Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
------------------A MAGYARORSZÁG szerkesztőségében különösen meghatott bennünket a határon túlról érkezett számos újévi jókívánság. Például annak az O. S. (nevét érthető okból nem írjuk ki!) egykori olvasónk-nak a néhány sora, aki „nosztalgiával gondol rokonszenves írásainkra", amelyeket mostan■nában már nem olvashat, hiszen lapunk nem jut el oda ... Más. Az átfutási idő minden nyomdai terméknél gond, így például az újságíró-szövetség 1989-es naptáránál is. 6500 példányban közöl rengeteg fontos adatot, például a sajtó telefonszámait is. Csak az a baj, hogy a naptár kéziratát legkésőbb májusban, korrektúráját augusztusban kellett a nyomdába eljuttatni. A később bekövetkezett név-, cím- és telefonszámváltozások ígykimaradtak belőle. AHírlapkiadó Vállalat októberben megváltoztatott telefonszámai helyett is a korábbi, már érvénytelen számok boszszantják az 1989-es naptárhasználókat. Jó tudni: a Hírlapkiadó központi száma 384-300, nem pedig a régi 343-100. Más. A minap a magunk példáján érzékelhettük technikai lemaradásunkat. Moszkvai testvérlapunk szívességet kért tőlünk. Hosszabb szöveget kellett eljuttatnunk a Novoje Vremja szerkesztőségébe. Telefonon beszéltük meg ezt, s bizony, pironkodva kellett bevallanunk, hogy nincs telefaxunk, , még a Hírlapkiadó Vállalatnak sincs ilyen szövegtovábbító berendezése. (Ugyanúgy, akár egy telefotó, szöveg is pillanatokon belül eljuttatható ...) S ahogy letettük a kagylót, kezünkbe akadt a Magyar Közvéleménykutató Intézet kitűnően szerkesztett hírlevele (szerkesztő: Jakab Zoltán), amely hírt adott arról, hogy 1988 végére az NSZK-ban jóval több lett a telefax-előfizető, mint a telexelőfizető. 200 000 telefaxszal szemben ott 160 000 telexet tartottak nyilván. A telefax az idén előzte meg a telexet! Még szerencse,hogy a hazai sajtóban a műszaki haladás élvonalában álló Magyar Távirati Iroda most is ki tudott segíteni bennünket a maga telefaxával! Köszönjük a segítséget! Más. A hagyományoknak megfelelően Budapesten a Flamenco szállodába várjuk mindazokat, akik részt kívánnak venni lapunk ünnepi estjén. A zenével, tánccal egybekötött kétórás műsor negyedszázados „születésnapunk” előestéjén muzsikában, humorban, prózában járja körül az elmúlt 25 évet. A rendezvényre január 20-án este kerül sor. Más. Az új esztendőben is folytatódnak hagyományos közönségtalálkozóink, amelyek alkalmat adnakkül- és belpolitikai kérdések megválaszolására, ugyanakkor pedig munkatársaink számára valóságos közvéleménykutatási lehetőséggel szolgálnak. A kérdésekből következtetni lehet, mi érdekli leginkább napjainkban olvasóinkat, tehát milyen témákkal kell foglalkoznunk lapunk hasábjain. Most tehát viszontlátásra e „fórumokon", a közeljövőben Dánytól Kecskemétig sokhelyütt!__________________________) Álláspontunk A kormány kockázata Amikor nehéz a helyzet, szűk a mozgástér, szabad-e a kormánynak kockáztatnia? Ezt a kérdést önmagában nehéz megválaszolni. Hozzá kell tenni egy másikat is: kikerülhetünk-e a nehéz helyzetből, tágítható-e a mozgástér kockázat nélkül? Így gondolkodva, már közelebb járunk ahhoz, hogy az első kérdésre határozott igennel, a másodikra egyértelmű nemmel feleljünk. A legutóbbi parlamenti vitában, s az azóta elhangzott miniszterelnöki, miniszteri nyilatkozatokban közölt adatok és tények ismeretében nyilvánvaló, hogy a kívánatos gazdasági célok elérése és a kedvezőtlen irányzatok visszaszorítása számottevő kockázatok, átmeneti veszteségek, sőt társadalmi feszültségek nélkül aligha oldható meg. Vegyük például a behozatal kezdődő liberalizálását. Ez magában rejti annak a veszélyét, hogy a behozatal számítottnál nagyobb növekedése esetén a konvertibilis áruforgalom előirányzott aktívuma (400—500 millió dollár) elmarad a