Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)

1871-07-02 / 27. szám

VII. ÉVFOLYAM 1871. 27. SZÁM, PEST, JULIUS 2. Mvgjelen minden vasárnap. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság. Kiadó-hivatal: PEST, Józseftér 6. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „Kákái Hetikrőnikájával“ együtt: Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 írt. — Egész évre 12 frt. JvÓNAY jÍÁCZINT, A napi lapok közelebb örvendetes hirt hordtak szét a hazába: a király elhatározta, hogy a most ser­dülő korban levő Rudolf koronaherczeg számára tanárt nevez ki, a ki Magyarország történelmét adja elő neki. Még inkább örvendhetünk pedig a hírnek, mióta tudjuk, hogy e díszes és valóban fontos állásra oly férfiú választatott ki, minő Rónay Jáczint, ki mint tudós, mint hazafi legjelesbjeink között foglal helyet. Több év előtt közöltük volt egy­szer arczképét és életrajzát, de azóta oly hosszú idő folyt már le, hogy olva­sóink szívesen veendik mostani közlé­sünket. Rónay Jáczint 1814. május 13-án született Székesfehérvárott, hol szülei jómódú polgárok valának; elemi és gymnasiumi tanulmányait szülővárosá­ban és Esztergomban végezte, 1831-ben a pannonhegyi benczések rendjébe lépett s 1839-ben pappá szenteltetett. Már nö­vendékpap korában kiváló előszeretettel foglalkozott a tudományokkal s a pesti egyetemnél bölcsészettudori koszorút nyervén, a győri főapáti lyceumban a bölcsészetet adta elő és világos, gyönyör­ködtető előadása által kellemes emlék­ben ól tanitványainál. Irodalmi munkássága ezalatt min­dig emelkedett s ez időben jelentek meg tőle : „Jellemisme“, „Mutatvány a ta­pasztalati lélektan köréből“ ; a győri „Hazánk“ czimü lapban kiadta „Kopo­nya-isme“ czimü müvét s ugyanakkor irt egy „Élettörténet“ czimü munkát is, mely azonban a csakhamar bekövet­kezett zivataros időkben kiadatlan ma­radt. Működése a tudományos világban figyelemre és elismerésre talált s a magyar akadémia 1847-ben a fiatal tudóst tagjai közé választotta. 1848-ig működött Rónay mint tanár, ekkor hazafias lelke egész erővel a nagy nemzeti küzdelembe vonta őt, mi­nek következménye lett, hogy a világosi katastrófa után neki is bujdokolni kellett. Több hóig bujdosott a hortobágyi tanyákon s itt egy akadémiai pályázatra „ Lélektani reudszer“ czimü munkát irt, mely azonban, fájdalom, szintén kiadatlan maradt. Az absolut hatalom kegyetlenkedései mindinkább veszé­lyessé tették Rónay számára a maradást honában s igy 1850-ben a Kárpátokon s Németországon át Angliába menekült és Londonban telepedett le, hol aztán 17 évig I élt. Itt fejtette ki tulajdonképen egész írói munkássá- j gát s bár a kenyér-keresés gondjaival is küzdenie kel­lett, több müvet irt, melyek közül némelyek napvilágot i is láttak s a tudós világban méltó figyelmet ger­jesztettek. Irt egy „mér-, sáncz-, ut- és hidtani“ munkát, an­gol tanitváuyai számára magyar-nyelvtant, továbbá egy Rónay Jáczint. görög nyelvtant is. 1860-ban jelent meg „A tüzimadó bölcs“ czimü természettudományi munka, később „Az ember helye a természetben“, továbbá „A fajkeletkezés“ mind kitűnő alapossággal és oly magyarsággal írva, hogy szerzőjüktől akármely Magyarországban élő iró is irigyelhette. Egyik müvét „Jellemrajzok az angol színész világból“ a nemzeti színház nyugdíjintézete ja­vára ajánlotta föl. Nagyobb müveken kiviil irt számtalan czikket és értekezést a magyar lapokba, úgyszintén a „Times“-ba is, mely a jeles tudós számára szintén megnyitotta ha­sábjait, hol aztán Rónay lehetőleg használni törekedett hazája ügyének. Általában a magyar tudományosság­nak egyik méltó képviselője volt külföldön, Bonaparte Luczian herczeg számára lefordította Reguly hagyatékából a „ vogul föld és nép “ czimü müvet s ő volt az, ki a hazánkban is megfordult dúsgazdag Southerland her- czegnőt a magyar nyelvre megtanította, valamint Bonaparte Luczian herczeget is, ekként még inkább terjesztvén befo­lyásos körökben az érdekeltséget hazánk iránt. Ezalatt pedig eredeti müveken is folyvást dolgozott s kéziratban több jeles munka fekszik fiókjában; kívánatos volna, hogy mielőbb szaporítaná azok­nak kiadása által tudományos irodal­munkat. Az 1867-ki kiegyezés Rónay szá­mára is lehetővé tette a hazatérést s alig hogy megjött, az akadémia őt jegyző­jévé, Győrmegyének pusztai kerülete pedig országgyűlési képviselővé válasz­totta, mely kerületet a jelen országgyű­lésen is képviseli. Részint az akadémiá­ban, részint az országgyűlésen felmerülő bokros teendők, nazatérése óta Rónayt elvonták némileg az irói munkásságtól, de ő azért nem szűnt meg tevékenyen munkálkodni s számos értekezést olva­sott föl részint az akadémia osztály­ülésein , részint a természetvizsgálók nagygyűlésein, a pesti nőképző intézet­ben pedig egy egész tanfolyam alatt tartott érdekes előadásokat. Néhány hét előtt a közoktatási ministeriumhoz osztálytanácsossá nevez­tetett ki s alig foglalta el itt állását, jött a király említett elhatározása, mely jeles hazánkfiát egy időre Bécsbe szó- litandja. Nem szükség magyaráznunk, mily szép, mily fontos a feladat, mely Rónayra mint a koronaherczeg tanító­jára vár ; az ő alapos tudományossága, tapintata, buzgó hazafisága bizonynyal oly magvakat fog elvetni, melyek üdvös gyümölcsöt fognak termeni s a nemzet­nek tett jeles szolgálatai közül ez nem a legkisebb leend. — S ott talán időt fog nyerni ismét nagyobb irodalmi munkásság kifejtésére is mit hazai tudomá­nyosságunk érdekében őszintén óhajtanunk kell.

Next

/
Thumbnails
Contents