Magyarország, 1977. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-03 / 27. szám

r ~~~ 'N MAGYARORSZÁG sportoldaláról már esett szó a „háztájiban". Wimbledon száz­­esztendei­­ évfordulója — meg a nyár — indít bennünket most ar­ra, hogy újból sporttémával, pontosabban tenisszel foglalkoz­zunk ezen­ a helyen. Egész életünk demokratizáló­dásával párhuzamosan a sport is demokratizálódik. Ez közhely, de igaz. a demokratizálódási fo­lyamatnak több formája van. Az egyik az, amelynek révén a va­lamikori „úri sport” a nagy ver­senyek váratlanul erőteljes moz­gósító hatására a tömegek szó­rakozása, üdülése, testedzése lett. Jósolunk: ha ma még ná­lunk erről - különböző okoknál fogva — nem is beszélhetünk, nem telik bele egy évtized, Ma­gyarországon is megsokszorozód­nak a teniszpályák. Honnan ez a „merészségünk”? Egyszerű: szi­lárdan bízunk a világ, s benne hazánk békés fejlődésében, életszínvonalunk, s vele párhuza­mosan legkülönfélébb igényeink fokozatos emelkedésében és ki­elégítésében. Márpedig ha sze­rény helyen is, de biztos, hogy ezek között ott lesz az igény er­re a kivételesen szórakoztató, él­mények sokaságával szolgáló, jellemformáló sportra, amelynek hívei és művelői e napokban ünnepük a százéves Wimbledont Egy filccel borított gumigolyá, amelynek 6,35-6,67 centiméter az átmérője, amely 56,70 gramm­­nál nem könnyeb és 58,57-nél nem nehezebb, amely legalább 1,35 méterre ugrik föl a földről, de 1,475 méternél nem pattan magasabbra, ha átlagos 20 Cel­sius fok hőmérsékletű levegőben 2,54 méterről ejtik egy kemény felületre - íme ez a kis varázs­gömb, amely milliókat mozgat világszerte, a teniszlabda. És - mint egyik rajongója találóan mondta — a tenisz csak any­­nyiban különbözik a meséktől, hogy igaz. Amióta 1971-ben a vöröshojtú, szeplős és karikalábú ausztrál Rod Laver személyében színre lépett az első igazi teniszprofi dollármilliomos, azóta az a hat­van kiválasztott, aki rajta van minden nagy verseny tábláján, sőt, a soraikat egyre ostromló új tehetségek százai is aranyból való marsallbotot hordanak a tenisztáskájukban. S ha az em­ber meggondolja, hogy száz éve még egy font egy shilling vált Wimbledonban a nevezési díj (akkor szép summa) és még ez­előtt akár tíz évvel is szentség­törésnek számított Wimbledonért pénzt remélni, akkor fény de­rül a tenisz „fonákjára” is: igen nagy pénz áramlott a sportágba, ami már-már azzal fenyeget, hogy sportágból üzletág lesz a tenisz. Lapunk mégsem félti a teniszt. Úgy gondoljuk, hogy mivel a tendencia kisebb-nagyobb mér­tékben minden sportágra áll, meg fogják találni a tenisz ki­bontakozásának útját is. Wimb­ledon erre törekszik. Még annyit: lapunknak egy futballcsapatra való szerkesztő­ségi gárdájából csak egy kollé­ga teniszezik aktívan. De már jelentkezett egy második is. Ennek a rendkívül szórakoz­tató, egészséges, kora gyermek­kortól szinte aggastyánkorig űzhető sportágnak tudniillik nemcsak „wimbledoni” színvona­lon érdemes hódolni. Alapfokon is kellemes, hasznos időtöltés. (_____________) Álláspontunk Itthon és külföldön Minden alkalommal hosszabb ideig beszédtéma nálunk a párt Központi Bizottságának ülése. Ha közvélemény-kutatással keresnénk ennek magyarázatát, sokan hivatkoznának a párt te­kintélyére, szavainak súlyára, s arra, hogy politikája közügy, nemcsak a több mint hétszázezer párttag, hanem a több mint tízmillió állampolgár számára is. Lennének, s bizonyára nem is kevesen, akik a Központi Bizottságtól kapott tájékoztatás és szemléletformáló véleményalkotás értékét emelnék ki. De az ülések utáni élénk eszmecserének mégis elsősorban talán abban van a magyarázata, hogy a párt vezető testülete már eleve nem a passzív tudomásulvétel, hanem az alkotó megismerés és hasz­nosítás szándékával teszi közzé állásfoglalásait. Véleményt mond, hogy azzal véleményt formáljon. Cselekvésről