Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 1. szám

------------------­A MAGYARORSZÁG szerkesztőségében különösen meghatott bennünket a hatá­ron túlról érkezett számos új­évi jókívánság. Például annak az O. S. (nevét érthető okból nem írjuk ki!) egykori olvasónk-­­­nak a néhány sora, aki „nosz­talgiával gondol rokonszenves írásainkra", amelyeket mostan­­■­nában már nem olvashat, hi­szen lapunk nem jut el oda ...­­ Más. Az átfutási idő minden nyomdai terméknél gond, így például az újságíró-szövetség 1989-es naptáránál is. 6500 pél­dányban közöl rengeteg fontos adatot, például a sajtó telefon­számait is. Csak az a baj, hogy a naptár kéziratát legkésőbb májusban, korrektúráját augusz­tusban kellett a nyomdába el­juttatni. A később bekövetke­zett név-, cím- és telefonszám­változások így­­kimaradtak be­lőle. A­­Hírlapkiadó Vállalat ok­tóberben megváltoztatott tele­fonszámai helyett is a korábbi, már érvénytelen számok bosz­­szantják az 1989-es naptár­használókat. Jó tudni: a Hírlap­kiadó központi száma 384-300, nem pedig a régi 343-100. Más. A minap a magunk példáján érzékelhettük techni­kai lemaradásunkat. Moszkvai testvérlapunk szívességet kért tőlünk. Hosszabb szöveget kel­lett eljuttatnunk a Novoje­­ Vremja szerkesztőségébe. Tele­fonon beszéltük meg ezt, s bi­zony, pironkodva kellett beval­­lanunk, hogy nincs telefaxunk, , még a Hírlapkiadó Vállalatnak sincs ilyen szövegtovábbító be­rendezése. (Ugyanúgy, akár egy telefotó, szöveg is pillanatokon belül eljuttatható ...) S ahogy letettük a kagylót, kezünkbe akadt a Magyar Közvélemény­kutató Intézet kitűnően szer­kesztett hírlevele (szerkesztő: Jakab Zoltán), amely hírt adott arról, hogy 1988 végére az NSZK-ban jóval több lett a telefax-előfizető, mint a telex­előfizető. 200 000 telefaxszal szemben ott 160 000 telexet tar­tottak nyilván. A telefax az idén előzte meg a telexet! Még szerencse,­­hogy a hazai sajtó­ban a műszaki haladás élvona­lában álló Magyar Távirati Iroda most is ki tudott segíteni ben­nünket a maga telefaxával! Köszönjük a segítséget! Más. A hagyományoknak­ meg­felelően Budapesten a Flamenco szállodába várjuk mindazokat, akik részt kívánnak venni la­punk ünnepi estjén. A zenével, tánccal egybekötött kétórás mű­sor negyedszázados „születés­napunk” előestéjén muzsikában, humorban, prózában járja körül az elmúlt 25 évet. A rendez­vényre január 20-án este kerül sor. Más. Az új esztendőben is folytatódnak hagyományos kö­zönségtalálkozóink, amelyek al­kal­mat adnak­­kül- és belpoliti­kai kérdések megválaszolására, ugyanakkor pedig munkatár­saink számára valóságos köz­véleménykutatási lehetőséggel szolgálnak. A kérdésekből kö­vetkeztetni lehet, mi érdekli leg­inkább napjainkban olvasóinkat, tehát milyen témákkal kell fog­lalkoznunk lapunk hasábjain. Most tehát viszontlátásra e „fórumokon", a közeljövőben Dánytól Kecskemétig sokhelyütt!­­__________________________) Álláspontunk A kormány kockázata Amikor nehéz a helyzet, szűk a mozgástér, szabad-e a kor­mánynak kockáztatnia? Ezt a kérdést önmagában nehéz meg­válaszolni. Hozzá kell tenni egy másikat is: kikerülhetünk-e a nehéz helyzetből, tágítható-e a mozgástér kockázat nélkül? Így gondolkodva, már közelebb járunk ahhoz, hogy az első kérdés­re határozott igennel, a másodikra egyértelmű nemmel felel­jünk. A legutóbbi parlamenti vitában, s az azóta elhangzott mi­niszterelnöki, miniszteri nyilatkozatokban közölt adatok és té­nyek ismeretében nyilvánvaló, hogy a kívánatos gazdasági cé­lok elérése és a kedvezőtlen irányzatok visszaszorítása számot­tevő kockázatok, átmeneti veszteségek, sőt társadalmi feszültsé­gek nélkül aligha oldható meg. Vegyük például a behozatal kezdődő liberalizálását. Ez magában rejti annak a veszélyét, hogy a behozatal számítottnál nagyobb növekedése esetén a konvertibilis áruforgalom előirányzott aktívuma (400—500 mil­lió dollár) elmarad