Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1868-01-04 / 1. szám

I. SZÁM. Főmunkatársi ÁLD OR IMRE. Egész évre 12 írt. IV. ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő : VÉRTESI ARNOLD. Előfizetési díj: Negyedévre 2 írt. Pest, Január hó 4-én 1868. Megjeleli minden szombaton. — Szerkesztő- ős kiadó-hivatal: Pest, Dorottya-utcza Kiadó-tulajdonos : DEUTSCH MÓR. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt: Negyedévre 3 Tártál om -j egyzék. Szöveg : Ganz Ábrahám. — Emlékezés 1849-re ; köl­temény P. Szathmáry Károlytól. — Silvester éj és uj év reggele, Tóvölgyi Titustól. — A skót tavak vidéke tél végén ; Cserná­tonytól. — Kossutli gyermekei fogságban, Csukássy Józseftől.— A budapesti uj építkezések. — Mór menyegző Eszakafrikában. — Souci; franczia beszély Albánétól. — Ä hét története, Áldor Imrétől. — Hirszekrény : Újdonságok. — Irodalom és művészet. — Szinház. — Ipar és kereskedelem. — Szerkesztői üzenetek. — Sakkfeladvány. Képek : Ganz Ábrahám. — A budapesti uj épít­kezések : a pesti redoute, a lipótvárosi basilika, a budai takarék- pénztár, a pesti rakpart. — Silveszter éj és uj év reggele. — Mór menyegző Eszakafrikában. Ganz ibraliám. Munkásság a tizenkilenczedik század megtes­tesült imádsága. Ezt hirdeti a pöröly, mely a szerény kézműves műhelyében kora virradattél késő estvélig izzad, ezt a lángelmék által föltalált óriási gépek zúgása, a távirda sodronya, a sajtó, sminden kútfő, melyből a világ os­ság ömöl szét a világra. Az ábrándok világa leál­dozott, s az erőt aczélozó va­lóság vas napjaiban, már nem­csak azt nézzük : mi szép, ha­nem azt is, mi szükséges, mi hasznos. A szükségesnek, hasznos­nak óriási mezején forog külö­nösen az iparos, a gyáros és a kereskedő. Tehát főleg a pol­gári osztály az, mely ezen te kintetben az államtest éltető vérkeringését alkotja, a pol­gári osztály az, melynek egye­düli fegyvere a munkásság, czimere a szerény becsületesség, a többi osztályokkal közös zász­lója a haladás, diadala a mű­velődés ! — övé a jövő ! A polgári osztálynak egy gyermekét — nem egy koszo­rús hősét mutatjuk be azon férfiúban olvasóinknak, kinek arczképét mai számunk hozza. Ha az elköltözöttre tekin­tünk, két dologban látjuk őt páratlanul e hazában: a fá­radhatatlan szorga­lomban, melylyel választott, pályáján szilárdul haladt előre, meg nem rendítve, és ki nem zökkenve sem kor, sem kór ál­tal, s azon vegyitek föl­találásában, mely vas ön­tödéjét világhírű u i V e a u r a emelé Szó sincs róla, hogy ő egetverő nagyság — s eszünk ágában siucs belőle olyat akar­ni, csinálni, — de igen oly fér­fiú, kinek lobogóján utolsó le- helletéig e jelszó lengett : „előre munka által!“ ki tudta jól, hogy csak az oly haza lehet nagy, mely anyagi jólétnek örvend, mert az anyagi jólét alapja az erkölcsi, alapja a szellemi jó­létnek. A pálya, melyet megfutott, tisztán áll előttünk, — a haladás, az előretörekvés, a munkásság pályája volt az. Kik őt közelebbről ismerték, beszélik, mily szé­pé GANZ ÁBRAHÁM. rencsés szemmértékkel tudta fölkeresni mindazon elemeket, melyekből teremtő erők válhattak, mennyire tudott ébreszteni, eleveníteni, buzdítani és egyesíteni, erőt és hajlamot rendezni, érdekei és szükségeihez képest fölhasználni mindent, miből emberi ész és kéz a hazai gyáripar fölvirágzásának nagyszerű munkájá­hoz tényezőket alkothat. Az elköltözött született 1812-ben szegény szülék­től. Szűk anyagi viszonyok kö­zött növekedvén, kora fiatalsá­gában magára volt utalva. Sok éven át hányta-vetette őt az élet, megszűrte a tapasztalás, mig ama világhírű vegytalál- mánya jobb napokat virrasztott feje főié. Rövid idő alatt főiépült hires vasöntödéje s azóta száz meg száz kéznek adva kenye­ret, hirdeti a magyar gyáripar virágzását. Időközben több rendbeli kitüntetések érték, s köztük a koronás arany érdem­kereszt birtokosává is fölavat- tatott. 1867. november 15«én ké­szült el gyárában a százezre­dik vaggoukerék. Ez alkalom­mal a munkások, a gyári sze­mélyzet és a legközelebbi is­merősök számára az elköltözött egy fényes ünnepélyt rende­zett a Tüköry sörcsarnokban, melyen mintegy 800 meghí­vott vendég volt jelen. — Az áldomások éltették a gyár­ipart, a szorgalmat, kitartást és becsületességet, ama tulaj­donokat, melyek a Ganz gyá­rának oly méltó hirt kölcsö­nöztek. Ez ünnepély után egy hó­napra rá, decz. 15-én az egész várost azon gyászos hir szár­nyald be, miszerint 1J/2 és 2 óra között délután, eltávozott első emeleti lakából, fölment a másodikra vezető lépcsőkön, s néhány másodpercz múlva holtteste borzasztó módon szét­zúzva feküdt a lépcsőtér talaján.. да

Next

/
Thumbnails
Contents