tervezettől. Akkor pedig nem javul a folyó fizetési mérleg egyensúlya. De nem kisebb kockázat az új bérgazdálkodási rendszer bevezetése sem, amelynek keretében az elkülönült keresetszabályozás megszűnik, a bérek növelésében nagyobb szerepet kap az intézményes érdekegyeztetés. De ha a béremelések jelentősen meghaladják a teljesítményekkel alátámasztott mértéket, akkor nem valósítható meg az a terv, hogy az áremelkedés alacsonyabb legyen a tavalyinál. Még sorolhatnánk tovább a kockázati tényezőket, de talán már ennyiből is megállapítható: ezek a lépések elkerülhetetlenek a sokszor emlegetett, de még mindig messzi célnak tűnő piacgazdaság feltételeinek kiépítéséhez. Az idei népgazdasági terv már semmi kétséget sem hagy azt illetően, hogy a gazdaságot teljes mértékben ki akarjuk tenni a piaci viszonyok hatásának. Ennek útja az exportképesség javítása, a tartósan gazdaságos konvertibilis kivitel erőteljes növelésének kikényszerítése és ösztönzése, a vállalkozókészség és -képesség fejlesztése, a kínálat bővítése. S eljutottunk oda, hogy elsősorban azokat a tevékenységeket szabad csak fejleszteni, amelyeket a világpiac is gazdaságosnak ismer el. Mindez valóban csak a kormány kockázata lenne? Egészen addig igen, ameddig a gazdaságpolitika és az 1989. évi népgazdasági terv jelzett irányának és célkitűzéseinek kidolgozásáról és jóváhagyásáról van szó, hiszen ezzel a kormány tudatosan vállal a korábbi évekhez képest valóban jóval nagyobb kockázatot. De ettől kezdve már a kockázat valamennyiünké. Gondoljuk csak végig: amennyiben a külgazdasági egyensúly, illetve a termelés a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul, akkor még jobban vissza kell fognunk a beruházásokat, és még kevesebb jut a fogyasztásra. Kedvezőbb helyzetben viszont a többlet részben a külgazdasági egyensúly javítására, részben a szerkezetátalakítás gyorsítására, illetve a szociális feszültségek enyhítésére lehet fordítani. A tét tehát nagy, s ennek tudatában kell cselekedni minden szinten. A kormány kötelessége, hogy bővítse a jövedelmezően gazdálkodó szervezetek mozgásszabadságát, s javítsa a vállalkozási tevékenység feltételeit. A vállalatoknak, az intézményeknek pedig nem egyszerűen működniük, termelniük és eladniuk, hanem mindezt együttvéve gazdálkodniuk kell, mert a piac kíméletlenül próbára teszi őket. S az „állambácsi” nem akar, s egyre több területen már nem is tud a hónuk alá nyúlni. A kormány az idei tervben csupán azt vállalta, hogy „bővíti az önálló versenyképes vállalkozások fejlődési lehetőségeit”, s ennek útja „az importgazdálkodás, az árak és a bérek alakításának, a vállalati vezetők anyagi elismerésének számottevő liberalizálása, valamint a gazdálkodás felesleges adminisztratív kötöttségeinek feloldása”. A kormány által vállalt kockázatot csak növelné, ha az említett célok elérése csupán gazdasági eszközeit vetné be. Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre és mások nyilatkozatai jelzik, hogy vállalni akarja a politikai kockázatot is, hiszen enélkül aligha alakulhat ki egy népfrontos alapon és koalíciós szempontokat is érvényesítő kormányzás. Más szóval: a szűk gazdasági mozgástér közepette is járni kell a politikai reformok útját. S fordítva: az intézmények korszerűsítése, a társadalmi önszerveződés, a viták széles folyamata, a rendkívül kiterjedt törvényalkotás is csak azt szolgálhatja, hogy létrejöjjön egy alulról építkező társadalom jog- és intézményrendszere, mint a gazdasági kibontakozás egyik döntő feltétele. S így csökkenthető a társadalom bizonytalansága, rossz közérzete, válságérzete. Találóan jegyezte meg Pozsgay Imre a minap: „A fejlett civil és önszerveződő, a gazdasági törvényeket piaci koordinációban realizálni tudó társadalom nem különösebben reflektál és ingadozik a politikai válságok