Magyarország, 1981. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-04 / 1. szám

r­j­j­­ MAGYARORSZÁG olvasói gyakran fűznek meg­jegyzéseket, kiegészítéseket a lapunkban megjelent írásokhoz. Nem egy közülük nyelvhelyes­ségi kérdéseket boncolgat, így történt ez karácsonyi kettős számunk megjelenése után is. Egyik olvasónk például arra hív­ta föl figyelmünket, hogy hely­telen a sorozatoknál a (Foly­tatjuk) jelzést az aláírás elé tennünk. Az illető régi újságíró, sportújságíró, a harmincas évek­ben Debrecenből még a Bocskai mérkőzéseit tudósítot­ta. Mint írja, 1937-ben még a bécsi újságíró iskolán taní­tották, hogy aláírástól függet­lenül a (Folytatjuk) zárja a cikket. Hasonlóképpen hibásnak tartja rajzaink alatt a „Kép szö­veg nélkül” szöveget, hiszen, ha címet adunk a rajznak - már­pedig az mindig van -, akkor nem beszélhetünk szövegnélkü­liségről. Tisztelettel bár, de ezekkel a kifogásokkal vitatkoznunk kell. Az ok a következő: a szo­kások és a szabályok orszá­gonként, sőt laponként is vál­toznak. És van változás időben is. Megváltoztak a helyesírási szabályok és megváltozott a szemlélet is. A lapunk által kö­vetett gyakorlat nem egyedül­álló, általános gyakorlat, hogy a cikk írójának neve a (Foly­tatjuk) szó után kerül, ráadá­sul a zárójeles szöveg után pontot is teszünk, mert mon­datértékű. Hasonlóképpen nem egyedül­álló, hogy a címmel ellátott rajz alá a „Kép szöveg nélkül" megjegyzés kerül. Értelmezésünk szerint ez annyit tesz, hogy egyéb szöveg nincsen. Változott a megítélés a ka­pufát illetően is. A mai nyelv­­ben a kapufa a két, földbe ásott oszlopot és az összekötő lécet is jelenti - bár az Aka­démia állásfoglalása a harmin­cas években ettől eltért. Ugyancsak változás a meg­szokotthoz képest, hogy a gönci prédikátor, Károli Gáspár ne­vét nem Károlinak írtuk, aho­gyan erre még szerkesztősé­günk munkatársai is emlékez­nek a saját érettségijük ide­jéből. Az Irodalmi lexikon sze­rint „nem indokolt a Károli írásmód, maga is Carolinak írta”. Mi ezzel nem vitatko­zunk, a vizsolyi biblia hason­máskiadásának szerkesztői is a Károlyi írásmódot használják, de a legutóbbi bibliakiadások kö­zött (például 1973) szerepel a Károli írás is, sőt az Énekek éneke című válogatásban is ez a hagyományos írásmód talál­ható meg. Egységről tehát szó sincs. Érdekes kiegészítést küldött a Titanic sorozathoz karácso­nyi cikkünk szerzője. Dr. Len­gyel Árpádról közli, hogy 1866. március 19-én született Pilis­­maróton. Orvossá 1909. októ­ber 10-én avatták. 1905 novem­berétől, egyetemi hallgatóként a mentőknél dolgozott, 1927-től a mentők főorvosa. Az első világháború alatt a tüzérségnél­­ volt katonaorvos. 1919. már­cius 25-én nősült, felesége Ber­ger Mária. Egy lánya született, I Anna. 1940. szeptember 8-án hunyt el. Katonai és egyéb ki­­tüntetései mellett a Budapesti­­ önkéntes Mentőegyesület is szá­mos alkalommal tüntette ki. Álláspontunk önbizalom A jövőnket terveztük az elmúlt hetekben a közélet sok sok fórumán. A szakértők műhelymunkáját a VI. ötéves terv irány­elveinek széles körű társadalmi vitája követte, majd a párt köz­ponti bizottsága fejtette ki elképzeléseit. A tervezeten élénken dolgoztak a parlamenti bizottságok, míg a múlt év végén az or­szággyűlés megalkotta a következő öt esztendő gazdálkodásának törvényét. Ez az alapos, sokrétű és széles társadalmi ellenőrzés alá vont tervező munka a biztosítéka annak, hogy a következő öt évre elő­revetített jövőkép reális. S ez nem kis dolog. A parlamentben is szóba hozták, hogy napjainkban a világ feszültségektől terhes, és nem szűkölködik váratlan fordulatokban sem. Nehéz tehát az ese­mények alakulását olykor akár csak hetekre, hónapokra is előre látni, még nehezebb több évre megbízható előrejelzést készíteni. S mi