzdel­mek árán a többi között a vadászat öröméhez való jogukat is megszerezték, nem hajlandók lemondani erről és visszajuttatni a feudális, népelnyomó hatal­masságoknak. „Minden erővel küzdünk a német fel­fegyverzés ellen és egy emberként állunk jogaink meg­védése mellett,” A világ békeszerető millióinak erőteljes megmozdulá­sában talán kicsinynek tűnik a magyar vadászok tiltakozó kiállása, de, ha a milliókj sőt százmilliók mellett csekély is a huszonkétezres létszám, mégis sokatmondó és főként jellemző ennek a tábornak a megnyilatkozása. A nép beszél itt, munkások, parasz­tok és haladó értelmiségiek. Az új kor új vadászai, akik tudják milyen veszélyeket rejt magában az országra és reájuk, ha a náci gonosztevőket ismét fel- fegyverzik. A vadászok kezében is fegyver van, ők is fegyverrel járják az erdőt és a gyönyörű magyar tájakat. De milyen más ez a fegyver és milyen más atnazoké, akik az imperialisták szolgálatában akarják puskavégre fogni a. békés emberiséget ! A vadász­puska a békét, a népgazdaságot védi, támogatja, a náci fegyver és hadigépezet pedig nyúl helyett emberéletekre vadászik 1 Ezért hangzik tehát a mi vadászterületeinkről oly harsányan az amúgyis erő­teljes kiáltás : Ne adjatok ezeknek a barbár lesi- puskás fejvadászoknak a kezébe fegyvert 1 Ne adjatok, ne adjatok, mert ezek már az általuk letiport országok­ban és a gyászosemlékezetű táborokban megmutatták, hogy a fegyvert a haladó emberiség legjobbjainak szíve és koponyája felé irányítják, s a náci SS-emberek — akik ma újra az élre kerültek ! — röhögve, kéjelegve és megmáinorosodva élvezik az ártatlanul kiontott embervér szagát ! Az asszonyokét és a gyermekekét is! Magyarországon éppen most kezdődik felszabadulá­sunk tizedik évfordulójának éve. Eltelt az első év­tizede annak, hogy a Vörös Hadsereg dicső csapatai felszabadítottak bennünket a fasiszta és náci elnyo­más alól. És éppen a nácik, meg itteni pártfogóik mindent eltipró, a legkisebb szabadságmegnyilvánu­lást is komisz csizmáikkal eltaposó uralma alól. A jubileumi év, amelynek minden mozzanata fel­szabadítóinkat és a szabadság üdvét dicsőíti, emlékez­tet és figyelmeztet. Egyben pedig vigyázz-állásra késztet, hogy megvédjük ennek a tíz esztendőnek az eredményeit és a további békés évtizedek majdan létrejövő alkotásait; gyermekeink, családunk, ha­zánk nyugalmát. A debreceni nagytemplomban, ott, ahonnan Kossuth intézte szózatát a néphez, a felszabadulás tizedik évfordulóján egybegyűlt or­| ÜL MtZüGSZOiSÄGi KMft I EECwUil-------­T ENYESZFOGLYAINK AT-TELELTETESEVEL segítsük elő a fogolyállomány fejlesztését! jogolyállományunk erős csökkenése mezőgazda­ságunk és vadyázdasá- gunk számára egyaránt igen nagy veszteségei jelent. Ezért az új év egyik legfontosabb vad- gazdasági jeladata a jogolyállomány fejlesztése. Ennek érdekében fokozott gondot kell fordítanunk az időszerű vadvédelmi teen­dők elvégzésére, amiről la­punk más helyén részlete­sebben megemlékezünk. De nagy gondot kell fordíta­nunk arra is, hogy a vérfel­frissítésre kapott tenyész- anyag állományjavító ha­tását minél jobban ér­vényre juttassuk. A te- nyészanyag minden darab­ja hozzájárul majd a fo­yolyállomány fejlesztésé­hez, annál hatékonyabban, minél jobb erőben vészeli át a telet. Ne tegyük tehát ki a vérfelfrissítésre szánt