Magyarország és a Nagyvilág, 1882 (18. évfolyam, 27-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

27. szám. Budapest, 1882. julius 2. XIX. évfolyam. ELŐFIZETÉSI DU: Negyedévre 2 irt. Félévre 4 Irt. Egész évre 8 frt. — A Pesti Hírlap ez. politikai napilappal együtt. Negyedévre 5 irt. FélévrelO irt. Eqész évre 20 írt. De mint csizmadiamester messzi földön (az egész megyében, sőt még azon is túl egész Torda és Enyed városáig) hires volt. Hires volt arról, hogy olyan csizma torok- ránezot, mint a minőt Ő állitott ki a színben, szak- és müértők ellenmondás nélküli vélemé­nye szerint még Miskolcz városában is csak a kiválóbb művészettel megáldott mesterek tudtak késziteni s azt is csak remekben. Büszke is volt rá az egész ezéh s a mely apa csizmadia-mű­vészetre szánta gyermekét, az csak akkor adta a fiat más mesterhez inasnak, ha Fegyverneki Tamás uram nem fogadta fel, nem lévén három inasnál többnek a számára ágyhelyiség kissé szűkre szabott műhelyében. Az pedig mindig el volt foglalva. Hires volt továbbá bajuszáról is, melyet minden huszár káplár megirigyelt tőle, a ki csak házánál vagy a csizmadia-szinben megbámul­hatta. Olyan fekete volt, mint a holló tolla s olyan nagy és épen olyan alakú, mint a holló szárnya. Valahányszor kiürített egy-egy pohár bort, mindig kétszer ivott. Egyszer a poharából, másodszor a bajuszáról. Ha nem hagyta volna torzomborzosan lelógni s ha rá tudták volna valaha beszélni, hogy ba­Fegy verneki Tamás. — Elbeszélés. — Irta Balázs Sándor. lyan név, hogy akár kuruez hadve­zér is lehetett volna. Pedig még katona sem volt soha, nem hogy generális lett volna. Semmi sem volt egyéb, csak hűtés polgár és czéhbeli csizmadia mester Kolozsvár váro­sában.

Next

/
Thumbnails
Contents