Magyarország, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-02 / 1. szám
Lengyelország Program az országnak Történelmi út mérlege Cselekvési és nézetazonosság Ha statisztikát készítenénk róla, mely jelzővel illették a legtöbbször a világsajtóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt múlt év decemberi, VI. kongresszusát, a legtöbb pontot a „rendkívüli” kapná. Nem a nagy szavak kedvéért, hanem azért, mert sok szempontból valóban ráillett. Rendkívüli volt azért, mert egy évvel a megszokott négyesztendős periódus lejárta előtt hívták össze. (A lengyel fővárosban ezt a párt előtt tornyosuló feladatokkal, a párt és a tömegek között helyreállt bizalommal, az időközben bekövetkezett személyi változásokkal hozták öszszefüggésbe.) Rendkívüli feladatot is kellett megoldania a kommunisták tanácskozásának: tükrözni a párt alapvető politikai vonalának folyamatosságát, miközben világosan elhatárolni magát a múltban folytatott politika egyes elemeitől és kifejteni a párt új rövid és hosszú távú elképzeléseit, programját. Jogos a rendkívüli jelző, ha a kongresszus lebonyolításának néhány sajátosságáról ejtünk szót. Ezek már a küldöttek választásánál kidomborodtak: a több mint 2 270 000 párttag és tagjelölt képviseletében 1815 küldöttet választottak, de közülük 300-at a területi pártfórumok kihagyásával közvetlenül a nagyüzemi kommunista kollektívák küldtek a kongresszusra. (Ez egyik oldalról a pártvezetés megkülönböztetett gondoskodását mutatta a nagyüzemi munkássághoz fűződő szoros kapcsolatáról, a másik oldalról a proletariátus fellegvárainak szilárd kiállását bizonyította a párt és új vezetése mellett.) Folytatódtak a sajátosságok azzal, hogy a küldöttek a plenáris ülések mellett 19 problémabizottságban vitatták meg a témákat. Külön munkaközösség tárgyalta az ipar fejlesztését, a tervezés és az irányítás korszerűsítését, az életszínvonal alakulását, a kultúra terjesztését, a propaganda és a tájékoztatás feladatait, a külpolitikát — hogy csak néhányat említsünk. Ezzel is összefüggött az a rendkívüli jelenség, hogy az 1815 küldött közül — a különböző fórumokon — 1366-an is fejtették ki nézeteiket, 733-an szóban, 633-an írásban. Tanulsási összegezés A lengyel kommunisták, hogy magabiztosabban haladhassanak tovább, levonták a múlt néhány tanulságát is. Nem a tegnap uralta a kongresszust — arról csak annyi szó esett, amennyi a ma és a holnap megértéséhez, kijelöléséhez kellett. A kongresszuson a tanulságok összegezése két fő elemből állt. Az egyik: egyértelműen értékelni a múltat. Erről a kongresszus azt állapította meg, hogy Lengyelország a népi hatalom 27 esztendeje alatt történelmi utat járt be, egészen addig, hogy — Gierek szavaival élve — kialakult „az erős, dinamikusan fejlődő ipari-mezőgazdasági állam, amelynek szilárdak a nemzetközi pozíciói”. A 27 évre visszatekintő sikeres építőmunka mellett a kongresszus a lengyel munkásmozgalom há-rom évtizedes múltját is felelevenítette — a Lengyel Munkáspárt megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Nagy hangsúllyal mutatott rá — s ennek a nacionalizmus minden formája elleni harc szempontjából jelentős a mondanivalója —, hogy a lengyel munkásosztály marxista—leninista pártja testesíti meg a haladó, nemzeti és forradalmi hagyományok folyamatosságát az ország történelmében. (Mindezt nem homályosíthatja el, hogy a párt politikájában az utóbbi években hibák mutatkoztak. Ezekkel a kongresszus szembenézett, leszögezvén, az előző pártvezetés megsértette a szocialista építés általános törvényszerűségeit, a pártélet és demokratizmus lenini normáit, s a szűk gazdasági pragmatizmus hibájába esett. A magas pártfórum levonta a szükséges személyi vonatkozású következtetéseket is. Az előző 90 tagú központi bizottság helyébe 115 tagút választottak, akik közül 71 új. (A LEMP 11 tagú új politikai bizottságába nem került be Jozef Cyrankiewicz, Stefan Jedrychowski, Mieczyslaw Móczár. Ugyanakkor a PB új tagjai Henryk Jablonski köz- és felsőoktatásügyi miniszter, Mieczyslaw Jagielski miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Wojciech Jaruzelski nemzetvédelmi, és Franciszek Szlawick belügyminiszter. A tanulságok másik elemét azok a következtetések alkotják, amelyeket a jövőre nézve négy pontban fogalmazott meg a LEMP KB első titkára. Ezek arra vonatkoztak, hogy a marxista-leninista párt figyelme központjában a néptömegek anyagi és kulturális színvonala szakadatlan és érezhető emelésének kell állnia; a párt tevékenységének alapját mindig a munkásosztállyal fenntartott kapcsolatoknak kell képeznie; a szocializmus építése megköveteli a pártmunka lenini módszereinek következetes megtartását; a