Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1898-03-13 / 72. szám

Budapest, 1898. vasárnap, márczius II. MAGYARORSZÁG Itt találkozik újra feleségével Katalinnal, a ki már elsiratta vitézét s ezentúl nem akarja elhagyni többé soha. Vele jár tűzben, vizben, csatákon. A piski híd előtt oláh kezekbe kerül az assz­ony, m­ajd osztrák tisztek közé, a kik halálra ítélik, de a becsületes Mikulák Janó közhonvéd s hős férje, a ki elfoglalja a piski hidat, megmentik a szoron­gatott asszonyt. Kivonulnak előre a diadalmas seregek. Budavá­rába a derék Krausz bácsi segítségével becsem­pészi az asszony Koltay őrnagyot s diadaltól, sze­relemtől mámorosan nézi Katalin, mint foglalják el a magyar csapatok a várat. Azután, azután tudjuk jól, szárnyát szegte a túl­erő­­a diadalmas röpülésnek. Elözönlik a Hortobá­­gyot a muszkák s Koltay is menekül álruhában a feleségével, hogy megvigye az utolsó birt Debre­­czenbe. Fölfedezik s elítélik mind a kettőt, egy fiatal lengyel tiszt azonban a saját élete árán meg­menti őket. És azután, azután már elveszett minden. Húsz honvéddel, egy ágyúval küzd a mehádiai szorosban Koltay. A felesége ott is mellette van. S hiába szép szó, ígéret, csábítás, Koltay megkísérti a lehe­tetlent s megy a biztos halálba. Sebet kap, de a felesége megmenti. Ötven éve idestova mindennek s ma belső taná­csosa a királynak, a ki arczképét küldi el a pa­­rancsőrtisztjével az aranylakodalmas altábor­­nagynak. Ez rövid meséje a darabnak s ennek a mesének a keretén belől a két szerző minden alkalmat kiaknázott, hogy nem csak a sziveknek, hanem a szemeknek is részt juttasson a gyönyörűségből. Egyik hatásos tabló követi a másikat s egyik ügyes színpadi fogás kergeti a másikat. Semmi kétségem nem lehet, hogy ez a darab nagy sikert fog aratni. Táncsics kiszabadítása, az 1848-iki or­szággyűlés, a toborzás, a piskii csata, Budavár meg­vétele, csupa szárnyaló lelkesedés, míg a horto­bágyi jelenet és az utolsó ágyú minden magyar szivet megremegtet. A siker oroszlánrésze azonban ezúttal ió a szer­zőké, mint a Magyar Színházban mindig, daczára annak, hogy ezt a darabot majdnem olyan gondo­san tanították be, mint a­milyen nagy apparátus­sal fújták mellette a reklám­kürtjét,­­ a­mire a a darab nem szorult. Nem tudom, kit illet nagyobb dicséret, Beöthy Lászlót-e, vagy Rákosi Viktort, de hogy feladatu­kat kitűnően oldották meg, azt tudom. A kiállítása a darabnak igen csinos, s ha az egyes képek nem hatnak elementáris erővel, annak az is okozója, hogy a színház méretei kicsinyek az ilyen nagy személyzetet igénylő darabhoz. A darabban a főszerepet Molnár László, Sziklay Kornél és Hettyey Aranka játszszák s az ő játékuk ellen senki sem tesz kifogást. A többi szerepek­ben a színház minden tagja játszik, sőt Komáromi Mariska asszony is elvállalt egy picziny szerepet s szívhez szó­l dalaival már a főpróbán is tapsra ragadta a közönséget. A zenekar, mint mindig, úgy most is élvezhetlen. (z. a.) — (A koronáért.) Coppée tragédiájának csak részletei tetszettek a tegnapi bemutatón. A har­madik felvonás után a főszereplőkön, Mihály fin és Szamayn kívül a fordítót, Ábrányi Emilt is hív­ták, noha nem jelent meg. Az ovácziót zengzetes, színes, mindenképp sikerült fordításáért meg is érdemelte. Megtapsolták Zilahiné énekét is nyílt színen. Stacevny férfias erővel ábrázolta Brakomir Mihályt, Bercsényi a püspök-király, Egresi Ákos egy bolgár főúr szerepét játszta jelesül. Mihályfinak igen nagy sikere volt, Konstantint, Coppée skan­­dáló rajongóját igyekezett minél férfiasabbá tenni, hálásabb feladatra méltóan. A negyedik felvonás hosszú monológját mesteri színezéssel adta elő; az előadás vonzóerejét nagyban fokozza, hogy két legnagyobb művésznőnk, Jászai Mari és Márkus Emília együtt játszanak benne. Egyiküknek sem volt olyan szerepe, hogy művészete teljes hatalmát éreztethette volna, de mind a kettőnek sikerült erőteljesen kiszínezni azt, a­mit a szerző csak körvonalazni tudott. Jászai a lángoló becsvágygyal, Márkus Emilia az odaadó szerelemmel ért el ha­tást és minden egyes jelenetükkel felélénkítették a közönsé­get, melyet a darab hosszadalmas rész­letei, a Balkán politikájának szánalmasan naiv s egyáltalán nem