Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-09 / 122. szám
4 szervezze meg Budapesten kerületenként a közös konyhákat. Már legközelebb megkezdődnek ennek a nagyszabású tervnek kidolgozása végett a tanácskozások s ha a tárgyalások eredményre vezetnek, kétségtelen, hogy le lehet majd küzdeni a munkások ellátásának nehézségeit. ■ Fát szüretelnek a Zugligetben 1919 október havában. . " Délután két órakor elindultam a Zugliget felé, s hogy megnézzem a híres pesti favágást, melyről annyit írnak mostanában a lapok. Azt írják, hogy minden erdőt, minden fakerítést irtanak Pest-Buda környékén a fejszék, még a temetők korhadt keresztjeit is felaprítják és zsákba rakják. A Retek utcai megállónál, ahonnan a zugligeti villamosok indulnak, már találkoztam egy csapatemberrel, akik fejszéket, kézi fűrészeket és nagyfogú ácsfűrészeket tartottak a kezükben és hónuk alatt összegöngyölgetve várakozott a napi kirándulás eredményére a zsák. Katonaruhás emberek, kivél hordók, munkások, vasutasok, kisfiúk, legények, kisleányok és öreg anyókák. Megjött a villamos, felkapaszkodtunk. Két nő ült velem szemben, kicsit kopottasok, de azért nem munkáskülsejüek. Az ölükben viaszkos vászon szatyor. Azt mondja a fiatalabbik: — Ne arra menjünk naccsád máma, ne balfelől menjünk fel a lépcsőn, én arra voltam teg:Dap, nincs már arra naccsád kérem annyi fa se,mint a kis ujjam. ' Ez a két naccsád is favágni ment! * Megérkeztünk a zugligeti végállomásra. A vil- I lányos közönsége, nekiszaladt a hegynek. Tökéletes szüreti kép támadt az ember szeme elé, a hegyoldal tele volt tarka asszonyszoknyákkal (mégis: több volt a fekete) valami énekszó is, hallatszott és szüretelnek. A galagonya és bodza ágait szüretelték, nyalábra fogták a hervadt lombokat, úgy rakták halomba a nyútt, kockás nagykendők fölé, melyeket előre a földre terítettek. Ili már hiába próbálna akárki darabos fát szüretelni, a kivágott fáré fehér-sárga csonkját is körülvagdosták az apró kis kétségbeesett fejszék, mintha egér rágta volna. A feljáró mögött az eleven fákat egy nagybotos öregember őrzi és hajtja, hesegeti a fejszés embereket, asszonyokat, mint a mohó legyeket a cukortortáról. ‡— Arrébb csak emberek! Itt tilos a vágás!‡— Arrébb meg — mondja egy vidám manikáslegény — puskával őrzik a csőszök az erdőt! De azért távolról mégis szorgalmas és sűrűs fejszecsapások hallatszanak mindenfelől, mintha , kísérteties harkályokkal lenne tele az erdő. Kanyargós kocsiút visz fölfeléa hegyre. Ez még Budapest itt, mert az út mentén gázlámpák is állanak és néhol egy pad várakozik a fáradt emberre. A kis kőhíd mellelt leülök az öreg padra, a vadgesztenyefa alá és gyönyörködöm az őszben. Az ég színe tiszta ősziesen kék a felhők alatt, a napfény úgy csordul a kezemre, mint a lágy méz, a szél már hűvös és hangja van, mint egy, bágyadt , fuvolának. Feketerigók surrognak, lármáznak át a bokrokon, az aranyszínű falevelek olyan lavra szállnak le a fákról, mintha cérnán engednék leőket. Egyre jönnek és mennek előttem a taviból, öregasszonyok ereszkednek le a hegyről, hátukon fagalyakat cipelnek és hasonlatosak ama vénasztzonyhoz, akinek a halál segítette föl a hátára a rőzsecsomót a mesében. Otthagyom a kedves, öreg padot, amelyen olyan jól esett egy rövid negyedórát pihenni és csodálkozni az őszön és elindulok a