Magyarország, 1980. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-06 / 27. szám
Szovjetunió A jövő feladatai Új kongresszus előtt Brezsnyev Afganisztánról Több mint fél év van még addig, amíg a szovjet kommunisták ötezernél több küldötte megkezdi majd tanácskozását Moszkvában, az SZKP XXVI. kongresszusának összehívása, a Központi Bizottság legutóbbi tanácskozása azonban joggal keltett máris nagy érdeklődést és figyelmet, nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész világon. A pártkongresszus mindig rendkívüli fontosságú, a párt és ezzel az egész ország politikáját meghatározó esemény és nyilvánvaló, hogy a soron következő tanácskozás is ilyen lesz. Ki kell jelölnie az ország belpolitikájának, mindenekelőtt gazdaságpolitikájának irányvonalát, mégpedig nem csupán az új ötéves terv időszakára, hanem gyakorlatilag az ezredfordulóig , hiszen a Szovjetunióban mind nagyobb fontosságot kapnak a hosszú távú gazdasági tervek. Ugyanakkor összegeznie kell az ország külpolitikájának főbb tennivalóit az adott nemzetközi helyzetben s ez különösen nagy jelentőségű feladat, hiszen az SZKP, a szovjet állam nemzetközi politikája meghatározó jelentőségű az egész világhelyzet alakulása szempontjából. A plénum a világról Aligha véletlen, hogy a kongresszust összehívó tanácskozáson a párt Központi Bizottsága éppen a nemzetközi helyzet kérdéseivel foglalkozott behatóan. A plénumok igen gyakran tárgyalják a gazdasági politika kérdéseit, külpolitikai problémákról viszonylag ritkábban hangzik el állásfoglalás s ez különösen megnöveli a Gromiko külügyminiszter referátuma alapján most elfogadott határozat jelentőségét. Megjelöli azt az irányvonalat, amely a pártkongresszus elkészítésének szakaszában a párt s ezzel a Szovjetunió nemzetközi tevékenységét jellemzi majd. A Két korábbi pártkongresszus, a XXIV. és a XXV. határozta meg az SZKP számára a nemzetközi politika fő irányvonalát, azt, amit összefoglalóan a párt békeprogramja néven ismert meg az emberiség, s tanult meg értékelni az elmúlt évtizedben. Ez a program hozta meg eredményeit az olyan fejleményekben, mint az enyhülési folyamat megindulása, az európai rendezés, a biztonsági és együttműködési értekezlet, vagy a korábban létrejött szovjet—amerikai megállapodások. A kérdés most az, hogy kell-e módosítani a programot a jelenlegi megváltozott, bonyolultabbá vált világhelyzetben. Bár a végleges választ nyilvánvalóan csak a kongresszusa adja meg, a Központi Bizottság mostani állásfoglalását jogosan lehet iránymutatónak tekinteni. A párt a mai körülmények között is változatlanul kitart a két kongresszuson elfogadott program mellett. Folytatni kívánja a békepolitika alapvető elemeinek megvalósítását, a testvéri szocialista országok összefogásának, együttműködésének állandó továbbfejlesztését, a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek jogos harcának támogatását és a küzdelmet a háborús veszély kiküszöböléséért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a leszerelésért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködéséért. Ez a három alkotóelem elválaszthatatlan egymástól, egyszerire valósul meg s egyik sem szorulhat háttérbe a másik miatt. Tényezők összhangja A három tényező egyidejű hangsúlyozása mutat rá az SZKP békeprogramjának lényeges elemére, arra, hogy mindhárom együtt jelenti a közös célt. Ha bárki arra számított, hogy például a békés együttműködés fejlesztésének ígéretével arra veheti rá a Szovjetuniót, hogy feladja a szabadságukért küzdő né épeknek nyújtott támogatást, akkor olyasvalamire számított, ami nyilvánvalóan ellentétes a nyilvánosan meghirdetett programmal, olyan elvi engedményt jelentett volna, ami eltérne a két kongresszus által megszabott feladatoktól, az SZKP egész politikájától. A hetvenes években a vezető tőkés országok — igaz, főként a realitásoktól kényszerítve — tudomásul vették ezt. Most viszont fő erőfeszítésük arra összpontosul, hogy meggátolják ennek a folyamatnak érvényesülését s ráadásul a Szovjetuniót tegyék felelőssé a helyzet romlásáért. A központi bizottság ülése aláhúzta, hogy a párt, a kormány ebben a helyzetben valódi önmérsékletet, szilárdságot, elviséget tanúsít, nem ül fel a provokációknak, de ugyanakkor határozottan visszaver mindenfajta támadási kísérletet. Jellemző erre a párt vezető testületének az Afganisztán körül kialakult helyzettel kapcsolatos állásfoglalása. Leonyid Brezsnyev beszédében világosan leszögezte: az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítség olyan lépés volt, amire az imperialista akciók kényszerítették rá a Szovjetuniót s amelyet a pillanatnyi helyzet követelt