Magyarország, 1969. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
Phulgária Megváltozott arc „Harc az időért — harc a szocializmusért’' A gazdaságvezetés új rendszere Nincs igazuk azoknak, akik szerint a jegyzőkönyvek és a statisztikai táblázatok okvetlenül unalmasak. A közelmúltban került például nyilvánosságra egy harminc nyomtatott oldalas jegyzőkönyv a következő címmel: „Mit adott a szocializmus a parasztságnak? — Beszélgetések bolgár szövetkezeti parasztokkal.” Láttam már bolgár falvakat „természetben” is, s volt alkalmam beszélgetni bolgár parasztokkal. De ezek az összesített számadatok, még életszerűbbé és plasztikusabbá tették a korábbi személyes élményeket. A „gazda inge” Ami a felszabadulás előtti múltat illeti: a kapitalista Bulgáriában gyakorlatilag nem volt földesúri és egyházi nagybirtok, volt viszont kulákgazdaság, s mellettük a magyarországiaknál is kisebb szegény- és középparaszti nadrágszíjparcellák! Az egész megművelt földterület mintegy 12 millió parcellára oszlott. „A kimerült föld darabokra szaggatva, mint a gazda inge, éppen csak annyit adott az embereknek, hogy éhen nem pusztultak. Sokan vállra vetett tarisznyával vágtak neki a világnak, koldultak és a malmok körül ólálkodtak, hátha sikerül egy marék gabonát szerezniük az éhségtől felpuffadt hasú gyermekeiknek” — így foglalta össze szinte költői szavakkal a bolgár parasztság egykori mérhetetlen nyomorát I. Ajvanova asszony, aki ma a Szliven kerületi Sztrupec mezőgazdasági szövetkezet brigádvezetője. Még három, nem a termelés területéről vett adat ehhez: 1939-ben a bolgár falvakban öszszesen 32 mozi és 4 (azaz: négy) szülőotthon működött; a falusi csecsemőhalandóság megközelítette a 20 százalékot. S ez az elmaradt mezőgazdaság adta mégis 1939 ben az egész nemzeti jövedelem 65 százalékát, hiszen az ipar kis vállalatokból és műhelyekből állt csupán, kisipari szerszámokkal, elmaradt technikával volt felszerelve, s a nemzeti jövedelem előállításához mindössze 15 százalékkal járult hozzá. Abban az esztendőben az egy főre eső nemzeti jövedelem (1962. január 1-i árakon számítva) alig érte el a 250 levát. (1 leva : 18,17 forint.) A felszabadulás óta még egy negyedszázad sem múlt el teljesen, Bulgária mégis tökéletesen megváltoztatta arculatát A közel 8 és fél millió lakosú országban ma már 2 millió ember dolgozik az iparban és a termelés egyéb, nem mezőgazdasági ágazataiban, ugyanakkor a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 1 700 000 alá csökkent (1948-hoz viszonyítva a felére). 1939-hez képest az ipari termékek mennyisége mintegy harmincszorosára emelkedett, azaz: a bolgár ipar most tíz nap alatt gyárt annyi terméket, mint 1939- ben az egész esztendő alatt. Bulgáriában azelőtt soha nem látott új iparágak születtek. 1948- ban ünnepelték az első hazai gőzmozdony elkészítését , s tavaly már a vasúti közlekedésben az elektromos és Diesel-vontatással végzett munka a vasút egész tevékenységének a felét tette ki. 1952- ben avatták fel az első bolgár kohászati gyárat, s ma már a kivitel több mint egynegyedét a gépek és ipari berendezések adják. Gyors fejlődés „Harc az időért — harc a szocializmusért” — ez a dimitrovi jelszó ma is éppen olyan időszerű, mint 25 évvel ezelőtt. A most folyó ötödik ötéves terv (1966—1970) első három évében a bolgár ipar átlagos évi fejlődési üteme több, mint 12,5 százalék, s a mostani két év folyamán (1969-ben és 1970-ben) is várható, hogy ez az ütem 12 százalék körül lesz. A következő, tehát a hatodik ötéves terv már elkészített programja is olyan, hogy bolgár barátaink továbbra is az ipar több mint 10 százalékos évi fejlődési ütemével számolnak. S ez még csak a valóság egyik fele. Azt is hozzá kell tenni, hogy a bolgár ipar egyúttal erősen az intenzív fejlődés irányába fordul, s ez különösen az alapvető iparágakra (fémkohászat, vegyipar, gépgyártás, energetika) jellemző. Ezt mutatják egyébként a bolgár külkereskedelem adatai is. Aki nálunk látja, hogy mennyi rengeteg bolgár kamionkocsi fut át hazánkon Észak és Nyugat felé, tömve mezőgazdasági primőráruval, az talán nem is hiszi, hogy a bolgár exportban az ipari cikkek részesedése 90 százalék fölött van. Persze az ipari cikkek tekintélyes hányada azért mezőgazdasági eredetű, például konzervféle, dohány, rózsaolaj stb., de tény, hogy a nem mezőgazdasági eredetű cikkek is ma már Bulgária exportjának mintegy 45 százalékát teszik ki. Ez az arány 1939-ben még a fél százalékot sem érte el. S hogy egy pár szót a mai bolgár mezőgazdaságról is ejtsünk: a növénytermesztés hozama 1968-ban 1,8-szor, az állattenyésztésé pedig 2,1-szer több volt, mint