Magyarország, 1981. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-05 / 27. szám

"s MAGYARORSZÁG olvasói már megszokták, hogy ezen a hasábon szerkesztőségünk belső életéről, gondjairól és örö­meiről adunk hírt. Ezek a be­számolók gyakran önkritikusak, mint jelen esetben is. Egy kollégánk, gyermekkorára visszaemlékezve, elmesélte, hogy 1945-ben a háború befejeztének hírére csodálkozva kérdezte: „És most miről fognak írni az újsá­gok?" Amint kiderült, aggodalma alaptalan volt, téma azóta is akadt bőven. Még nyáron is, ami pedig hírlapírókörökben hagyo­mányosan „uborkaszezonnak” számított valamikor. A közelmúlt eseményeiből: választások Fran­ciaországban és az NDK-ban, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak és a magyar Országgyűlés­nek ülésezése. Merénylet Iránban és harcok Libanonban. Kong­resszusi előkészületek Lengyelor­szágban, esküvői hangulat Ang­liában. így esett, hogy szerkesz­tőségünk tizenegy, írással foglal­kozó tagja közül ugyanazon a héten az egyik Franciaországba, a másik az NSZK-ba, a harma­dik Csehszlovákiába, a negyedik az NDK-ba, az ötödik Ausztriá­ba, a hatodik Spanyolországba utazott (ketten még útlevelükre várnak Lengyelországba, illetve Bulgáriába), egy éppen hazatért, egy másik pedig éppen elindult évi szabadságára, hiszen nyár van, s ha valaki beutalót kap azért illik azt fel is használni. A munka persze nem állhat meg, mindenkinek van egy be­ugró helyettese — néha egy em­ber három munkáját végzi egy­hét, bizony nehéz hétig. A vál­tások azonban nem zárják ki az átfedéseket, és előfordul, hogy szerkesztési gondjaink „begyű­rűznek", s aztán a terheket „át­hárítjuk" az olvasókra, rossz szándék nélkül, akaratlanul is. Az „öt világrész száz lapjából" című rovatunkhoz például meg­szokott fordítógárdánk egy tagja ajánlott egy cikket a svájci Welt­­wochéből. Mivel az írás érdekes volt (a kínai gazdaság nehézsé­geivel foglalkozott), ügyeletes kollégánk meg is rendelte a for­dítást. Az ám, de az őt másnaptól helyettesítő munkatársunk, meg­kapván reggel a szerkesztőségbe járó Die Weltwochét, maga is fölfedezte a cikket, és természe­tesen azonnal megkérte egy kül­ső fordítónkat, tegye át magyar­ra a szöveget, amit elkészülte után sietve nyomdába is küldött, így jelent meg ugyanaz az anyag két egymást követő számban. És hogy miért nincs még egy ellen­őrzés? Van, de a szuperrevíziót végző kollégák is váltották egy­mást, tartalmi kifogást pedig igazán nem volt miért emelniük. Igaza, van tehát Frideczky Fri­gyes levélírónknak mérges meg­jegyzéseivel - és még egy tucat­nyi olvasónknak is észrevételeik­kel —, de ha nem is a nyomda ördöge, mégis ördög incselkedett velünk, a nyár ördöge. És hibán­kat nem menti az, hogy hasonló anyagkettőződés rendszeresen előfordul évente kettő-három, csak abból nem vesz észre sem­mit sem az olvasó, mert az is­métlődést természetesen kiszűr­jük. A fejmosásnak amúgy sincs vége. Az újságírók belső szakmai lapjában, a Magyar Sajtóban is számíthatunk arra, hogy külföld­ről tudósító kollégánk tollhegyre tűzi az esetet — bár ő is java­solt tőlünk átvett cikket.­ Álláspontunk A világról itthon Nagyon kapósak manapság a külpolitikai előadók, az ország legkisebb településeinek lakói is igénylik, hogy tájékoztassák őket a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, beszélgessenek velük a világról. A szóbeli információkat nem a televízió, a rá­dió, a sajtó nyújtotta szolgáltatások helyett kérik, hanem jórészt az ő figyelemfelkeltő hatásukra. Országszerte megnézik a TV­­Híradót, meghallgatják a rádió krónikaműsorait és elolvassák a lapokat, de ezek azon nyomban csak egyoldalú összeköttetést tesz­nek lehetővé, rögtön nem lehet visszakérdezni, nem lehet megvi­tatni a látottakat, hallottakat. Márpedig nálunk szeretnek kér­dezni, vitatkozni az emberek, s elvárják, hogy kérdéseikre őszin­te választ kapjanak. Ez a hazánkban uralkodó nyílt légkör