drámai tárgyalása sokszor el­­bágyasztottak. — (Molnár László), ez izmos tehetségű mű­vész mégsem hiába választotta a tragikai szerep­kört. Valóságos tragikum kíséri őt színészi pályáján. Érvényesülésének egyetlen gátja a nemes ambíczió, mely nagy alkotásokra tör és visszariad attól, hogy képességét alacsony feladatokra tékozolja. A Nemzeti Színház­ban hiába játszta sikerrel Hamletet, ott fölösleges volt. A Vigszinhits-ban egy álló esztendeig nem adtak neki szerepet, míg végre egy rémdrá­mában léptették fel és azt kívánták tőle, hogy kankánt is tánczoljon. Ő eljátszotta a sze­repet kankán nélkül és a Magyar Színház­hoz szerződött. Ez a színház már nevével is azt a hitet akarta felkelteni a közönségben és a sajtóban, hogy a magyar művészetet akarja felvirágoztatni, más magánszínházakat azzal akart tönkretenni, hogy magyartalanságukat hányta a szemükre, vezetői fennen hangoztatták, mily buzgósággal fogják a magyar kultúra magasabb érdekeit előmozdítani. És ez a színház léha, idegen operettel nyílt meg és műsorának legnagyobb részét ily operettekből állította össze. Most pedig a színház vezetősége elhatározta, hogy a drámai műfajt egyáltalán nem fogja művelni, tehát drámai művészre, a­minő Molnár László, egyáltalán szüksége sem lesz. Hajlandó azonban Molnár László szer­ződését meghosszabbítani, de csak oly föltétel­lel, ha a tragikai hős, a Hamletok ábrázolója kész operettekben énekelni és tánczolni. Ezt az ajánlatot, mint magától értetődik, Molnár László minden hamleti töprenkedés nélkül utasí­totta vissza. Ez ajánlat nem csak őt, de a magyar művészetet alázza meg. úgy látszik, színházaink a növekvő versenyben csak egy eszközzel akarnak győzni, ha minél alacsonyabb műfajokat művelnek és minél szemérmetlenebbül vállalkoznak az érzékek csiklandozására és az ízlés elaljasítására. Azt hiszszük, hogy elhibázták számításukat. A közön­ségnek számottevő része nemesebb élvezetet keres a szinházban és nem megy oda, a­hol azt nem találja meg, a többieknek pedig kedvesebb az orfeum, mert ott a pikantériákon kívül sört is él­vezhetnek. Óhajtjuk, hogy a defic­it minél előbb lehetetlenné tegye színházaink mostani állapotát és vezetésüket azok vegyék át, kik megértik a szín­házak nemesebb feladatait és méltányolni képesek az oly amúgy is ritka művészi erőket, a minő Molnár László. — (Boton! tegnapi hangversenyén) a közön­ség zsúfolásig megtöltötte a Royal dísztermét. Az általa eljátszott négy szám egy-egy hatalmas alko­tás volt. Bach Sebestyénnek eredetileg orgonára szerzett hangverseny-darabja (d-dúr) óriási mű; Beethoven utolsó zongora-szonátája (c-moll, 111. mű) a zeneköltés klasszikus földjén terrtett; Chopin etűdjei csillogó, gyönyörű han­gulatképek; Liszt­­.Bon Juant ábrándja pedig az előadó művészet tetőpontján áll. S ezekben az annyira eltérő régiók­ban Busoni egyaránt otthonos. Csodálatos az a stilszerűség, a­melyivel Bach darabját zongorajá­tékra átirta; bámulatos, hogy egyéniségét szinte meg­agadva, mindegyik műfajt kellő, igazi stiljában szóllaltatja meg fölényes tudásával, rendkívüli művészi értelemmel s az árnyaló ízlés minden képzelhető finomságával. A közönség fáradhatat­lanul tapsolta őt, és azzal az óhajtással távozott, hogy tegnapi hangversenyét mihamar követné egy újabb.­­ (Pozsonyi premiere.) A pozsonyi színházban zsúfolt ház előtt tegnap volt a bemutató előadása Zichy Géza gróf A tízparancsolat czímű vígjátéké­nak. A darab teljes sikert aratott. A közönség a szerzőt minden felvonás után ismételten a lámpák elé hívta. Zichy gróf vígjá­ékának tárgya egy gyön­géd szerelmi történet. Balanyi gróf egyetlen fia szerelmes az öreg kasznár leányába, ki szintén szereti az ifjút, de titkolja szerelmét és makacskodik. A fiút ez elkeseríti, kicsapongóvá lesz, adósságokat csinál s megszegi a tízparancsolatot. Végre a szülők rendezik fiuk ügyét, Iluska is bevallja szerelmét, a a két szerető egymásé lesz. A kis gróf szerepét Hahtiel Aranka, a leányét Csige Böske játszotta. A többi szereplők is mindnyájan hozzájárultak a darab si­keréhez. Előadás után a szerző tiszteletére ban­kett volt.