Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-09 / 122. szám
A Duna kapujában Minden elmúló órával közelebb jutunk ahhoz a sorsdöntő terminushoz, amikor velünk tárgyalni fognak a győztes hatalmak. Nincs okunk arra, hogy szívszorongva nézzünk a nevezetes jelenet elé. Szemmel* látható, hogy órárók órára hogyan növek*szik segítő jóakarata a győztes szövetségnek aziránt a Magyarország iránt, amely a háborút elvesztette, de nem bukott bele a háborúba. Nem, még a bolsevizmusba se. Ami eddig történt, az legendás indulás volt 1914-ben, tragikus, erkölcsi fenséggel teljes katasztrófa 1918-ban. Ami a vesztett háború után hónapokig velünk történt, az I Istennek hála, nem tartozik szervesen a nemzet történelmébe. Idegen betegségvolt. A legyengült szervezet, mint a nagy bajtól sújtott emberé is, nem tudott kellő fellentállást kifejteni. A bolsevizmus vis master volt, elháríthatatlan baleset, de erkölcseiben és gyakorlatában szerencsére annyira idegen, hogy még bűnjel sem lehet a magyarság ellen. Annyira távol áll tőlünk, hogy még visszájáról sem tudja képét adni nemzetünknek. " A pudvás rém elmúlt és most következik a feltápászkodás. A magyarság újra ráébredhet önmagára. Azok az erők, ame* lyek feltornyosultak, 1914-ben egy szeren* csétlen külpolitikai szövetség szolgálata* ban, kevés bölcseséggel, de az önzetlen áldozatkészségnek csodálatos rajongó he* vével, most a béke és az újraépítés herku*lesi munkájában kell, hogy uj életre ser* kedjenek. Történelmi óra idézi a magyar* Ságnak azt a géniuszát, amely legyűrte a muhi és a mohácsi vészt és amely örökkön való, mint maga a nemzet elhivatottsága. Tiszta értelmével, igazságos érzületével eza nép százszor méltóvá vált arra, hogy helyet foglaljon a művelt nemzeteknek ama társadalmában, amelyet a győzők kon* ferenciája most egyesít egy páratlan er* kölcsi fórumban, a népek szövetségében. Nagy hely illeti ott meg azt a népet, amely a fehér ember művelődésének volt kapu* védője az ázsiai bolsevizmussal szemben, ugyanabból az elhivatottságból, amely tette, hogy valamikor több mint másfél évszázadon át a török barbárság otromba* tóga ellen védje — vérző testtel, de meg nem tépázott lélekkel — a nyugati kultúrát. Vannak népek, amelyeknek történelmi öröksége könnyű, muzsikás. Vannak etetikai közösségek, amelyeknek szinte csak az a sorsuk, hogy kedves, vidám népek legyenek. A mi sorsunk mindig nehéz ke* télyű volt, végzetünk súlyos léptű. A teg* jiap emléke — legtöbbször — véres, tönnyes, a holnap — ugyanannyiszor — azonytalanul meredező fekete rém. És a kettő közt rövid volt az intermezzo. Elarcra rendelt nép történelmében a gondtalan pihenő alig*alig hosszabb egy-egy délutáni álomnál. Riadt ébredés és újra régi őrtálló helyünkön vagyunk. . . A Duna kapujában ez a magyar nép küldetése, az ázsiai áramlások ellen való őrtállás. Ha annak idején sikerül a tatár, a török, vagy most a bolseviki invázió — ez új népvándorlást jelentett volna, vérző, szétrongyolt testű Európát, a vandál áradatban elmerült nemzeti társadalmakat, hamuba alázott városokat és testi élet és anyag pusztulásán, az erkölcsnek és etikáinak elrothadását. Éppen csak ennyitől óvta meg a boldogabb Nyugatot az új magyarság, amely példátlan megpróbálta tásának órájában eszmélt rá nemzeti küldetésére, a tiszta és hősies géniuszára, amely életforrás a mi számunkra, egyben olyan tartozéka az európai civilizációnak, hogy mellette hunyt szemmel elmenni nem lehet. ) Új kibontakozási formula Tárgyalások a Lovászy-párt és Heinrichék közt Udáspest, október 8. (A Magyarország tudósítójától.) Tegnap délután a Polgári Párt helyiségében tárgyalásra gyűltek össze Lovászy Márton, Bartha Albert, Ábrahám Dezső, Oberschall Pál és Lékig Ernő a függetlenségi negyvennyolcas párt megbízásából a Polgári Párt vezetőivel, Heinrich Ferenccel, Chorin Ferenccel és Lakatos Gyulával, amely tárgyalásokon Hegedűs Lóránt is részt vett. E tárgyalásokon egy új kibontakozási formula került szóba, amely aranyhidat keres arra, hogy miképpen lehetne — lehetőleg minden politikai tényező együttműködésével, — ha nem lehetséges, úgy egy erős blokk érvényre