Magyarország, 1982. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

A MAGYARORSZÁG mostani számának homlokán az évfolyamjelzés római számai megváltoztak, most már azt ír­juk: XIX. évfolyam. Ebben az esztendőben újra közelebb ke­rülünk az ezredik számunkhoz, hiszen ez, amelyet az olvasó most a kezében tart, már a ki­­lencszázharminchatodik ... Ami­kor a szerkesztőség ennek a számnak a megbeszéléséhez hozzákezdett, valaki leemelte a polcról az 1964-es lapkötetet, és néhány mondatot idézett első számunk rövid beköszöntőjéből. „Lapunk, a Magyarország a föld­kerekség és hazánk eseményei­nek, áramlatainak, eszméinek krónikása és kommentátora kí­ván lenni. Azt tervezzük, hogy hétről hétre közelebb hozzuk a magyar olvasóhoz a nagyvilá­got, megkíséreljük megmutatni a nemzetközi és hazai fejlődés legfontosabb kérdéseit... La­punk ... akkor teljesíti becsület­tel vállalt feladatát, ha bőven, híven tájékoztat, ha gondosan, alaposan elemez, ha hozzájárul kinek-kinek világképe tisztázásá­hoz." Úgy érezzük, hogy ezeket a mondatokat ma is tisztességgel vállalhatjuk. Egyébként azon az első oldalon egy szovjet és egy amerikai diplomata képe volt, éppen kezet szorítottak egy gen­fi tanácskozás kezdetén. A cikk címe, amelyet ezzel a képpel is illusztrálni akartunk, ez volt: „Genf, 1964.” A cikkben fegy­verzetcsökkentési megbeszélé­sekről volt szó, és az írás szer­zője a szovjet tervezetet ismertet­ve megjegyezte: „Lefordították minden nyelvre, az aláírások és a dátum helyére pontozott vo­nalat kopogtak a gépírónők. Senki sem vállalkozhat arra, hogy megjósolja, mikor töltik ki majd (mennyi vita, hány ülés, hány módosító javaslat, helyeslő vagy ellenérv után) az üresen hagyott keltezést." 1982 januárjának elején ez az óvatos hírlapírói megfogalma­zás tulajdonképpen ugyancsak megismételhető. Reményeink vannak, s reményeink alapja bé­keakaratunk. Ennek a békeaka­ratnak leglényegesebb eleme, hogy ismerjük, milyen iszonyatos pusztításokat jelentene ember­ben, értékben egyaránt egy nuk­leáris háború, vagy mondjuk ki csak akár jelző nélkül is, egy harmadik világháború. Tehát az erők lehető legkisebb szintjén való erőegyensúlyt, ehhez szük­séges fegyverzetcsökkentési meg­állapodást szeretnénk a most következő új esztendőben hívüll adni és elemezni az idei genfi tárgyalásokról. Mint ahogy azt reméljük, hogy a nemzetközi po­litika más bonyolult problémái­nak is egészséges, józan megol­dásáról adhatunk mind gyakrab­ban elemző írást, így­­ijeszten­dő napján, amikor már túlva­gyunk a szilveszteri koccintáson, pohár adta könnyedségen, ko­moly, végiggondolt következte­tés csak egy lehet: a megálla­podásoknak, a tárgyalásoknak, ha a világ élni akar, egyszerűen nincs alternatívája. És megnyugvást keltőek - la­punk 3. oldalán részletesebben idézett - szavai a szovjet állam­főnek, aki kijelentette: „Az el­jövendő évek békések lehetnek, és kell is, hogy legyenek. Szá­munkra mindig a béke állt elő­térben." Álláspontunk Sorskérdéseink Az új esztendő meditációra, elmélyült gondolkodásra késztet. A legtöbben természetesen arról gondolkodnak, mit hoz vajon az új év nekik és családjuknak, tágabb közösségüknek, hogyan alakul az ország és a világ jövője. Sorskérdések foglalkoztat­ják ma az embereket, még ha ezt nem is így fogalmazzák meg, vagy csupán kisebb-nagyobb jelentőségű részletkérdéseken gon­dolkodnak. De ez a „csupán” azt jelenti, hogy nőtt a lakosság érdeklődése az egész társadalmat érintő kérdések iránt, foko­zódott részvétele az országos és helyi fontosságú közügyekben, gyarapodott műveltsége és tájékozottsága. Mindezeknél fogva látja az összefüggést az ország és a világ dolgai között: mi le­hetőségeinkhez mérten igyekszünk jó irány­ba befolyásolni a nemzetközi események menetét, s tudomásul vesszük, hogy a világ is hat