Magyarország, 1899. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899.___________SZERDA, MÁRCZIUS I_________ VI. ÉVFOLYAM 60 SZÁM A soviniszta. Budapest, febr. 28. Ajánlom, hogy az a bukott mégse vegye nagyon a szivére az itt-ott el­hangzó dicséreteket. Legyen tisztában azzal, hogy mióta megszűnt a hatalma, csak tévedésből dicsérhetik. Vagy a lovagiasság tévedéséből, vagy a félre­értés tévedéséből. De megindokolt di­cséretet nem fog olvasni soha. Gondos figyelemmel vizsgálom, hogy kormányzási tulajdonságaiból mit emel­nek ki a jóakarók. Soviniszta volt, mondják. Aztán naiv és erőszakos. Tessék kisétálni az állatkertbe. Nincs lény, mely a naivitást az erőszakkal olyan összhangba hozná, mint a medve. Ebből nehéz azt következtetni, hogy országunk sorsa medvére bizassék. De soviniszta. Lehet. Hogy szokta magáról mondani, igaz. Mit ért alatta, nem tudom. Beszédjeiben, melyekkel irányt jelölhetett volna, nem fejtette ki ezen tulajdonság értelmét; cselekedetei­ben szintén adós maradt a magyará­zattal. Annyi tény, hogy az erdélyrészi köz­művelődési egyesületnek az alakulás perczétől ellensége volt De ez nem dönti el a kérdést sem jobbra, sem balra. Gyakorlatias mivoltával nem tudta megegyeztetni a zajtalan schulmeister­­kedést. Ez a vonás tehát mellőzhető a jellemfestésnél. De négy évig övé volt az ország és a hatalom. Mit tett? Kérem a fajerősítő törvények elősorolását. Elég, ha egyetlen sejtet mutatnak, mely kiindulási szervét képezhetné egy nagyarányú nemzeti organizácziónak. Egyetlen jegeszedési pontot kérek csupán. A hézagos büntető­­törvénykönyvnek egy novelláris tervét. Egy pic­ike változtatást azon a törvé­nyen, mely a keleti egyházakat «nem­zeti» — de nem ám «magyar» nemzeti! — egyházakká dagasztotta. A nemzeti­ségi törvény revízióját, mely a nemzeti — közigazgatási kulturális — egység szem­pontjából végrehajthatatlan, minélfogva állandó ok az izgalmas súrlódásokra. Önként tolul az emlékezetbe igen sok seb, mely bekötözésre vár, és igen sok visszaélés, a nemzeti politika ellen. Egy tervszerű és nagyarányú telepítési mozgósítással új képet és új medret lehetne adni a fajélet hullámainak. A Felvidék jól megfontolt gazdasági és szocziális reformja százezreket ment­hetne meg a nyomortól s ezzel karöltve tehetné magyarokká. Sőt a legvészesebb ponton, az oláh földnép körében is tágas és hálás mező kínálkozik, mert ennek a népnek még mindig nincs fajpolitikai öntudata. Mit is tett hát az a soviniszta ? Ne beszéljünk arról, hogy jó magyar. Hát kicsoda nem jó magyar ? Mi legyen egyéb, ha nem magyar ? Intézményeket kérek és igazgatási tényeket. Nem lett volna tudomása arról, hogy a meglevő választási czenzus leghátrányosabb és legigazságtalanabb a magyar fajra nézve ? Egy tót ember választó lehet 3 forint 20 krajczár földadóval. Egy oláh ember választó lehet 8 forint földadóval. Nem sajnálom tőlük. Ezt is leszállítandónak vélem. De az alföldi, dunamelléki, tula­­dunas magyar ember csak ritkán jut be 16 forinttal választónak. Némely vidé­ken 60 forint földadóval érheti el azt a jogosultságot, amit a tét 3 forinttal elér.­­ Kérdem, hogy egy soviniszta eltűrhet-e ilyen igazságtalanságot saját fajának hát­rányára ? Az a híres három millió nem három millió ám, hanem legalább is öt. De legyen három. Honnan került, miként került a titok. Elszámolni vele nem kellett. Oda fordíthatta, a­hová akarta. Arra fordíthatta volna, hogy valamely ponton szilárd bázist teremtsen a ma­gyar nemzeti ügy részére. Ő pedig arra fordította, hogy czéltalan hatalmát pisz­kos módon megerősítse. Meg kell óvni olyan tévedésektől a közéletet, mintha ez a bukott a nemzeti ügyet szolgálta A ki hirdeti, bizo­nyítson, ő maga azzal kérkedik, hogy az egységes magyar nemzeti állam föl­építésén fáradozott. Nagy szó, Baross valóban