Magyar Vadász, 1961 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-10 / 1. szám

A Mezőgazdasági Múzeum múlt évi eredményeiről Orbán Lászlótól, a vadászati osztály vezetőjétől a következőket tudtuk meg: " A­z eredményekről nehéz összefoglaló képet ad­nunk, hiszen a Mezőgazdasági Múzeum anyaga rendkívül sokrétű, és ennek megfelelően látogatott­sága is nehezen foglalható merev statisztikai adatok keretei közé. A múlt évi közel 400 000-es látogatólét­szám mindenesetre azt mutatja, hogy a Múzeum megtekintése szinte magától értetődő, pl. azok ré­széről, akik Budapestre jönnek. Külön öröm, hogy a látogatók 50%-a iskolás, ami annyit jelent, hogy sok-sok fiatal ismerkedik meg a Múzeum anyagával s ezzel a vadféleségekkel is. Érthetően mindent megteszünk az anyag bővítése érdekében. Így például az 1958-ban újra megnyitott vízimadár-anyagot 6—7 fajjal bővítettük, s a raga­dozók bemutatását is újabb példányokkal gazdagí­tottuk. Külön érdekesség, hogy a nagy védett raga­dozókat majdnem teljes számban mutathatjuk meg látogatóinknak. Nem dicsekvésképpen mondjuk, de örömünkre szolgál, hogy az Agrártudományi Egyetemet is segí­tettük abban, hogy a — lelkiismeretesen és lelkesen eltervezett — szemléltető­ anyaguk teljesebb legyen. A sok százezer látogató mellett különleges szere­tettel fogadtuk a Magyar Vadászok Országos Szövet­sége levelező vadőri tanfolyamainak hallgatóit és a MAVOSZ központi előadógárdája szakmai tan­folyamának részvevőit. Sokat mondhatnánk a szakemberekkel folytatott beszélgetésekről vagy a külföldi vadászvendégek lá­togatásairól. (Világszerte elismert a Mezőgazdasági Múzeum szakmai anyaga és bemutatása! — Szerk.) Statisztikánk szerint 18 nagyobb létszámú külföldi vendégvadász-csoport kereste fel a Múzeumot — nem is beszélve az egyéni látogatásokról. Ami a vadászattal kapcsolatos munkát illeti: az elmúlt évben 3 vadászati tárgyú előadást tartottunk. Meg kell mondanunk, hogy ezek az előadások voltak a leglátogatottabbak. Éppen ezért 1961-re is több ilyen vadászati tárgyú előadást tervezünk — közülük egyet-kettőt „magasabb szinten” is, a szakemberek részére. Befejezésül még valamit: mindig szívesen és sze­retettel segítjük a külföldön rendezett trófeakiállítás rendezőit. Például legutóbb Firenzében 4 szarvas és 3 dám trófeánk kapott aranyérmet. Útra­valók­ént csak azt kérjük, hogy a magyar va­dászok segítsenek gyűjteményeink kiegészítésében. Itt elsősorban a vízimadarakra gondolunk, de mond­hatnánk sok mást is. Egy a lényeg: egy célért dol­gozunk, éppen ezért kérjük, hogy a ritka vagy ki­veszőiélben levő vadféleségek beküldésével segítsék munkánkat vadásztársaink. A Madártani Intézet 1960. évi munkájáról dr. Vertse Albert, az intézet vezetője a következőket mondotta: A Madártani Intézet részt vett az Országos Va­dászati Kiállítson, amelynek keretében fő­leg egy Hortobágy-jellegű, vízi­madár-életképet be­mutató diorámával szerepelt — a vadászat tár­gyát képező és egyéb, jellegzetes vízimadár-faj be­mutatásával. Ezenkívül bemutattuk fontosabb ra­gadozó madaraink élethű preparátumait; a gazda­sági szempontból legfontosabb madaraink táplálko­­­zásvizsgálatának, illetve azok eredményeinek gra­fikus ábráit; hazánk madárvilágának természet­­védelmi szempontból jelentős fajait — szintén pre­parátumokban; a nem védett ragadozó madarak­nak a szabadban való felismerését elősegítő röp­­kép-rajzokat, a madárvonulás-kutatás újabb ered­ményeit és eszközeit s a biológiai­ védekezés szem­pontjából jelentős odúlakó madárfajok mesterséges megtelepítésének új típusú eszközeit. Intézetünk szakelőadásokkal is hozzájárult va­dászkultúránk emeléséhez. Részt vett a MAVOSZ rendezésében tartott tanfolyamon egy előadással, a MAVOSZ szakelőadóinak továbbképző tanfolya­mán két előadással és részt vettünk egy előadással a Keszthelyen tartott Erdészeti és Vadászati Napo­kon is.­­ Bizonyára vadászközönségünket is érdekli, hogy az elmúlt évben intézetünk javaslatot dolgozott ki az OTT felé az egyetlen magyarországi siketfaj­d­­állomány védelme érdekében, élőhelyük természet­­védelmi területté nyilvánítására, és több ízben részt vett helyszíni szemléken a Velencei-tó madár­állo­mányának nyugalmát, zavartalan fészkelését bizto­sítani hivatott Velence-tavi védterület ki­jelölésé­nél. Ugyanilyen célzattal — az OTT-vel karöltve — részt vettünk a Hódmezővásárhely határában levő Lasér-sziget rezervátumon és Pusztaszeren, az otta- 2

Next