Magyarország, 1993. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-01 / 1. szám

4 A HÉT INTERJÚJA Statisztika, létminimum, GDP Interjú dr. Vukovich Györggyel, a KSH elnökével létszám kétezerre módosul. Jövőre 1 milliárd 400 millió forintból gazdálko­dunk, s ez bizony kevés. Ebből például 29 000 forint átlagbérre futja. Elképzel­hető, hogy néhány új dologba sem tudunk belevágni emiatt, noha terveztük, és szükség is lenne rá. Csakhogy valaminek a kárára kellene, ami elképzelhetet­len... Alig háromszáz éve, hogy John Grant vizsgálni kezdte a londoni halálozási adatokat. Vizsgálódásai jórészt előzmények nélküliek voltak, s talán maga sem gondolta, hogy mára a statisztika tudománya egyik előfutárát tiszteli benne. A XVIII. században Svédországban már szervezett formát öltött a statisztika rend­szere, s Európa számos országában a XIX. század első évtizedeiben állami sta­tisztikai hivatalok alakultak, elsősorban a gazdaság és a népesség vonatkozásá­ban folytatandó tevékenységi körrel. Magyarországon a szabadságharc idején Fényes Elek kezdte el az előmunkálatokat, ám kezdeményezése a szabadságküz­delemmel egy ütemben elbukott. A kiegyezés hozta meg minisztériumi kerete­ken belül a statisztikai osztályt, s pár évvel később, Keleti Károly elnökletével önállósult a mai Központi Statisztikai Hivatal előde. Ma mindkettőjük nevét utca őrzi, ott, ahol a hivatal épülete áll. A hivatal első nagy korszakában az ipari, mezőgazdasági és népszámlálási adatok rendszeres gyűjtése és rendszerezése révén szerzett magának nemzetközi tekintélyt. Ezt az ígéretes fejlődést szakította meg az első világháború, ami után mindent elölről kellett kezdeni, hiszen Trianon következtében teljesen új adatbá­zis „állt elő”. A talpraállást követte a második nagy világégés, s azt a háborús ká­rok statisztikai felmérése. A normális tevékenység újraindulását, a havi, negyed­évi, évi rendszerességű adatgyűjtést a fordulat éve akasztotta meg, amikor is az igazolóbizottságok által vétlennek minősített munkatársak az új elnök, Péter György rostáján könnyűnek, kicsinek találtattak, s igen sokan kihullottak. A part­vonalon futó új emberek nem rögződtek „átkos” hagyományokhoz, így könnyű­szerrel átvették a szovjet statisztikai modellt, produkálták a tervgazdálkodás megkövetelte nemzetijövedelem-mutatókat. Az ötvenes évek végére tehető az új fejlődési szakasz kezdete, amikortól gyakorlatilag párhuzamosan együtt élt a keleti és a nyugati statisztikai modell. Ekkor már a hivatal dolgozója volt dr. Vu­kovich György is, aki 1956 áprilisában jogi diplomával érkezett oda. Abban az időben érthető módon nem szeretett volna jogász, még kevésbé bíró lenni. A fia­talember talán maga sem gondolta akkor, hogy az eredendően közgazdász pá­lyán végképp meggyökeresedik, s a bujkáló tradíciók felkutatása éppen az ő fel­adata lesz 1990 közepétől, amikor is kinevezték a KSH elnökévé. Őt kérdeztük a hivatal életéről, feladatairól, lehetőségeiről. Elsőként arról, hogy mennyire tu­domány a statisztika, s mennyire lehet politikamentes... Változnak a feladatok . A statisztika alapja az, hogy egyedi kérdőíveken szereplő egyedi adatokat vesz számba, majd ezeket célszerűen megválasztott táblázatokba rendezi, s azok­ból következtetéseket von le. Eközben tudományos módszereket használ, külö­nösen a matematikai statisztikát, amely például a mintavételes adatgyűjtéseknél a megfelelő minta megválasztásában segít, s annak eldöntésében, hogy a tapasz­talt adateltérések szignifikánsak-e vagy sem. Ma már a tudomány jelleget senki sem vitatja. Azt viszont igen, hogy az adatok elemzése a statisztikusok dolga-e. Véleményem szerint igen... Ami a politikai hatásokat illeti, kétfelé kell csopor­tosítani