Magyarország, 1899. december (6. évfolyam, 332-360. szám)
1899-12-01 / 332. szám
BUDAPEST, 1899. DECZEMBER 1. PÉNTEK, VI. ÉVFOLYAM 832. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 3 forint 50 kr., egész évre 14 frt Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések nonpardille számítással díjszabás szerint. A pénzügyi bizottság és a kvóta. Budapest, nov. 30. A pénzügyi bizottság befejezte a kvóta emelését célzó törvényjavaslat tárgyalását. A függetlenségi és 48-as párt híven teljesítette kötelességét, de hiába küzdött a túlnyomó többség, amely még csak rövid idővel ezelőtt felháborodott a kvótaemelés gondolatára, nem érvelt, hanem szavazott. Egyedül Széll Kálmán érvelt mint ügyes rhetor, Lukács pénzügyminiszter szokását tulajdonítván el erre az alkalomra, amely szokás abból áll, hogy nem az ellenérvekre válaszol, hanem ezeket az érveket a maga hasznára átidomítja, és így az egészen átváltozott érvekre nagy volubilitással felel. Csak egy-két példát hozok föl ennek igazolására. Én az állítottam, hogy az adózás nagysága nem jelzi a vagyonosságot; az adót minden más tartozás előtt behajtják, még akkor is, ha a szegény ember vánkosát árverezik el miatta ; és meglehet, hogy az adófizető egy garas nélkül, sőt esetleg más adósságokkal túlterhelve marad, de azért az adó mégis befolyik. Például felhoztam a magyar földadót, amelyből több folyt be akkor, mikor a magyar föld terményeinek ára (és ezzel a föld jövedelme) 150 millióval csökkent, mint mikor a jövedelem 150 millióval nagyobb volt. Erre Széll Kálmán diadalmasan azzal válaszolt, hogy a földadót nem növelték, és hogy ezt nekem tudnom kellene. Nem is azt mondtam, hogy a földadót növelték, hanem azt, hogy több adó folyt be, mikor kisebb volt a földbirtokos jövedelme. Széll Kálmán válaszával nagy lyukat ütött tehát a vízbe. Az adófizetés nagyságának összemérését abszurdumnak deklarálva, azt mondtam, hogy az is abszurdumra vezet, hogy a két államban nem egyenlő adókat kihasítják, mert így azt az adónemet át lehet alakítani, amelynek az összehasonlítása hátrányos lenne, és csak azt hagyni meg érintetlenül, amelynek összehasonlítása előnyös, így az összehasonlítás eredménye a furfangosságtól tétezik függővé. Példa rá a söradó, amelyet az osztrákok szépen kihasítanak. Erre nagy diadallal azt válaszolta Széll Kálmán, hogy ne tegyek oly káros állítást, hogy ne hasíttassanak ki a különböző adónemek, mert ha semmi sem hasíttatik ki, a kvóta 37 százalék lesz, tehát vigyázzak, mielőtt ilyet ajánlok. Lesújtó válasz volt ez ! Csak az volt a baj, hogy én soha ilyesmit nem ajánlottam, hanem azt mondtam, hogy az adóalap abszurd és még a kihasítási korrektívum is abszurd, mert csakis a furfangosnak kedvezhet; ha pedig abszurdnak neveztem az egész alapot, nem ajánlottam és nem ajánlhattam elfogadásra az abszurditást. Ilyen válaszokkal igyekezett a nagy rhetor, visszaverni a mi érveinket! Ovidius azt mondta: „videó meliora probogue, deteriora sequor“ és ezt nem úgy örökítette meg a közfelfogás, mint bölcs emberekre alkalmazható mondatot. Sajnálatos dolog az, hogy az ország legtehetségesebb emberei közt is vannak, akik kénytelenek a hamis érvelés egész rendszerét alkalmazni arra, hogy egy igazságtalan ügyet igazságosnak tüntessenek föl, vagy pedig otthagyni a kormányrudat. Minden sürgetésünk daczára Széll Kálmán megtagadta azoknak az adatoknak a megszerzését, melyekkel világosabb képet alkothattunk volna magunknak a két ország vagyoni állapotáról, mint az adózási eredmény összehasonlításával. Ezen adatok deríthették volna csak ki a teljesítési képességet. Teljesítési képességről és nem kötelességről szók, mert a függetlenségi és 48-as párt sohasem ismerte el jogosnak a közös ügyes intézményt, bármennyi törvényen alapszik is. A jog és a törvény két igen különböző fogalom. Semmi nemzedéknek nincs joga a haza függetlenségét elalkudni, és ha ezt megtette és alkujának eredményét törvénybe igtatta, e törvény lehet kötelező az erő, hatalom