fejszés emberekkel felfelé a hegynek. A hegyen már nincs fa, a fejszések csak a levágott fák csonkjait darabolják. Több órai munka után így is akad egy-egy , zsákra való hulladékfa, aminek az értékét hetvenhetvenöt koronára becsüli az egyik favágó. A bokrok között urias kinézésű asszonyok motoznak (csak kalap nincs, a fejükön) és a térdükön tördelik a vékonyabb száraz gályát és rakják bele a szatyorokba. Néhol egészen kifogástalan női frizurák látszanak a lombok között. Kis kézikocsik igyekszenek fel a hegyre, elől az apa húzza, halul a két gyerek tolja. Egy bicikli gurul lefelé a hegyről, elöl nagy rőzsecsomó van kötve a biciklire. Legtöbben hátizsákokban cipelik az elfűrészelt fadarabokat. Vannak szerencsésebb favágók is: ezek combvastagságú, hosszú, görbe fatörzseket cipelnek lefele, lassan lépnek, vigyáznak az egyensúlyra, nehogy a nagy zsákmány felbillentse őket. Az erdő, a budai erdő csodálatos türelemmel állja ezt a különös szüretelést. Csak a vadgesztenyefák haragusznak. Olyan erővel hajigálják a fényes barna gesztenyeszemeket, mintha majmok ülnének fenn a fák lombjaiban és azok dobálódznának. Komolyan vigyázni kell, hogy az ember arcába ne koppanjon a gesztenye. Pattognak fenn a tüskés zöld burkok és ívben dobálják magukból a fák érett gyümölcsét. Egyórai bolyongás után lejöttem a hegyről. Kissé fáradt voltam, újra pihenni akartam egy rövid negyedórát ott a kőhíd mellett, az öreg padon. De nem lehetett. Mialatt a hegyen jártam, felvágták éselvitték a padot a favágók. Zilahy Lajos. MAGYARORSZÁG NAPKÖZBEN Esti korzó Tegnap este végigmentem a pesti korzón. A budai vár ablakaiból idelátszott a csillárok fénye, a Ritz ablakai égtek az esti sötétségben és a Dunán egy kivilágított hajó úszott. Trécselő sokaság hadlapizott azaszfalton és a Hangli asztalai mellett fagylaltot ettek a bakfisok és a huszártisztek. A lombos fák alatt, az üvegveranda szélén, megint ott ültek az öreg kúriai birák és egy-két régi képviselő hajbókolva udvarolt egy fehérhajú kegyelmes urnáik, aki szerencsésen elkerülte a gyűjtőfogházat. Ugyanaz az enyhe őszi este volt, mint anno 1913, mikor Osztendéből, Aix les Bainsből, Karlsbadból vagy a Tátrából hazatérve meséltük fürdő-kalandjainkat a kioszk asztalainál. A szállodák éttermeiből kihallatszott a zene, a függönyökön át mozgó árnyékok látszottak s az ablak aranykeretében egy fehérruhás asszony ült a finom porcellánok fölött. Kívülről látni lehetett, amint egy szmokingos úr megy végig az étterem futószőnyegén, — igazi, selyemtükrös szmoking volt, aminek viselését — ha ugyan akadt volna oly vakmerő, aki fölveszi — alkalmasint halállal büntették volna a proletárdiktatúrában. Egy szmoking! A bőrkabátosok idejében épp úgy elszoktunk ettől a viselettől, mint a középkori harcosok páncélövözetétől. Az emberek hangosan beszéltek, pletykákat mondtak egymásnak és kacagtak, valami ideges jeskedv lett úrrá fölöttük, mintha csak álmodtak volna a múlt kínzókamrájáról és mintha odakünn, a nyugati pályaudvaron, már be volna sütve az expresszvonat, mely harminc óra alatt a Riviéra citromfái közé viszi őket. Mintha megint két forintért lehetne megvacsorázni a Hungáriában és a párisi pénzváltó, ötlouis-n kívül, még négy-öt ezüstfrankot is adna az osztrák-magyar bank százkoronájáért. Mintha csak egy telefonbeszélgetésbe