Magyarország, 1977. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-02 / 1. szám
Világpolitika Új esztendei jóslatok Események, személyek, színhelyek 1977 Belgrád éve is A jóslási üzlet esztendő fordulóján, szilveszter meg újév táján lendül fel igazán. A politikai jósok is ebben az időben fogalmazzák meg a következő esztendőre szóló kinyilatkoztatásaikat; borúlátóként vagy derűlátóként, ez már a megrendelők, nagy cégek, politikai hatalmasságok, maffiák és másfajta érdekszövetségek igényétől függ. Persze néha az üzleti szabályok és szokások már korábban is megkövetelik a jóslatokat. A nyomdai átfutási idő meg a terjesztés-elosztás parancsa szerint már ősz elején ki kellett nyomtatni az idén is azt a sok ezer fajta asztrológiai kalendáriumot, amely angolul meg franciául, németül meg olaszul közölte — nem is olcsó áron — a hiszékenyekkel, hogy milyen esztendő is lesz 1977. (Az Aratos-Verlag Münchenben, ki tudja hány éve adja ki a Huter-féle jóskalendáriumot, amely jóval az amerikai elnökválasztás előtt jelenvén meg, amikor például az USA 1977-es esztendejéről írt, szerényen és óvatosan megkerülte Gerald Ford és James Carter személyét, mindössze Ezekiel prófétát emlegette és többször is hivatkozott a négy évszázaddal ezelőtt élt híres asztrológus, Nostradamus négysoros jóslatversecskéire és „súlyos folyamatokat” látott előre „az egyébként erőteljes amerikai gazdaságban” ... Annyi biztos, hogy a kalendáriumszerkesztő ilyenfajta jóslások esetén sokat nem tévedhet.) Pillantás a múltba Jövőről beszélni, jövőt elképzelni annak is joga van persze, aki nem hisz Nostradamusnak, sem mai (tisztes hasznot zsebre vágó) utódainak. De jövőbe pillantani, jövőt elképzelni az tud igazán, aki előbb visszanéz a múltba és a történelem, a tegnap tanulságainak segítségével próbálja felrajzolni a jövendőt. Gyakran azt mondjuk, úgy tűnnek el az esztendők egymás után, hogy szinte követni sem lehet a felgyorsult események sodrát. Tényleg olyan gyors, vágtató a történelem tempója, hogy könnyű elfelejteni az öt, tíz vagy huszonöt esztendővel ezelőtti, akkori elsőrendű fontosságúnak gondolt világpolitikai eseményeket, személyeket, színhelyeket? Vagy csak a másodlagos, a kevéssé fontos hullik ki az emlékezet rostáján? Igaz, a kortársnemzedékek aligha felejtik Vietnamot, az amerikaiak népirtó háborúját. De vajon hányan akadnak tízezer, mondjuk negyvenesztendős újságolvasóból, akik most, 1977-ben is pontosan tudják, hogy ki is volt Bao Dai, tulajdonképpen milyen tisztséget töltött be, mielőtt a Világbank vezetését átvette Robert McNamara? Nemrég egy főváros környéki nagy ipartelepen és ifjúsági klubban, nemzetközi kérdésekről folyt vita közben kiderült, hogy a húsz év körüli vitatkozók között éppen csak egy volt, aki tudta: ki is volt az a Nikosz Beloiannisz, akiről — még negyedszázada csak! — utcát neveztek el Budapesten. (Pedig a vitában többször is szó esett Ciprus és az olajproblémák tárgyalása közben Görögországról.) Dien Bien Phu egyelőre még viszonylag ismert helységnév — az egykori indokínai francia hadsereg vereségének színhelyét éppúgy megjegyzi néhány nemzedék, mint Waterlooét, ahol Napóleon zászlaja hanyatlott le, vagy Verdunét, amely most, több mint fél évszázaddal az első világháború után is nemcsak városnév, hanem az értelmetlen embermészárlás szinonimája. Dallas nevét, mert ott eldördült néhány lövés, amely megölte az Egyesült Államok elnökét, milliók ismerik, de legtöbbször még azt sem tudja a históriát ismerő, hogy a nagyváros Texas államban