Magyarország és a Nagyvilág, 1876 (12. évfolyam, 27-53. szám)

1876-07-02 / 27. szám

27. SZÁM. ишииитлшишиитпплллш I rajzainkJ шштпшиитшиитпшшн A gyógy-forrásnál. (Képpel a 41­1—417. lapokon.) Sí­EMÉT itt van a fürdőzés ivadjas az ép emberiség Ф a beteggel együtt elindul fölkeresni az üdítő vizeket s az erdők enyhítő árnyát, a gyógy-forrá­­sok jótékony szellemének ajánlva föl testüket, in­­vocálva a fürdői orvost, ki bölcs tanácsaival kezére jár: ma hány unciával igyék többet vagy keveseb­bet s kádjában hány fok legyen a zérus fölött vagy alatt. A Margitsziget, császár- és egyéb budapesti, a mehádiai stb. hazai meleg és hideg vizek, a kül­földi meleg és hideg vizekkel versenyre keltek s a föld méhéből felbugyogó orvosló csöppjeiket a határokon belől és kívül vidáman vagy fanyarul szürcsöli a vendég, hogy a rendes négy hét után újból kezdje el otthon a régi életmódot, melynek bű­neit kiöblinteni zarándokolt a nevezett forrásokhoz, vagy távolabb, Karlsbad párolgó »sprudel«-jéhez, Marienbad, »Kreuz- és Ferdinánd-Brunnen«-jéh­ez, a kissingeni» Rákóczy«-hoz, az emsi »Krähnchen«­­hez s így tovább. Szép rajzunk Baden-Badent tünteti föl, mely­nek meleg gyógy-forrása mellékszerepet játszott az ottani tündöklő termekben nagyban űzött roulette-játék mellett. A szerencsétlen szerencse­­játék eltiltása után az öt világrész professionatus játékosai s szórakozni vágyó nábobjai ugyan elma­radtak, de még számosan keresik föl most is, hogy a Blanc és Benazet urak által teremtett fényt s comfortot, pompásan berendezett vendégfogadók, fejedelmi villák, gyönyörű sétányok s egyéb in­tézmények kellemeit, aránylag csekély áron élvez­hessék. Mint minden gyógy­forrás körül, úgy itt is kis­lányok szolgálnak a vizekkel s mulatságos nézni azon különféle fintorokat, melyek egyik-másik be­tegnek arczát eltorzítják, midőn a meleg folyadékot magába öntötte. A szörpintés közötti perczeket vagy óranegyedeket élénk beszélgetés tölti ki, mig végre üt az óra, midőn erős­ mozgásnak durálja neki magát a »beteg«, hogy erélyes étvágygyal ülhessen neki az izes angol reggelinek, hat az életszervezet tápláló vér javításához vagy bővebb képződéséhez, tehát főleg vérszegénység, sápkór, görvély eseteiben gyógyulófélben levő betegeknél, kik hosszas betegség által kimerül­tek, úgy­szintén hatásos a vérrel kapcsolatos idegbajoknál, minek az asthma, hysteria és több­­­féle. Egyébiránt ilyen légfürdőt csupán orvosi utasításra tanácsos használni. Jelenleg már több nagyvárosban létezik ilyen légfürdő-intézet, nevezetesen Budapesten is. A beteget, mielőtt a fürdőbe lép, az intézeti or­vos gondosan megvizsgálja s többféle elmés mű­­eszköz szolgál arra, hogy a beteg ereje, az orvos­­landó baj nagysága megméressék s a légnyomás ehhez képest alkalmaztassák. Arra nem tart igényt az aerotherapia, hogy minden idevágó betegséget alaposan meggyógyítson, de kétségkívül egyik hat­hatós kiegészítő része a régibb, elismert gyógy­­eljárásnak és üdvös szolgálatokat tehet az embe­riség javára. Mesterséges alpesi levegő. (Képpel a 420. lapon.) jfht­zoN vívmányok között, melyekkel az ujabbkori ■­a orvosi tudomány dicsekedhetik, jelentékeny helyet foglal el az aero­therapia vagyis a betegsé­gek gyógyítása komprimált levegő által. Az aero­­therapia eljárása abból áll, hogy a beteg időnként egy légmentesen elzárt vas­szobácskában tartóz­kodik, melyben a levegő gőzszivattyú segélyével összeszoríttatik. A nyomást tetszés szerint lehet fokozni vagy csökkenteni; a levegő, hogy folyton tiszta maradjon, szakadatlanul megnyittatik, de mindig a megszabott fokon marad. A beteg, mialatt a légfürdőt élvezi, szabadon mozoghat a szobában, irhat, olvashat, vagy akár alk­atik