Magyarország, 1899. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899.___________SZERDA, MÁRCZIUS I_________ VI. ÉVFOLYAM 60 SZÁM A soviniszta. Budapest, febr. 28. Ajánlom, hogy az a bukott mégse vegye nagyon a szivére az itt-ott elhangzó dicséreteket. Legyen tisztában azzal, hogy mióta megszűnt a hatalma, csak tévedésből dicsérhetik. Vagy a lovagiasság tévedéséből, vagy a félreértés tévedéséből. De megindokolt dicséretet nem fog olvasni soha. Gondos figyelemmel vizsgálom, hogy kormányzási tulajdonságaiból mit emelnek ki a jóakarók. Soviniszta volt, mondják. Aztán naiv és erőszakos. Tessék kisétálni az állatkertbe. Nincs lény, mely a naivitást az erőszakkal olyan összhangba hozná, mint a medve. Ebből nehéz azt következtetni, hogy országunk sorsa medvére bizassék. De soviniszta. Lehet. Hogy szokta magáról mondani, igaz. Mit ért alatta, nem tudom. Beszédjeiben, melyekkel irányt jelölhetett volna, nem fejtette ki ezen tulajdonság értelmét; cselekedeteiben szintén adós maradt a magyarázattal. Annyi tény, hogy az erdélyrészi közművelődési egyesületnek az alakulás perczétől ellensége volt De ez nem dönti el a kérdést sem jobbra, sem balra. Gyakorlatias mivoltával nem tudta megegyeztetni a zajtalan schulmeisterkedést. Ez a vonás tehát mellőzhető a jellemfestésnél. De négy évig övé volt az ország és a hatalom. Mit tett? Kérem a fajerősítő törvények elősorolását. Elég, ha egyetlen sejtet mutatnak, mely kiindulási szervét képezhetné egy nagyarányú nemzeti organizácziónak. Egyetlen jegeszedési pontot kérek csupán. A hézagos büntetőtörvénykönyvnek egy novelláris tervét. Egy picike változtatást azon a törvényen, mely a keleti egyházakat «nemzeti» — de nem ám «magyar» nemzeti! — egyházakká dagasztotta. A nemzetiségi törvény revízióját, mely a nemzeti — közigazgatási kulturális — egység szempontjából végrehajthatatlan, minélfogva állandó ok az izgalmas súrlódásokra. Önként tolul az emlékezetbe igen sok seb, mely bekötözésre vár, és igen sok visszaélés, a nemzeti politika ellen. Egy tervszerű és nagyarányú telepítési mozgósítással új képet és új medret lehetne adni a fajélet hullámainak. A Felvidék jól megfontolt gazdasági és szocziális reformja százezreket menthetne meg a nyomortól s ezzel karöltve tehetné magyarokká. Sőt a legvészesebb ponton, az oláh földnép körében is tágas és hálás mező kínálkozik, mert ennek a népnek még mindig nincs fajpolitikai öntudata. Mit is tett hát az a soviniszta ? Ne beszéljünk arról, hogy jó magyar. Hát kicsoda nem jó magyar ? Mi legyen egyéb, ha nem magyar ? Intézményeket kérek és igazgatási tényeket. Nem lett volna tudomása arról, hogy a meglevő választási czenzus leghátrányosabb és legigazságtalanabb a magyar fajra nézve ? Egy tót ember választó lehet 3 forint 20 krajczár földadóval. Egy oláh ember választó lehet 8 forint földadóval. Nem sajnálom tőlük. Ezt is leszállítandónak vélem. De az alföldi, dunamelléki, tuladunas magyar ember csak ritkán jut be 16 forinttal választónak. Némely vidéken 60 forint földadóval érheti el azt a jogosultságot, amit a tét 3 forinttal elér. Kérdem, hogy egy soviniszta eltűrhet-e ilyen igazságtalanságot saját fajának hátrányára ? Az a híres három millió nem három millió ám, hanem legalább is öt. De legyen három. Honnan került, miként került a titok. Elszámolni vele nem kellett. Oda fordíthatta, ahová akarta. Arra fordíthatta volna, hogy valamely ponton szilárd bázist teremtsen a magyar nemzeti ügy részére. Ő pedig arra fordította, hogy czéltalan hatalmát piszkos módon megerősítse. Meg kell óvni olyan tévedésektől a közéletet, mintha ez a bukott a nemzeti ügyet szolgálta A ki hirdeti, bizonyítson, ő maga azzal kérkedik, hogy az egységes magyar nemzeti állam fölépítésén fáradozott. Nagy szó, Baross