mégis úgy léptünk be az új esztendőbe, hogy bízunk fél év­­tizedre szóló terveink megvalósulásában. Ez az önbizalom mindenekelőtt abból táplálkozik, hogy a ma­gunk elé tűzött célok összhangban vannak a legszélesebb nemzeti érdekekkel, nem illúzió tehát azt várni, hogy valóra váltásukat is alkotó nemzeti összefogás segíti. Vagyis a társadalom tehetsége, szorgalma, eredményes munkája az önbizalom legfőbb forrása. Ez a forrás most mintha gazdagabban buzogna, vagyis megszűnő­ben van az utóbbi időben tapasztalt bizonytalanság: a nehezebb belső és külső feltételek nem kárhoztatnak-e bennünket egy helyben topogásra? A párt és a kormány nyíltan feltárta közvéleményünk előtt a valóságos — cseppet sem könnyű — helyzetet, s vázolta a gond­jainkból kivezető utat. A lakosság nemcsak megértette ezt, ha­nem — mint az elmúlt két év eseményei és eredményei bizonyít­ják — vállalta és teljesítette a nehezebb feladatokat. S ha még érezhető is a jövőt féltő aggodalom, annyit már minden tájéko­zott ember elismer: van erőnk, tartalékunk, eszközünk arra, hogy a sokkal szigorúbb útjelzők között se legyünk kiszolgáltatva a vi­szontagságoknak, hanem előrehaladhassunk a kívánt irányba és módon, az útviszonyoknak megfelelő sebességgel. Önbizalmat ad tehát az is, amit már elértünk. S minthogy az V. ötéves terv időszakának második felében ki kellett igazíta­nunk gazdasági fejlődésünk főbb irányzatait, valamint az egész tervszakaszban kedvezőtlen volt a külgazdasági helyzet, különö­sen imponálóak az eredmények, értékesek a tapasztalatok. Ma mégiscsak 20 százalékkal több a nemzeti jövedelmünk, mint öt évvel ezelőtt, s ez idő alatt az ipar 18—19, a mezőgazdaság 13 szá­zalékkal növelte termelését. S meg tudtuk indítani az elengedhe­tetlen átalakulást: mérséklődtek a beruházások, gyorsan növeke­dett a kivitel, csökkent a behozatal, vagyis ma kisebb hiánnyal küzd a külkereskedelem, mint az elmúlt években. Mindez, per­sze, korántsem lehet semmiféle elbizakodottság alapja, hiszen gondok mindmáig jócskán vannak. A beruházásokkal éppúgy, mint a behozatallal. Ám a tendencia biztató: a változások arról tanúskodnak, hogy körültekintőbb, fegyelmezettebb, gondosabb munkával eredményesen szembe lehet szállni mindazzal, ami fejlődésünk útjában áll. Növeli önbizalmunkat, hogy lehetőségeinket megsokszorozza a nemzetközi munkamegosztásban kialakult széles körű részvéte­lünk. Jogos persze a kérdés: vállaljuk-e azokat a nehézségeket, amelyek ma jellemzik az országok és országcsoportok közötti kap­csolatokat? A válasz egyértelmű igen, amihez a Tervhivatal elnö­ke a parlamentben hozzá­tette: „Ez a részvétel számunkra hosszú távon nemcsak elkerülhetetlen, hanem előnyös és politikánk lé­nyegéből fakad, abból a törekvésünkből, hogy fenntartsuk és bő­vítsük a nemzetek közötti békés kapcsolatokat.”. A magyar gazdaság fejlődése szempontjából természetesen a szocialista országokkal és különösen a Szovjetunióval való együtt­működés meghatározóan fontos. Ezt egyetlen példával illusztrál­hatjuk. A szovjet import több mint 70 százaléka a következő 5 év­ben is abból áll majd, amiből sehol se dúskálnak a világban, de számunkra létfontosságú dolog: energiából, energiahordozókból és alapanyagokból. Nagy szó, hogy a KGST tagországokkal befe­jezett tervegyeztető tárgyalások teljes külkereskedelmi kapcsola­tainknak mintegy a felét alapozzák meg. A korszerű gépek és be­rendezések, bizonyos alapanyagok, félkész termékek és alkatrészek egy részét viszont nem szocialista országokban szerezzük be. Nyil­ván ezekben a viszonylatokban is gyorsabban kell növelnünk ki­vitelünket, mint a behozatalt, hogy egyensúlyi helyzetünket ér­demben javíthassuk. Tervünk — törvény; már 1981-ben járunk, nekilendültünk, hogy egyszerre tegyünk eleget az