a harmincas évek közepén. A tehenek 4,5- ször több tejet, a birkák 2,1-szer több gyapjút, a tyúkok 1,5-ször több tojást adnak, mint három évtizeddel ezelőtt. A mezőgazdasági termelés fejlődésének ütemét illetően Bulgária maga mögé utasította a többi között Norvégiát, Franciaországot, Olaszországot és Ausztriát is. Gyorsan emelkedett a mezőgazdasági gépek száma: 1968 végén 84 ezer traktor (15 lóerőre átszámítva) és több mint 15 ezer különféle kombájn segítette a parasztság munkáját. A nemzeti jövedelem fele 1968 ban már az iparban létesült, a mezőgazdaság osztályrésze pedig negyedére csökkent. Tavaly az egy főre eső nemzeti jövedelem már 3,8-szor magasabb volt, mint 1939-ben. Persze az életszínvonal emelkedése nemcsak attól függ, hogy milyen arányban nő a nemzeti jövedelem, hanem attól is, hogy ezt milyen módon osztják fel. 1967-ben az összesen 8 milliárd 381 millió leva nemzeti jövedelem kétharmadát fordították fogyasztásra és egyharmadát felhalmozásra. Korábban más volt az arány, mégpedig túlzottan a fogyasztás kárára. „Korábban nálunk alaptalanul eltűrtük a felhasználási alap csökkentését — írta erről Zsivko Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökének első helyettese a Rabotnicseszko Delóban. Ez korlátozta az anyagi-műszaki bázis kiterjesztésének lehetőségeit és végső soron csökkentette az életszínvonalát. Az 1956 áprilisi plénum után a nemzeti jövedelem újfajta felosztása lehetővé tette, hogy jelentősen több eszközt fordítsunk a lakosság szükségleteire.” Így aztán 1967-ben a fogyasztási alap összege elérte az 5 milliárd 600 millió levát, vagyis 2,2-szer több volt, mint 1956-ban. Életszínvonal Ami már most közvetlenül a fizetéseket, a béreket illeti, 1952— 1968 között a munkások és az alkalmazottak bére 2,1-szeresére, a termelőszövetkezeti parasztok átlagos jövedelme pedig 4,6-szorosára növekedett. 1968-ban már csak a munkások 3,6 százaléka kapott 60 leva alatti fizetést. Az egy főre számított reáljövedelem 1952-től 1968-ig évi átlagban 6,7 százalékkal nőtt, ami azt jelenti, hogy csaknem háromszorosára emelkedett. A munkások és alkalmazottak 1967. évi átlagbére 1284 leva volt, a termelőszövetkezeti parasztok jövedelme pedig (beleértve a háztáji gazdaságot is) 1273 leva. S hogyan alakult vajon a kiskereskedelmi árindex? Ha az 1956-os helyzetből indulunk ki (ezt vesszük 100-nak), ez az index 1968-ban 108,4 volt, tehát bizonyos lassú drágulás állapítható meg. Ezzel azonban bőven lépést tartott az átlagbér indexe, amely ugyancsak az 1956-os állapothoz képest 1968-ban már 175,3 volt. Azaz: a kiskereskedelmi árindex némi emelkedése ellenére is Bulgáriában jelentősen nő az életszínvonal. A Bolgár Kommunista Párt 1968 júliusi plénuma Todor Zsivkovnak, a párt első titkárának beszámolója alapján megvizsgálta Bulgária szocialista építésének időszerű problémáit. A plénum igen nagy figyelmet fordított a gazdasági vezetés új rendszerének elveire, az irányítás tudományos színvonalának emelésére. Az azóta hozott intézkedések lehetővé tették, hogy a vállalatok díjazása és a dolgozók keresete egyre közvetlenebbül összekapcsolódjék azzal az elvvel, ki milyen mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez. Az új rendszer lehetőséget teremtett arra is, hogy a dolgozók szociális kérdéseinek tekintélyes hányadát maguk a vállalatok segítsenek megoldani, hiszen a vállalatok jogot kaptak rá, hogy nyereségükből jelentős eszközöket fordítsanak ilyen célra. Az új rendszer szerint dolgozó vállalatok tavaly már 138 millió levát költöttek erre. Az emberek Bulgáriában is lényegesen többet esznek (és értékesebb élelmiszereket fogyasztanak), mint korábban, csupán a kenyér és más pékáru fogyasztása mutat bizonyos csökkenést (ez viszont a táplálkozás kulturáltságának javulására utal). Tavaly már a bolgár háztartások 35 százalékában volt televízió, 46 százalékában mosógép és 17 százalékában hűtőszekrény. Ugyancsak tavaly 21 500 „maszek”-gépkocsit vásároltak. A népi hatalom évei alatt igen szép sikereket arattak a lakásépítésben is. Jóllehet, ami a lakáshelyzetet illeti, a nagyobb városokban még mindig elég nehéz a helyzet és meglehetősen sok a megoldatlan probléma. Mégis az ezen a területen kifejtett hallatlan erőfeszítést mutatja, hogy 1945 és 1968 között Bulgáriában csaknem 1 200 000 új lakást építettek, vagyis az új lakások az egész lakásállománynak több mint a felét adják. Másképpen megfogalmazva: Bulgáriában ma minden második család a szocialista rendszer évei alatt épített lakásban él PINCÉSI PÁL VRACA: A LEGMODERNEBB VEGYIKOMBINÁT 1952-ben avatták az első kohászati gyárat MAGYARORSZÁG 1969 27