Magyarország, 1897. március (4. évfolyam, 61-90. szám)

1897-03-02 / 61. szám

BUDAPEST, 1897. KEDD, MÁRCZIUS 2. ~ I.ÉVFOLYAM.OKSZÁM. Az archimedesi pont. Budapest, márcz. 1. A szerves nemzeti közoktatás az az archimedesi pont, melyből nemzetünket nagygvá és hatalmassá lehet tenni. Midőn Magyarország közoktatásügyi minisztere ezt konstatálta, egyúttal hozzátette: pénz azonban erre az archimedesi pontra nincsen, így tehát csak csillag­távlatokból kell nézni a magyar közoktatásügy fejlődését. A planéták pedig billiónyi messzeségbe esnek, sőt Tantalusnak is sorvasztó a távolság, ha az ajkai előtt tükröződő üdítő víz alább száll, mihelyt egy korty­­tyal enyhíteni akarja tikkasztó szomját. A miniszter hát szépen szónokolt, de beszélni igazán csak a pénz szokott. Magyarország közoktatásügyi költsége megoszlik az állam, a felekezetek, a tár­sadalom közt. Jelentékeny részét pedig a főváros viseli. Ezt is nyomja pénz­ügyileg az iskola, a népnevelés. De soha úgy nem emlegeti a financziális helyzetet, mint a közoktatási miniszter. A­mi rossz, a­mi meg nem történhetik, azt a miniszter mind arra fordítja rá, hogy nincs pénz. Nagy nyomorúság az, mikor Magyarországnak pénzének kell lenni, ha kívánja a hadsereg, vagy ha Ausztria követeli a kvótát. Saját kultú­rájára azonban nem jut. Elég népiskolát állítani nem lehet, a tanítók fizetését tisztességessé tenni nem lehet, a közép­iskolát területi szükség szerint szervezni nem lehet. A­mire szükség van, az mind nem lehet. A miniszter külön-külön elmondta meggyőződését, ábrándjait a népiskolá­ról, a középiskoláról, a papképzésről, a tanárképzésről, az egyetemekről — a­mi azonban mind nem lehetséges. Nemcsak nem lehet csillagvizsgáló, de nem lehet jó olvasókönyv sem az iskolás gyerme­kek számára, éppen azért nem lehet jobb fizetést adni a tanároknak sem. De az iskolába menni kell, ha valaki valami akar lenni, az iskolai ismeretek nélkü­lözhetetlenek ; szerény hivatalnoki pá­lyára is az érettségi bizonyítványt köve­telik. Miképpen és milyen eredménynyel tölti el a tanuló az éveket a minimális eredményekig, azt már vizsgálni csillag­­távolbeli dolog, de itt a földön jól tud­juk, hogy ugyanazon idő alatt többre is lehetne vinni és abból haszna volna mind az egyénnek, mind a közügynek, általában a kultúrának. Nagyon érzett szükség elemi iskolák számára egy jó olvasókönyv. Az elemi iskolákban ugyanis össze-vissza taníta­nak nyelvtant, földrajzot, számtant, tör­ténelmet, meg német nyelvet is. Taníta­nak pedánsul, nem a zsenge elmék szerint. Tanítani kellene pedig olvasást és írást. De a gyermek alighogy ismeri a betűt, alighogy írásban is kiveti, már mondatokat elemeztetnek vele, grammati­kára fogják s magoltatják. Jól olvasni egy pedig új, a póttartalékból, különben mind­nyájan a Cs betűből. Csőke, Csépe, Csányi, Csókás, Csuvár. Mikor kiderült valamelyik iro­dában, hogy nálunk öt ember hiányzik, az extrabakkancsos irnokkáplár felütött egy köny­vet és abból kiirta, a­kik behivandók. Épp a Cs betűnél ütötte fel, vagy lehet, hogy szépen tudta írni ezt a betűt, így jöttek be a Cs be­tűsök, míg az alfabet többi emberei otthon maradtak a falvakban és sejdítésük sem volt arról, hogy micsoda kis soron múlt az ő behi­­vatásuk. (Ilyen apró dolgokon áll az egész élet — mondta Franz Kerekes kompániasusz­ter, az pedig nem volt bolond ember, mert az ezredes urnak is ő csinálta a czipőket.) Ez a póttartalékos, a­kit így tavaszszal be­rántottak, nem volt már gyerek. Magas ember, a vállai kissé törődöttek, mint a­kit elhúzott a dolog, a bajusza hosszú és lekonyult. Fele­sége van otthon és gyermekei és most ime három évet kell odalennie. Van efajta sorsú ember nem egy: olyanok például, a­kik kato­nának valók volnának, húsz éves korukban is, de otthon maradnak az öreg, beteg anyjuk eltartására. A póttartalékban vannak és kato­nák a papiroson. Egyszer aztán évek múlva meghal az öregasszony és a nagyszakállú em­berek bekövetkeznek ujoncznak. Szótalan volt bizony ez is nagyon és azon­­fölül szomorú. Egy ideig külön tanítgatják a hadi tudományokra, de ez nem sokáig tartott, mert már értett hozzá. — Voltam én már berukkolva, kérem, va­lami három év előtt — mondta. Egyébként ritka szorgalmas ember, a­mi különlegesség az e faj­táknál. Akinek hazajár minden gondolatra, nem sokat törődik a ka­szárnyaélet furfangos rendjével s ily módon és írni azonban kevésbé tanítják, a mi a fó volna. Ez ellen hát sokan azt