Magyarország, 1905. március (12. évfolyam, 55-81. szám)

1905-03-28 / 78. szám

Budapest, 1905. kedd, márczius 28. MAGYARORSZÁG terveket a mérnöki hivatal. A megnagyobbitás 102.000 koronába kerül, amelyben az ambuláns beteg gyermekek részére tervezett külön kórte­rem költsége is benne van.­­ A várbeli Fortuna-köz megszélesítése. A pénzügyminiszter régebben fölkérte a székesfő­város hatóságát, hogy a budavári Fortuna-közt szélesíttetné meg nyolcz­élnyire. A főváros ható­sága ezt csak abban az esetben hajlandó keresz­tülvinni, ha a rendezéssel járó költségeket az államkincstár vállalja magára. A pénzügyminisz­ter a ma érkezett leiratában értesíti a főváros hatóságát, hogy a kiadásokat a saját tárczája terhére veszi át, így a főváros most már hala­déktalanul keresztülviteti a Fortuna-köz megszé­­lesítését.­­ Árlejtés mázoló­ munkákra. A tanács a székesfőváros I­X. kerületeiben levő sétatere­ken, a Városligetben és a Népligetben szükséges mázoló­munkák teljesítésére nyilvános árlejtést hirdet. Az ajánlatokat április hónap 14-éig lehet benyújtani a Központi városházán levő középí­­tési ügyosztályhoz. Az ajánlatok a munkálatok­nak egy, vagy három éven át való teljesítésére szólhatnak.­ ­ SZÍNHÁZ, művészet. — (Nemo.) Zichy Géza gróf egy előjátékból és három felvonásból álló dalműve lesz az Opera­ház legközelebbi újdonsága. A bemutató előadást e hó 30-án, csütörtökön tartják meg. A dalmű főszerepeit: Vasquezné (Zrínyi Ilona), V. Kram­­mer (Badinyi Klára), Szoyer (Laczkó), Takáts (II. Rákóczi Ferencz), Arányi (Nemo), Szendrői (Jussul bég), Beck (Bercsényi Miklós) és Gábor (Desalleurs marquis) éneklik. A szöveg tartalma rövid kivonatban a következő: Egy magyar nemes fiá­val együtt, aki nagytehetségű zenész, fogságba kerül, itt hitet, nevet cserél (Jussuf bég) s kény­szeríteni akarja fiát is, hogy renegát legyen. A szorongatott ifjú Zrínyi Ilonához menekül, akinek fiához irt búcsúlevelével Magyarországba szökik vissza. (Előjáték.) Az ifjú hosszas bolyon­f­gás után Kistapolcsányba kerül II. Rákóczi Ferencz udvarába. A fejedelem kinevezi udvari zenészének s mivel az ifjú meggyalázott ősi nevét eltagadja s azt mondja, hogy neve nincs, a feje­delem elnevezi „Nemo"-nak. (Első felvonás.) A fe­jedelem udvarában a névtelen zenész beleszeret a fejedelemiaszony udvarhölgyébe, Badinyi Klá­rába, ki viszonozza szerelmét. Klára iránt Desalleurs marquis, franczia követ is szerelemre gyűl s ez alattomos módon, bosszúból kiviszi azt, hogy Nemot a fejedelem kiutasítja udvará­ból. (Második felvonás.) Nemo szerzetes lesz. A szerencsétlen trencséni ütközet után Laczkó hí­rül hozza neki, hogy a fejedelem veszélyben van, vasas németek törtek rá. Nemo megmenti a fe­jedelmet, de védelmében halálos sebet kap. Ha­lálos ágyán ártatlansága kiderül s a fejedelem karjaiban hal meg. (Harmadik felvonás.) — (József Ágost főherczeg a Népszínház­ban.) József Ágost főherczeg ma délelőtt értesí­tette a Népszínház igazgatóságát, hogy megte­kinti a „Mikádó“ ma esti előadását. — (Müvészestély.) A Lipótvárosi Kaszinó mü­­vészestélye, melyet ma este megismételnek, min­den tekintetben megfelelt a felcsigázott várako­zásnak. A kaszinó rendező bizottsága ezúttal eltért a szokásos konc­ertelőadásoktól, nem ho­zatott