Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1898-03-13 / 72. szám
Budapest, 1898. vasárnap, márczius II. MAGYARORSZÁG Itt találkozik újra feleségével Katalinnal, a ki már elsiratta vitézét s ezentúl nem akarja elhagyni többé soha. Vele jár tűzben, vizben, csatákon. A piski híd előtt oláh kezekbe kerül az asszony, majd osztrák tisztek közé, a kik halálra ítélik, de a becsületes Mikulák Janó közhonvéd s hős férje, a ki elfoglalja a piski hidat, megmentik a szorongatott asszonyt. Kivonulnak előre a diadalmas seregek. Budavárába a derék Krausz bácsi segítségével becsempészi az asszony Koltay őrnagyot s diadaltól, szerelemtől mámorosan nézi Katalin, mint foglalják el a magyar csapatok a várat. Azután, azután tudjuk jól, szárnyát szegte a túlerőa diadalmas röpülésnek. Elözönlik a Hortobágyot a muszkák s Koltay is menekül álruhában a feleségével, hogy megvigye az utolsó birt Debreczenbe. Fölfedezik s elítélik mind a kettőt, egy fiatal lengyel tiszt azonban a saját élete árán megmenti őket. És azután, azután már elveszett minden. Húsz honvéddel, egy ágyúval küzd a mehádiai szorosban Koltay. A felesége ott is mellette van. S hiába szép szó, ígéret, csábítás, Koltay megkísérti a lehetetlent s megy a biztos halálba. Sebet kap, de a felesége megmenti. Ötven éve idestova mindennek s ma belső tanácsosa a királynak, a ki arczképét küldi el a parancsőrtisztjével az aranylakodalmas altábornagynak. Ez rövid meséje a darabnak s ennek a mesének a keretén belől a két szerző minden alkalmat kiaknázott, hogy nem csak a sziveknek, hanem a szemeknek is részt juttasson a gyönyörűségből. Egyik hatásos tabló követi a másikat s egyik ügyes színpadi fogás kergeti a másikat. Semmi kétségem nem lehet, hogy ez a darab nagy sikert fog aratni. Táncsics kiszabadítása, az 1848-iki országgyűlés, a toborzás, a piskii csata, Budavár megvétele, csupa szárnyaló lelkesedés, míg a hortobágyi jelenet és az utolsó ágyú minden magyar szivet megremegtet. A siker oroszlánrésze azonban ezúttal ió a szerzőké, mint a Magyar Színházban mindig, daczára annak, hogy ezt a darabot majdnem olyan gondosan tanították be, mint amilyen nagy apparátussal fújták mellette a reklámkürtjét, amire a a darab nem szorult. Nem tudom, kit illet nagyobb dicséret, Beöthy Lászlót-e, vagy Rákosi Viktort, de hogy feladatukat kitűnően oldották meg, azt tudom. A kiállítása a darabnak igen csinos, s ha az egyes képek nem hatnak elementáris erővel, annak az is okozója, hogy a színház méretei kicsinyek az ilyen nagy személyzetet igénylő darabhoz. A darabban a főszerepet Molnár László, Sziklay Kornél és Hettyey Aranka játszszák s az ő játékuk ellen senki sem tesz kifogást. A többi szerepekben a színház minden tagja játszik, sőt Komáromi Mariska asszony is elvállalt egy picziny szerepet s szívhez szól dalaival már a főpróbán is tapsra ragadta a közönséget. A zenekar, mint mindig, úgy most is élvezhetlen. (z. a.) — (A koronáért.) Coppée tragédiájának csak részletei tetszettek a tegnapi bemutatón. A harmadik felvonás után a főszereplőkön, Mihály fin és Szamayn kívül a fordítót, Ábrányi Emilt is hívták, noha nem jelent meg. Az ovácziót zengzetes, színes, mindenképp sikerült fordításáért meg is érdemelte. Megtapsolták Zilahiné énekét is nyílt színen. Stacevny férfias erővel ábrázolta Brakomir Mihályt, Bercsényi a püspök-király, Egresi Ákos egy bolgár főúr szerepét játszta jelesül. Mihályfinak igen nagy sikere volt, Konstantint, Coppée skandáló rajongóját igyekezett minél férfiasabbá tenni, hálásabb feladatra méltóan. A negyedik felvonás hosszú monológját mesteri színezéssel adta elő; az előadás vonzóerejét nagyban fokozza, hogy két legnagyobb művésznőnk, Jászai Mari és Márkus Emília együtt játszanak benne. Egyiküknek sem volt olyan szerepe, hogy művészete teljes hatalmát éreztethette volna, de mind a kettőnek sikerült erőteljesen kiszínezni azt, amit a szerző csak körvonalazni tudott. Jászai a lángoló becsvágygyal, Márkus Emilia az odaadó szerelemmel ért el hatást és minden egyes jelenetükkel felélénkítették a közönséget, melyet a darab hosszadalmas részletei, a Balkán politikájának szánalmasan naiv s egyáltalán nem