ezt művelte gazdasági téren. Szilágyi is a jog mezején, bárha a há­zassági joghoz több remény fűződött, mint siker. És kultuszminisztereink egy­­némelyike szintén ezen fáradozott a közoktatási téren. Hanem ez a soviniszta meddő volt. A kisméretű szobroknak, a katonai oktatásnak, a német császár megjelené­sének és beszédének jelentőségét hiba volna kicsinyelni. Azt hiszem, annyi ré­sze van ennek a bukottnak mindebben, m­int a szélkakasnak a széljárás irányt­­ásában. De ha mindezt valaki az ő birtoklapjára jegyzi, akkor meg kell nézni a teherlapot is. Mi van ezen ? A házi szertartássá zsugorított ezred­éves ünnep, félénken megfosztva minden nemzetközi világjelentőségtől. A Vaskapu­ünnep, hol a magyar koronát, éppen a szerbek és oláhok szeme láttára, bele­ejtették a forgatagos Duna mélységeibe. A zágrábi zászlósértés, midőn egy társ­ország büntetlenül végigtaposott az anya­ország történelmi becsületén. A Hentzi­­emlék áthelyezése egy hadapródiskolába, hogy pedagógiai eszközzé váljék s a botránykőből bálvány legyen. Az alkot­mány megcsorbítása, midőn inkább az exlex-állapotba ment, mint hogy elhagyja állását. Összeesküvése Ischlben az osztrák kormánynyal saját hazájának független­­lenségi jogai ellen. Ezek vannak a teherlapon. Ezek igen szörnyű adósságok. Törleszteni ezeket sohasem lehet. És valamennyi a nem­zeti önbecsérzetet, a nemzeti jogot, a nemzeti erőt csorbította. Az ilyen tények­kel nem fölépíteni szokás az egységes magyar nemzeti államot, hanem alá­aknázni. Ha ilyen egy soviniszta, akkor ne le­gyünk sovének. Bartha Miklós. Szerkesztőség: Teréz-körút 19. sz. Előfizetni ár: — - £■ Egyes szám ára: t­v: Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. sz. Lapunk mai száma az oldal A kormányváltozás. —■ A Magyarország tudósítójától. — Budapest, febr. 28. A áfcító-kabinet tagjai az eskütétel és ő­felségénél történt bemutatás után visszatértek Budapestre, hogy itt meg­kezdjék hivatalos működésüket. A mai nap még a búcsúzásnak volt szentelve. Bánffy báró elbúcsúzott a szabadelvű párttól, báró Dániel Ernő a kereskedelmi, Perczel Dezső pedig a belügyi miniszté­rium tisztikarától. Este az összes politikai pártkörökben, a Seéll Kálmán mint dezignált minisz­terelnök és az ellenzéki pártok között létesült kompromisszum ratifikálása ment végbe. Az új kormány ma tartotta meg első minisztertanácsát is, melyben megálla­pította a képviselőház holnapi ülésében bejelentendő kormány­programmot. A nap politikai eseményeiről részlete­sen a következőkben számolunk be: Minisztertanács. A Széll-kabinet ma délután négy órakor tartotta első érdemleges minisztertanácsát a miniszterelnökségi palotában. A tanácsra le­jött Bécsből gróf Széchényi Manó, a király személye körüli miniszter is, ki az uj kabi­netnek a Házban holnap leendő bemutatásá­nál is jelen lesz. A minisztertanács megállapí­totta a kormány programmszerű nyilatkoza­tát, melyet Széll Kálmán miniszterelnök ugyancsak holnap fog elmondani. A kormány programmja. A kormány által holnap elmondandó programmnyilatkozat első­sorban fel fogja sorolni azokat a teendőket, melyek az ellenzéki pártokkal létesített egyezmény értelmében még a jelen országgyűlés által megoldandók. Ezeknek ismertetése után a kormány az általános kor­mányzati irányról fogja a Házat tájékoztatni. A nyilatkozat ezen része, a­mint értesülünk, koncziliáns, higgadt kijelentéseket fog tartal­mazni. Utalni fog a közigazgatási reform fel­adatára, intenzív kereskedelmi és gazdasági politikát, a közoktatásügy fejlesztését, pénz­ügyi téren pedig az államháztartásban az egyensúly fentartását fogja hirdetni. Az új kormány c­éltudatos magyar nemzeti politi­kát ígér, melyben a magyar állameszme foly­tonos megszilárdítását tűzi ki czélul. Lesz a beszédnek alighanem egy a külügyi helyzetre

Next