Magyarország és a Nagyvilág, 1870 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1870-07-03 / 27. szám

t­ ták volna, de igen gyakran még a legegyszerűbb sze­relmi viszonyban is szerepel, ha nem épen a tudomány is, de az ördöngösség. — Uram! ha én Klotildot elszalasztom,felakasz­tom magamat. — Ne okozzon ön érdemetlenül szomorúságot az ön szerelmi fogalmazványában bízó szobaleányok, ina­soknak és más e fajta romlatlan kedélyű egyénisé­geknek. — Kérem uraságodat, legyen segélyemre. — Tisztába van-e már ön a feltételekkel ? Az ör­dögök óriás kamatokra kölcsönöznek. Mit fog nekik biz­tosítani ? — Életemben magamat, holtom után Klotildot. — Nem hiszem, hogy az üzlet sikerüljön. Az alvi­lágiak elég asszonynyal rendelkeznek s üzleteikben na­gyobb súlyt fektetnek a lélekre, mint a testre. Már pe­dig Karpins Kónya Isidor úr, csak a Klotild beleegyezése mellett rendelkezhetnek annak lelkével is. — No de ez nem az én gondom. Ön tehát ördögöt akar idézni. Ké­rem, figyeljen, a legszükségesebbekbe ezennel beavatom: 1 .1 Mindenek előtt még két egyénről kell gondos­kodnia, kik az idézés alkalmával jelen legyenek. Az egyik nevének A-val, a másik nevének Z-vel kell kezdődnie. — Justálom nem értem ! — Mit nem ért ?! — A vezeték- vagy kereszt­neveknek kell A-val vagy Z-vel kezdődniük? — Természetesen a keresztneveknek. Az alvilá­giakat csak a kereszttel lehet közre szorítani. E szerint ha sz. Antalra vagy Andrásra szert tehetett, Zachariás vagy Zenő után kell látnia. Nagyon becsületes embernek egyiknek sem szabad lenni; — lehetnek p. o. tolvajok vagy uzsorások; e szabad mesterségek az alvilágiak előtt egyenlő becscsel bírnak. 2. Három napon át az idézés előtt nőszemélylyel se társalogniok, se érzelegniük nem szabad. Templomba nem mehetnek, nem imádkozhatunk, sőt még keresztet se vethetnek. E három napon át azonban szabadon dor­­bézolhatnak, ihatnak, kártyázhatnak s különösen kényök s kedvök szerint szitkozódhatnak. — Justálom, még Klotilddal se szabad társalog­nom ? — Azzal legkevésbbé! 3. Három napon át olyan utczákban, melyekben egyház van, nem szabad jármiok. Apácza- vagy barátzár­dák mellett lehet. — De instállom, én épen olyan utczában lakom, melyben templom van. — Az idézés előtti három napra költöltözködjék ki. 4. Hizelegniök senkinek se szabad. A szolgalelkü embert még az ördögök se szeretik. — Instálom, Klotildnak sem ? — Ön értelmetlen ember, már egyszer mondot­tam, hogy annak legkevésbbé. 5. Papi társaságokban megfordulhatnak, ott ellen­őriztethetnek. — Instálom, de a papok csak egyházak közelé­ben találhatók. — Vannak helyek, a­hol őket biztosabban fellel­hetik. 6. Három napon át legcsekélyebb munkát se sza­bad végezniök. Kik nem dolgoznak, kedvesek az ördö­gök előtt. — Justálom, szerelmes leveleket se szabad ír­nom ?! — Azt lehet! A szerelmilevél-irás nem dolog, de mulatság, a szerelmi mulatságokat pedig szeretik az al­világiak, mert az által országuk lélekszáma szaporit­­tatik. 7. A játékok közöl csak a tarkli és kalabriasz van megengedve, de csak is úgy, hogy az urak a felsők le­gyenek. Az ördögök a felsőkkel játszanak legörömestebb. — Instálom, milyen pénzben szabad játszani, ban­kóban vagy ezüst pénzben ? — Ezüst vagy aranypénzben. A rongyokból ké­szült tárgyak nem kedvesek az alvilágiak előtt, miután azok, kik rongyokban járnak, legkisebb contingenst szol­gáltatnak az ördögök országának. 8. Egészen feketébe kell öltözködni. A vörös nyak­­ravaló és vörös toll fekete kalapon a hatást még emeli, és könnyebb sikert biztosít. — Instálom, de nincs fekete ruhám! — Kérjen kölcsön, vagy lopjon a kijelölt idő tar­tamára. 9. Ha az idézési hely hátterében két olyan egyént lehet maszkírozni, kik Sámuelnek neveztetnek, akkor a siker csaknem bizonyosnak mondható. — Instállom Z-t és Z-t tetszett fenebb említeni. — Igen főszereplőnek, a Sámueleket pedig pip­oknak.