valóban ezt művelte gazdasági téren. Szilágyi is a jog mezején, bárha a házassági joghoz több remény fűződött, mint siker. És kultuszminisztereink egynémelyike szintén ezen fáradozott a közoktatási téren. Hanem ez a soviniszta meddő volt. A kisméretű szobroknak, a katonai oktatásnak, a német császár megjelenésének és beszédének jelentőségét hiba volna kicsinyelni. Azt hiszem, annyi része van ennek a bukottnak mindebben, mint a szélkakasnak a széljárás iránytásában. De ha mindezt valaki az ő birtoklapjára jegyzi, akkor meg kell nézni a teherlapot is. Mi van ezen ? A házi szertartássá zsugorított ezredéves ünnep, félénken megfosztva minden nemzetközi világjelentőségtől. A Vaskapuünnep, hol a magyar koronát, éppen a szerbek és oláhok szeme láttára, beleejtették a forgatagos Duna mélységeibe. A zágrábi zászlósértés, midőn egy társország büntetlenül végigtaposott az anyaország történelmi becsületén. A Hentziemlék áthelyezése egy hadapródiskolába, hogy pedagógiai eszközzé váljék s a botránykőből bálvány legyen. Az alkotmány megcsorbítása, midőn inkább az exlex-állapotba ment, mint hogy elhagyja állását. Összeesküvése Ischlben az osztrák kormánynyal saját hazájának függetlenlenségi jogai ellen. Ezek vannak a teherlapon. Ezek igen szörnyű adósságok. Törleszteni ezeket sohasem lehet. És valamennyi a nemzeti önbecsérzetet, a nemzeti jogot, a nemzeti erőt csorbította. Az ilyen tényekkel nem fölépíteni szokás az egységes magyar nemzeti államot, hanem aláaknázni. Ha ilyen egy soviniszta, akkor ne legyünk sovének. Bartha Miklós. Szerkesztőség: Teréz-körút 19. sz. Előfizetni ár: — - £■ Egyes szám ára: tv: Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. sz. Lapunk mai száma az oldal A kormányváltozás. —■ A Magyarország tudósítójától. — Budapest, febr. 28. A áfcító-kabinet tagjai az eskütétel és őfelségénél történt bemutatás után visszatértek Budapestre, hogy itt megkezdjék hivatalos működésüket. A mai nap még a búcsúzásnak volt szentelve. Bánffy báró elbúcsúzott a szabadelvű párttól, báró Dániel Ernő a kereskedelmi, Perczel Dezső pedig a belügyi minisztérium tisztikarától. Este az összes politikai pártkörökben, a Seéll Kálmán mint dezignált miniszterelnök és az ellenzéki pártok között létesült kompromisszum ratifikálása ment végbe. Az új kormány ma tartotta meg első minisztertanácsát is, melyben megállapította a képviselőház holnapi ülésében bejelentendő kormányprogrammot. A nap politikai eseményeiről részletesen a következőkben számolunk be: Minisztertanács. A Széll-kabinet ma délután négy órakor tartotta első érdemleges minisztertanácsát a miniszterelnökségi palotában. A tanácsra lejött Bécsből gróf Széchényi Manó, a király személye körüli miniszter is, ki az uj kabinetnek a Házban holnap leendő bemutatásánál is jelen lesz. A minisztertanács megállapította a kormány programmszerű nyilatkozatát, melyet Széll Kálmán miniszterelnök ugyancsak holnap fog elmondani. A kormány programmja. A kormány által holnap elmondandó programmnyilatkozat elsősorban fel fogja sorolni azokat a teendőket, melyek az ellenzéki pártokkal létesített egyezmény értelmében még a jelen országgyűlés által megoldandók. Ezeknek ismertetése után a kormány az általános kormányzati irányról fogja a Házat tájékoztatni. A nyilatkozat ezen része, amint értesülünk, koncziliáns, higgadt kijelentéseket fog tartalmazni. Utalni fog a közigazgatási reform feladatára, intenzív kereskedelmi és gazdasági politikát, a közoktatásügy fejlesztését, pénzügyi téren pedig az államháztartásban az egyensúly fentartását fogja hirdetni. Az új kormány céltudatos magyar nemzeti politikát ígér, melyben a magyar állameszme folytonos megszilárdítását tűzi ki czélul. Lesz a beszédnek alighanem egy a külügyi helyzetre