bi­zonyítéka és egyben táplálója is. Ha statisztikát készítenénk a nemzetközi témájú eszmecseré­ken felvetődő kérdésekről, a legtöbb pontot a következő kapná: miért romlott a világpolitikai helyzet? Egyesek ezt az erőviszo­nyok alakulására vezetik vissza, de vannak, akik a hozzánk is beáramló ellenséges propaganda hatására a szocialista országok tevékenységében (például a Szovjetunió afganisztáni segítség­­nyújtásában) vélik megtalálni a magyarázatot. Az eszmecserék haszna, hogy vitatkozni lehet ezekkel a nézetekkel és támogatni lehet a túlnyomó többség véleményét: a helyzet az Egyesült Államok és a NATO politikájában, magatartásában megfigyel­hető, élesen negatív irányú változások következtében romlott, s lényeg, hogy a kormányrudat kezében tartó amerikai nagytőke döntően katonai eszközökkel, erőpolitika révén akarja befolyá­solni a világpolitikai események menetét. Az Egyesült Államok hadügyminisztere a minap már nyíltan hangoztatta a „két fron­ton folyó háborúra való felkészülés” szükségességét. A mai amerikai kormányzat és a szövetségeseire gyakorolt durva nyomás folytán az egész észak-atlanti tömb egyre kihívóbb és agresszívabb megnyilvánulásaiból vonta le a napok­ban az MSZMP Központi Bizottsága azt a következtetést, hogy „a nemzetközi helyzet alakulását továbbra is kedvezőtlenül be­folyásolják azok az imperialista törekvések, amelyek a fegyver­kezési verseny fokozásával a katonai erőfölény megszerzésére irányulnak”. A második leggyakoribb kérdést a mai világpolitikai viszo­nyok miatti aggodalom, sőt helyenként félelem diktálja: útját le­het-e állni a kalandorkodásnak, el lehet-e kerülni a háborút? Erre őszintén csak az válaszolható: bízunk benne, hogy igen. S itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy ennek a bizakodásnak reális alapja van. Először is támaszkodhatunk mindarra, amit az im­perialista politika visszaszorításában, az enyhülés előmozdításá­ban már eddig elértünk. Másodszor pedig változatlanul számol­hatunk azokkal az erőkkel a szocialista közösségben, a forradal­mi, haladó, békeszervezetek szélesebb körében, a reálisan gon­dolkodó polgári politikusok csoportosulásaiban, amelyek révén javíthattuk az elmúlt években is a béke és a biztonság állásait. Ennek kapcsán hallani olyan véleményeket is, hogy nap­jainkban mintha nem részesülnénk kellő válaszban a tőkés nagy­hatalmak agresszív törekvései. Ami a hangerőt, a stílust, a mód­szereket illeti, a szocialista közösség országai valóban nem foly­tatnak propaganda-ellenkapmányt a szélsőséges imperialista megnyilvánulásokkal szemben. De józanul mérlegelik a veszélye­ket, higgadtan reagálnak a másik fél lépéseire, és ők állnak elő megvalósítható és előrevivő kezdeményezésekkel. Példa rá a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának prog­ramja és több más testvérpárt kongresszusi irányvonala. Pár­tunk Központi Bizottsága sem korlátozta legutóbbi ülésén mon­danivalóját a reakciós külpolitikai törekvések bírálatára, hanem pozitív intézkedéseket szorgalmazott a fegyverkezési verseny megállítása, a helyi háborús tűzfészkek felszámolása, a vitás kér­dések tárgyalásos úton történő rendezése, az enyhülés vívmá­nyainak megtartása és megerősítése érdekében. Mit tehet Magyarország ezeknek a világpolitikai súlyú prob­lémáknak a megoldásáért? — kérdezik gyakran az érdeklődők. Sokat — válaszolhatjuk meggyőződéssel. Először is támogathatja a nagyhatalmak békés célú érintkezéseit, jelenleg egyebek között a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások folytatását vagy az euro­­rakéták ügyében szükséges megbeszélések megkezdését. Aktív részese lehet az európai biztonság erősítésének, ez idő szerint a madridi tanácskozás sikerre vitelének. Érvényesítheti szolidari­tását Ázsia, Afrika és Latin-Amerika haladó erőinek harcával, ennek során­­kiállhat az indokínai népek újabb békekezdemé­nyezései vagy a közel-keleti válság tartós