­­ 10. Negyedik vagy hatodik tagnak előnyös a hosszuszőrű fekete eb és­­— a pumi különösen. 11. A titokteljes napok harmadikán, éjjeli 12 órától 1 óráig meg kell olvasni 1000 szem mákot. 12. Meg kell estniök egyenkint egy-egy fehér ga­lambnak a szívét. — Instálom, ha ezt Klotild megtudja, örökre megutál. — A cselekvényt el kell hazudni, a hazugság kü­lönben is nemcsak szabad, hanem egyszersmind szük­séges. 13. Mind a három nap éjszakáján legalább egy negyedórára el kell látogatni a temetőbe. — Remélem, magát az idézési szertartást már tudja uraságod? — Csaknem könyv nélkül. — De talán csak nem akar könyv nélkül idézni ? — S miért ? — Azért mert az alvilágiak nem biznak a könyv­nélküli tudományban s az untató idézeteknek nem en­gedelmeskednek. — Feledtem még felemlíteni, miként a kívánat kivihető és világos hegyen; miután az ördög csak egyszer alkuszik, egyszer köt és egyszer old. — Uhu! — Miért mondott uraságod Uhut ? ! — Azért kedves Karpins Kónya Isidorom, hogy tudják oda lenn, miként ide fenn nem magamért, ha­nem uraságodért tanácskoztam, s be ne írják nevemet a vöröskönybe, az­az : azt ne gondolják, hogy rájok szo­rultam. Lássa uraságod ide fenn is vannak ördögök, s ha nem adnak is nagyobb összegeket, de a mennyit le­het, annyit elvesznek, s úgy sulyegyenezik azt a törzs­­vagyont, mely alulról jön fölfelé, azzal, a­mi felülről megy lefelé. — Forró köszönet! — Hideg siker! meleg sikert kívánnom annyit jelentene, mint az eredmény után haladéktalanul a gyehenna soha ki nem alvó tüzeire hivatkoznom. Cselei e kétértelműségnél oly furcsán mosolygott, hogy Karpins Kónya Isidor valósággal fázni kezdett s vuklija magasra emelkedett. —­ Későbben elbúcsúztak. Cseleitől elválása után legelső teendője volt, két egyént találni, kik közöl az egyiknek kereszt­neve A-val a másiknak Z-vel kezdődjék, s kik a nyereségbőli bizo­nyos részletért átadják magukat a legborzasztóbb jö­vendőnek. Két dologkerülő egyéniség csakhamar ajánlkozott. — Bukovi Ambrus szabólegény, és Karó Zachariás láncz­­húzó, különben okleveles baromorvos. Mindkettő Han­gét tanulmányozván, egyik se hitt a transcendentalis­­musban, a­miért az ördögöktől se féltek. Az előkészületekről nincs mit szóllanom. A ki­jelölt tizenhárom pontot mindhárman híven teljesítet­ték, s midőn az idézet napja elérkezett, mindhárman, de különösen a szabólegény oly sápadt volt, mint a li­monádé. Közel a tervezőhöz, elhagyott utczában, egy üres szoba béreltetett ki, s rendezteték be a következő módon : • A falak, ablakok, egy szóval minden, fekete papi­rossal aggattattak be. A szoba belseje egészen üres volt. A szoba közepén rozmarinból titokteljes kör készíttetett, melynek közepén három viaszgyertya között fekete pu­­rtneb volt lelánczolva, mely időszakonkint irtóztatóan vonított. A kör közepén Nostradamus bűvkönyvével Karpins Kónya Isidor állott, jobb oldalon Karó, balolda­lon a félholt szabólegény Bükövi. Kezdő pedig a mester mint következik : Belzebub ! Belzebub ! Belzebub! „Kik neked ellentállanak, ellentállanak örömnek, kéjnek, gyönyörnek. „Kik neked megadják magukat, azoknak adatik öröm, kéj és gyönyör. „Ki egyedül e világnak akar élni, az neked él, ki pedig neked él, az veled fog élni, az szolgád lesz, ki pe­dig szolgád lesz, az hozzád­megy a pokolba. — Oh Uram! bocsáss el engemet; kiáltott a szabólegény fogát vaczogtatva s távozni akart, de Kar­pins frakkfarkon ragadta s visszaránta. — Késő­ már nem távozhatunk, mert oda lem­ rendelkeznek felettünk. — Isten hozzád, Fanni! — Sóhajtott a szabóle­gény s egy pár könyet törült szemeiből. A baromorvos rendületlen állott, mint egy szikla, s csak olykor forgató nagy szemeit. — Ma lelkestől, testestől átadjuk neked magun­kat, Belzebub. Rendelkezzél velünk holtunk után törvé­nyeink szerint, de