Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1868-07-05 / 27. szám
IV. ÉVFOLYAM. Pest, Julius hó 5-én 1868. 27. SZÁM. Felelős szerkesztő : V FR T E S IA R'N U L D. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadó-tulajdonos : Ifj DEUTSCH MÓR. Előfizetési dij : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 írt. Szöveg: Két nagy név a szerb szabadságharczból. Vértesi Arnoldtól. — Szófián bú Költemény Dalmady Győzőtől. — Munkácsy Mihály. Életrajz Komáromy Ivántól. — Egy vén Bach huszár. Beszély Deák Farkastól. — (Folytatás). A toptsideri kastély. — Bottyán vára. Thaly Kálmántól. — Egy halálra ítélt császár végnapjai — Otthon. Elbeszélés levelekben Wildbrandt Adolftól. — (Vége.) Mesterséges gyöngytenyésztés. — A hét története, Hevessy Lajostól. — Hirszekrény . Ujdonságok. — Irodalom és művészet. — Színház. — Ipar és kereskedelem. Képek: Munkácsi Mihály. — Toptsideri park. — , Bottyán vára Tolna megyében Kömlőd’mellett. — A vihar. Munkácsi Mihály eredeti rajza. — Nemzetes Hájas Péter urnak és hitves társának Erzsók asszonynak fürdői viszontagságai. Raj- szolta Klics Károly: Két nagy név a szerb szabadságharczból. .. Midőn 1807-ben Usiczét ostromolta Kara György, melynek falai mögé húzódtak a törökök, először tűnt föl a szerb szabadságharcz történetében Obrenovics Milos neve. A rudniki knéz öcscse volt és igen vitézül viselte magát; veszélyes sebet is kapott itt mellébe. De ki gondolta volna még akkor, hogy az ifjú idővel, mint vetélytárs áll szembe a félelmes, a hatalmas Kara Györgygyel ? Kara György intézkedése, midőn az apró fejedelmi hatalmat játszó vojvodák függetlenségi törekvését korlátozta, Milost is sujtá. A két kerület közül, melyeket bátyja nevében kormányzott, az egyiket egészen elvesztette s a másiknak kétharmadát. Fájt neki s részes lett az összeesküvésben, melyet Molenkó és Dobrinyasz Péter szőttek Kara György ellen 1810—11- ben. A fővezér dicsőségének súlya és növekedő hatalma bántotta mindazokat, kik egykor vele egy ranguaknak tartották magukat, s kiket most erős kézzel maga alá vetett. Az az idő már rég elmúlt, mikor Nenadonics Jakab a belgrádi táborban összedoboltatta csapatait Kara György ellen s a fővezér parancsára azt felelte, hogy Kara György hatalma csak a Kolubaráig tart, azon túl ő az úr. Hanem 1810-ben a muszka szövetségre támaszkodva még egyszer megkísértették Kara György vetélytársai megingatni a fővezér hatalmát, de most már nem egyenesen ellene fordultak, hanem csak pártfogoljai ellen, az általa alkotott szenátusban, a mindenható Mladen és Miloje ellen. „Nézzétek ! szólt Nenadonics Jakab, öcscsét a papot bemutatva katonáinak, — ert küldtem el s talált nektek kegyelmes császárt; de Mladennak meg Milojenak nem kell az oltalmazó s maguk akarnak császárok és királyok lenni.“ Hat század magával jött Jakab az 1810-iki szkupstinára. Emberei rettenetesen ordítottak az ut-Iczán : „Nekünk a czár kell, a czár kell nekünk!“ Jakab heves szavakkal megtámadta Mladent. Kara György csak annyit felelt rá: „Ha Mladen roszul végezte a dolgát, ülj hát ezentúl te a helyére, s csináld jobban." A senatus elnöki székén sem birt Nenadonics Jakab oly tevékenységet kifejteni, hogy a harczdicsőség nimbusától körülragyogott Kara Györgyöt megbuktathassa. Még nagyon közeli esemény volt az 1806-iki fényes hadjárat, mikor a bosniai basa harminczezer főnyi válogatott hadseregét Szabács előtt összetörte, s futva esett el maga a szeraszkiei, a büszke Kulin, aki a szerbekkel alkudozni sem akart, csak fegyvereik feltétlen lerakását követelte. „Ha fegyvereinket akarjátok, itt vannak, vegyétek el.“ Mondták rá a szerbek. Két nap egymásután kijöttek a táborból a törökök , küzdöttek estig és este visszamentek, anélkül, hogy valamit végeztek volna. „Két napig emberül megálltátok a sarat, — üzenték a szerbeknek, — hanem még egyszer egész erővel megkísértjük, attól függ aztán, hogy a tietek lesz-e az ország egész a Drináig, vagy visszakergetünk benneteket Szmedneváig. Nagy nap volt ez a harmadik. Sokan átjöttek a Száván is és a halmokról és a fák tetejéről nézték az ütközetet. A szerbek egész közel hagyták jönni a törököket, csak akkor lőttek. Kara György úgy rendelte: Minden lövés embert talált. A legvitézebb bosnyák népek ott hulltak lakásra, zászlóikat a porba taposta Kara György diadalmasan előretörő serege. Még eddig minden hadjáratot dicsőséggel fejezett be Kara György, s azok, kik most ellene összeesküvést koholtak, nem annyira a nemzetre, mint a muszka segítségre számitottak. De Kara György az egésznek korán nyomára jött. Lazarevics Kukát látogatta meg egyszer, ki egy ütközetben kapott sebét ápolgatta még mindig. Jobb keze már hosszas idő óta használhatlan állapotban volt. „Így járjon mindenki, aki roszat akar.“ Így szólt Kara György félig tréfásan, félig komoly czélzással. Luka, aki szinte részes volt az összeesküvésben, megrezzent és mindent kivallott. Nem akarja elárulni régi vezérjét. Az Obrenovics Milán iródiákja még többet tudott aztán mondani. A veszély nagy volt, mely Kara Györgyöt fenyegette. Molenkó és Dobrinyai Péter számos hivvel rendelkeztek Belgrádban s a fővárosban magában akarták a népet föllázitni Kara György ellen. Most hozzájok jött a régi hires rabló-vezérVeliko, kit a szkupstinán MUNKÁCSY MIHÁLY.