van. S majdnem bizonyos, hogy aki tud is arról, hogy éppen az idén tíz esztendeje gyilkolták meg Che Guevarát, nem tudja, merre is kell keresni a térképen azt a La Higuerát, amelynek határában megölték. Ki emlékezett 1957 októberében, húsz évvel ezelőtt, amikor a világ első mesterséges holdját fellőtték szovjet földről (akkor lett nemzetközi szóvá, vagy ötven nyelv saját szavává az orosz szputnyik szó!), hogy néhány hónappal előbb két szovjet tudós, Szedov és Ogorodnyikov, a koppenhágai nemzetközi asztronautikai kongresszuson már bejelentette: hamarosan valószínűleg sor kerül egy szovjet „kutatóhold” fellövésére. Azaz, az elképesztő mennyiségű nemzetközi híranyagból egy jelentést, amely kiemelkedően fontos volt, a közvélemény alig, vagy egyáltalán nem vett észre ... Valószínűleg gyakrabban fordul elő, mintsem sejtenénk, hogy a nagy és valóban sorsfordító események mellett, amelyek természetesen, megkapják az őket megillető helyet és terjedelmet újságban, képernyőn, rádióban, mellékesen kezeljük a hasonlóan jelentős, de szerényebben jelentkező kisebb eseményt. Létszám és hatás Néhány esztendeje csak, hogy úgy kezdődött az új esztendő: amerikai katonai vezetők magyarázgatták, miféle új tervvel, milyen fegyverek bevetésével (és polgári célpontok bombázásával) „vívják majd ki hetek alatt a győzelmet” Vietnamban. Az egész amerikai propaganda az újfajta bombák és a több száz bevetésben tevékenykedő légiflotta dicsőségét zengte és viszonylag kisebb helyet kapott egy amerikai békeharcoscsoport hármas akciója. A „Háború ellen küzdő vietnami veteránok szervezete” akciósorozatának első része New Yorkban zajlott. A híres Szabadság-szobor kilátónak berendezett fejdíszén és a szoborgigász karjában néhány napig tizenhat amerikai békeharcos tartózkodott. Azok, akik a partról, a tízcentes pénzbedobós távcsöveken át nézegették őket, mégha nem is értettek egyet velük, sok-sok ezer ember figyelmét irányították rá a tényre: ezrek küzdenek a Pentagon támadó háborúja ellen Amerikában is. Aztán a veteránok egy csoportja néhány órára megszállta a dél-vietnami bábkormány konzulátusát San Franciscóban, végül pedig egy tüntető csoport felvonult Washingtonban, a Lincoln-emlékmű előtt. A vietnami veteránok hármas tüntetésének hírét azonban már január első hetének végén elnyomták a katonai jelentések, az újabb meg újabb amerikai bombázások, a növényzetet elpusztító vegyszerpermetezés iszonyú hírei. S ha volt is egy-egy késett visszhangja a nyugati sajtóban a veteránok fellépésének, akadt nem egy gúnyos mérleg, amely a Vietnamban bevetett amerikai haderő és a néhány tüntető arányát vetette össze. Mintha abban a páratlan küzdelemben, amely béke és háború, enyhülés és feszültségnövekedés között esztendők óta zajlik, szabad lenne egyszerűen csak létszámról és arányról, hatásról és súlyról beszélni. Profitcsökkenés ? Az idén is, 1977 első napjaiban mind több Nyugaton az olyan, szándékosan pesszimista hangulatot terjesztő jóslás, amely azt igyekszik sugallni, hogy már elmúlt az enyhülés időszaka, s ha nem is tértünk vissza abba a hallatlanul hűvös időszakba, amelyet hidegháborúnak neveztünk, napjaink újra bonyolultabb és nehezebb próbákat, vitákat, feszültségeket hoznak majd, mint az előző esztendőkben. Alighanem arról van szó, hogy a tőkés világ nagy cégei közül azok, amelyeket például az Egyesült Államokban a katonai-ipari komplexum néven emlegetünk, az új amerikai elnök egyelőre még nem világos és kidolgozott politikai vonalának rájuk esetleg profitcsökkentő