halálunk csak száz . . . száz . . . száz év múlva következzék be, s az élet örömei, élvei, és gyönyöreire adj nekünk egy zsák aranyat . . . egy zsák aranyat. . . egy zsák aranyat. Az eb vonítani kezdett, a papiros ragasztványok recsegtek, s két gyertya kialudt. Karpins Kónya Isidor reszketett. Bukövi a szabólegény elájult. Karó a boldog jövőre gondolt s terveit rendez­gető. — Pár perczig siri csend jön, csak künn fütyölt a szél, s néhány vércsesikoltás s bagolyhuhogás hal­latszott. Karpius azután egy kész szerződést vont elő zse­­­­beiből, tintatartót és tollat. Karpius legelöl irta nevét alá,­­ azután Karó, a szabólegény reszkető újakkal a legutósó. Az aláírt szerződést Karpins a kör közepére fek­­teté, azután mindhárman hasra feküdtek. Bel .... szólott Karpins. Tie ... . szólott Karó. Búb .... szólott Bukovi. A fekete Pumi elszabadult a lánczról, s mint vil­lám szökött ki az ablakon, iszonyú részt hagyva, melyen a betóduló csípős szél az egyetlen gyertyát is elolta. A szabólegény nagyot sikoltott. Későbben óriás fekete alak jelentkezik a szobá­ban s ördögi accentussal igy szólt: Jól meggondoltatok mindent? — Igen ! igen ! igen ! — Karjino te azért adod el lelkedet, hogy Klotil­dot megnyerhesd. — Igen! — Karó Zachariás, te azért, hogy mindennap fer­­blizhess, ihass és dőzsölhess ? — Igen ? — Rákövi Ambrus, te azért, hogy napjaidat gazdag­­ságban és fényben éld ? — I..g..e..u! — Ti egy-egy zsákaranyat kértetek? — Igen! — Meglátszik rajtatok nyomorultak, hogy az idő­szakot melyben éltek nem tanulmányoztátok; meglát­szik, rajtad Karpius hogy a börzék momentuosos kérdé­­­­seit soha se taglaltad ; rajtad szerencsétlen szabólegény,­­ hogy sose kalkuláltál, hanem csak öltöztettél; rajtad nap-­i lopó, hogy az államgazdászat és pénzügy helyett örökké a kártyáról gondolkodtál. Ide fáradtam hiába. Sem kí­vánságaitokat nem elégíthetem ki, sem országom nem szaporíthatom lelkeitekkel. A­mi következik, azt Belzebub ünnepélyesen, s az ördögi meggyőződés komoly hangján mondotta : „Tudjátok meg ügyetlenek, hogy a mostani idő­szakban egy zsák aranyat az ördögök többre becsül­nek egy pár léleknél. “ Ezek után a kialudt gyertyák egyszerre gyűltak meg s az idézők a legkellemetlenebb valóra ébredtek. — A helybeli lelkész s a rendőrfőnök állottak előttök. Karpins szégyenprrral arczain távozott. Bukovi nem ment, hanem kirepült a szobából. Karó egyedül találva magát, remélteni kezdett s igy szólott: — Uraim, ha ezer pengő forintot fizetnek, én be­csületes ember leszek. Néma csend. — Megelégszem 25 forinttal. Az előbbi csend. — Megelégszem 25 garassal. — Naplopó ! annyit kényelmesen kereshetsz, ha dolgozol. Ezt a rendőrfőnök mondta és Karót fölön fogva e szavakkal adta át embereinek. — Vigyétek a dologházba. Ott mindennap meg­kereshet 25 garast, ha dolgozik; ha pedig henyél, kop­lalni fog. Ott megtanulhatja, hogy a dologház a legész­­szerűbb menhely olyanok számára, kik az ördöggel örö­mest szövetkeznek, csakhogy folytonosan henyélhesse­nek, mert a dologházban dolgozni kell, ki pedig dolgozik, jót cselekszik, a jó cselekedet pedig elűzi az ördögöt, melyet a henyeség előidéz. Bukovi lakása előtt Fannival találkozott. Könnyező szemekkel akarta megölelni, de a leány durván vissza­taszította. — Te az ördögnek írtad oda lelkedet, s ha szer­ződésedet nem fogadta is el, bebizonyítottad, hogy könnyedén oda dobod hűségemet, és szerelmemet földi örömök és gyönyörökért. Karpinst Klotild egy arczulcsapással fogadta. — Itt a pecsét az ördöggel kötött szerződésedre. A magasban kereskedjél, ne pedig alant. Mit értem volna én a porhanyó földdel, midőn a halhatlan­ részt a kárhozat számára kötelezted? A rendőrfőnök léptei s a Karó szitkozódásai hal­latszottak. Karpini és Bukovi szaladni kezdettek. Magyarország és a nagyvilág, 27. száza. 1870.

Next