ránk. Sokan sokféleképpen értelmezik manapság a sorskérdéseket, azok tartalmát és lényegét. Ez bizonyos fokig természetes, hi­szen mindenki a maga — szűkebben és tágabban vett — vilá­gából vonja le a következtetéseket az őt leginkább érdeklő-iz­­gató problémákra vonatkozóan. Egyesek ezt, mások azt tart­ják fontosnak, látókörüktől, életszemléletüktől, valóságos kör­nyezetüktől függően. De éppen azért, mert a sorskérdések meg­választásában a valóság döntő szerepet játszik, lehetnek és van­nak kiemelkedő, mindenkit a legérzékenyebben és a legközvet­lenebbül érintő, valóban sokak sorsát befolyásoló jelenségek. Ilyen ügy a béke. Hiszen senkinek sem mindegy, hogyan ala­kul a béke és a háború erőinek párviadala, így gondolkodnak a tisztességes emberek világszerte — szembetűnően bizonyítja ezt a háborúellenes mozgalmak megélénkülése. Sokan és egyre többen vannak, akik szerint a nemzetközi helyzet kulcskérdése jelenleg és a következő években is az, hogy sikerül-e megfékez­ni a világméretű fegyverkezést. Ennek folytatódása ugyanis le­ronthatja az enyhülés eredményeit, s alapjaiban veszélyezteti a békés egymás mellett élést. A fegyverkezés fokozódó terhei hatalmas anyagi és szellemi erőforrásokat merítenek ki, ami hátráltatja, nehezíti az egész emberiség javát szolgáló intézke­déseket környezetünk védelmére, betegségek leküzdésére, a ter­mészeti kincsek kiaknázására, egyes országok és földrészek el­maradottságának megszüntetésére. A béke számunkra is nemzeti ügy, igazi sorskérdés. Hiszen minden eredményünk összefügg azzal, hogy harminchat eszten­deje háború nélküli szakaszban élünk és a mai világban szük­séges védelmi erőfeszítések mellett minden energiánkat az épí­tésre, az alkotásra, a társadalom fejlesztésére fordíthatjuk. Mint­hogy egy még szebb és minden szempontból gyarapodó ország építésében, egy fejlettebb és ezzel együtt még igazságosabb, demokratikusabb társadalom megteremtésében, a hazai alkotó­munkának kedvező, biztonságot árasztó és együttműködésre ösztönző nemzetközi viszonyok létrehozásában hazánkban az egész lakosság érdekelt, azt is mondhatjuk, hogy a béke nálunk egységplatform. Aki tehát a nemzet sorskérdéseiben valóban a nemzet érdekében foglal állást, az természetszerűleg kiáll a po­litikai és a katonai enyhülés megőrzése és továbbvitele mellett. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy támogatja hazánk és az egész szocialista közösség külpolitikáját és diplomáciai munkáját, amely a háborús veszély elhárítását, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti sokrétű kapcsolatok bő­vítését célozza. Ezek a békés célú erőfeszítések azonban nem a szavak, a jelzők erejénél fogva hatásosak. A legnagyobb súllyal az esik a latba, milyen politikai és erkölcsi, gazdasági és katonai po­tenciál áll a béke ügye mellett. E tekintetben pedig a világ népei joggal fűzik legnagyobb reményeiket a szocializmus világához, így hát nyilvánvaló, hogy napjaink másik valódi sorskérdése a szocializmus. De ez nemcsak nemzetközi, hanem nemzeti látó­szögből nézve is igaz. Ma már nem túlzás azt állítani, hogy sors­forduló volt számunkra a felszabadulás, majd a szocialista építés kezdete. Nemcsak nemzeti és társadalmi felemelkedést hozott az elmúlt több mint három és fél évtized, hanem — ettől elválaszt­hatatlanul — egyéni boldogulást is. A felelős gondolkodás joggal terjed ki a szocialista közösség általános helyzetére, jövőjére is, nem kis aggodalommal szem­lélve egyik-másik országának súlyos problémáit. Az aggodalom indokolt, hiszen a szocializmus elveit eltorzító, a törvényszerűsé­geket megsértő politikai gyakorlat vagy a jórészt szubjektív okok­­ból elkövetett hibákból kialakult helyzet akkor is hátráltatja a szocialista fejlődést, ha jól tudjuk, hogy ez bonyolult, szinte felfedező folyamat és