ide drága pénzen külföldi művésznagysá­­gokat, hanem tisztán hazai erőkkel rendezte azt az élvezetes estét, amely nagyszámú műértő kö­zönséget vonzott a klub elegáns helyiségébe. Az előadások az erre a czélra felállított s a terem egész szélességét elfoglaló színpadon folytak le. Kezdték Octave Mirbeau pompás szatírájával, „A tolvaj"-jal, melyet Rajna Ferencz fordított magyarra. Remek kis erkölcsi korrajz, amelynek újszerű tendencziáját a mesterművészek teljes készségével domborították ki Hegedűs Gyula és Fenyvesi Emil, továbbá a komornyik kis szere­pében : Toll­agi Adolf. A közönség nagy érdeklő­déssel hallgatta a kis darabot, sokat mulatott a nagyúri allűrökkel dolgozó monoklis betörőnek bölcseleti fejtegetésein, fejtetőre állított okosko­dásán, amelyek végül a meglopottat a tolvaj ba­rátjává teszik sokat tapsolt kitűnő játékukért Hegedűsnek, és Fenyvesinek. Mirbeau darabját Wormser André zenés némajátéka, Az ideál kö­vette. Ama nagy siker után, melyet a talentumos franczia komponista a Tékozló fiú czímű panto­mimjával annak idején a Népszínházban aratott, érthető volt érdeklődésünk az új némajáték iránt. Nos, Wormser mester ebben az új művében is annak a finom érzékű, a zenei illusztrálás művészetében teljesen tájékozott muzsikusnak bizonyult, amilyennek őt az Enfant prodigue-ja­ révén ismerjük. Egy festő műtermének ba­rátságos vízbetű­jében játszódik le a páros jelenet. A festő szerepét Báthonyi Ákos, Evelinét pedig Paulay Erzsiké alakította a közönség osztatlan tetszése mellett. Az estélyt Offenbach egyfelvoná­­sos operettjének, Az elizondói lánynyal fejezték be. Egyike ez azoknak a bájos zenéjű egyfelvonásos operetteknek, amelyeket Offenbach annak idején saját színháza számára írt. A virágzó melódiák egész bokrétáját nyújtja a hallgatónak a zseniális mester. Szinte örvendezve hallgattuk ezeket a minden eztezoma nélkül való kedves dallamokat, a csengő-bongó hangszerelést és a zenei hu­mornak bájos megnyilatkozását A Manuelita szerepére K. Kopácsy Juliskát hívta meg a rendezőség. Szívesen láttuk közreműködni az egy­koron annyira ünnepelt művésznőt s az est kö­zönsége is meleg ünnepléssel bizonyította örö­mét a viszontlátás fölött. Persze az ilyen szere­pekből, amilyen a Manuelita, már rég kinőtt e tőlünk elpártolt énekesnő s máskülönben is meg­látszik egész alakításán, meghallatszik énekén, hogy a színpadtól már hosszabb ideig távol tartja magát. de azért sok kedves vonással ru­házta fel szerepét s a sokat tapasztalt művésznő rutinjával énekelte dalait. A Miguel szerepét Gábor József énekelte igen csinosan és ízléssel, míg a Vertigo szerepében Hegedűs Ferencz bril­­líroztatta pompás humorát. A rendezés munkáját Vidor Dezső végezte, míg a némajáték betaní­tása a Guerra Miklós ügyességét dicséri. Mind­két darabban az Opera zenekara szolgáltatta a zenekíséretet Kerner István vezetése alatt. Ugyan­csak ez a zenekar játszotta el bevezetésül a Figaro lakodalmá­nak­ nyitányát is. •­ (Az Ex lex és a gyermekek.) Jövő vasár­nap, április 2-án délután az „Ex lex“ ismét ren­des helyárakkal kerül színre, de ezúttal azzal a kedvezménynyel, hogy két váltott jegy után min­denki egy gyermeket vihet magával s a gyer­mekért nem kell belépődíjat fizetnie. A délutáni előadásra jegy elővételi díj nélkül egész héten kapható a színház pénztáránál és a Bárd-féle jegyirodákban.