és igazságos rendezése mellett. Erősítheti internacionalista kapcsolatait a szocialista közösség országaival, a kommunista pártokkal, minden más forradalmi erővel. S hazánk őrizheti az enyhülést úgy is, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök bevált elvei alapján építi kapcsolatait a tőkés államokkal. Így beszélünk a világról itthon. S csakis így érdemes: tiszta szándékainknak őszinte szóval teremtünk tömegtámogatást. A MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai: Veszprémi Miklós (olvasószerkesztő) Dömöri Endre (nemzetközi politika) Dr. Novobáczky Sándor (belpolitika) Nyárády Gábor (tudomány) Bános Tibor (kultúra) Várkonyi Endre (főmunkatárs; levelezés) Alaksza Tamás (tördelőszerkesztő; „Öt világrész száz lapjából") Bedecs Éva (nő- és családrovat) Oltványi Tamás (ifjúságpolitikai­ sport Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Baracs Dénes (Párizs) Bokor Pál (Washington) Éliás Béla (Peking) Flesch István (Tokió) Fort Péter (Havanna) Kelemen István (Varsó) Kis Csaba (Moszkva) Kocsis Tamás (Berlin) László Balázs (London) Lehel Miklós (Madrid) Márkus Gyula (Belgrád) Oltványi Ottó (Bukarest) Dr. Pék Miklós (Szófia) Polgár Dénes (Brüsszel) Sándor István (Bonn) Sebestyén Tibor (Prága) Dr. Simó Endre (Róma) E számunk képeit az MTI Fotó, az MTI Külföldi képszolgálat, valamint Ajtós Éva (26. oldal), Máté Magda (27. oldal) és Oltványi Tamás (28. oldal) készítette. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítők­­nél és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (KHI Budapest V., József nádor tér 1., 1900) személyesen, vagy postautal­ványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda, Budapest 1900. A lap előfizetési díja egy hó­napra 20,- Ft, negyed évre 60,- Ft, fél évre 120,- Ft, egész évre 240,- Ft. Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat (H)1389 Budapest. Postafiók 149.­ Lapunk a következő cí­meken rendelhető meg: ANGLIA: The Dalnubia Book Company, 58 Chatsworth Road, London NW 2 4DD; AUSZTRÁLIA: Cosmos Book And Record Shop, 145 Ackland St. Kildo Vic. 3182, Globe and Co. 694-696 Geor­ge St. Sydney, NSW 2000; AUSZTRIA: LIBRO-DISCO Ungarische Bücher und Schollplatten aus Wien, Domgasse 8, A—1010 Wien; BELGIUM: „Du Mond Entier" S. A. Rue du Midi 162, B-1000 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda, Rua 7 de Abril, 01000 Sao Paulo; KANADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal P. Q. H2X 154, Pannónia Books P. O. Box 1017, Postal Station „B" Toronto, Ont. M5T 2T8, Hungarian Ikka and Travel Service 1234 Granville Street, Vancouver 2, B. C. VOZ IM, DÁNIA: Hunnia Books and Music, Nor­­rebregade 182 s. tv. Kobenhavn; NSZK: Újváry-Griff Titurelstr. 2, 8000 München 81, Kubon und Sagner 8000 München 34, Postfach 68, Musica Hungarica Rumannstr. 4, 8 München 40, FINNOR­SZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Kes­­kuskatu 2, SF 00100 Helsinki 10; FRAN­CIAORSZÁG: Societe Balaton 12, Rue de la Grange—Bateliere 75009; HOL­LANDIA: Club Qualiton, Prinsenstraat 26, Amsterdam; IZRAEL: Hadash köl­­csönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv: Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10, Beth Hakranot; NORVÉGIA: A/S Nar­­vesens Litteratur Treneste, P. O. Box 6140 Etterstad, Oslo 6; SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 16. 4142 München­stein; SVÉDORSZÁG: Almqvist and Wiksell Förlag P. O. Box. 62, S.101­20 Stockholm; USA: Center of Hungarian Literature 4418 16th Avenue Brooklyn, N. Y. 11204; Mr. Sán­dor Püski c/o Corvin 1590 2nd Avenue New York N. Y. 10028; VENEZUELA: Louis Tarcsay, Calle Iglesia ed Victoria Apt. 21, 105. C. 24, Caracas, JUGO­SZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1. 21000 Novi Sad. Amennyiben a megrendelés a KUL­TÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz­­ (H-1850 Budapest), a KULTÚRA 024/7 számú számlájára.

Next