kemény, mindennapos harc. A szocializ­mus szüntelen mozgásban van, s ez nem megy, sohasem ment gyorsulások vagy megtorpanások nélkül. S bár minden nem­zedék a maga gondjait érzi a legsúlyosabbaknak, tanúként meg kell idéznünk a történelmet. Ez arról vall, hogy a szo­cializmus képes megújhodni, áthatolni az akadályokon, van er­kölcsi bátorsága és anyagi ereje, hogy továbblépjen a helyes úton, a kívánt cél felé. MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai: Veszprémi Miklós (olvasószerkesztő) Gömöri Endre (nemzetközi politika) Dr. Novobáczky Sándor (belpolitika) Nyárády Gábor (tudomány) Bános Tibor (kultúra) Várkonyi Endre (főmunkatárs; levelezés) Alaksza Tamás (tördelőszerkesztő; ,,Öt világrész száz lapjából”) Bedecs Éva (nő- és családrovat) Oltványi Tamás (ifjúságpolitika, sport) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Aczél Endre (London) Bochkor Jenő (Berlin) Bokor Pál (Washington) Dr. Dobsa János (Párizs) Flesch István (Tokió) Forinus Könyves János (Bonn) Kelemen István (Varsó) Király Ernő (Róma) Kis Csaba (Moszkva) Lehel Miklós (Madrid) Magyar Péter (Brüsszel) Márkus Gyula (Belgrád) Oltványi Ottó (Bukarest) Dr. Pék Miklós (Szófia) Rákos György (Kairó) Sarkadi Kovács Ferenc (Peking) Sebestyén Tibor (Prága) E számunk képeit az MTI Fotó: az MTI Külföldi Képszolgálata készítette. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítők­nél és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (KHI Budapest V., József nádor tér 1., 1900) személyesen, vagy postautal­ványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda, Budapest 1900. A lap előfizetési díja egy hó­napra 20,- Ft, negyed évre 60,- Ft, fél évre 120,- Ft, egész évre 240,- Ft. Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat (H-1389 Budapest, Postafiók 149.) Lapunk a következő cik­meken rendelhető meg: ANGLIA: The Yanubla Book Company, 58 Chatsworth Road, London NW2 4DD; AUSZTRÁLIA: Cosmos Book And Record Shop, 145 Ackland St. Kildo Vic. 3182, Globe and Co. 694-696 Geor­ge St. Sydney, NSW 2000; AUSZTRIA: LIBRO-DISCO Ungarische Bücher und Schallplatten aus Wien, Domgasse 8, A—1010 Wien; BELGIUM: „Du Mond Entier” S. A. Rue du Midi 162, B—100 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria D. Land Ltda. Rua­l de Abril, 01000 Sao Paulo KANADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal P. Q. H2X 154, Pannonic Books P. O. Box 1017, Postal Station „B” Toronto, Ont. M5T 2T8, Hungarian Ikka and Travel Service 1234 Granville Street, Vancouver 2, B. C. VGZ­IM; DÁNIA: Hunnia Books and Music, Nor­­rebregade 182 I. tv. Kobenhavn; NSZK: Újváry—Griff Titurelstr. 2, 8000 München 81, Kubon und Sagner 8000 München 34, Postfach 68; Musica Hungarica Rumannstr. 4, 8 München 40, FINNOR­SZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Kes­­kuskatu 2, SF 00100 Helsinki 10; FRAN­CIAORSZÁG: Societe Balaton 12, Rue de la Grange—Bateliere 75009. HOL­LANDIA: Club Qualiton, Prinsenstraat 26, Amsterdam; IZRAEL: Hadash köl­­csönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv: Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10, Beth Hakranot; NORVÉGIA: A/S Nar­­vesens Litteratur Treneste, P. O. Box 6140 Etterstad, Oslo 6; SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 16. 4142 München­stein; SVÉDORSZÁG: Almqvist and Wiksell Förlag P. O. Box. 62, S.101 20 Stockholm; USA: Center of Hungarian Literature 4418 16th Avenue Brooklyn, N. Y. 11204; Mr. Sán­dor Püski c/o Corvin 1590 2nd Avenue New York N. Y. 10028; VENEZUELA? Louis Tarcsay, Calle Iglesia ed Vistorie Apt. 21, 105. C. 24, Caracas, JUGO­SZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica bro* 1. 21000 Novi Sad. Amennyiben a megrendelés a KUL­TÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KULTÚRA 024/7 számú számlájára.

Next