­­ (Az oroszok „Vecsey Ferije.“) Londonból irják nekünk, hogy ott ez idő szerint óriási fel­tűnést kelt fenomenális hegedűjátékával a 12 éves Mischa Elman, ak­nek a képességeit laikus és műértő egyaránt csodálja. Ez a muszka csoda-gyerek, aki már eddig is bámulatba ejtette korh­­oz képest meglepően érett művészetével a kül­földet, Csajkovszkij konc­ertjét játszotta a múlt napokban az angol fővárosban, olyan lelkesedést keltve virtuóz játékával, amilyent alig tapasztaltak még a londoni symphonie-konc­ertek estélyein. A híres Wilhelmi tanár és az összes lapok zene­­bírálói a művész­szobába rohantak a harmadik tétel után és nem győzték dicsérni a fiúcska eminens kvalitásait. Tavaly Vecsey Feri volt, az idén meg Elman lesz a szezon szenzácziója. Nagy pártfogót talált a kis művész lady Palmerben, a Londonban élő amerikai milliomosnőben, aki fényes estélyt rendezett az Erard-teremben Elman tiszteletére, amelyen megjelent az orosz nagy­követen kívül London arisztokrácziájának szine­­java és az ottani művészvilág créme-je. Érdekes, h­ogy a kis Mischa Elman-t is Grosz Sándor, te­hát ugyanaz az impresszárió vezeti be a világba, aki Vecsey Ferinek volt két éven át konc­ert­­igazgatója s nem érdektelen azt is tudni, hogy mind a két gyerek kiképeztetését magyar művész irányította: Vécseyét Hubay Jenő, Elmanét pe­dig A­uer Lipót, a Szent-Péterváron élő magyar hegedűművész. Elman tegnap a Figaro meghívá­sára Párisban mutatta be művészetét, ahol ápril 1-én első nagy hangversenyét rendezi.­­ (Országos Színművészeti Akadémia.) Szép ünnepség keretében és nagy számú, előkelő közön­­ségjelenlétében osztotta ki Váradi Antal dr. igazgató az Országos Színművészeti Akadémia végzett növen­dékeinek a diplomákat. Az ünnepélyen ott vol­tak : Berzeviczy Albert kultuszminiszter, K. Lippich Elek min. osztálytanácsos, a művészeti osztály vezetője stb. és az a­kdémia tanári kara Váradi Antal dr. igazgatóval az élén.­­ Váradi Antal dr. szép szavakba mondott búcsúzót a távozó növendékeknek, akiknek részéről Gedő Gusztáv köszönte meg az akadémia tanári karának azt az odaadó fáradozást és szülői szeretetet, melyet három éven át irányukban tanusított. Az ünne­pély végén, amikor a növendékek könyektől csillogó szemekkel a diplomákat a kezükben tartották, a színpadon egy gyönyörű csoportkép­ben lefényképezték őket. A diplomát kapott nö­vendékek névsora a következő: Aczél Ilona (kitűnő), Báthory Mária, Brádi Bochniczek Margit, Füzi István, Fráter Gizella, Gergely Gnalik Emma, Gedő-Goggenberger Gusz­táv (kitűnő), Madarász Márton, Kováts Margit, Schilling Viktória, Szabados Paula, Hajdú Jó­zsef (kitűnő), Thuránszky Luczián és Varga Margit. Közülök Hajdú Józsefet a Nemzeti Színház, Báthorfy Máriát a Kolozsvári Nemzeti Színház szerződtette.­­ (A tavaszi nemzetközi kiállítás.) A Képző­művészeti Társulat nemzetközi tavaszi kiállítását a sajtó képviselőinek 7-ikén mutatják be és hi­vatalosan 8-ikán délután nyitják meg; a meg­nyitás napján a belépődíj két korona, azonban a társulati tagok tagsági jegyeiket használhat­ják. Április kilenczedikétől a kiállítás naponta kilencz órától délután négyig van nyitva s a belépődíj egy korona, vasárnap és ünnepnap dél­után 40 fillér. A kiállítás tartama alatt a rendes Csütörtöki hangversenyeket megtartják.