Magyarország, 1897. március (4. évfolyam, 61-90. szám)
1897-03-02 / 61. szám
BUDAPEST, 1897. KEDD, MÁRCZIUS 2. ~ I.ÉVFOLYAM.OKSZÁM. Az archimedesi pont. Budapest, márcz. 1. A szerves nemzeti közoktatás az az archimedesi pont, melyből nemzetünket nagygvá és hatalmassá lehet tenni. Midőn Magyarország közoktatásügyi minisztere ezt konstatálta, egyúttal hozzátette: pénz azonban erre az archimedesi pontra nincsen, így tehát csak csillagtávlatokból kell nézni a magyar közoktatásügy fejlődését. A planéták pedig billiónyi messzeségbe esnek, sőt Tantalusnak is sorvasztó a távolság, ha az ajkai előtt tükröződő üdítő víz alább száll, mihelyt egy kortytyal enyhíteni akarja tikkasztó szomját. A miniszter hát szépen szónokolt, de beszélni igazán csak a pénz szokott. Magyarország közoktatásügyi költsége megoszlik az állam, a felekezetek, a társadalom közt. Jelentékeny részét pedig a főváros viseli. Ezt is nyomja pénzügyileg az iskola, a népnevelés. De soha úgy nem emlegeti a financziális helyzetet, mint a közoktatási miniszter. Ami rossz, ami meg nem történhetik, azt a miniszter mind arra fordítja rá, hogy nincs pénz. Nagy nyomorúság az, mikor Magyarországnak pénzének kell lenni, ha kívánja a hadsereg, vagy ha Ausztria követeli a kvótát. Saját kultúrájára azonban nem jut. Elég népiskolát állítani nem lehet, a tanítók fizetését tisztességessé tenni nem lehet, a középiskolát területi szükség szerint szervezni nem lehet. Amire szükség van, az mind nem lehet. A miniszter külön-külön elmondta meggyőződését, ábrándjait a népiskoláról, a középiskoláról, a papképzésről, a tanárképzésről, az egyetemekről — ami azonban mind nem lehetséges. Nemcsak nem lehet csillagvizsgáló, de nem lehet jó olvasókönyv sem az iskolás gyermekek számára, éppen azért nem lehet jobb fizetést adni a tanároknak sem. De az iskolába menni kell, ha valaki valami akar lenni, az iskolai ismeretek nélkülözhetetlenek ; szerény hivatalnoki pályára is az érettségi bizonyítványt követelik. Miképpen és milyen eredménynyel tölti el a tanuló az éveket a minimális eredményekig, azt már vizsgálni csillagtávolbeli dolog, de itt a földön jól tudjuk, hogy ugyanazon idő alatt többre is lehetne vinni és abból haszna volna mind az egyénnek, mind a közügynek, általában a kultúrának. Nagyon érzett szükség elemi iskolák számára egy jó olvasókönyv. Az elemi iskolákban ugyanis össze-vissza tanítanak nyelvtant, földrajzot, számtant, történelmet, meg német nyelvet is. Tanítanak pedánsul, nem a zsenge elmék szerint. Tanítani kellene pedig olvasást és írást. De a gyermek alighogy ismeri a betűt, alighogy írásban is kiveti, már mondatokat elemeztetnek vele, grammatikára fogják s magoltatják. Jól olvasni egy pedig új, a póttartalékból, különben mindnyájan a Cs betűből. Csőke, Csépe, Csányi, Csókás, Csuvár. Mikor kiderült valamelyik irodában, hogy nálunk öt ember hiányzik, az extrabakkancsos irnokkáplár felütött egy könyvet és abból kiirta, akik behivandók. Épp a Cs betűnél ütötte fel, vagy lehet, hogy szépen tudta írni ezt a betűt, így jöttek be a Cs betűsök, míg az alfabet többi emberei otthon maradtak a falvakban és sejdítésük sem volt arról, hogy micsoda kis soron múlt az ő behivatásuk. (Ilyen apró dolgokon áll az egész élet — mondta Franz Kerekes kompániasuszter, az pedig nem volt bolond ember, mert az ezredes urnak is ő csinálta a czipőket.) Ez a póttartalékos, akit így tavaszszal berántottak, nem volt már gyerek. Magas ember, a vállai kissé törődöttek, mint akit elhúzott a dolog, a bajusza hosszú és lekonyult. Felesége van otthon és gyermekei és most ime három évet kell odalennie. Van efajta sorsú ember nem egy: olyanok például, akik katonának valók volnának, húsz éves korukban is, de otthon maradnak az öreg, beteg anyjuk eltartására. A póttartalékban vannak és katonák a papiroson. Egyszer aztán évek múlva meghal az öregasszony és a nagyszakállú emberek bekövetkeznek ujoncznak. Szótalan volt bizony ez is nagyon és azonfölül szomorú. Egy ideig külön tanítgatják a hadi tudományokra, de ez nem sokáig tartott, mert már értett hozzá. — Voltam én már berukkolva, kérem, valami három év előtt — mondta. Egyébként ritka szorgalmas ember, ami különlegesség az e fajtáknál. Akinek hazajár minden gondolatra, nem sokat törődik a kaszárnyaélet furfangos rendjével s ily módon és írni azonban kevésbé tanítják, a mi a fó volna. Ez ellen hát sokan azt