alkalmazásánál fogva, de jogos sohasem lesz, és mihelyt egy másik nemzedéknek van ereje az átkos törvényt eltörülni, teljes joggal törülné el. A kínainak a törvény nem tiltja, hogy elaggott atyját a vízbe dobja, de a jog legelemibb, legszentebb fogalma mégis tiltani fogja az apagyilkosságot Kínában épp úgy, mint a világon akárhol. Midőn bizonyossá lett az, hogy nem kaphatunk olyan adatokat, amelyek a két ország vagyonossági állapotát kimutatnák, elhatároztuk, hogy tiltakozásunk jeléül otthagyjuk a bizottságot és nem tárgyalunk többé. Alig volt időnk jelölteinket magunkra venni, a bizottság máris jött ki. Egy perc elég volt a bentmaradt kormánypártiaknak arra, hogy végtelenül mélyrelátó szemmel belássák, megértsék és megmérjék a háromszázalékos kvótaemelés igazságos voltát. A jelenet valósággal komikussá lett, annyira, hogy a kormánypártiak is nevettek a maguk sietségén. Csakugyan igaz, hogy az élet legszomorúbb körülményei közt is van mindig valami komikum, s a legvigabbak közt valami tragikum. Szomorú volt látni, miképpen küzdött egy kisded párt, érveket érvekre halmozva, vaskitartással azért, hogy védelmezze a szegény haza érdekei és megmutassa az osztrákoknak, hogy Magyarországon a kvótaemelés nem könnyen megy. És szomorú volt látni, miképpen halmozott fallácziákat fallácziákra a nagytehetségű miniszterelnök azért, hogy megvédje azt, amit nemrég mint kvótabizottsági elnök, visszautasított. Temporam mutantur, et nos mutamur in ittis. Nem kételkedtem soha a miniszterelnök meggyőződésének jóhiszeműségében. A nagy anyagi áldozatot hozott azért, hogy az ország ügyeinek élére álljon és ez, a mai önző korszakban, neki becsületére válik. De tény az, hogy az idők változtak és azok a körülmények, amelyek, mint vasabroncsok veszik a haza érdekeit körül, a változásra utalják végzetszerűleg azokat, akik a vasabroncsokon belül vannak. Mi ezeken az abroncsokon kívül vagyunk, hála Istennek, és feszegetjük harminckét év óta szorongató gyűrűzeteikeit, de miképp mutathatunk föl eredményt, ha a választók kicsinyre szabják számunkat. A mostani kvótaemelés története a legszomorubb színben fogja feltüntetni a jelen kor közszellemét, ilyen fokú megadás, ilyen fokú közöny alig található hazánk hosszú múltjában. Kossuth Ferencz: Lapunk mai száma 20 oldal. Budapest, nov. 30. A képviselőház hétfőn, december 3-án délelőtt 10 órakor ülést tart, amikor is tárgyalás alá veszik a kvótáról szóló törvényjavaslatot. Az ülés végén Széll Kálmán miniszterelnök felel Barabás Bélának a «jelen» dolgában és Major Ferencznek a magyar vöröskeresztnek az afrikai háborúban való részvétele tárgyában előterjesztett interpellácziójára. Az egyeztető bizottság ülése. A szentesítés alá terjesztendő törvényjavaslatok szövegét átvizsgáló bizottsága az országgyűlés két Házának Bérezd Dezső képviselőházi elnöknek az elnöklésével ma ülést tartott, a melyben a főrendiház részéről Széchenyi Bertalan gróf jegyző, a képviselőház részéről Molnár Antal jegyző, Kovácsy Sándor és Kovács Pál előadók, a földmivelésügyi minisztérium részéről Bartóky osztálytanácsos vett részt. A bizottság megvizsgálván a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben 1890. évi október hó 14-én kötött s az 1892. évi XXV. törvényczikkel beiktatott nemzetközi egyezményhez Párisban 1898. évi junius hó 16-án létrejött pótegyezmény beczikkelyezésével, az 1900. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról, a vizimunkálatoknál, az ut- és vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és munkásokról, a gazdasági munkavállalkozókról és segédmunkásokról, az 1900. évi népszámlálásról, a magyar királyi postatakarékpénztár elhelyezése czéljából emelendő épületről és a szigetvár—kaposvári helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatoknak végső szövegezését, azt a két Ház határozatával mindenben megegyezőnek találta. Ennek alapján a felsorolt törvényjavaslatok a miniszterelnökség útján királyi szentesítés alá terjesztettek.