ad számot, hogy azáltal cselekvésre ösztönözzön. A legutóbbi, június 22-i ülés kiváltképpen alkalmas volt arra, hogy sokan továbbgombolyítsák gondolati szálait. Képle­tesen szólva, három közegben fogalmazta meg mondanivalóját a Központi Bizottság. Tárgyalt a pártról, értékelve a párttagsági könyvek cseréjének tapasztalatait. Szólt a szélesebb közeg, a társadalom egyik izgalmas témájáról, a kulturális politika né­hány időszerű kérdéséről. S végül kitekintett a világba, elemez­ve a nemzetközi helyzet és a magyar külpolitika legutóbbi ese­ményeit. Ritkán adódik alkalom arra, hogy egyszerre szemügyre vehessük a párt politikájának legújabb megnyilvánulásait a szervezet belső életét, az ország művelődését és az emberiség jö­vőjét illetően. A közlemény mindhárom fejezete kerek egész. De vajon lehet-e közös vonásokat felfedezni e három — lényegében el­térő — téma megfogalmazásában? S ez nem öncélú analizál­­gatás, hiszen amit a Központi Bizottság a szűkebb és a tágabb családról, meg a nagyvilágról szólva egyaránt hangsúlyoz, azt már a párt politikájának alapvető jellegzetességei között tart­hatjuk számon. Ilyen szempontból figyelemreméltó tanulság, hogy a párt vezető testülete minden kérdést az MSZMP jelenlegi elvi politi­kája megvalósulásának, folytatásának, megerősítésének szem­szögéből vizsgált. A nemzetközi helyzet áttekintésekor ez abban mutatkozott meg, hogy elsődleges jelentőséget tulajdonított a világbéke megőrzésének, a leszerelésnek, a békés egymás mel­lett élésnek, s nagyra értékelte az internacionalista kapcsolatok erősödését a testvérpártokkal. A tagkönyvcsere értékelésének legfőbb mércéjét abban jelölte meg, hogy az jól szolgálta a párt felkészítését a XI. kongresszus határozataiban és a program­­nyilatkozatban megfogalmazott feladatok megoldására. A kultu­rális életről szólva pedig egyenesen kiállt a művelődéspolitika alapelvei mellett, amelyeket húsz esztendővel ezelőtt az MSZMP 1957. júniusi országos értekezlete, majd ezt követően részletei­ben 1958-ban a művelődéspolitikai irányelvek fogalmaztak meg, s azóta a kongresszusok továbbfejlesztettek. A legutóbbi kong­resszus pedig — ezekre az alapokra építve —, hosszabb távra jelölte meg a kulturális építés irányait és fő feladatait. A Központi Bizottságnak ez az ülése is tanúsította: az elvi politika nagyfokú realitással párosul. E politika erői mind a nemzetközi, mind a hazai színtéren készek összefogni mindazok­kal, akik azonos célok elérésében érdekeltek. A testvérpártokkal erősödő kapcsolatok mellett ezért tartotta fontosnak a Központi Bizottság a szocialista-szociáldemokrata pártokkal lehetséges eszmecserét a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében, ezért szentelt nagy figyelmet az afrikai felszabadító mozgalom­nak, a tőkés világ reálisan politizáló polgári köreinek. Más he­lyen pedig egyértelműen kimondta: „A párt és az ország előtt álló feladatok sikeres megoldásához elengedhetetlen eredményes szövetségi politikánk következetes folytatása.” E kérdések kapcsán különösen jól látható, mennyire elvi ez a politika. Szövetségeseit eddig sem elvtelen engedményekkel nyerte meg, s ezután sem eszméinek a feladásával kívánja „ma­gához csalogatni” őket. Senkit sem kényszerített arra, hogy meggyőződése ellenére feladja világnézetét, de sohasem mon­dott le a marxista-leninista tudományos világnézet terjesztésé­ről. Ezt határozta el a jövőre nézve is a Központi Bizottság, mondván: „A marxista-leninista elmélet propagálása, az ideoló­giai kérdések folyamatos tisztázása, a szövetségi politika érvé­nyesítése egymással összefüggő, egyidejűleg megoldandó fel­adat.” Az ideológiai vita, az eszmék harca nemzetközileg is fontos körülmény. A kulturális értékek fokozódó cseréjét a két világ­­rendszer között át- meg átszövi a világméretű ideológiai harc, amelyet vállalni akarunk és