a választ. Volt egy, a rendszer lényegéből fakadó behatás, s volt egy köz­vetlenebb politikai. Az első azt jelenti, hogy a tervgazdálkodás miatt a korábbi­hoz képest teljesen új megközelítés kezdődött a fordulat éve után. A tervteljesí­tést kellett elsősorban kimutatni, tehát alapvetően mennyiségi szemlélet uralko­dott. Ehhez mintegy tízezer vállalattól gyűjtött a hivatal kötelező jelleggel szá­mos szükséges és szükségtelen adatot. Ez később nem akadályozta meg, hogy a nemzetközileg elfogadott GDP-számításokat is elkezdjük. Nagyobb gondban voltunk a közvetlen politikai elvárások esetén, mint amikor a hetvenes évek ele­jén, a reform visszarendeződése idején megszületett az úgynevezett munkásosz­tály-határozat. Ehhez kapcsolódva statisztikailag kellett volna kimutatni, ki tarto­zik a munkásosztályhoz. Politikai kategóriáról lévén szó, ez természetesen nem sikerülhetett... — Mennyivel másabb ma, a kiépülő piacgazdaságban a hivatal feladata? — Ami régen csak a felületen jelent meg, ma az a lényeg: az árbevétel, a haté­konyság, a teljesítmény, a pénzügyi háttér. Az egyéni és társas vállalkozások számának növekedésével párhuzamosan megsokszorozódott az adatszolgáltatók száma. Ugyanakkor az adatszolgáltatási fegyelem laza. A kiküldött kérdőíveket fele részben küldik csak vissza. Negyedük rábeszélhető az együttműködésre, a többiek pedig közben meg is szűntek talán. Sajnos még a közigazgatás sem rázó­­dott teljesen a helyére, így egyelőre onnan sem érkeznek ideálisan az adatok. Jel­lemző talán az, hogy a gazdálkodók értik az információ jelentőségét, kíváncsiak is rá, de ők maguk nem akarnak nyilatkozni. Ellenőrzésre pedig kevés az erőnk. — Hányan dolgoznak a KSH-nál? — A megyei igazgatóságainknál ezren gyűjtik az adatokat. Ugyanezt teszi há­romszáz összeíró, ármegfigyelő munkatársunk is. Itt a központban pedig a fel­dolgozás történik a társadalmi, népesedési, gazdaságstatisztikai területeken, s itt található a számítástechnikai bázis, a költségvetés, az ügyvitel. Mindent egybe­véve országosan 2200-an vagyunk. Januárban azonban kényszerűségből az össz­ . 1993. január 1. HETI MAGYARORSZÁG Egy év beszédes adatai — Maradjunk még kicsit 1992-nél. Milyen volt ez az év a statisztikusok szemé­vel? — Az év egészét tekintve még nincs mit mondanunk, hiszen a tények, eredmé­nyek gyűjtése még január során is folyamatos lesz, s azt követheti a feldolgozás. Most az első háromnegyed év alapján fogalmazódhatnak meg válaszaink. Annyi mindenesetre látszik, hogy a gazdaság teljesítményének visszaesése lelassult. Az ipari termelés volumene például az elmúlt év decemberének szintje körül in­gadozik. — Mit jelent ez az „utolsó békeév" -hez viszonyítva? — Az ipari termelés volumenindexe az 1985-ös évhez képest havi összeha­sonlításban a márciusi 64,9 és a szeptemberi 66,5 százalék körül váltakozik. A gazdálkodók súlyosabb gondját jelzi, hogy például január—szeptember között az előző év hasonló időszakához képest közel tíz százalékkal csökkent az értéke­sítés volumenindexe, míg a rendelésállomány 28 százalékkal. Ugyancsak beszé­des adat, hogy augusztusban az előző év decemberéhez képest az ipar termelői árindexe 10,5, a fogyasztói árindex 15,5 százalékkal volt magasabb.­­ Nehezebben vizsgálható az egyes emberek, a családok élete. Ez hogyan történik? — Az 1990-es népszámlálás alapján véletlenszerű reprezentatív mintát vizsgá­lunk különböző céllal. Húszezer háztartás jövedelmét kérdezzük részletekbe me­nően, harmincezres a munkaerő-vizsgálat bázisa, s tizenkétezer családot kérünk meg, hogy rendszeres háztartási statisztikát juttasson el hozzánk, ami a kevésbé részletes jövedelmi adatok mellett egyéb, életmódra vonatkozó tájékozódó kér.

Next