értékes tenyészfoglyot a téli időviszontagságok veszé­lyének, a ragadozók kár­tevéseinek, hanem a gya­korlatban már igen jól bevált „áttelelteléssel” biz­tosítsuk résziikre a tél sike­res átvészelését. A MAVAD-tól kapott lenyészfoylyokat tehát ne bocsássuk ki azonnal a vadászterületen, hanem a hozzáértő, helybenlakó vad­őr, vagy vadásztárs fel­ügyeletére bízva, teleltessük át fedett, vagy legalábbis jól elkerített, védett helyen és csak a télvégi „párokra­szakadáis” előtt engedjük ki a vadászterületre. Az éppen használaton kívül álló baromfiól, istálló elrekesztett része, fészer, vagy üres pajta, megfelelő fertőtlenítés után — ez igen fontos! — egyaránt kis költséggel alkalmassá tehető 30-40, sőt több fogoly sikeres áttelellelé- sére is. Igen fontos a teleltető­hely tisztántartása, hogy foglyaink meg ne tetve­sed jenek, vagy fertőzést ne kapjanak. Ugyancsak lé­nyeges kellék a megfelelő magasságban — 60 — 100 cm magasan — lágy zsi­negből felszerelt tetőháló is, hogy a foglyok felreppenve meg ne sérüljenek. A telel­tető aljára szükséges száraz homok — ezt 4—5 napon­ként cserélni kell! —, a foglyonként napi 4 deka élelem, a csekély zöldféle és a mindennapi friss ivóvíz biztosítása egyetlen vadásztársaságnak sem okoz nagy anyagi meg­terhelést, a teleltető négy-öt naponként történő kitaka­rítása pedig nem is emlí­tésre méltó fáradság. ★ Ne sajnáljuk tehát az átteleltetés jelentéktelen költség- és munkabefekte­tését, s a vérfelfrissítésre kapott élő foglyok itt java­solt átteleltetésével is járul­junk hozzá fogolyállomá- nijiink szükséges fejlesz­téséhez. LEGYEM II VüDáSZflT MUNKÁIM KULTURÁLTABB Kiválóbb minőségű vadat a külföldi és belföldi piacokra! Hasonlóan az üzemek dolgozói­hoz, akik takarékossággal és minőségi termeléssel szolgálják a szocialista építőmunkát, ne­künk vadászoknak is az eddi­ginél jobban ki kell vennünk a részünket a közös munkából. A Zalka Máté Vadásztársaság céljául tűzte ki, hogy a jövőben selejtmentesen teljesíti beadási kötelezettségét, a lőtt vadat meg­felelően kezeli és a legszebb pél­dányokat választja ki a beadásra. A vadászat munkájának kul­turáltabbá kell válnia. Céltuda­tosabban kell eddigi exportpia­caink megerősítésére és újabbak szerzésére törekednünk. A meg­felelő előkészítésre, raktározásra, a vadak kiválasztására és súlyára kellő gondot, kell fordítanunk. El kell érnünk, hogy a magyar- országi lőtt vad márkás cikk legyen exportpiacainkon és értük népgazdaságunk számára fontos anyagokat hozhassunk be. De el kell érnünk azt is, hogy a lőtt vad a hazai húsellátásban is nagyobb szerepet kapjon. Meg kell kedveltetni a vadhúst az­által is, hogy minőségének kivá­lóságára ügyelünk. A vadásztársaságokra fontos és szép feladat hárul, ha mind­ezeket az eredményeket el akar­ják érni és az eddiginél jobb és tervszerűbb munkával kívánják kivenni részüket népgazdaságunk fejlesztéséből. Gábor István, a MAVÖSZ választmányi tagja VADÁSZAINK VEGYENEK RÉSZT A FUT ÓSZAR VAS-LÖVÉSZETBEN Pécsett rendezték meg az első országos futószarvas-lövőbajnokságot. Magyarországon harminchat esztendeje nem volt ilyen verseny. Mivel Baranya fővárosában megépült a futószarvas-lövészetre alkalmas pálya, sőt az.ország más helyén rövidesen hozzálátnak a második versenypálya létrehozásához, célszerű és helyénvaló