Magyarország, 1991. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 1. szám

Tudatzavar Tessék, most már a rendőrség is! Róluk is kiderült. Mármint az identitászavar, amivel küzdenek. Lásd: a volt belügyminiszter nyilat­kozatát a Híradónak, távozása okairól... Hát így állunk! Ezt a lassú, de biztos lép­tű kék egyenruhás csapatot is utolérte korunk közép-kelet-európai lelki kórsága, az identi­tászavar. Hol vannak már azok az idők, ami­kor ezt a mélyen intellektuális csengésű fogal­mat még csak szociológusok, esszéírók pedze­gették, lehetőleg jó vastag társadalomtudomá­nyi szakzsargonba vattázva, nehogy túlságosan nyilvánvalóvá váljék az adott rendszer termé­szetrajza, s a belőle fakadó egyik nyilvánvaló törekvés: az azonosságtudat szétforgácsolása. Biztos pontok, szerepzavaroktól mentes em­berek és foglalkozások persze akkor is akad­tak. Elsők között is a rendőrséget sorolnám ide. Igazán nem az utólagos piszkálódás miatt, pusztán a tünet előzményeinek megvilágításá­ért: gondoljunk csak a sok szép, fesztelen lég­körű március idusára, az emlékezetes lánchídi gumibotos ütközetre, a vízágyúk koszorúzta október huszonharmadikainkra . . . Vagy mond­juk, a Brassóért szervezett, alig két esztendő­vel ezelőtti — mert, Thomas Mann-nal szólva, mélységesen mély még a (közel)múltnak kútja is — Thököly úti tömegtüntetés szétverésére. Aki látta akkor a pajzsos, gumibotos, yamahás (bée­vés?) legények lendületes hadmozdula­tait, annak sokminden eszébe juthatott akkor, egyvalami azonban biztosan nem! Az identi­tászavar. Meggyőződés volt ott kérem, erő és lendület! S tessék, most két évre rá hova jutottunk! Az emberbaráti gerjedelmektől pirosló akkori arcok most sápkórosan, karikás szemekkel — meglazult szerelvény, elcsúszott derékszíj, fél­rebillent pisztolytáska — fürkészik tétován az elvesztett identitástudat halvány nyomait. Megjegyzem: én már a taxisblokád idején megsejtettem ebből valamit. (Nem volt nehéz.). Amikor elhangzott a kormányfőt helyettesítő belügyminiszter nyilatkozata, s rá negyedórára a BRFK parancsnokáé, homlokegyenest ellen­kező tartalommal, már gyanítani lehetett, hogy a máskor oly olajozottan működő gépezetbe ezúttal porszem, zavar, vagyis mint utóbb ki­derült identitászavar került. Azt nem tudom bizonyosan, bár roppantul kíváncsi volnék rá, hogy a fejlett nyugati ci­vilizációkban miként kezelik az efféle tudati rövidzárlatokat. Azt mondják, ott nagyon fej­lett a pszichoterápia. De azt is mondják, hogy legalább ennyire fejlett az államrend, s az eh­hez erős támasztékot nyújtó jogrend. Ami­ből viszont az is következik, hogy aki az utóbbi ellen vét — mondjuk úgy, hogy egy fegyveres testület tagjaként egyszercsak identitászavara támad —, azt rendszerint felelősségre vonják. Nálunk viszont távozott a belügyminiszter. Egyfajta megoldásként ez sem érdektelen. Arra­ nem vennék mérget, hogy a jogrendünk ettől sokat tisztult vagy izmosodott volna. Egy figyelemre méltó precedenssel azonban tagad­hatatlanul gazdagodtunk, így aztán jómagam már csöppet sem csodál­koztam azon a hús-vér valóságot feltáró do­kumentumfilmen, amit minap sugárzott a te­levízió egy kései órán. Az alaphelyzet — kicsi­nyített méretekben ugyan, de — legalább olyan drámai és áttételes, mint a taxisblokádnál. A film egy önkényes lakásfoglalás után a ható­sági kiköltöztetést, illetve az arra tett kísérle­tet követte nyomon. Egyik oldalon az önkényes lakásfoglalók — népes cigánycsalád, teljes harci