­­ (Történelmi hangverseny.) A m. kir. zeneakadémia olvasóköre tegnap délelőtt folytatta a történelmi hangversenyek sorozatát. A 19-ik század romantikusainak néhány ritkábban hall­ható művét mutatták be a zeneakadémia növen­dékei. Grieg „Holberg suite“-jét Lendvai Ervin, Csajkovszky „Természet és szerelem“ czímű kan­­táté­ját Molnár Károly dirigálta nagy gonddal. A többi közreműködő közül felemlítjük elismerés­sel: Sándor Erzsit, Schmotzer Irént, Butta Ilonát, Steinitz Elzát és Tóth Gézát. Győry Margitot külön dicsérjük meg azért, hogy olyan szépen, poetiku­­san fordította magyarra az előadott dalokat.­­ (Színigazgatói engedélyek.) A belügy­minisztertől a következő színigazgatók nyertek előadási engedélyt magyar nyelvű színi előadásra 1906. évi virágvasárnapig terjedő időre: Balla Kálmán a miskolczi színi kerület kötelékébe tartozó helyeken és pedig Miskolcz, Eger, Ung­­vár és Losoncz városokban. Krémer Sándor a szatmári színi kerület kötelékébe tartozó helye­ken és pedig Bártfa­fürdőn, továbbá Szatmár, Eperjes, Beregszász, Nagykároly és Kisvárda városokban. Zilahi Gyula 1905. évi szeptember végéig Aradon, 1905. évi október 1-től Debre­­czenben. Somogyi Károly Nagyvárad és Gyula városokban. Polgár Károly a délmagyarországi színi kerület kötelékébe tartozó helyeken és pedig: Herkulesfürdőn, továbbá Zenta, Lugos, Nagybecskerek, Zombor, Nagykikinda, Módos és Nagyszentmiklós városokban. Makó Lajos 1905. évi szeptember végéig Debreczen, Nyíregyháza és Máramarossziget városokban, 1905. évi október 1-től Szegeden. Krecsányi Ignácz Temesvárott. Kövessy Albert 1905. évi szeptember hó végéig a kecskeméti színi kerület kötelékébe tartozó helyeken, és pedig Kecskemét, Újvidék és Nagy­kanizsa városokban, 1905. évi október 1-től pedig Pécsett. Farkas Forth Ferencz dr. az észak­magyarországi színi kerület kötelékébe tartozó helyeken és pedig Lőcse, Igló, Késmárk, Szepes­­váralja, Krompach, Selmeczbánya, Liptószent­­miklós, Rózsahegy, Turóczszentmárton, Zsolna, Szliács és Zólyom városokban. Mezei Kálmán a beszterczebánya-munkácsi szini kerület kötelé­kébe tartozó helyeken és pedig Beszterczebánya, Munkács, Zólyombrezó, Rozsnyó, Rimaszombat, Salgótarján, Trencsén, Léva, Hatvan és Gyön­gyös városokban. Komjáthy János Kassa, Sátor­aljaújhely és Brassó városokban. — (Magyarok a párisi szalonokban.) A nem­sokára megnyíló párisi nagy szalonok iránt az idén kétszeres érdeklődéssel viseltetünk mi, ma­gyarok, mert a magyar állam áldozatkészségéből a magyar művészek nagyobb számmal fognak sze­repelni a szalonok kiállításain. Amint Párisból írják nekünk, a magyar művészek küldeménye már megérkezett és a két nagy szalon zsűrije ítélkezett is felettük. A magyar képek gyűjte­ménye, amelyet majd elszórtan fognak kiállí­tani a szalonokban, nem pedig kollektíve, amint azt a közoktatásügyi kormány szerette volna, különben meglehetős gyenge, úgy hogy a küldött képek közül sokat visszautasítottak. A „Société des Artistes francais“ szalonjában igen kiváló alkotásokkal fognak szerepelni Robert- Fleuxy, Humbert, Bouguereau, Harpiguies, ezek 1*1

Next