drámai tárgyalása sokszor elbágyasztottak. — (Molnár László), ez izmos tehetségű művész mégsem hiába választotta a tragikai szerepkört. Valóságos tragikum kíséri őt színészi pályáján. Érvényesülésének egyetlen gátja a nemes ambíczió, mely nagy alkotásokra tör és visszariad attól, hogy képességét alacsony feladatokra tékozolja. A Nemzeti Színházban hiába játszta sikerrel Hamletet, ott fölösleges volt. A Vigszinhits-ban egy álló esztendeig nem adtak neki szerepet, míg végre egy rémdrámában léptették fel és azt kívánták tőle, hogy kankánt is tánczoljon. Ő eljátszotta a szerepet kankán nélkül és a Magyar Színházhoz szerződött. Ez a színház már nevével is azt a hitet akarta felkelteni a közönségben és a sajtóban, hogy a magyar művészetet akarja felvirágoztatni, más magánszínházakat azzal akart tönkretenni, hogy magyartalanságukat hányta a szemükre, vezetői fennen hangoztatták, mily buzgósággal fogják a magyar kultúra magasabb érdekeit előmozdítani. És ez a színház léha, idegen operettel nyílt meg és műsorának legnagyobb részét ily operettekből állította össze. Most pedig a színház vezetősége elhatározta, hogy a drámai műfajt egyáltalán nem fogja művelni, tehát drámai művészre, aminő Molnár László, egyáltalán szüksége sem lesz. Hajlandó azonban Molnár László szerződését meghosszabbítani, de csak oly föltétellel, ha a tragikai hős, a Hamletok ábrázolója kész operettekben énekelni és tánczolni. Ezt az ajánlatot, mint magától értetődik, Molnár László minden hamleti töprenkedés nélkül utasította vissza. Ez ajánlat nem csak őt, de a magyar művészetet alázza meg. úgy látszik, színházaink a növekvő versenyben csak egy eszközzel akarnak győzni, ha minél alacsonyabb műfajokat művelnek és minél szemérmetlenebbül vállalkoznak az érzékek csiklandozására és az ízlés elaljasítására. Azt hiszszük, hogy elhibázták számításukat. A közönségnek számottevő része nemesebb élvezetet keres a szinházban és nem megy oda, ahol azt nem találja meg, a többieknek pedig kedvesebb az orfeum, mert ott a pikantériákon kívül sört is élvezhetnek. Óhajtjuk, hogy a deficit minél előbb lehetetlenné tegye színházaink mostani állapotát és vezetésüket azok vegyék át, kik megértik a színházak nemesebb feladatait és méltányolni képesek az oly amúgy is ritka művészi erőket, a minő Molnár László. — (Boton! tegnapi hangversenyén) a közönség zsúfolásig megtöltötte a Royal dísztermét. Az általa eljátszott négy szám egy-egy hatalmas alkotás volt. Bach Sebestyénnek eredetileg orgonára szerzett hangverseny-darabja (d-dúr) óriási mű; Beethoven utolsó zongora-szonátája (c-moll, 111. mű) a zeneköltés klasszikus földjén terrtett; Chopin etűdjei csillogó, gyönyörű hangulatképek; Liszt.Bon Juant ábrándja pedig az előadó művészet tetőpontján áll. S ezekben az annyira eltérő régiókban Busoni egyaránt otthonos. Csodálatos az a stilszerűség, amelyivel Bach darabját zongorajátékra átirta; bámulatos, hogy egyéniségét szinte megagadva, mindegyik műfajt kellő, igazi stiljában szóllaltatja meg fölényes tudásával, rendkívüli művészi értelemmel s az árnyaló ízlés minden képzelhető finomságával. A közönség fáradhatatlanul tapsolta őt, és azzal az óhajtással távozott, hogy tegnapi hangversenyét mihamar követné egy újabb. (Pozsonyi premiere.) A pozsonyi színházban zsúfolt ház előtt tegnap volt a bemutató előadása Zichy Géza gróf A tízparancsolat czímű vígjátékénak. A darab teljes sikert aratott. A közönség a szerzőt minden felvonás után ismételten a lámpák elé hívta. Zichy gróf vígjáékának tárgya egy gyöngéd szerelmi történet. Balanyi gróf egyetlen fia szerelmes az öreg kasznár leányába, ki szintén szereti az ifjút, de titkolja szerelmét és makacskodik. A fiút ez elkeseríti, kicsapongóvá lesz, adósságokat csinál s megszegi a tízparancsolatot. Végre a szülők rendezik fiuk ügyét, Iluska is bevallja szerelmét, a a két szerető egymásé lesz. A kis gróf szerepét Hahtiel Aranka, a leányét Csige Böske játszotta. A többi szereplők is mindnyájan hozzájárultak a darab sikeréhez. Előadás után a szerző tiszteletére bankett volt. (Zenekari hangverseny.) A Nemzeti Zenede igazgatósága tegnap este a Vigadó nagytermében hangversenyt