Magyarország és a Nagyvilág, 1882 (18. évfolyam, 27-53. szám)
1882-07-02 / 27. szám
27. szám. Budapest, 1882. julius 2. XIX. évfolyam. ELŐFIZETÉSI DU: Negyedévre 2 irt. Félévre 4 Irt. Egész évre 8 frt. — A Pesti Hírlap cz. politikai napilappal együtt. Negyedévre 5 irt. Félévrel 6 irt. Egész évre 20 írt. Fegyverneki Tamás. — Elbeszélés. — Irta Balázs Sándor olyan név, hogy akár kurucz hadvezér is lehetett volna. Pedig még katona sem volt soha, nem hogy generális lett volna. Semmi sem volt egyéb, csak hűtős polgár és czéhbeli csizmadiamester Kolozsvár városában. De mint csizmadiamester messzi földön (az egész megyében, sőt még azon is túl egész Torda és Enyed városáig) híres volt. Hires volt arról, hogy olyan csizma torokránczot, mint a minőt ő állitott ki a színben, szak- és műértők ellenmondás nélküli véleménye szerint még Miskolcz városában is csak a kiválóbb művészettel megáldott mesterek tudtak készíteni s azt is csak remekben. Büszke is volt rá az egész ezéh s a mely apa csizmadia-művészetre szánta gyermekét, az csak akkor adta a fiát más mesterhez inasnak, ha Fegyverneki Tamás uram nem fogadta fel, nem lévén három inasnál többnek a számára ágyhelyiség kissé szűkre szabott műhelyében. Az pedig mindig el volt foglalva. Híres volt továbbá bajuszáról is, melyet minden huszár káplár megirigyelt tőle, a ki csak házánál vagy a csizmadia-szinben megbámulhatta. Olyan fekete volt, mint a holló tolla s olyan nagy és épen olyan alakú, mint a holló szárnya. Valahányszor kiürített egy-egy pohár bort, mindig kétszer ivott. Egyszer a poharából, másodszor a bajuszáról. Ha nem hagyta volna torzomborzosan lelógni s ha rá tudták volna valaha beszélni, hogy ha-