is tetszése szerint; kívülről azonban az egész idő alatt gondosan ügyelnek reá. Mily módon hat a comprimált levegő a test szervezetére, könnyen felfogható. A nyomás kö­vetkeztében a levegő sűrűbbé és nehezebbé válik, s így nagyobb terjeszkedési képességgel is bír. Ekként könnyebben behatol a tüdő vékony csa­tornáiba és sűrűsége folytán nagyobb mennyiség­ben szállítja oda a vérképződéshez szükséges anya­gokat. Az ily légfürdő tehát minden oly betegségben kitűnő hatású, midőn a levegő benyomulását a tüdő mélyebb sejtjeibe valamely akadály, p. o. hurut, a mellhártya összenövése stb. gátolja, vagy midőn az izmok ereje nem elegendő a mellkas teljes kitágítására, továbbá oly esetekben is, mi­dőn a tüdő betegsége következtében annak lélegző felülete megfogyatkozott és sűrűbb, élőnyben gaz­dagabb levegő által kell a gyönge légzésen segí­teni. Hasznos az aero-therapia oly esetekben is, midőn a levegő összenyomása által szaporittatván a belélegzendő élőny mennyisége, ez hozzájárul­ Mária-pócsi bucsujárók. (Képekkel a 421. lapon.)H­azánk minden vidékén javában divik még min­dig a bucsujárás s az alsóbb néprétegekből épen a nyári munka idején, aki csak szerét teheti, elvándorol harminc­-negyven mértföldnyi távol­ságra is a h­íresebb bucsujáró helyekhez. Az alvidék egyik legnevezetesb bucsujáró he­lye Mária-Pécs, Bihar megyében, mintegy tíz mért­­földnyire Debreczentől. A nagy és eléggé csinos­­ templom magasra emelkedik két tornyával s tiszta időben messze látható a végtelen síkságról. A templom mellett körülbelől száz czellával biró zárda áll s a templom valamint a zárda a gö­rög katholikusoké: ez idő szerint mintegy har-­­­mincz pap lakik a zárdában. De a búcsúkra, me­lyek júniusban kezdődnek és augusztus végéig tartanak, nem csupán görög kath­olikusok, hanem gör. keletiek és római katholikusok is tömegesen érkeznek s számuk egy-egy nyáron át HO—100,000 főre rúg. Maga Mária-Pócs, mint minden alföldi falu, roppant kiterjedt, nagy község, kényelemről azon­ban kevés szó lehet, egyetlen korcsma állván a ké­nyesebb vendégek rendelkezésére. A bucsujárók tömege azonban nem szorul rá a fogadóra, csak bor és pálinka dolgában, egyéb élelmi­szereket maga hoz. Húszról egész százra rugó csapatokban érkeznek a bucsujárók Magyarország, Erdély tá­voli vidékeiről, sőt Bukovinából is; a puszta föl­dön tanyáznak, nem törődve esővel, hőséggel. Jú­niustól augusztus elejéig a bucsujárók tömege majdnem kizárólag parasztságból áll, később azon­ban nagy számmal érkeznek jobbmóduak és görög kath. papok is családjaikkal, kik a zárdában ta­lálnak szállást. Minden bucsujáró csapat rendesen csak egy éjjel s a következő napon délig marad a szent he­lyen. Távozás előtt minden csapat körüljárja a templomot, még pedig a buzgóbbak térdelve csusz­­­­nak körül; visszaérve a templom ajtaja elé, min­den bucsujáró kapu paptól egy kis keresztet emlék gyanánt s aztán útra indulnak hazafelé, gyakran negyven-ötven mértföldnyire. A különböző vidé­­­kekről idegyülő népség érdekes tanulmányokra nyújt alkalmat, — de másrészt a sok nyomorék koldus a templom előtt oly undorító látvány, mely­től hamar megszökik a jobb ízlésű szemlélő, a kolompos. Az öreg Lajos bácsi aztán futhatott tanárhoz, igazgatóhoz bűnök bocsánatját kérni a vásott fiú számára. Ha aztán daczára Lajos bácsi minden fára­dozásának, Béla urain mégis elhegedülték a tizen­kettőt, vagy ha valaha in flagranti kaparódván, jól elpáholtatott, akkor ugyan egy ideig iparko­dott csendesebben viselni magát a külvilágban, de annál nagyobb erővel vetette magát a bel­­ügyekre. Persze Lajos bácsitól nem volt mit tarta­nia , az legfölebb megfenyegette azzal a puha uj­júval, mikor karosszékben