elszántsággal —, a másik oldalon a ha­tározatot végrehajtani próbáló tanácsi alkal­mazott — törékeny, fiatal, szőke nő — egy szál magában. Utóbbi tehát a hatóság. Középen, vagy inkább körkörösen a pártat­lan magyar sajtó munkatársai: napilapok, hetilapok tudósítói, rádió, tévé ... Régebben hídavatásokra, legfeljebb nagyon jól terített szállodai sajtótájékoztatókra gyűlt össze ennyi eseményre kiéhezett kolléga. Egyikük már ve­zércikket ordít, remegnek az aládúcolt bérház nyomorult támasztóoszlopai, kisebbségi jogok­ról, faji diszkriminációról, megbélyegzésről szól a beszéd. Mindennek ugyan semmi köze az önkényes lakásfoglaláshoz — maguk az ér­dekeltek is egy darabig bizonyos tétova távol­ságtartással hallgatják furán indulatos próká­torukat. Időbe telik, míg rájönnek: nem el­lenük szól. Erre azonban már tökéletes lincs­­hangulat alakul ki a tanácsi nő körül. Már csak a kellő ütlegelés lenne hátra. És ekkor lép színre a demokra­tikus rend­őrség, ha jól azonosítottam a rangot, egy al­ezredes képében. Az illető minden jel szerint a végrehajtáshoz kirendelt két vagy három fős osztag parancsnoka. Ha úgy vesszük tehát, az adott helyzetben a tanácsi ember beosztott­ja. Ha úgy vesszük . . .­ Ha viszont kellően tájékozottak vagyunk, akkor tudjuk, hogy identitászavar is van a vi­lágon. Ezért aztán szemünk se rétiben, amikor a rendőrtiszt pedagógiai célzatú fejtegetésekbe kezd. Szó sincs róla, nem az önkényesen be­költözőket leckézteti­k ,ez túl szokványos len­ne. Hanem minden bajok kétségtelen okozóját, vagyis a tanácsi embert. Azt viszont irgalmat­lanul. Na már most a találós kérdés a következő. Hogyan foglal állást ilyen esetben a törvény­­tisztelő derék honpolgár? Ha a szivére s a sok lúd disznót győz elvre hallgat, akk­or ugye azo­nosul a rendőr identitászavarával. Az viszont már nem azonos a ... ERDÉLYI­ ANDRÁS Kérdések 1991-ben Jól szilvesztereztél? Mondd, hogy s mint vagy így 1991-ben? Boldog új évet ugye kí­vántál Te is? Mit gondolsz, boldog lesz? Va­jon elég-e kívánni csupán? Ugye még emlék­szel, hogy a tavalyi év is jókívánságokkal, jó reményekkel kezdődött? Aztán mire jutottunk? Tudod-e, mi zavar engem leginkább? Az,­­hogy nem sejtem, vetted-e ezt a Magyaror­szágot — amiben most az írásomat olvasod —, vagy találtad, és éppen takaródzol­­vele vala­melyik aluljáróban, vagy pályaudvaron? Nyil­ván tapasztaltad, hogy ágyneműnek nem a legjobb, mert ugye elég kicsik az oldalak? Ha aludni nem jó rajta, kérdés, mire jó ez az újság egyáltalán? Arra, amire a többi is, nevezetesen, hogy okos, Téged érdeklő dol­gokról tájékoztasson, ugye sejted, hogy így van? Kérdés, Téged például manapság mi ér­dekel? Talán nem tévedek, ha azt mondom: az Öböl-válság és benne a mi „jelképes mér­tékű” — kb. harmincfős — részvételünk? Te is hallgattad a rádiót, és benne egy kol­légám e tárgyú tépelődését, miszerint fölös­leges volt a kormány többórás zárt ülése, hi­szen a fő kérdés az: „megtanulunk-e végre habozás nélkül a jó oldalra állni”? Csak hát mi az a „jó oldal”? Melyik az? Merre található­ és mihez képest? Te például tudod? Mit gondolsz, ők tudják? Esetleg tud­ták már 1956-ban is? És tudták 1968-ban is, hogy kell a „jó” oldalra állni? Vagy már ré­gen is az volt a baj, hogy „habozás nélkül”? Mit nem mondok, gondolkozás nélkül? Meg­lehet, legalább „habozni" illett volna egy ki­csit, mielőtt... ugye érted? Hiszed-e, hogy szinte hallom, mit mondasz erre? Ugyan kit érdekel az Öböl-válság, ami­kor