meg. Bár a szovjet katonai egységek részleges kivonásáról szóló nagy fontosságú bejelentés csak véletlenül esett egybe a párt vezető testületének tanácskozásával — hiszen ezt a lépést mindenekelőtt az afganisztáni belső helyzet alakulása tette lehetővé! — a döntés világosan mutatja, hogy a Szovjetunió célja Afganisztánban mindenekelőtt az átfogó és az afgán nép egészének érdekeit szolgáló rendezés elősegítése. Amikor a belső helyzet alakulása lehetővé teszi a csapatok egy részének kivonását, akkor azok haladéktalanul távoznak is és minden bizonnyal ennél szélesebb körű kivonásra is sor kerülhet, abban a mértékben, ahogy azt a külső és belső feltételek lehetővé teszik. Nincs azonban arról szó, s ezt a plénum igen határozottan szögezte le, hogy lehetséges volna más megoldás, mint amilyent az afgán kormány javasolt. A békeprogram egyik összetevőjét, a szabadságukért küzdő népeknek nyújtott támogatást, nem áldozzák fel a „másik tényező” kedvéért. Ez a magyarázata annak, hogy a Szovjetunió — a plénumon is megerősített politikából kiindulva — igen határozottan utasított el minden olyan „ideiglenes” vagy „átmeneti rendezésre” vonatkozó tervet, amely tulajdonképpen csak álcázott kísérlet az Afganisztánban bekövetkezett változások visszafordítására. Magasabb szintre Az Afganisztán körül kialakult helyzet rendezése természetesen csak egyik, bár igen időszerű feladata annak a nagy munkának, amelyet az SZKP szükségesnek tart nemzetközi problémák megoldása érdekében. De ennek a feladatnak megítélése is mutatja: a párt vezető testülete a kongreszszus előtti időszakban a korábban megjelölt program folytatását kívánja megvalósítani, természetesen az adott körülmények figyelembevételével, de jottányit sem változtatva a kongresszusok által megerősített célokon. Az új párttanácskozás előkészítése idején ez a program marad érvényben s nyilvánvalóan a XXVI. kongresszus is a folytatást kívánja biztosítani. Ugyanígy a megkezdett munka folytatását, magasabb szintre emelését jelölte meg az SZKP kongresszusa előkészítésének legfontosabb teendőjeként a plénum a Szovjetunió belpolitikáját, gazdaságpolitikáját illetően is. Brezsnyev rámutatott: a párt politikájának megvalósítása eddig is pozitív eredményekkel járt. Éppen ezek az eredmények hozták magukkal az új, az eddigieknél nagyobb szabású, nemegyszer bonyolultabb feladatokat s a kongresszus egyik teendője az, hogy megszabja a megoldás útját. „Minden eddigi kongresszus új távlatokat nyitott meg pártunk és országunk előtt. Meggyőződésem, hogy ilyen lesz a soron következő kongresszus is, amely arra hivatott, hogy meghatározza a stratégiát és a taktikát a kommunizmus építésének most kezdődő szakaszára.” A gazdasági munka Az SZKP Központi Bizottsága a gazdasági munka magasabb szintjének megvalósítását tekinti kulcsfontosságú feladatnak s ez nyilvánvalóan megfelelő helyet kap mind a kongresszus előkészítésének szakaszában, mind a párt legmagasabb szintű tanácskozásán. A legfontosabb ma a szovjet gazdaság intenzivitásának növelése, hatékonyságának emelése, a minőség javítása, a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek gyors alkalmazása, a munka termelékenységének növelése, a munkafegyelem javítása. Ezek korántsem új feladatok, de megoldásuk módját a kor követelményeinek megfelelően kell kidolgozni. Mégpedig úgy, hogy nagyobb távlatokban, a közvetlen napi feladatokon túlmenően gondolkodva szabják meg a teendőket. Egyszerre merülnek fel olyan tennivalók, mint a szovjet népgazdaság új fűtőanyag- és energetikai szerkezetének kialakítása, a mezőgazdaság hozamának gyors ütemű fejlesztése, a közszükségleti cikkek gyártásának nagyszabású fejlesztése, a lakosság életszínvonalának jelentős emelése. Olyan átfogó program kidolgozása tehát a feladat a kongresszus számára, amely mindezeket a teendőket egyszerre, magas színvonalon, a szovjet gazdaság által nyújtott lehetőségek teljes kihasználásával teszi megoldhatóvá. A kidolgozás munkája természetesen már megkezdődött, de éppen a kongresszus előkészítésének közvetlen szakaszában kell befejeződnie, úgy, hogy a munkába bevonják a szovjet kommunisták több mint 17 milliós seregét s velük együtt az ország minden polgárát. Az előkészítés munkája formailag a pártalapszervezetek beszámoló és küldöttválasztó taggyűléseivel csak az ősszel kezdődik meg. De a kongresszus összehívásának másnapján már megkezdődött az országos előkészület — a munkafelajánlásokkal, a kongreszszus tiszteletére tett vállalásokkal, a szocialista versenymozgalom új kezdeményezéseivel. KIS CSABA is A KREML A MOSZKVA FOLYÓRÓL NÉZVE Meghatározza a stratégiát és a taktikát MAGYARORSZÁG 1980/27