juttatásával ,megtalálni azt az utat, amely kivezet a mai zavaros, vigasztalan helyzetből. A terv alapgondolata az, hogy a liberális pártok fuzionáltan keressenek megegyezést a keresztény blokkal és egy olyan kormány, amelyben minden komoly árnyalat egyesül, vegye át az uralmat. Amennyiben ez nem sikerülne, úgy természetesen a megegyező pártok a Friedrich-kormánynyal szemben állva, akarják biztosítani a rend és béke uralmát. A tárgyalások eredménynyel kecsegtetnek. Ma Hegedűs Lóránt a munkapárt vezetőivel, főként Simontsitsékkal tárgyal, hogy velük megállapodást létesítsen és ez alapon folytathassa a Polgári Párt és a Lovászy-párt együttes tárgyalásait, amelyet csütörtökön dél-után fognak folytatni. Lovászy Márton Béla kiadatásáról Vádaskodás és védelem Egyik lap nap-nap után személyes élű támadásokat intéz Lovászy Márton ellen. Tegnapi számában ismételten feszegeti Kun Béláék kiadatásának kérdését és fejtegetéseit Lovászy Mártonnak, a „Magyarország" keddi számában megjelent nyilatkozatával szemben is fenntartja. Ezenfelül azt írja, hogy Lovászy Márton tudott a Friedrichsék puccsáról, sőt ahhoz hozzájárulását is adta. A szóban levő lap mindezen állításával szemben Lovászy Márton a következő nyilatkozattal igazítja helyre a cikk egyoldalú állításait: •:•*?■]-tgy —• Kun Béla kiadatására nézve Baloghy György akkori igazságügyminiszter egy izben szóbelileg megkért engem arra, hogy Kun Béláék kiadatását fogja kérni és az erről szóló megkeresést futár útján’ küldjem el. Én ezt neki meg is ígértem,, természetesen abban a föltevésben, hogy, eziránt hozzám írásbeli megkeresés érkezik, és ezzel a szükséges adatok rendelkezésemre bocsáttatnak. Ilyen megkeresés azonban az én kezeimhez nem került, és az adatok a rendelkezésemre nem bocsáttattak, igy te-hát nem is voltam abban a helyzetben,a hogy az igazságügyminiszter úr kérésének, eleget tehessek. Hogy a külügyminiszté-rimához érkezett-e ilyen megkeresés, azt nem tudom. Ila érkezett, akkor előlem ezt eltitkolták.— Erre a dologra bizonyos világot vet' ’Az Est tegnapi számában megjelent cikk, mely illetékes helyről szerzett hiteles infor- mációk alapján adja elő a tényállást s ab- ban a következőket írja: Augusztus végére együtt voltak az adatok, amelyeknek alap- ján az Ausztriába menekült Kun Béla és társai ellen a kiadatási eljárás megindulhatott. Én augusztus 16-án foglaltam el hivatalomat, augusztus 25-én lemondtam, szeptember 3-án hagytam ott a külügyminisztériumot, tehát az adatok csakis miniszterségem legutolsó napjaiban érkezhettek be, ha beérkeztek a külügyminisztériumba. Mindebből kitűnik és ez a tényállás, hogy ebből ellenem egy mulasztási vádat kovácsolni csalás a leggaládabb rosszakarat mellett lehetséges. — A cikk második részében a proletárdiktatúra alatt személyemet illető dolgokkal foglalkozik. Ami az életemet illeti a kommunizmusban, az van ott elmondva. A cikknek ez a része Szakács Andornak a proletárdiktatúra folyamán körülöttem ki-fejtett spionkodásának a története. Az eredmény nagyon sovány. Mindössze azt tudja szememre vetni, hogy én nem akartam belemenni egy kockázatos szökésbe és hogy nem voltam hajlandó semmiféle ellen- forradalmi úgynevezett akciókban résztvenni. Hát igenis, sem a szökésbe nemmentem bele, mert a rajtavesztés majdnem bizonyos lett volna, sem pedig ellenforradalmi puncsokba nem mentem bele, mert a vörösök szervezett erejével szemben haszontalan vérontásnak tekintettem, amelyek- nek csak az lett volna a következményük, hogy a vörösök egy csomó ártatlan emberen kegyetlenül megboszulták volna magukat. Mikor azonban Bécsből üzenetet kaptam, hogy Cunningham ezredes beszélni óhajt velem, akkor igenis kötelességemnek tartottam, hogy megkíséreljem a Bécsbe utazást, bár ez még mindig nagy kockázattal járt fif y Cenzorát t Notín ^ ^MTOgnc.gR1y.yilP'ii]./Tp^pCT^f^rr»a^»-s33gr»w»»TO‘»nn»u—T 'p ■"■■T T" — " TT-1' ggawlMI’** "WUiiJMn—gw—«Muiiiwiuwnwiww^’M»nw»ni:MiiiM.m-' —.jüiMiiii'JTTmil m I ' IM "1 ■ mi»"f»u« '_TWI/^I Hu' -■/■ '-,-'ll,V'^,'r)WlHCHJBCWMMg| * BUDAPEST, 1919 OKTÓBER 9. CSÜTÖRTÖK XXVI. ÉVFOLYAM 122. SZÁMI Egyes szám ára 80 fillér