intenzív gazdálkodás és a világ­­gazdasági helyzet támasztotta követelményeknek. S eközben sze­retnénk azon a színvonalon élni, amelyen eddig, sőt —­ ha lehet — javítani életkörülményeinken. Nem sok ország van a világon, amely ilyen programot tűzhet maga elé. Nekünk sem ígér köny­­nyű munkát, gondtalan életet. Mégis megvalósítható: bízunk ma­gunkban, egymásban,­­közös erőfeszítéseinkben. v J A I I MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai: Veszprémi Miklós (olvasószerkesztő) Gömöri Endre (nemzetközi politika) Dr. Novobáczky Sándor (belpolitika) Nyárády Gábor (tudomány) Bános Tibor (kultúra) Várkonyi Endre (főmunkatárs; levelezés) Alaksza Tamás (tördelőszerkesztő; „Öt világrész száz lapjából") Bedecs Éva (nő- és családrovat) Oltványi Tamás (ifjúságpolitika; spor) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Baracs Dénes (Párizs) Bokor Pál (Washington) Éliás Béla (Peking) Flesch István (Tokió) Fort Péter (Havanna) Kelemen István (Varsó) Kis Csaba (Moszkva) Kocsis Tamás (Berlin) László Balázs (London) Lehel Miklós (Madrid) Márkus Gyula (Belgrád) Oltványi Ottó (Bukarest) Dr. Pék Miklós (Szófia) Polgár Dénes (Brüsszel) Sándor István (Bonn) Sebestyén Tibor (Prága) Dr. Simó Endre (Róma) E számunk képeit az MTI fotó, az MTI külföldi képszolgálata, valamint Urbán Tamás (32. oldal) készítette. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítők­nél és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (KHI Budapest V., József nádor tér 1., 1900) személyesen, vagy postautal­ványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda, Budapest 1900. A lap előfizetési díja egy hó­napra 20,- Ft, negyed évre 60,- Ft, fél évre 120,- Ft, egész évre 240,- Ft. Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat (H-1389 Budapest, Postafiók 149.) Lapunk a következő cí­meken rendelhető meg: ANGLIA: The Danubia Book Company, 56 Chatsworth Road, London NW2 4DD; AUSTRALIA: Cosmos Book And Record Shop, 145 Ackland St. Kilda Vic. 3182; Globe and Co. 694-696 Geor­ge St. Sydney, NSW 2000; AUSTRIA: LIBRO-DISCO Ungarische Bücher und Schallplatten aus Wien, Domgasse 8, A—1010 Wien; BELGIUM: „Du Mond Entier" S. A. Rue du Midi 162, B-1000 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda. Rua 7 de Abril, 01000 Sao Paulo; CANADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal P. Q. H2X 154; Pannónia Books P. O. Box 1017, Postal Station „B" Toronto, Ont. M5T 2T8; Hungarian Ikka and Travel Service 1234 Granville Street, Vancouver 2, B. C. V6Z IM; DANI A: Hunnia Books and Music, Nor­­rebrogade 182 I. tv. Kobenhavn; NSZK: Újváry—Griff Titurelstr. 2, 8000 München 81; Kubon und Sagner 8000 München 34, Postfach 68; Musica Hungarica RUmannstr. 4, 8 München 40; FINNOR­SZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Kes­­kuskatu 2, SF 00100 Helsinki 10; FRAN­CIAORSZÁG: Societe Balaton 12, Rue de la Grange-Bateliere 75009; HOL­LANDIA: Club Qualiton, Prinsenstraat 26, Amsterdam; IZRAEL: Hadash köl­­csönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv; Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10, Beth Hakranot; NORVÉGIA: A/S Nar­­vesens Litteratur Tjeneste, P. O. Box 6140 Etterstad,#Oslo 6; SVÉDORSZÁG: Almqvist and Wiksell Förlag P. O. Box. 62, S—101 20 Stockholm; USA: Center of Hungarian Literature 4418 16th Avenue Brooklyn, N. Y. 11204; Mr. Sán­dor Püski c/o Corvin 1590 2nd Avenue New York N. Y. 10028; VENEZUELA: Louis Tarcsay, Calle Iglesia Ed Villoria Apt 21, 105. C. 24, Caracas; YUGO­SLAVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1. 21000 Novi Sad. Amennyiben a megrendelés a KUL­TÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest),­­ a KULTÚRA 024/7 számú számlájára. ------------------------------------------

Next