tudunk. Ehhez jobb feltételeket te­remt számunkra a szocialista országokkal kialakított kulturális kapcsolatok eredményes fejlődése. Célunk, hogy tartalmas együttműködés jöjjön létre az emberiség kultúrájának minden haladó képviselőjével. „Népünk kész arra, hogy befogadja az emberiség múltjának és jelenének minden kulturális értékét, és ugyanakkor büszkén tárja a világ elé saját alkotásait” — olvas­hattuk a Központi Bizottság közleményében. v. MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai: Veszprémi Miklós (olvasószerkesztő) Gömöri Endre (nemzetközi politika) Dr. Novobáczky Sándor (belpolitika) Nyárády Gábor (tudomány) Bános Tibor (kultúra) Várkonyi Endre (főmunkatárs; levelezés) Gellért Gábor (főmunkatárs; politikai sorozatok, sport) Alaksza Tamás (tördelőszerkesztő; „Öt világrész száz lapjából”) , Bedecs Éva (belpolitikai munkatárs) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Aczél Endre (Peking) Barabás János (Varsó) Baracs Dénes (Párizs) Bokor Pál (Moszkva) Flesch István (Tokió) Fort Péter (Havanna) Heltai András (Washington) Kis Csaba (Brüsszel) Kocsis Tamás (Berlin) Kozma Mihály (Bukarest) László Balázs (London) Lehel Miklós (Madrid) Magyar Péter (Róma) Nyárádi Róbert (Belgrád) Oltványi Ottó (Bécs) Sándor István (Bonn) Sebestyén Tibor (Prága) Dr. Simó Endre (Lisszabon) Temesi János (Szófia) E számunk képeit az MTI Fotó, az MTI Külföldi Képszolgálat, valamint Ven­­csellei István (21. oldal), Komáromi Gábor (27. oldal) és Zóka Gyula (32. oldal) készítette. A lapot a Magyar Posta terjeszti, elő­fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Posta Központi Hírlap Iro­dánál (KHI) Budapest V., József ná­dor tér 1. Távbeszélő: 180-850 Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda 1900 Budapest Előfizetési díj: 1 hónapra 12,- Ft, ne­gyed évre 36,- Ft, fél évre 72,- Ft, egész évre 144,- Ft Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat (H—1389 Budapest, Postafiók 149.) Lapunk a következő cí­meken rendelhető meg: ANGLIA: The Danubius Book Com­pany, 58, Chatsworth Road, London NW 2 4DD; AUSZTRÁLIA: Globe Hun­garian Bookshop 694-696 George St. Sydney, NSW 200; AUSZTRIA: Rudolf Novák GmbH. Köllnerhofgasse 4. A-1011 Wien I.; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda. Rua­l de Abril, Caixa Postal 7943, 01000 Sao Paulo; CA­NADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West, Montreal 130. Que.; Pannónia Books, P. O. Box, 1017, Postal Station „B”, Toronto, Ont. M5T 2T8, Hungarian Ikka and Travel Service, 1234 Granville Street, Vancouver 2BC DÁNIA: Hunnia Books and Music, Nor­rebrogade 182. I tv, Kobenhavn, FINN­ORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Keskuskatu 2. S1-00100 Helsinki 10. FRANCIAORSZÁG: Société Balaton, 12, Rue de la Grange Bateliére, Paris 9. HOLLANDIA: Club Qualiton, Prinsen­­straat 26. Amsterdam; IZRAEL: Hadash kölcsönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv: Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10. Beth Hakranot, Israel; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1., Novi Sad; NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSA­SÁG: Újvári - Griff, 8000 München 81, Titurelstr. 2.; SVÁJC: Metropolitan Ver­lag, Szerday Sándor, Teichweg 16, CH- 4142 München­­stein; SVÉDORSZÁG: A. B. Nordiska Bokhandeln, Alströmer­­gatan 22, 101 10 Stockholm 1.; USA: Center of Hungarian Literature, 4418-16 Ave. Brooklyn N. Y. 11204; Hungarian Books and Records, 11802 Buckeye Road, Cleveland, Ohio 44120 VENEZUELA: Luis Tarcsay, Calle Igle­­sia Ed. Villoria, Apr. 21-105. C. 24. Ca­racas. Amennyiben a megrendelés a KUL­TÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj (évente 15 dollár, vagy az ennek megfelelő összegű más devi­za) átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KUL­TÚRA 024/7 számú számlálóra. .

Next