kerülne, hogy a szenes emberek porosz kőszénnel töltsék meg a pincénket és mintha londoni vagsánok közt válogathatnánk a Dorottyául caut i - divatkereskedésben. Mikor legutoljára ittjártam az esti órákban, mindenki befogott szájjal sompolygott a fal mellett és félénken nézett a szembejövő arcába, mert minden ismeretlenben kémet látott. A Hungária elött, a széktorlaszokhoz közeledve, a legbátrabbak is sallogóra fogták a beszédet, s valami meghatott hálával néztek a vörös őrre, aki nem tartóztatta le őket. A bőrkabátosok a legártatlanabb ember lelkébe is beleszuggeráltak a bűnösség érzetét, még a bohózatba való vajszivó is, aki szándékosan egy legyet sem tudott volna megölni, va Budapest, 1919 csütörtök, október 9. lami szörnyű gonosztevőnek hitte magát a fegyvercsövek közt, melyek mindenünnen feléje meredtek. Én életemben sohasem bántottam senkit, deha a diktatúra még egy-két hónappal tovább tart, magam is elhittem volna magamról, hogy megértem a fegyházra. Tegnap hallottam először jókedvű beszédet, tegnap láttam először mosolygóó arcokat, tegnap csapott előszót arcomba a számom porlengere helyett a nyugateurópai kultura levegője. Jókedvre még nincsen okunk — istenem, de sok tengeren kell még átkelnünk, míga régi,boldog Magyarországba visszaérünk, de a finom idegzetek már érzik a friss szellőt, mely a virágtalan sivatag felé közeledik. Én tegnap este úgy éreztem, mintha ennek a lázas, álétt, halálos beteg városnak az arcán lassanként megjelennék az élet színe. Szomadásy István. kavehaz f lei Imi 1E etterem Dléher- -r, Bővebben sörök átépítve, aUUkitva a következ;irn' b héten nyilik mep. in-tőig-ig villás reppeij IS: “»tfr VÉNUSZ h POKOLIM *,:j,wsikcrSTaHeté-Előadás kezdete este V27 órakor M imim miiul orfeum? Kezdete ífoó-kor. Vámionáccskák Mérti- Adolf és Zerkovitz Béla operetje és a kitűnő uj színházi K)Sj! és varieté»műsor. — "Vas&TFznczv 2 G27«úfZCl&S ca« Délvilán 2 ás ?&£ G ör Nemzeti Royal Kabaré: Elsőrangú műsor.Kezd. !/a7-k PAnLAHÍKfiláLL@ii ! BUDAPEST, VI. VILMOS CSÁSZÁR-L25 ———-------------», Estenként elsőran- « \ Étterme ismét m j saját kezelésben. / YeigJ ^en6 fj . Schaffer D. Dezső tulajdonos f j Brilliánsollat arany és ezüst ékszereket, mindenkinél magasabb áron vesz 8 spár,SMápest,Katályn.50 S ÍI®® forrtok: K li IkeritCsbk f a sm^ ^ j haiherker sAZbsr I sedronyszövet-, fonat- és keritéegyárában 9B____________ BuxSanpasí, ZrEl&i zd 'ZS 11. ss. * 1 , wimainnii. .1uar-num. r.xrrzz3aau?r..x.T~riu*jTLz..v x.v. .tvsa.- v •■a t-s.ta. 1 ILLATSZERÉSZEK, DROGLISTÁK, GYÓGYSZERÉSZEK ÉS KERESKEDŐK FIGYELMÉBE! ! Nagybani eladás kizárólag: REPÜLŐ HOLCZER LAJOS- nál VII., Rákóczi-út 18. Megjelent könyvalakban! Flers, Caillavet és Rey 1HÜSZEN iMIMB | | Vígjáték 3 felvonásban **• Fordította licitál Jenő 1 Aray kor. BRILLIÁNS arany* és ezüst ékíierdíot magas napi A KJ Erasébet-tér 7 áron vesz V (pgcsintra earob) ‘ | JvlC MAngoliJ Manó I ■ iiiuiiijiis,,aorni:a»5« Józaot-Körut 31/B. «z. ; BI Bl! 19 i 9 E SB 9 Büfl S JlHÜSiíi Jíí Telefon : JózsefföL dús választékban!! Kívánatra mintikkel jövök ! fBÖRÖSHORDO!!! uppl Árosa naplsntó. Vidékre a szélalást elintézem ! | Birgam BSáisnán •iyiapssst. i I Kádáripari telep: V.| Vuciat 40-46. Telefois IJS.21 J Központi iroda: TII., ÜLózsa-utca 45. Telefon Juzset 126. ^ Saját készítményü tölgyfahordók!