Magyar Vadász, 1956 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-10 / 1. szám

Or­szágos Könyvtár, érme azé­rti­űoeó^i A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1956. JANUÁR ÚJ ESZTENDŐ T­íz felszabadult, alkotásokban gazdag esztendő utolsó évé­ne­k napjait adta át a naptár az újnak, a még nagyobb lehetősége­ket nyújtó jövőnek, az 1956-os esz­tendőnek, második ötéves tervünk kezdetének. Ki ne ismerné az elmúlt tíz nagyszerű év eredményeit s ki ne látná az elkövetkezendő évek soha nem sejtett perspektíváit? A romok és pusztulás helyén gazdag építkezé­sek, a teremtő ember csodálatos al­kotásai hirdetik a nép erejét, a szo­cializmus rend­í­the­tetlenségét. De eredményeinket kisebbítenénk, ha elhallgatnánk a hibákat, amelyek még mindig jócskán előfordulnak, különösen a mi területünkön — vo­­­dászterületeinken. Akadnak olyan egyének, brigádok, sőt vadásztársasá­gok is, akik még mindig nem ismer­ték fel eléggé a vadban rejlő népgaz­dasági értéket, előtérbe állítják önös érdekeiket, a „konyhai” vadászatot. Szerencsére mind kevesebb az ilyen vadászok száma, de a maradványa ellen is következetesen kell harcolni és ez a harc legyen minden vadász­nak elsőrangú kötelessége. Mennél gazdaságosabban bánunk vadállomá­nyunkkal, annál gazdagabban fizet vissza. A türelmetleneket szívós fel­világosító munkával kell erről meg­győzni és minden erőnket a korszerű, a dolgozó nép érdekeinek megfelelő vadtenyésztés szolgálatába kell állí­tani. Vadállományunkat sok kár érte: a nagyhírű magyar vadállományt a második világháború megtizedelte, s azóta az időjárás is vámot szedett fejlődő állományunkból. A szocialista vadász kötelessége ezen a területen is felépíteni az újat. Szebbet, gazda­gabbat, mint ahogy ezt életünk min­den területén tapasztalhatjuk. A ro­mok­­ helyén szebb út épült s most rajtunk a­k­or, hogy vadállományunk szebb, dúsabb és híresebb legyen, mint amilyen felszabadulásunk előtt volt. Segítsük kezdődő, második ötéves tervünket a kiváló minőségű, export­képes vadjainkkal is. Így kérjünk még nagyobb részt az építő munká­ból. A vadász felelőssége kettős: élen járni a munkában és munka után élenjáró vadgazdálkodást gyakorolni. A lehetőség adva van. A hétvégi va­dászatok friss, jókedvű embereket adnak vissza a hétköznapi munkana­poknak. A vadgazdálkodás pedig a kezünkben van, mint ahogy a mi markunk fogja a puska tusát, ame­lyet a dolgozók kezéből már nem ve­het el senki, hiszen olyan barátunk van, mint a hatalmas, békeszerető Szovjetunió. Érezze át minden vadász, hogyha a feladatok nagyok is, a lehetőségek korlátlanok. Az új évben még na­gyobb lendülettel, nagyobb fegyelme­zettséggel lássunk a munkához és végzett munkánk legyen mindenben méltó eddig elért nagy eredmé­nyeinkhez. JUHÁSZ JÁNOS a Magyar Vadászok Országos Szövetségének felügyelő biztosa Kom "■Ahfyr

Next