szocializmus és a kapitalizmus versenyének jelenlegi viszonyai között nem engedhetők meg olyan jelenségek és konfliktusok, amelyek fékezik a haladást és teret engednek a szocializmus ellenségeinek. A lengyel pártkongresszus programot adott arra, hogyan érje el Lengyelország — varsói kifejezéssel — a fejlett szocialista társadalom magasabb szintjeit. Politikailag és társadalmilag ez a párt vezető szerepének növelését, a munkásosztályhoz, a dolgozók tömegeihez fűződő szálak erősítését, a szocialista demokrácia és az államélet továbbfejlesztését igényli. A gazdálkodás területén a népgazdaság gyors ütemű fejlesztését, az életkörülmények érezhető javítátását és a termelés hatékonyságának fokozását mondja ki. Élő szervezet (Jaroszewicz miniszterelnök: „A párt és a kormány a következő években arra összpontosítja figyelmét, hogy maradéktalanul megvalósítsuk a beruházási programot, gyors ütemben növeljük az ipari és mezőgazdasági termelést, meggyorsítsuk a tudományos-műszaki fejlesztést, fokozzuk Lengyelország részvételét a nemzetközi munkamegosztásban és tökéletesítsük a gazdaságirányítás és tervezés módszereit.” Ideológiai téren a kétfrontos harcot hirdeti, hangoztatva, hogy a LEMP határozott küzdelmet folytat a marxizmus—leninizmustól idegen eszmei áramlatok és irányzatok ellen, s miközben megalkuvás nélkül harcol az ideológia alapjait támadó revizionizmussal, felszámolja a dogmatikus torzulásokat, a szubjektivizmust is. A program külön helyet szentel a pártnak, amelyről szólva azt húzza alá, hogy a párt vezető szerepe biztosításának alapja, helyes politikája és sorainak tömörsége, erkölcsipolitikai egysége. „Soha nem szabad elfelejteni, hogy a párt élő szervezet, amelynek sorait állandóan erősíteni kell. Most úgy kell építenünk a pártot, hogy minden egyes tagja a maga környezetében politikánk aktív képviselője legyen. 1971-ben új tapasztalatokat gyűjtöttünk, amelyeknek a pártélet tartós alapjává kell válniuk. Megteremtettük a párt egységének a cselekvés és nézetazonosságon nyugvó tartós alapját.” — hangoztatta Edward Gierek. Ez tehát Lengyelország további szocialista fejlődésének új programja — a pilléreket tekintve. De már így is elegendő támpontot ad arra, hogy felfigyelhessünk Lengyelország mai helyzetének különös vonására: nagy a sürgős, napi problémák nyomása, amelyek megoldása közben mind nagyobb súllyal jelentkeznek a távlati feladatok. Ennél fogva a kongreszszusnak a mostani, a rövid távú és a perspektivikus kérdésekkel egyaránt foglalkoznia kellett, ezt teszi azóta is a LEMP, ami a párttól, s a pártvezetéstől is feszített munkatempót követel. E hármas feladat jegyében születtek meg a gazdasági elképzelések is, amelyek között néhány ugyancsak feszített tervezésről tanúskodik és valóra váltásuk több éves áldozatos munkát követel. Gondolhatunk itt a nemzeti jövedelem 38—39, az ipari termelés 48—50, s különösen a mezőgazdasági termelés 17—20 százalékos tervezett növelésére. Nemzetközi feltételek Egy ilyen program megvalósításának irányítására csak az a párt vállalkozhat, amelynek tagsága aktív és egységes, valamint maga mögött érzi a dolgozók tömegeit. A LEMP-nek — a VI. kongreszszus tanúsága szerint — sikerült leküzdenie a vezetési válságot, helyreállítania kapcsolatait a tömegekkel, visszaszereznie az emberek bizalmát és elindulni az egyenes — bár nem sima — úton. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a LEMP és az ország már túl van a nehézségeken, inkább azt, hogy ma összehasonlíthatatlanul jobb feltételek mellett birkózhat meg velük, mint korábban. A kongresszuson körvonalazott lengyel külpolitika a szocialista építés jó nemzetközi feltételeinek szilárdításán, erősítésén fáradozik. E feltételeken Varsóban mindenekelőtt azt értik, hogy Lengyelország továbbfejlődésének távlatai, a nép alapvető céljainak megvalósítása döntően a Szovjetunióval folytatott együttműködéstől, a Szovjetunió testvéri támogatásától függ. Ez a politikai vezérelve. Lengyelország nagy jelentőséget tulajdonít a kétoldalú együttműködés elmélyítésének a testvéri szocialista országokkal. De támogatja a tőkés világban harcoló proletariátust, valamint Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fejlődő országait, nemzeti felszabadító mozgalmait. Híve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének. Mindezekkel igyekszik biztosítani a legfontosabb feltételt: a békét. A LEMP VI. kongresszusa megfelelt a politikai harc, a társadalmi és gazdasági építés adott szakasza követelményeinek. S ez a legtöbb, amire vállalkozhatott. PÁLOS TAMÁS EDWARD GIEREK BESZÉL A PÁRTKONGRESSZUSON Ezerháromszázhatvan hétan fejtették ki nézeteiket □ MAGYARORSZÁG 1972/1