hatására”. Kockázatos év elé nézünk — mondhatjuk joggal egymásnak. Ezt felismerni — realizmus. Ebből helyes következtetésre jutni — ez már felelősségvállalás, s eltökéltség az átfogó társadalmi párbeszéd útján létrehozható közhasznú összefogásra. ----------------------------------------A MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai Alaksza Tamás (olvasószerkesztő) Gömöri Endre (nemzetközi politika, rovatvezető) Dr. Oltványi Tamás (nemzetközi politika, rovatvezető-helyettes) Árvay Sándor (nemzetközi politika) Várkonyi Endre (belpolitika, rovatvezető) Horváth Ágnes (belpolitika, munkatárs) Nyárády Gábor (tudomány, rov. vez.) Bános Tibor (kultúra, rovatvezető) Dr. Novobáczky Sándor (rovatvezető, idegenforgalom, levelezés) Juhani Nagy János (főmunkatárs, „Öt világrész száz lapjából") Bedecs Éva (nő- és családrovat, rovatvezető) Dr. Kocsis Ferencné (archívum vezető) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Baracs Dénes (Brüsszel) Dorogmán László (Berlin) Eszes Tibor (Kairó) Éliás Béla (Peking) Flesch István (Bonn) Heltai András (Washington) Köves Tibor (London) Láng Judit (Prága) László Balázs (Párizs) Magyar Péter (Róma) Márkus Gyula (Belgrád) Meruk József (Madrid) Nagy Károly (Szófia) Oltványi Ottó (Bukarest) Rácz Péter (Új-Delhi) Simó Endre (Buenos Aires) Takács Zoltán (Havanna) Dr. Trom András (Tokió) Zsebesi Zsolt (Varsó) E számunk képeit az MTI Fotó az MTI képszolgálata készítették. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő Postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900, közvetlenül vagypostautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Postacím: HELIR Budapest 1900. A lap előfizetési díja egy hónapra 26,- Ft, negyed évre 78,- Ft, fél évre 156,- Ft egész évre 312,- Ft. Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat (H—1389 Budapest Postafiók 149.). Lapunk megrendelhető: ANGLIA: Hungarian Book Agency, Mrs. Klara Adams, 87 Sewardstone Road London, E2 9HN; AUSZTRÁLIA: J. and E. Forbat, 108 Chapel SL Windsor, Vic. 3181; AUSZTRIA: Globus Vertrieb Ausländische Zeitschriften Hochstädt Platz 3. 1206 Wien; BELGIUM: „Du Monde Entier" S. A. Rue du Midi 162, B-1000 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda, Rual de Abril, 01000 Sao Paulo; KANADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal P. Q H2X 1S4, Pannónia Books P. O. Box 1017, Postal Station „B" Toronto, Ont. M5T 2T8, Hungarian Ikka and Travel Service 1234 Granville Street, Vancouver 2, B. C. V62 IMA; DANIA, Jul. Gjellerups Booksellers Aps. 87—89, Spelvgrade DK—1307 Kobenhauen NSZK: Újváry-Griff Titurelstr. 2, 8000 München 81, Kubon und Sagnor 8000 München 34, Postfach 68, Musica Hungarica Romannstr. 4, 8 München 40, FINNORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Keskuskatu 2, SF 00100 Helsinki 13; FRANCIAORSZÁG: Société Balaton 12, Rue de la Grange-Bateliere 75009; HOLLANDIA: Faxon Europe POB 197. 1000 AD Amsterdam; IZRAEL: Hadash kölcsönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4., Tel- Aviv: Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10, Beth Hakranot; NORVÉGIA: A/S Norvesens Litteratur Treneste, P. O. Bcz 6140 Etterstad, Oslo 6, SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 16. 4142 Münchenstein; SVÉDORSZÁG: Almqvist and Wiksell Färlag P. O. Box. 62. S.10120 Stockholm, USA: Center of Hungarian Literature 4418 16th Avenue Brooklyn, N. Y. 11204. Mr. Sándor Püski c/o Corvin 251E. 82; Street New York N. Y. 10028; Otto’s Import Store 2320 W. Clark Ave. Burbank CA 91506; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1. 21000 Novi Sad. Amennyiben a megrendelés a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1339 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H)1850 Budapest, a KULTÚRA 024/7 számú számláidra.