Magyarország, 1898. április (5. évfolyam, 91-119. szám)

1898-04-01 / 91. szám

Budapest, 1898. péntek, április 1. MAGYARORSZÁG mm A rektor már reggel kifüggesztette Radócza János meghívását az ifjúsághoz, maga részéről meleg­hangú pártolást ragasztván hozzá. Az ifjúság azon­ban nem reagált a rektor úr frázisaira, és ment a a maga felfogása után. Először is az Egyetemi Kör közgyűlése tarta­tott meg. Tóth Ödön elnök a közgyűlést fél öt órakor az első számú tanteremben nyitotta meg. A gyűlésen elsőnek Komáromy Zoltán beszélt, a­ki rövid in­dokolás kíséretében előterjesztette indítványát, hogy az ifjúság vegyen részt az április 11-én rendezendő nemzeti ünnepen. Wolfner Pál kijelentette, hogy az ünneplés ellen neki sem volna kifogása. De a­mikor láttuk — úgymond — márczius 16-ikén a kormány tüntető passzív magatartását, felelhetünk-e április 11-ikén a kormánynak mással, mint tüntető passzivitással. Wolfner zajos helyeslés között végezte tárgyilagos beszédét. A mi ünnepünk — úgymond — márczius idusa és nem április 11-ike. Az Egyetemi Kör közgyűlése erre egyhangúlag magáévá tette a bizottság határozatát és kimondta, hogy április 11-ikének megünneplésében nem vesz részt. Körülbelül ötszáz egyetemi hallgató szorongott már a folyosón, a­mikor a kör közgyűlése véget ért. Értesülvén a kör határozatáról, éljenzés között vonultak be az első számú terembe, a­hol hat órakor kezdetét vette az ifjúsági gyűlés. Tóth Ödön elnök az ifjúság izgatott zúgása közt nyitotta meg a gyűlést, melyen 4­­ 500-an vehettek részt. Elsőnek élénk helyeslés közt Pokols József, az Egyetemi Lapok szerkesztője szólalt föl, meg­indokolván az összejövetelt s kifejezvén abbeli re­ményét, hogy az ifjúság bátran, kimondja vélemé­nyét minden fölhívás, minden presszió, sőt azon fenyegetés daczára is, mely már­is hangzik itt-ott, hogy az Egyetemi Kör szubvenc­ióját megvonják. Utána Wolfner Pál emelkedett szólásra, ugyanaz, a­ki az Egyetemi­ Kör elé azt a lapunkban is kö­­zölt j javaslatot terjesztette be, melynek értelmében az Egyetemi Kör kimondja, hogy az április 11-iki ünnepen nem vesz részt. Fölhívja azokat az urakat, a­kik a polgármesternél ez ügyben önfejüktül, minden megbízás nélkül tisztelegtek, lennének szí­vesek álarczukat levetve nyilatkozni. Kijelenti, hogy ő és mindazok, a­kik azon javaslatot aláírták, ki­tartanak javaslatuk mellett és felhívják az ifjúsá­got, fogadják azt el mindnyájan. Az ifjúság he­lyeslő zúgással fogadta szavait. Erdélyi Lajos, a fáklyások szónoka iparkodott most szóhoz jutni, azonban az «Eláll !», «Nem hallgatjuk !», «Javaslatot!» kiáltások elfojtották szavait. Hosszú küzködés után fölolvasta határo­zati javaslatát, mely szerint mondja ki az ifjúság, melynek kötelessége a kormány mellett hiven ki­tartani ezekben a veszedelmes napokban, hogy ha testületileg nem is, legalább kisebb csoportokban, a­kik akarnak, részt vehessenek a meneten. Az if­júság tomboló haraggal egyhangúlag elvetette az indítványt, épp úgy Krausz Aladárét is, a­ki ha­sonló értelemben szólalt fel. Most Sípos Géza olvasta föl Pokols József hatá­rozati javaslatát, miszerint mondja ki az ifjúság, tekintettel arra, hogy a középiskolai ifjúság szeme is rajtunk függ ebben az ügyben, hogy csak egy ünnepet ismer, márczius 15-ét, április 11-ének megünneplésében pedig semmi szín alatt részt nem vesz sem testületileg, sem­ kis csoportokban. Az ifjúság lelkesedéssel csatlakozott az indítványhoz. Rajcsányi Gyula élénk helyeslés közt rámutatva «az emberek hitványságára, mely még a hatalom szemtelenségét is fölülmúlja,» hasonló javaslatot terjeszt elő, mely a Sipos-Pakots-félétől csak for­mailag külömbözik, miért is Rajcsányi javaslatát visszavonja. Még Szemennyey Kornél jelentkezik szólásra, azonban