Magyar Vadász, 1956 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-10 / 1. szám
Országos Könyvtár, érme azértiűoeó^i A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1956. JANUÁR ÚJ ESZTENDŐ Tíz felszabadult, alkotásokban gazdag esztendő utolsó évének napjait adta át a naptár az újnak, a még nagyobb lehetőségeket nyújtó jövőnek, az 1956-os esztendőnek, második ötéves tervünk kezdetének. Ki ne ismerné az elmúlt tíz nagyszerű év eredményeit s ki ne látná az elkövetkezendő évek soha nem sejtett perspektíváit? A romok és pusztulás helyén gazdag építkezések, a teremtő ember csodálatos alkotásai hirdetik a nép erejét, a szocializmus rendíthetetlenségét. De eredményeinket kisebbítenénk, ha elhallgatnánk a hibákat, amelyek még mindig jócskán előfordulnak, különösen a mi területünkön — vodászterületeinken. Akadnak olyan egyének, brigádok, sőt vadásztársaságok is, akik még mindig nem ismerték fel eléggé a vadban rejlő népgazdasági értéket, előtérbe állítják önös érdekeiket, a „konyhai” vadászatot. Szerencsére mind kevesebb az ilyen vadászok száma, de a maradványa ellen is következetesen kell harcolni és ez a harc legyen minden vadásznak elsőrangú kötelessége. Mennél gazdaságosabban bánunk vadállományunkkal, annál gazdagabban fizet vissza. A türelmetleneket szívós felvilágosító munkával kell erről meggyőzni és minden erőnket a korszerű, a dolgozó nép érdekeinek megfelelő vadtenyésztés szolgálatába kell állítani. Vadállományunkat sok kár érte: a nagyhírű magyar vadállományt a második világháború megtizedelte, s azóta az időjárás is vámot szedett fejlődő állományunkból. A szocialista vadász kötelessége ezen a területen is felépíteni az újat. Szebbet, gazdagabbat, mint ahogy ezt életünk minden területén tapasztalhatjuk. A romok helyén szebb út épült s most rajtunk akor, hogy vadállományunk szebb, dúsabb és híresebb legyen, mint amilyen felszabadulásunk előtt volt. Segítsük kezdődő, második ötéves tervünket a kiváló minőségű, exportképes vadjainkkal is. Így kérjünk még nagyobb részt az építő munkából. A vadász felelőssége kettős: élen járni a munkában és munka után élenjáró vadgazdálkodást gyakorolni. A lehetőség adva van. A hétvégi vadászatok friss, jókedvű embereket adnak vissza a hétköznapi munkanapoknak. A vadgazdálkodás pedig a kezünkben van, mint ahogy a mi markunk fogja a puska tusát, amelyet a dolgozók kezéből már nem vehet el senki, hiszen olyan barátunk van, mint a hatalmas, békeszerető Szovjetunió. Érezze át minden vadász, hogyha a feladatok nagyok is, a lehetőségek korlátlanok. Az új évben még nagyobb lendülettel, nagyobb fegyelmezettséggel lássunk a munkához és végzett munkánk legyen mindenben méltó eddig elért nagy eredményeinkhez. JUHÁSZ JÁNOS a Magyar Vadászok Országos Szövetségének felügyelő biztosa Kom "■Ahfyr