mondják, hogy egy gyermek ismeretkörét legjobban tágíthatják, ha egy jó olvasó­könyvet adnak a kezébe. Legyen az oktatás alapja az olvasás. A miniszter még erre is azt válaszolja: «ha módom­ban volna, hatalmas díjat tűznék ki arra, hogy jó magyar olvasókönyv le­gyen». Éppen mintha valami boszor­kányságról volna szó. Nincs módjában, hogy jó olvasókönyv legyen, mert nincs rá 4—5000 frt ? Sok mindent érintett és sok minden­ről beszélt a miniszter. Az iskolák so­vány eredményét a tanterv hiányosságá­nak szokás tulajdonítani. Minden minisz­ter, minden pedagógus ennek megy neki, ezen akar változtatni. Tatarozzák, felforgatják, az állapotok azonban nem javulnak. Wlassics miniszter is kiváncsi megtudni, mit vél a közoktatásügyi ta­nács a tantervről. Megmondja azonban őszintén, hogy akkora illúzióban nem él, mintha a tanterv a gyökeres reform­hoz vezetne. Nem hisz a tanulók túl­terhelésében sem, csak a professzorok egy része kezeli rosszul ezt vagy azt a tárgyat. Ebben csakugyan igaza van. Jó professzor a rossz tantervvel és a ter­hes tárgyakkal is boldogul. Jó profesz­­szor azonban nincs elég, mert pénz sincs. Nem szólt azonban semmit a minisz­ter a német nyelv tanításáról, iskoláink i---j_i_mmLm_lTTT2_ Ilii' miimn T Cl i ■ Sg Két virzsim­a. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta: Tömörkény István. A századhoz jött egyszer egy ember, úgy volt, hogy nehányat kiszuperáltak, egy fel­akasztotta magát s hogy a létszám teljes le­gyen, behívtak néhányat a tartalékból. Az ilyen behivottak rendszerint idő előtt mennek szabadságra, kép ért­ szolgál és elküldik, mert több az ujoncz, mint kellene. Meg is háza­sodnak otthon, mert épp farsang előtt éri őket a szabadulás s mire tavaszra virrad, hogy most már a családjáért fogna valami kétkezi munkához, meglepi a behívó. Szomorú ábrázatok ezek. A katonaság sehogy sem jó, bolond volt, a­ki legelsőbb kitalálta, a­ki pedig már fiatal feleséget is hagy otthon, attól ugyan semmiféle jókedvet ne várjon senki. Tavaszszal jöttek vissza vagy öten, a­kik az őszön idő előtt mentek haza. Akkor irigyelték valamennyit, ők pedig boldogok voltak, mert ők szomorkodtak, a szomorúságra ritkán hajló baka meg nevette őket, a­kik az otthon való halai asszonyt fölcserélték ezzel a másik asz­­szonynyal, a mely a vállukon függ. úgy tartja a regula ugyanis, hogy a katonának szeretője lehet mindenféle fajta, azonban a valódi hites felesége a puska, ennélfogva azt úgy kell ajná­­rozni és gondozni, mint a fiatal szerelmes asszonyt. Ilyen poétikus futamokra vetemedik néha a regula, azon okból, hogy minél keve­sebb rozsda legyen a fegyver csövében. Az öt behívott közül négy volt régi ismerős, minduntalan valami szabályzatba botlik. Sok van ilyen szabályzat nagyon és tudtán kívül is követhet el botrányokat az ember. Például ha három c­entiméternél hosszabbra nő a haja. Ez a vén póttartalékos azonban gon­­dosan kerülgette a szabályzatok kátyúját és nem volt azzal baja soha senkinek. Mert nem beszélgetett a többivel s hogy öregebb is volt, idővel bizonyos tisztelet környékezte. Ment, a­hova küldték, szótalan, megjött szótalan s ha mindenféle holmija rendben volt, kurta pipára gyújtott és füstölt hallgatag. Olykor levelet irt haza, néha pénzt kapott, pár forintot, a­mit bizonyosan a maga meg a gyermekei szájától húzott el otthon az asszony. Aligha költötte el azt is, a dohányon kívül nem érezte egyéb­nek szükségét. Időközben Bécsbe került az ezred. Csinos kis utazás volt az, negyvenhat napig tartott, miután rövidség kedvéért útba ejtettük Krassó- Szörény megyét és Ér-Diószegnél ültünk vas­útra. E hosszú csavargó marsok alatt is az volt ő, a­mi azelőtt, még csak azt sem kér­dezte, hogy mikor érünk az út végére volta­képp. Odafönt a­míg szolgált, aligha ment ki a maga kedvéért a kaszárnyából csak egyszer. Nyári estéken az ablakhoz állt és nézte a Ring környékén forgó tömeget, a­mely akkor támad legjobban életre, mikor a kaszárnyában már le kell feküdni. Abban a szakaszban, a­hol ő lakott, vasárnap délutánokon sohasem kellett alkudozni a legénységnek egymás kö­zött, hogy ki legyen az a reglamaszerü egy ember, a­kinek otthon kell maradni, mert ő úgyis otthon maradt. Felsöpört, kitisztította a lámpát, lefeküdt az ágyára és nézte a falat. Három regiment lakott akkor a rossaui kaszár- Szerk­S átösés és kiiadótilvatal: Sándor-u. 2. sz. Elteeiai ar:Sír^.'u‘a“E: Eotesszamara:A'4.*­ Lajmak mai száma 16 oldal

Next