az ifjúság «menjen a polgár­­mesterhez !» kiálltásairól nem tud szóhoz jutni. Tóth Ödön elnök ezzel kijelenti, hogy­ az ifjúság egyhangúlag Pakots-Sipos határozati javaslatát fo­gadja el, mely szerint az April 11-iki ünnepélyen se testületileg, se kisebb csoportokban részt nem vesz. Ezzel a gyűlést bezárja. Az ifjúság lelkes éljen­zések között vonult ki a teremből. Az utczán fölhangzott a jelszó : — Elégetni a Pesti­ Hirlap­ot, mely gyalázólag czikkezett az if­júságról! Ötszáz fiatalember némán, teljes rendben vonult az Egyetem-utczán, a Kigyó-utczán, a Váczi-utczán keresztül a Dorottya-utczába. A rendőrség már tudott ekkor a tervezett tüntetésről, mert az ifjú­ság gyűlésén néhány detektív is meghúzódott. Az Egyetem-utczán puskás-szuronyos rendőrök czir­­káltak. A közönség az utczán rokonszenvesen, él­jenzéssel tüntetett az ifjúság mellett, a­mely aka­dálytalanul ért a Wurm-utczáig. Ott egyszerre rendőri kordon állt szemben velük. Diener rendőr­­kapitány fölszólította az ifjúságot, hogy forduljon vissza, mert baj lesz. — Abczug Bánffy ! — ez volt a válasz. A tüntetők hirtelen befordultak a Wurm-utczába és a Mária Valéria-utczán keresztül eljutottak a szabadelvű klub elé a Ferencz József-térre. Húsz- harmincz gyalogos rendőr fogadta itt a tüntetőket, a­kik viharosan abczugoltak. A rendőröket Reviczky felügyelő vezérelte. A kard azonban nem került ki hüvelyéből, a tömeg mégis szétoszlott. E­közben egy másodéves joghallgatót, Mandel Pál szabadelvű­­párti országgyűlési képviselő fiát, Sándort letartóz­tatták. Az Egyetemi Körből jővő, Mandel Sándor jog­hallgató néhány barátjával a Dorottya-utczán ment hazafelé, a­mikor a Wurm-utczánál megpillantotta a rendőrkordont. Miután nem óhajtott kollizióba keveredni a rendnek éber gondozóival, meggyorsította lépteit és sietve ment a szabadelvű kör irányában. Az egyik rendőrnek gyanús volt ez a nagy sietség s megfogta a fiatalember kabátját. Mandel Sándor, a­ki tréfára vette a dolgot, ke­délyesen rászólt a rendőrre. — Ereszszen el, bácsi! — Nem én, — mondta a rendőr és fogta a ka­bátját, a mikor odajött Diener rendőrkapitány, a­ki már gyakrabban tanujelét adta hirhedt tapin­tatának. A rendőr jelenteni próbált, de csak addig jutha­tott el, hogy[­ Kapitány urnák alá van jelentem . . . a mikor Diener rákiáltott: — Vigye bel Mandel Sándor hivatkozott igazolványára, de Diener kapitány rá sem hallgatott s újra kiadta a rendeletet. Erre három rendőr megragadta Mandel Sándort és jobbról-balról és hátulról ránczigálva behur­­czolták a zrinyi-utczai főkapitányságra, a­hol nem igen gyöngéden mutatták meg neki az utat. Az inspekc­iós tisztviselő elé állították, a­ki két óra múlva szabadon eresztette a békés tün­tetőt. Nyolc­adfél óra után, a­mikor a tüntetők kedve már lelohadt, sebes-vágtatva megérkezett tíz lovas­rendőr, de már semmi dolguk sem akadt. El is vezényelték őket hamarosan. Ekkor egyszerre lo­bogó láng csapott föl a Deák-szobor mellől: el­égették a Pesti Hírlap­ot. Egy sereg rendőr rohant oda, de már senkit sem talált ott, csak egy marék pörnyét.­ Ma délelőtt izgatott hangulatban gyülekezett az ifjúság az Egyetemi Körben, hogy megbeszélje a tegnapi nap eseményeit. Nagy volt az elkeseredés, főként a kormány eszközeiül szolgáló napilapok egynémelyikének hangja miatt, a melylyel a teg­napi eseményeket tárgyalták. Az ifjúság felháborodásának azzal adott kifeje­zést, hogy a kör balkonjára kivonult s ott elégette a Pesti Hírlapot. A rendőrség — a mely gondos figyelemmel kiséri az Egyetemi Kört — azonnal megjelent s a jelenvoltakat fölírta. Spanyol-amerikai háború. ' ifi f­i. Budapest, márcz. 11.