volna, ha vadászaink részt vennének ebben az érdekes sportban. Ezáltal igen nagy gyakorlatra tennének szert, amit a nagyvadra történő vadászatok alkalmával eredménnyel hasznosít­hatnának. Éppen azért, mert azt reméljük, hogy a magyar vadásztársadalom hamarosan gyakorlatiiag kapcsolódik bele a futószarvas-lövészet sportjába és tevékenységével fellenditi ezt az eddig indokolatlanul és érdemtelenül elhanyagolt lövész-ágazatot, az alábbiakban ismertetjük ennek a szép sportnak legfőbb szabályait, illetve a pécsi versenypálya adatait : Eszerint a futószarvas-lövőpályán a természetes nagyságú, futószarvas­alakú céltáblákat sínen mozgó kocsira erősítik. A kocsi egyszer balról jobbra, másszor pedig jobbról balra halad és négy másodperc alatt gördül végig a huszonhárom'méteres pályán. Ez idő alatt kell a versenyzőknek a futószarvasra a lövést leadniok. Ebben a versenyszámban 5 kör, nem pedig 10, mint a többi versenyszámban a legnagyobb értékű lövés. A futószarvas „legértékesebb” része a szívtájék ; itt van az 5-ös kör, amelynek átmérője 15 centiméter. A 4-es kör átmérője 30 cm, a 3-é pedig 45 cm. A természetes nagyságú, barnásfekete, szarvasalakú céltáblán a 2-es, 1-es és 0 részeket egyenes vonalakkal jelölik. A vonalakkal határolt részek értéke a szélek felé csökken. A lábak, a far és a fej értéke 0 kör. A táblakeret csak 1 centivel lehet nagyobb a felragasztott szarvasképnél. A nemzetközi szabályok 100, 50 és 25 méteres futószarvas-lövőverseny rendezését engedik meg egy, vagy kétlövéses formában. Minden esetben 4 másodperc a lőidő. VADÁSZTRAGÉDIA ERDŐBÉNYÉN 7 ízhónapi börtönre ítélték és a vadászattól örökre eltiltották a haláltokozó testisértés elkövetőjét Az erdőbényei vadászbrigád a múlt év szeptember 5-én, délután 5 órakor vaddisznóhajtást rendezett idegen terü­leten. Pár perccel a felállás után Haver János, mint ahogy ezt a sárospataki járásbíróság előtt tett vallomásában el­mondotta, mozgó tömegre lőtt ! Köztu­domású, hogy vadász ilyenre nem lő, csak vadra, amelyet tisztán lát. Erre állandóan oktatják, figyelmét rendszere­sen felhívják és ennek az aranyszabály­nak betartását a vadászbecsület védelme alá helyezik. Havér János azonban eltérve az előírásoktól és a kötelező elővigyázati rendszabályoktól, szabálytalan magatar­tása közben halálos tövist ejtett vadász­társán, Ililkó Györgyön. A tárgyaláson felmerült annak valószínűsége, hogy harminc lépésről lőtt, ugyanakkor, amikor a vádlott vallomása szerint tíz méterre is is alig lehetett látni. A tanúvallomások viszont a jó látási viszonyokat igazolták. A sárospataki járásbíróság a bizonyító eljárás lefolytatása után Havér Jánost tudatos veszélyeztetés büntette, illetve halált­okozó testisértés miatt tízhónapi börtönre ítélte és a vadászattól örökre eltiltotta. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. A tárgyalás során kiderült, hogy az egész brigád teljesen szabálytalanul gya­korolta a vadászatot. A vaddisznóhajtás idegen területen történt. Ezenkívül a brigád tagjai egyáltalán nem voltak tisz­tában a vadászat elemi szabályaival sem. Bérelt területükön éppen a rossz gazdál­kodás miatt alig volt vad. Éppen ezért a MAVÖSZ az erdőbényei brigádot feloszlaltu és a brigád tagjainak fegyveréi bevonatta. <

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents