Magyar Vadász, 1960 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-10 / 1. szám

I !ffCMINYCK A­Z ELMÚLT ÉV UTOLSÓ NAPJAIBAN ELINDULT A MAGYAR VADÁSZEXPEDICIO AFRIKAI­A. Múlt számunkban Dénes István beszámolt már arról, mi az expedíció célja. Képeinken elsősorban az utol­só megbeszélést örökítjük meg. (Dénes István, az expedíció ve­zetője, Schuller Imre filmope­­ratőr, dr. Szunyoghy János zoológus, Széchenyi Zsigmond Afrika-szakértő és Böröcki Kornél vadgazdaság-vezető). Az expedíció tagjait a biztosí­tótársaság orvosa megvizsgálta elutazásuk előtt. — Dénes Ist­ván mégegyszer számbaveszi fegyvereit. — Széchenyi Zsig­mond régebbi expedícióiról írt feljegyzéseit tanulmányozza. (MTI. — Bojár S. felv.) „ÚJ MUNKAHELYE­MEN IS MINDENT MEG­TESZEK MAJD, HOGY MINÉL TÖBB PARASZT ÉLHESSEN A NÉPI DE­ VADÁLLATOK PUSZTULÓ PARADICSOMA A Tudományos Ismeret­­terjesztő Társulat előadás­­sorozatában az Urániában ezzel a címmel tartott vetí­tett képekkel színesített előadást dr. Anghy Csaba professzor, az Állatkert igazgatója. Röviden össze­gezzük az előadás gondo­latmenetét. Minden állatnak szüksé­ge van meghatározott terü­letre, ahol takarmányt ta­lál, ahol elrejtőzhet s ahol párját megtalálja. Eöldü­nk új földművelésügyi minisz­ter a barcsi „Vörös csillag” tsz tagságától. A búcsú nem volt könnyű, hiszen tizennégy év munkája ko­vácsolta össze ezt a közös­séget, amely olyan remek eredményeket harcolt ki a „közös"-ben. Losonczi Pál, a barcsi szövetkezet meg­szervezője arra kérte a tagságot, ne tekintsék eltá­vozottnak, hanem csak tá­vollevőnek. Most, amikor a Kossuth-díjas tsz-elnök egy tsz helyett az egész or­szág mezőgazdaságának irányítását veszi kezébe, azt kívánjuk, végezze munká­ját olyan eredményesen, mint eddig. Ugyanakkor a magyar vadászok népes tá­bora nevében szeretettel köszöntjük új munkaköré­ben, s egyben ígérjük, hogy a vadgazdálkodás vonalán mindenben segítjük , mun­káját­ népességének állandó gya­rapodásával a természetes életszínterek csökkennek. Ennek az a következménye, hogy értékes, már ma is ritka, de különösen érdekes fajok pusztulásra vannak ítélve. Amíg a természeti népek szerezték csak be élelmüket, bőrruházati anyagukat a vadállomány­ból, addig kipusztulásuktól nem kellett tartani. A ka­­landorvadászatok azonban mértéktelenül pusztították az állományt, mert ezek nem törődtek a vadgazdál­kodással, a biológiai har­ce­k jól megállják helyü­ket a megyék vadgazdál­kodásának és vadászéleté­nek irányításában. Az érte­kezletet, amelyről lapunk 5. oldalán bővebben beszámo­lunk, dr. Pongrácz Kálmán, mánia (helytelenül: egyen­súly) fenntartásával. Idegen világrészeken is már régen bevezették a vadvédelmet — de nem mindig eredményesen. Ne­héz probléma előtt állanak a most megalakult új álla­mok, amelyek a gyarmati sorból kiemelkedtek, a la­kosság húsellátása azonban még megoldatlan. De van­nak már törekvések az ott eddig vadon élt fajok há­ziasítására. Ez a törekvés, valamint a szigorú vadvé­delem bizonyosan gátat szab a pusztításnak. Ehhez azonban nemzet­közi együttműködés szük­séges. Ennek egyik kultu­rális tényezője, mint isme­­retterjesztés, az állatkert­­ben bemutatott pusztuló fa­jok, ezáltal is felhívni a fi­gyelmet fenntartásuk je­lentőségére. Másik kulturá­lis tényező a múzeumok ki­állítása. Ennek érdekében indult nemrégiben Afriká­ba Dénes István és Széche­nyi Zsigmond vezetésével magyar expedíció. Remél­jük, gyűjtőútjuk eredmé­nyes lesz. A MA­VOSZ MEGYEI VÁLASZTMÁNYAINAK titkárai december­ben TARTOTTAK UTOL­SÓ NEGYEDÉVI ÉRTE­KEZLETEKET. A mindvé­gig érdekes, problémafelve­tésekben gazdag és a kiala­­kult vitákból levont ló a MAVOSZ elnöke nyitotta eredményekkel zárult érte­ meg, a tájékoztató beszá­kezlet azt bizonyítja, hogy melót pedig Török Sándor a választmányok helyi hiányosságtól eltekint­néhány főtitkár tartotta. MOKRÁCIA Által ADOTT LEHETŐSÉGEK­KEL’* — ezekkel a szavak­kal búcsúzott Losonczi Pál Kossuth-díjas tsz-elnök, az —------------­ ,

Next