a tervezettől. Akkor pedig nem javul a fo­lyó fizetési mérleg egyensúlya. De nem kisebb kockázat az új bérgazdálkodási rendszer bevezetése sem, amelynek keretében az elkülönült keresetszabályozás megszűnik, a bérek növelésé­ben nagyobb szerepet kap az intézményes érdekegyeztetés. De ha a béremelések jelentősen meghaladják a teljesítményekkel alátámasztott mértéket, akkor nem valósítható meg az a terv, hogy az áremelkedés alacsonyabb legyen a tavalyinál. Még sorolhatnánk tovább a kockázati tényezőket, de talán már ennyiből is megállapítható: ezek a lépések elkerülhetetle­nek a sokszor emlegetett, de még mindig messzi célna­k tűnő piacgazdaság feltételeinek kiépítéséhez. Az idei népgazdasági terv már semmi kétséget sem hagy azt illetően, hogy a gazda­ságot teljes mértékben ki akarjuk tenni a piaci viszonyok ha­tásának. Ennek útja az exportképesség javítása, a tartósan gaz­daságos konvertibilis kivitel erőteljes növelésének kikényszerí­tése és ösztönzése, a vállalkozókészség és -képesség fejlesztése, a kínálat bővítése. S eljutottunk oda, hogy elsősorban azokat a tevékenységeket szabad csak fejleszteni, amelyeket a világ­piac is gazdaságosnak ismer el. Mindez valóban csak a kormány kockázata lenne? Egészen addig igen, ameddig a gazdaságpolitika és az 1989. évi népgaz­dasági terv jelzett irányának és célkitűzéseinek kidolgozásáról és jóváhagyásáról van szó, hiszen ezzel a kormány tudatosan vállal a korábbi évekhez képest valóban jóval nagyobb kocká­zatot. De ettől kezdve már a kockázat valamennyiünké. Gon­doljuk csak végig: amennyiben a külgazdasági egyensúly, il­letve a termelés a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul, akkor még jobban vissza kell fognunk a beruházásokat, és még keve­sebb jut a fogyasztásra. Kedvezőbb helyzetben viszont a több­let részben a külgazdasági egyensúly javítására, részben a szer­kezetátalakítás gyorsítására, illetve a szociális feszültségek eny­hítésére lehet fordítani. A tét tehát nagy, s ennek tudatában kell cselekedni minden szinten. A kormány kötelessége, hogy bővítse a jövedelmezően gazdálkodó szervezetek mozgásszabadságát, s javítsa a vállalko­zási tevékenység feltételeit. A vállalatoknak, az intézményeknek pedig nem egyszerűen működniük, termelniük és eladniuk, ha­nem mindezt együttvéve gazdálkodniuk kell, mert a piac kí­méletlenül próbára teszi őket. S az „állambácsi” nem akar, s egyre több területen már nem is tud a hónuk alá nyúlni. A kormány az idei tervben csupán azt vállalta, hogy „bővíti az önálló versenyképes vállalkozások fejlődési lehetőségeit”, s en­nek útja „az importgazdálkodás, az árak és a bérek alakításá­nak, a vállalati vezetők anyagi elismerésének számottevő libera­lizálása, valamint a gazdálkodás felesleges adminisztratív kö­töttségeinek feloldása”. A kormány által vállalt kockázatot csak növelné, ha az em­lített célok elérése csupán gazdasági eszközeit vetné be. Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre és mások nyilatkozatai jel­zik, hogy vállalni akarja a politikai kockázatot is, hiszen enél­­kül aligha alakulhat ki egy népfrontos alapon és koalíciós szempontokat is érvényesítő kormányzás. Más szóval: a szűk gazdasági mozgástér közepette is járni kell a politikai reformok útját. S fordítva: az intézmények korszerűsítése, a társadalmi önszerveződés, a viták széles folyamata, a rendkívül kiterjedt törvényalkotás is csak azt szolgálhatja, hogy létrejöjjön egy alulról építkező társadalom jog- és intézményrendszere, mint a gazdasági kibontakozás egyik döntő feltétele. S így csökkent­hető a társadalom bizonytalansága, rossz közérzete, válságér­zete. Találóan jegyezte meg Pozsgay Imre a minap: „A fejlett civil és önszerveződő, a gazdasági törvényeket piaci koordiná­cióban realizálni tudó társadalom nem különösebben reflektál és ingadozik a politikai válságok hatására”. Kockázatos év elé nézünk — mondhatjuk joggal egymás­nak. Ezt felismerni — realizmus. Ebből helyes következtetésre jutni — ez már felelősségvállalás, s eltökéltség az átfogó társa­dalmi párbeszéd útján létrehozható közhasznú összefogásra. ----------------------------------------­A MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai Alaksza Tamás (olvasószerkesztő) Gömöri Endre (nemzetközi politika, rovatvezető) Dr. Oltványi Tamás (nemzetközi politika, rovatvezető-helyettes) Árvay Sándor (nemzetközi politika) Várkonyi Endre (belpolitika, rovatvezető) Horváth Ágnes (belpolitika, munkatárs) Nyárády Gábor (tudomány, rov. vez.) Bános Tibor (kultúra, rovatvezető) Dr. Novobáczky Sándor (rovatvezető, idegenforgalom, levelezés) Juhani Nagy János (főmunkatárs, „Öt világrész száz lapjából") Bedecs Éva (nő- és családrovat, rovatvezető) Dr. Kocsis Ferencné (archívum vezető) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Baracs Dénes (Brüsszel) Dorogmán László (Berlin) Eszes Tibor (Kairó) Éliás Béla (Peking) Flesch István (Bonn) Heltai András (Washington) Köves Tibor (London) Láng Judit (Prága) László Balázs (Párizs) Magyar Péter (Róma) Márkus Gyula (Belgrád) Meruk József (Madrid) Nagy Károly (Szófia) Oltványi Ottó (Bukarest) Rácz Péter (Új-Delhi) Simó Endre (Buenos Aires) Takács Zoltán (Havanna) Dr. Trom András (Tokió) Zsebesi Zsolt (Varsó) E számunk képeit az MTI Fotó az MTI képszolgálata készítették. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő Postahivatal­nál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizeté­si és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900­­, közvetlenül vagy­­postautal­ványon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jel­zőszámra. Postacím: HELIR Budapest 1900. A lap előfizetési díja egy hónapra 26,- Ft, negyed évre 78,- Ft, fél évre 156,- Ft egész évre 312,- Ft. Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat (H—1389 Budapest Postafiók 149.). Lapunk megrendelhető: ANGLIA: Hungarian Book Agency, Mrs. Klara Adams, 87 Sewardstone Road London, E2 9HN; AUSZTRÁLIA: J. and E. Forbat, 108 Chapel SL Windsor, Vic. 3181; AUSZTRIA: Glo­bus Vertrieb Ausländische Zeitschrif­ten Hochstädt Platz 3. 1206 Wien; BELGIUM: „Du Monde Entier" S. A. Rue du Midi 162, B-1000 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda, Rua­l de Abril, 01000 Sao Paulo; KANADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal P. Q H2X 1S4, Pannónia Books P. O. Box 1017, Postal Station „B" Toronto, Ont. M5T 2T8, Hungarian Ikka and Travel Service 1234 Granville Street, Vancouver 2, B. C. V62 IMA; DANIA, Jul. Gjellerups Booksellers Aps. 87—89, Spelvgrade DK—1307 Kobenhauen NSZK: Újváry-Griff Titurelstr. 2, 8000 München 81, Kubon und Sagnor 8000 München 34, Postfach 68, Musica Hun­­garica Romannstr. 4, 8 München 40, FINNORSZÁG: Akateeminen Kirjakaup­­pa, Keskuskatu 2, SF 00100 Helsinki 13; FRANCIAORSZÁG: Société Balaton 12, Rue de la Grange-Bateliere 75009; HOL­LANDIA: Faxon Europe POB 197. 1000 AD Amsterdam; IZRAEL: Hadash köl­­csönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4., Tel- Aviv: Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10, Beth Hakranot; NORVÉGIA: A/S Nor­­vesens Litteratur Treneste, P. O. Bcz 6140 Etterstad, Oslo 6, SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 16. 4142 München­stein; SVÉDORSZÁG: Almqvist and Wiksell Färlag P. O. Box. 62. S.101­20 Stockholm, USA: Center of Hungarian Literature 4418 16th Avenue Brooklyn, N. Y. 11204. Mr. Sán­dor Püski c/o Corvin 251E. 82; Street New York N. Y. 10028; Otto’s Import Store 2320 W. Clark Ave. Burbank CA 91506; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1. 21000 Novi Sad. Amennyiben a megrendelés a KUL­­TÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1339 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H)1850 Budapest, a KULTÚRA 024/7 számú számláidra.

Next