az embernek napról napra nagyobb vál­ságba kerül a pénztárcája? Ezek szerint jobban érdekel a költségvetés? Ugye már maga a szó is milyen randa: költ­ségvetés? Elképzelted-e már vajon, mit arat az, aki költséget vet? Szerinted is inflációt? Tartasz tőle te is? Hiszed-e, hogy nem ok nélkül? Mondd, hallgatod-e még esténként hét ele­jén a parlamenti összefoglalókat? Mit szóltál például a képviselőnőhöz, aki közölte: a nyu­gati államoknak tudomásul kell venniök, hogy az Antall-kormány nem köteles kifizetni azt a hatalmas államadósságot, amit az előző rendszer hozott létre? Jó, mi? Nem ébredt benned valami enyhe kétely a képviselőnő szakértelmét és alkalmasságát illetően? Vagy meglehet, hogy választói annak idején őt is csak úgy, habozás nélkül...? Nem kellett volna habozni kissé inkább? Apropó, alkalmasság, mi a véleményed az átalakulóban lévő kormányról? Csak nem ju­tott eszedbe Neked is a kaleidoszkóp? Tudod, az a rázogatós gyerekjáték, amibe ha bele­nézel, láthatod, hogy az ismerős papírdarab­kák újra és újra másként rendeződnek el, ugye ismered? A játékot is, meg az össze­rázott kormány szereplőit is? Szilveszterkor Te is ürítettél sikereikre kupát? Persze mit lehet várni például Kupától? Tudod mit mondtak a gyerekei? „Apa, te nem vagy eszeden, miért éppen most vállalod el?” Lehet, hogy éppen azért? Talán nem tévedek, ha úgy gondolom — az adórendszer kialakí­tásával kapcsolatban —, ugye Te sem gon­dolsz túlságosan forró hálával Kupa Mihály­­ra? Megmondtam, én mikor kedveltem meg mégis? Tudod mit mondott indoklásul, miért fogadja el a fölkínált pénzügyminiszteri tár­cát? Azt nevezetesen: untam már, hogy a fő­nökeim hülye utasításait hajtsam végre, mégiscsak jobb ugye, ha esetleg rólam beszél­nek majd így a beosztottjaim? Lehet, hogy egész jó fej ez az­ ember? Tán még humora is van? Ugye szerinted is min­den viszonylagos? Meglehet, hogy a kupas szakértelem végül is kiemelkedőnek lesz mondható? Gondolom, Te is úgy véled, igazán ráfér erre az országra néhány kiemelkedő szak­ember? Tárcával? Tárca nélkül? Bár ugye nem csodálkozol, ha azt mondom — amilyen a mai közbiztonság —, bármelyik miniszter­rel előfordulhat, hogy egy sötét utcasarkon tárca nélkül marad? Amúgy mi a szakértői véleményed a köz­hangulatról? Ugye Te is hallottad, hogy a világkiállításról szólva mást körvonalaz a szakértők véleménye, és megint: most a köz­hangulat? Szerinted a kettő közül melyik a demagógia? Amúgy kifizetted már a villanyszámlát? Hát a gázszámlát? Nem vagy elmaradva a lakbérrel? Esetleg megvetted a lakásodat? Azt hiszed, jól jártál? A közös költségekből mennyi a részed? Megjavíttattáitok már a te­tőt? Ugye tatarozni is kéne? Fölmostad már a lépcsőházat? Vagy ebben a hónapban nem Te vagy a soros? Na, jó tulajdonosnak lenni? Hallottad hírét, hogy Fa Nándor — az új kormánnyal — már úton van megint? Hogy megpróbálja behozni lemaradását, hogy foly­tatja a versenyt, hogy nem adta föl? Mondd, nem találod úgy, ho­gy sorsa, hely­zete, hozzáállása már-már jelképesnek mond­ható? Hogy az Antarktisz felé sodró vihar­nak hátat fordíthat az a hajó, hogy a mű­ködésképtelen kormány kicserélhető, hogy a félig megfagyott hajóskapitány — ha el is sírja magát keserűségében a kudarcok miatt — azért még versenyben maradhat, ugye szerinted is ezt példázza a magányos magyar hajós története? Mondd, az 1991-es esztendőben nem kéne tanulnunk Tőle? Te is úgy véled, volna mit? ElIEDECS ÉVA MAGYARORSZÁG3

Next