rendezett. A programaiban csak egy számot találtunk oh at, amely a mi hangversenyeink műsorain eddig egyáltalán megfordult: VolkmannSapphor czímű drámai jelenetét. Az előadott egyéb zenei alkotások : Händel konczerto ja két magánhegedűre, gordonka és vonós zenekarra, Tschaikovszky II. zongoraversenye és Brahms szerenádja, noha régebbi keletűek, nálunk ezúttal jelentek meg először műsoron, a két hazai újdonság : Bombay Arthur a Toccatá»-ja és «Andanlinos-ja pedig éppenséggel frissen írott kéziratban kerültek a buzgó Gobbi tanár karnagyi pulpitusára. Bombay két zenekari művében a képzett zenész alapos munkáját becsüljük. Kidolgozásuk, hangszerelésük egyaránt figyelemreméltó tudásról tanúskodik, eszmei tartalom dolgában pedig messze fölülemelkedik az orkesztrális téren produkált középszerű alkotásokon. A Händel-féle versenyműben: Szigeti Dezső, Sonnenfeld Irén és Horváth Irma jelesen kezelték a szólóhangszereket, Tschaikovszky nagy drámai erővel megírt versenyének kissé hosszadalmas első tételében pedig Sebes Vilma mutatta be eminens technikai készültségét. A hegedű osztályból . Hegedűs Ferencz helyes ritmikai érzékkel adta elő tanárának új hegedűszerzeményét, a 8-ik csárdajelenetet. Balogh Mária énektanszakából, Scappa Henriette produkálta magát, bátortalanul és gyenge hangon adván elő Volkmann drámai jelenetét. Az intézeti zenekar Gobbi karnagy vezetése alatt ezúttal is precziz összjátékot nyújtott s derekasan rászolgált a közönség elismerésére. (A beteg, Goldmark.) Bécsből, a mester környezetéből veszszük a sajnálatos hirt, hogy Goldmark Károly, a nagy magyar zeneszerző, a kinek a Házi tücsök czimü operája csak tavaly aratott nagy sikert a m. kir. Operában, betegen fekszik. Szerencsére a mester baja nem súlyos természetű s Goldmark annál erősebb lélekkel telt, mert Briseis czimü operájával immár teljesen elkészült s igy az alkotás vágya nem teszi baját még elviselhetetlenebbé. Mint teljesen megbízható helyről értesülünk, a Briseis először nálunk fog színre kerülni, mégpedig a mester egyenes kívánságára a király nevenapján, amivel Goldmark bizonyára háláját kívánja leróni a király iránt, az őt csak nemrég tüntette ki a Lipót-rend lovagkeresztjével a zeneköltés terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül. Lehet, hogy operánkkal egyidejűleg a bécsi udvari opera is szinte hozza Briseist, de erre nézve határozott megállapodás nem történt Mint ránk nézve különösen jelentős körülményt érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy Goldmark alig hogy ime bevégezte új operáját, máris egy újabb, még pedig magyar tárgyú opera tervével foglalkozik. A mesternek ugyanis, aki már 15 éve áhítozik magyar sujet után, két magyar ooéta fölajánlotta magyar tárgyú librettojá is Goldmark kész örömmel fogadta a hirt, hogy végre alkalma lesz kedvencz tervét megvalósítani. (Opera.) A Vidéki Hir lapírók Országos Szövetsége javára tegnap az Opera művészei Lecoquevig operáját, Angot asszony leányát adták elő Abrányiné Angot Clairette-t személyisítette, azzal s kedves pajkosságával és megnyerő modorával, mely őt a közönség állandó kedvenezévé avatta. A több szereplők szintén jól megállják helyüket. (Buttykay Ákos.) Buttykay Most, a zenei képességekkel megáldott fiatal művészt, a Berlinben aratott újabb sikere indította arra, hogy a zongorazás művészetében való haladását nekünk is bemutassa. A jeles művész edzéiből önálló zongoraestélyt rendez folyó hó 21-én, pénteken, este s Vigadó kistermében igen érdekes programmal, s melyre a Rózsatölgyi-féle zeneműkiadó elég már most fogad el előjegyzéseket. — (Gattera-hangverseny) Sturm Ferencz ismert cziteramester vasárnap este fél 8 órakor a Vigadó kistermében tanítványaival czitera-hangver- senyt rendez. — (A honvédvilágból.) Ez a czime annak 74 dalból álló füzetnek, melyet Zalár József, a nagy idők tanúja és Damjanich volt tábori történetírója a szabadság ünnepének félszázados évfordulójára irt. Ez a dalívér megénekli önvédelmi harcznok történetét Kossuthnak pesti követtéörtént megválasztásától a kibujdosásig. A mű márcz l6-én jelenik meg. Megrendelhető a szerzőnél Egerben, Kossuth-tér 2. sz. Ára 3 korona. 13