­­' T­­V­­ * •r • • X 4 ■' 4%TM A tegnap éjjel és a mai nap folyamán érke­zett amerikai, valamint spanyol táviratok oly ellentmondók, hogy a jelenlegi helyzetnek még csak megközelítően tiszta képét is alig adhatjuk. Annyi mégis bizonyosnak látszik, hogy mindkét részről tettek újabb indítványo­kat, a­melyek ismét mindkét részről megfon­tolás tárgyát képezik. Hogy az előbbi amerikai követelések tekintetében Mac Kinley kül­dött-e valami sommatio-félét Madridba, a washingtoni táviratokból nem tűnik ki ugyan, de nem lehetetlen. Ma kerül az ügy a kongresszus elé, a holnapi napot tehát feszült kíváncsisággal várhatja az egész világ. Időközben a washingtoni kongresszus két háza közt a konfliktus veszedelme tovább fenyeget. A­mi pedig a közvetítési kérdést illeti, római táviratunk szerint a pápa hajlandó volna a mediatio elfogadására, ha Spanyol­­ország és Amerika együttesen kérné őt fel erre. Távirataink a következőket jelentik: Alkudozások — tüntetések. London, márczius 31. A spanyol A­arac-bizottságnak az amerikai bizottságéval teljesen ellentétes jelentése, eddigelé az egyetlen válasz, a­melyet Spanyol­­ország az amerikai jelentésre adott. Azok a hírek, a­melyek Kubára vonatkozó spanyol­amerikai megegyezésről szólanak, teljesen alap­talanok. Az amerikai chauvinisták Mac Kinley­­nek higgadt hangú üzenete miatt roppant in­gerültek. Jobb helyen tüntetések voltak. Duran­­góban (Colorado) elégették Mac Kinley arcz­­képét. Aggódnak a kongresszus tárgyalásai miatt. A kongresszus több tagja Spanyol­­országot mindenáron provokálni akarja. Hajlan­dók a kubai inségsegélyt is megszavazni, ha a bili kimondja, hogy a segélyt amerikai hadi­hajók fogják kiosztani. Valószínű azonban, hogy e pesszimisztikus jelentések a baisse­­spekuláczió ellenmanőverjei. Itteni diplo­­mácziai körökben még mindig remélik, hogy a béke fentartható lesz. London, márcz. 31. Mint a Central News jelenti, Walker admi­rális szombaton utazik el Greyto­onból, hogy az amerikai hajóraj főparancsnokságát átvegye. A kubai junte manifesztumot közöl, a­mely­ben Északamerikát a Maine-katasztrófa miatt izgatja és a fegyverszünet tervét még gondolat­ban is visszautasítja. Az Egyesült­ Államok biz­tosra vehetik, hogy a kubaiak inkább a teljes megsemmisülésig küzdenek tovább, mintsem hogy fegyverszünetet fogadjanak el. A new-yorki Evening Post konstatálja, hogy a fegyverszünet ajánlatát a kongresszus nem fogadná szívesen. A pártvezérek úgy véleked­nek, hogy a bizonytalanság rosszabb a háború­nál. A fegyverszünet csak előidézné a bajt, az ellen tehát síkra kell szállni. Madrid, márcz. 31. Moret gyarmatügyi miniszter felolvasta a minisztertanácsban a kubai helyzetre vonat­kozó iratokat. Kitűnik ezekből, hogy a mun­kaképes emberek, a­kik munkát keresnek, már találtak alkalmazást a mezei munkáknál, de azok, a­kik elvesztették szerszámaikat, vagy azt a kis vagyonkájukat, a­miből aratásig élhettek volna, segélyre vannak szorulva, a­mi közigazgatási úton eszközlendő. Másrészt sok családfő kivándorolt Mexikóba, hátrahagy­ván feleségeiket és gyermekeiket, a­kik nagy nyomorban vannak. Ennélfogva azt javasolja Moret, hogy nyissanak 3 milliónyi hitelt, hogy Blanco tábornoknak lehetővé tétessék, hogy a konc­entrációk ellátását biztosítsa, a munkaszer­zést megkönnyítse és előleget adjon a mező­gazdáknak. Lagasta miniszterelnök jelentést tett arról a tanácskozásról, a­melyet kedden Woodford amerikai követtel tartott. A minisztertanács hosszasan tárgyalta ezt az ügyet és elhatá­rozta, hogy tanácskozása eredményét a régens­­királyné elé terjeszti. London, márczius 31. New- Yorkból jelentik. Az alsóház elvetette Bailley demokratapárti vezérnek Kuba függetlenítésére vonatkozó indít­ványának sürgősségét. Ezt a köztársasági párt sakkhúzásának tekintik, a­mely nem akarja a demokratákat uralomra juttatni. Maga a re- 9

Next