mondják, hogy egy gyermek ismeretkörét legjobban tágíthatják, ha egy jó olvasókönyvet adnak a kezébe. Legyen az oktatás alapja az olvasás. A miniszter még erre is azt válaszolja: «ha módomban volna, hatalmas díjat tűznék ki arra, hogy jó magyar olvasókönyv legyen». Éppen mintha valami boszorkányságról volna szó. Nincs módjában, hogy jó olvasókönyv legyen, mert nincs rá 4—5000 frt ? Sok mindent érintett és sok mindenről beszélt a miniszter. Az iskolák sovány eredményét a tanterv hiányosságának szokás tulajdonítani. Minden miniszter, minden pedagógus ennek megy neki, ezen akar változtatni. Tatarozzák, felforgatják, az állapotok azonban nem javulnak. Wlassics miniszter is kiváncsi megtudni, mit vél a közoktatásügyi tanács a tantervről. Megmondja azonban őszintén, hogy akkora illúzióban nem él, mintha a tanterv a gyökeres reformhoz vezetne. Nem hisz a tanulók túlterhelésében sem, csak a professzorok egy része kezeli rosszul ezt vagy azt a tárgyat. Ebben csakugyan igaza van. Jó professzor a rossz tantervvel és a terhes tárgyakkal is boldogul. Jó profeszszor azonban nincs elég, mert pénz sincs. Nem szólt azonban semmit a miniszter a német nyelv tanításáról, iskoláink i---j_i_mmLm_lTTT2_ Ilii' miimn T Cl i ■ Sg Két virzsima. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta: Tömörkény István. A századhoz jött egyszer egy ember, úgy volt, hogy nehányat kiszuperáltak, egy felakasztotta magát s hogy a létszám teljes legyen, behívtak néhányat a tartalékból. Az ilyen behivottak rendszerint idő előtt mennek szabadságra, kép ért szolgál és elküldik, mert több az ujoncz, mint kellene. Meg is házasodnak otthon, mert épp farsang előtt éri őket a szabadulás s mire tavaszra virrad, hogy most már a családjáért fogna valami kétkezi munkához, meglepi a behívó. Szomorú ábrázatok ezek. A katonaság sehogy sem jó, bolond volt, aki legelsőbb kitalálta, aki pedig már fiatal feleséget is hagy otthon, attól ugyan semmiféle jókedvet ne várjon senki. Tavaszszal jöttek vissza vagy öten, akik az őszön idő előtt mentek haza. Akkor irigyelték valamennyit, ők pedig boldogok voltak, mert ők szomorkodtak, a szomorúságra ritkán hajló baka meg nevette őket, akik az otthon való halai asszonyt fölcserélték ezzel a másik aszszonynyal, a mely a vállukon függ. úgy tartja a regula ugyanis, hogy a katonának szeretője lehet mindenféle fajta, azonban a valódi hites felesége a puska, ennélfogva azt úgy kell ajnározni és gondozni, mint a fiatal szerelmes asszonyt. Ilyen poétikus futamokra vetemedik néha a regula, azon okból, hogy minél kevesebb rozsda legyen a fegyver csövében. Az öt behívott közül négy volt régi ismerős, minduntalan valami szabályzatba botlik. Sok van ilyen szabályzat nagyon és tudtán kívül is követhet el botrányokat az ember. Például ha három centiméternél hosszabbra nő a haja. Ez a vén póttartalékos azonban gondosan kerülgette a szabályzatok kátyúját és nem volt azzal baja soha senkinek. Mert nem beszélgetett a többivel s hogy öregebb is volt, idővel bizonyos tisztelet környékezte. Ment, ahova küldték, szótalan, megjött szótalan s ha mindenféle holmija rendben volt, kurta pipára gyújtott és füstölt hallgatag. Olykor levelet irt haza, néha pénzt kapott, pár forintot, amit bizonyosan a maga meg a gyermekei szájától húzott el otthon az asszony. Aligha költötte el azt is, a dohányon kívül nem érezte egyébnek szükségét. Időközben Bécsbe került az ezred. Csinos kis utazás volt az, negyvenhat napig tartott, miután rövidség kedvéért útba ejtettük Krassó- Szörény megyét és Ér-Diószegnél ültünk vasútra. E hosszú csavargó marsok alatt is az volt ő, ami azelőtt, még csak azt sem kérdezte, hogy mikor érünk az út végére voltaképp. Odafönt amíg szolgált, aligha ment ki a maga kedvéért a kaszárnyából csak egyszer. Nyári estéken az ablakhoz állt és nézte a Ring környékén forgó tömeget, amely akkor támad legjobban életre, mikor a kaszárnyában már le kell feküdni. Abban a szakaszban, ahol ő lakott, vasárnap délutánokon sohasem kellett alkudozni a legénységnek egymás között, hogy ki legyen az a reglamaszerü egy ember, akinek otthon kell maradni, mert ő úgyis otthon maradt. Felsöpört, kitisztította a lámpát, lefeküdt az ágyára és nézte a falat. Három regiment lakott akkor a rossaui kaszár- SzerkS átösés és kiiadótilvatal: Sándor-u. 2. sz. Elteeiai ar:Sír^.'u‘a“E: Eotesszamara:A'4.* Lajmak mai száma 16 oldal