­­ (Zenekari hangverseny.) A Nemzeti Zenede igazgatósága tegnap este a Vigadó nagytermében hangversenyt rendezett. A programaiban csak egy számot találtunk oh at, a­mely a mi hangver­senyeink műsorain eddig egyáltalán megfordult: Volkmann­­Sapphor czímű drámai jelenetét. Az előadott egyéb zenei alkotások : Händel konczerto­ ja két magánhegedűre, gordonka és vonós zenekarra, Tschaikovszky II. zongoraversenye és Brahms sze­renádja, noha régebbi keletűek, nálunk ezúttal jelentek meg először műsoron, a két hazai újdon­ság : Bombay Arthur a Toccatá»-ja és «Andanlin­os-ja pedig éppenséggel frissen írott kéziratban kerültek a buzgó Gobbi tanár karnagyi pulpitusára. Bombay két zenekari művében a képzett zenész alapos munkáját becsüljük. Kidolgozásuk, hangszerelésük egyaránt figyelemreméltó tudásról tanúskodik, esz­mei tartalom dolgában pedig messze fölülemelkedik az orkesztrális téren produkált középszerű alko­tásokon. A Händel-féle versenyműben: Szigeti Dezső, Sonnenfeld Irén és Horváth Irma jelesen kezelték a szólóhangszereket, Tschaikovszky nagy drámai erővel megírt versenyének kissé hosszadal­mas első tételében pedig Sebes Vilma mutatta be eminens technikai készültségét. A hegedű osztály­ból . Hegedűs Ferencz helyes ritmikai érzékkel adta elő tanárának új hegedűszerzeményét, a 8-ik csárdajelenetet. Balogh Mária énektanszakából, Scappa Henriette produkálta magát, bátortalanul és gyenge hangon adván elő Volkmann drámai jelenetét. Az intézeti zenekar Gobbi karnagy veze­tése alatt ezúttal is precziz összjátékot nyújtott s derekasan rászolgált a közönség elismerésére.­­ (A beteg, Goldmark.) Bécsből, a mester környezetéből veszszük a sajnálatos hirt, hogy Goldmark Károly, a nagy magyar zeneszerző, a kinek a Házi tücsök czimü operája csak tavaly aratott nagy sikert a m. kir. Operában, betegen fekszik. Szerencsére a mester baja nem súlyos ter­mészetű s Goldmark annál erősebb lélekkel telt, mert Briseis czimü operájával immár teljesen el­készült s igy az alkotás vágya nem teszi baját még elviselhetetlenebbé. Mint teljesen megbízható helyről értesülünk, a Briseis először nálunk fog színre kerülni, még­pedig a mester egyenes kíván­­ságára a király nevenapján, a­mivel Goldmark bi­zonyára háláját kívánja leróni a király iránt, a­z őt csak nemrég tüntette ki a Lipót-rend lovagke­­resztjével a zeneköltés terén szerzett kiváló érde­­meinek elismeréséül. Lehet, hogy operánkkal egy­idejűleg a bécsi udvari opera is szinte hozza Briseist, de erre nézve határozott megállapodás nem történt Mint ránk nézve különösen jelentős körülményt érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy Goldmark alig hogy ime bevégezte új operáját, már­is egy újabb, még pedig magyar tárgyú opera tervével foglalkozik. A mesternek ugyanis, a­ki már 15 éve áhítozik magyar sujet után, két ma­gyar ooéta fölajánlotta magyar tárgyú libretto­já i­s Goldmark kész örömmel fogadta a hirt, hogy végre alkalma lesz kedvencz tervét megvalósítani­. (Opera.) A Vidéki Hir lapírók Országos Szö­vetsége javára tegnap az Opera művészei Lecoque­vig operáját, Angot asszony leányát adták elő Abrányiné Angot Clairette-t személyisítette, azzal s kedves pajkosságával és megnyerő modorával, mely őt a közönség állandó kedvenezévé avatta. A több szereplők szintén jól megállják helyüket.­­ (Buttykay Ákos.) Buttykay Most, a zenei képességekkel megáldott fiatal művészt, a Berlinben aratott újabb sikere indította arra, hogy a zon­gora­zás művészetében való haladását nekünk is bemutassa. A jeles művész e­dzéiből önálló zon­goraestélyt rendez folyó hó 21-én, pénteken, este s Vigadó kistermében igen érdekes programmal, s melyre a Rózsatölgyi-féle zeneműkiadó elég már most fogad el előjegyzéseket. — (Gattera-hangverseny) Sturm Ferencz is­mert cziteramester vasárnap este fél 8 órakor a Vigadó kistermében tanítványaival czitera-hangver- senyt rendez. — (A honvédvilágból.) Ez a czime annak­­ 74 dalból álló füzetnek, melyet Zalár József, a nagy idők tanúja és Damjanich volt tábori törté­netírója a szabadság ünnepének félszázados évfor­dulójára irt. Ez a dalív­ér megénekli önvédelmi harcznok történetét Kossuthnak pesti követté­ör­tént megválasztásától a kibujdosásig. A mű márcz l6-én jelenik meg. Megrendelhető a szerzőnél Eger­ben, Kossuth-tér 2. sz. Ára 3 korona. 13

Next