ülve pipázgatott, de annál többre soha sem ment. Béla aztán kedve szerint garázdálkodott a házban. Ki győzné elso­­sorolni mindazt, a­mit ilyenkor véghezvitt ? Hány­szor történt, hogy az öreg úr sehogy sem tudta beledugni a kaszliba a kulcsot, mikor valami is­merősének hamarjában meg akarta mutatni a pompás illatu ibolyadohányát. Utoljára kisült, hogy biz a kulcslyukba gyufa van dugva. Hány­szor »pipi«-zett hiába a fulcsa szakácsnő, mikor hirtelenjébe csirkét kellett volna ölni, hozván az ő ... , még tizenegy órakor vendéget, aztán csak nem jött elő egy sem, mert Béla előre becsalo­gatta őket ez istállóba, vagy a pajtába és rájuk csukta az ajtót. A Pista kocsis meg sokszor egész estig káromkodott, mert volt olyan nap, mikor ki nem jött a bajból. A Rúzsa minden félórában le­­oldózott a jászolról és kiugrott az udvar­ra, és a Rúzsának olyan »kutya«-természete van, hogy ördöge legyen, a­ki be akarja fogni. Közel engedi az embert jönni, aztán mikor épen nyúlna a kötő­fék után, egyszerre félreveti a fejét, egyet fordul a hátulsó lábain és odatánczol az udvar másik oldalára: »Osztég ne tessen káronkonnyi az em­­bernek!« Béla, mikor végig mászott a nyolcz osztályon, fölment Pest . . . pardon : Budapestre, »pesti jo­gásznak,« (ki hallott ilyet : »budapesti jogász!«) s mikor itt is kitöltött három esztendőt, (boldog idők, akkor csak három évi volt a jogi cursus !) megint hazajött patvarjára. Hanem bizony ,nem sokat változott. Legföljebb, hogy megszakállaso­­dott, de a »kutyaság,« ami benne volt addig épen úgy mint a Rúzsában, benne maradt még mindig. Ám­de azért Lajos bácsi mégis nagyon örült neki, hogy visszajött, mert bizony megsínylette azalatt a három esztendő alatt a­míg oda volt. Hiába, Béla ha kópé volt is, mégis nagyon kedves fiú volt. Lajos bácsi, a­mint talán már az eddigiekből is kitűnt, nagyon jó ember volt. Igazán áldott jó ember. De a­milyen jó, annál még sokkal nagyobb pipás volt. Egész nap a szájában volt a pipaszáj csutorája, csak este esett ki belőle, mikor Lajos bácsi elaludt. Lajos bácsinak az ágya elé szép kis szőnyeg volt terítve, arra hullott a pipa, mikor kifordult a szájából és igy nem esett baj a drága jószágban. . . Lajos bácsinak egész pipagyűjteménye volt, még pedig olyan, hogy a harmadik vármegyébe is elment a hite. Vagy kétszáz pipafej diszlett a szá­mukra berendezett szobában, szépen sorba rakva, mint valami könyvtár — állványokon. Volt ott mindenféle pipa, a hányféle pipás nép csak lakik széles e föld hátán, — valóságos ethnographiai múzeum pipa dolgában. Ott voltak, külön a főhe­lyen, szemben az ajtóval az óriási rajtfejek, me­lyek még az ősökről maradtak, nagyszerű ezüstku­pakkal, némelyik kirakva drágakövekkel, mások egész csaták domborművű képeivel. Alattuk egy másik sor, jó barátok ajándékai, sok kedves ifjú­kori emlék viselői. Más állványokon elhelyezve állottak idegen országok pipái, a vörös indián társas pipájától a török nargiléhjeig és a chinai opium-saipkáig. Mindenik alatt ott állt a szárma­zása helye hiteles pontossággal. F. Magyarország és a Nagyvilág. A Lajos bácsi pipatoriánja. — Vig beszély. — Irta: GYÖRKÖNYI A. KÁROLY. I.­ BéLA gyerek nagy kópé volt teljes életében. A­mig a nyolcz osztályt itthon végig járta, végtelen sok baja volt Lajos bácsinak azzal, hogy kiszabadítsa unokaöcssét mindenféle galibából, a mibe az magát hunczutságai által keverte. Nem volt az a csíny, neveztessék akár dinnye-, alma­vagy körtelopásnak, akár kakasok, galambok nyíl­­puskával való meglövöldözésének, kutya megszo­rításának, tilos jégremenésnek, kapuk esteli meg­­d­obálása­, vagy gyógyszertári harang fölösleges éjjeli meghúzásának,­­ a hol ne Béla lett volna 415

Next