hatását eleve olyan pesszimista világképpel fogadják, amely jó előre segít az eddiginél nagyobb katonai megrendelések elnyerésében ... Pedig ezt az esztendőt, 1977-et, függetlenül asztrológiai kalendáriumoktól, hivatásos politikai jövendőmondóktól, mégiscsak józan derűlátással kell fogadni. A szocialista közösség országai, mindenekelőtt a Szovjetunió, az elmúlt esztendőben jó néhányszor világosan és érthetően kifejtették: akarják és támogatják a politikai enyhülés kiegészítését a katonai enyhüléssel, azaz jelentős lépések megtételével a leszerelésben. Az is világos volt a szocialista világ vezető politikusainak nyilatkozataiból, szavaiból, hogy ha most még nem kapnak igenlő választ az általános és teljes leszerelésre tett valóban legszélesebb körű javaslataikra, akkor is lehetséges részletenként, szakaszokban előrehaladni. Más szóval, lehetséges és szükséges részeredményekkel, részmegállapodásokkal kikövezni az utat a továbbhaladás számára. Ebből a szempontból érdemes újra olvasni a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete legutóbbi ülésének záróokmányát, külön is figyelve arra, hogy abban jó néhány olyan javaslat is szerepel, amely, ha megvalósul, első lépésnek tekinthető a katonai enyhülésben. Józan derűlátás A józan derűlátást igazolja az a tény is, hogy a múlt esztendő utolsó napjaiban a megválasztott amerikai elnök, számos, a reális világpolitikai felismerések sorát tükröző nyilatkozata után azt is bejelentette, hogy szovjet—amerikai csúcstalálkozót tervez és közölte, „szeretne megállapodásra jutni a nukleáris fegyverek teljes számának kölcsönös csökkentésében”. Azaz Carter még január 20-i hivatalba lépése előtt kifejezte készségét a hamarosan megkezdődő SALT II. tárgyalásokon megállapodásra törőbb amerikai álláspont kidolgozására, és arra is, hogy egy Leonyid Brezsnyevvel folytatandó megbeszélésen megkeressék a továbblépés útját. A szovjet—amerikai kapcsolatok kölcsönös előnyű továbbfejlesztése persze nemcsak a két nagy ország szempontjából lényeges, hanem döntő fontosságú az egész világ békéje dolgában. Az előttünk álló esztendőben kerül majd sor az európai biztonsági értekezlet Helsinkiben közösen és egyetértően elhatározott folytatására is. Belgrádban már épül a palota, amelyben harminchárom európai és két amerikai ország képviselői felmérik majd, mi is történt a finn fővárosban elfogadott záróokmány megszületése óta? Helsinki valóban óriási jelentőségű történelmi esemény volt és lényegében rögzítette a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés és kölcsönös kapcsolatok, vagyis a békés egymás mellett élés elveit és normáit. Az előbb említett pesszimisták, persze már eleve is panasznapot akarnak Belgrádban — mintha nem éppen az elért eredményeket kellene számba venni és együtt, kölcsönös jóakarattal megtalálni a továbblépés útját. De Belgrádot illetően is reális remény az enyhülés barátainak, híveinek győzelmét előre látni. Nem hiszünk sem Nostradamusnak, sem a többi, azóta divatozott politikai jósnak, a tényekből, a valóságból indulunk ki. De túl a nagy jelentőségű, úgynevezett „elsőoldalas” világesemények mellett, a kis eseményekre, a három-, négy-, ötsoros hírekre is odafigyelünk és ezért gondoljuk azt napról napra erősebb a szándék és akarat világszerte, hogy ne újra feszültség következzék be, hanem legyen általánossá és teljessé az enyhülés, legyen 1977 a békés egymás mellett élés eredményes esztendeje. GÁRDOS MIKLÓS RÉGI HOROSZKÓPÁBRA Nem hiszünk sem Nostradamusnak ! MAGYARORSZÁG 1977 1 3