Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-09 / 122. szám

6 NAPI HÍREK A plakátragasztó­ ­- Ofrikörúton gyakran találkozom egy kancsal és rosszképiű férfiúval, aki bizonyos méltósággal ha­lad végig a nyugtalan pesti járdán. A ruhája fakó, mintha dohos pincék mélyén vesztette volna el a színeit, az egész emberen ott ült a meghajszolt lé­nyek melankóliája. De azért egész testtartásán lát­szik,­­hogy missziót teljesít és tudatában van annak, hogy nagy cselekedetek szerény, de megbecsülendő tőzege. Hosszú gyét, ingkosarat hord a vállán, mint hajdanáiban a mészárosok, jobb kezében sajtárt visz, melyben valami ragacsos, bizonytalan folya­dék lötyög. A plakátragasztó ő, akit neuraszté­niánk szomorú szemüvegén át ma már oly sötét, misztikus alaknak látunk, mintha most toppant volna közénk egy fametszetről, melynek hátterét a felrobbantott Bastille romjai alkotják. A francia forradalomban a plakátragasztó mindig valami komor, fekete végzetet jelentett és mi gyakran azt hisszük, hogy ez a végzet átlépett hozzánk a tizennyolcadik századból. A plakát­­ragsztó Mirebaut szolgálta és a Gironde-iakat, a jakobinusok Zsoltijában állott, majd az első konzul parancsszavát leste. Felhúzott vállakkal őgyelgett a Grave-piacon és ott sétált a Place de la Concor­­deon, mikor a poroszok gyűrűje körülfogta Párist. Mikor Pétervárott először koppant a vörösgárdis­ták bakancsa, ő már nyomukba járt a ragasztó­­sajtárral és itt Pesten az októberi napokban együtt bukkant fel az első őszi rózsákkal. Megdöbbenve és áhítattal nézem ezt az embert. A plakátragasztó, mintha szomorú, jelentéktelen friu­s életünk fölött állana. Mialatt a történelem ro­hamléptekben halad előre, emberek, vezérek, hi­tek és jelszavak romjai fölött, ő közönyös arccal jelenik meg és oly nyugalommal keféli el a fal­ragaszokat, mint akinek a világ vergődéseihez semmi köze sincsen. Egyszer királyságot hoz a táskájában, máskor köztársaságot, demokráciát és reakciót, szocializmust és kommünt, szerelet és gyűlöletet, háborút és békét hirdet, mindezt a leg­nagyobb, szinte már kozmikus közönnyel. Sokszor szinte csodálom, hogy nem rogy össze a sok igaz­ság és hazugság súlya alatt, amit a batyujában hordoz. . • i (f. !•) .1 — Amerikai segítség magyaroknak és osztrákoknak. Amerikában az ott lakó német­osztrákok és magyarok körében nagyarányú mozgalom indult meg arra, hogy 200 millió dollárra kiterjedő tőkét adjanak össze maguk az amerikai német-osztrák és magyarok. Eb­ből az összegből Németausztria és Magyar­­ország fölsegítésére szükséges harminceszten­dős lejáratú kölcsönt adnának. A pénzből Né­metausztria és Magyarország számára meg­szereznék Amerikában a két állam számára főképpen szükséges élelmiszereket és nyers­anyagokat. A N. W. Tagblatt egyik munka­társa fölkereste a Pensilvania Cooperation­­nnak ez ügyben most Bécsben időző igazgatóját, Somló Károlyt, aki épp ez ügyben folytat most tárgyalásokat s úgy nyilatkozott, hogy Magyarországra és Németausztriára nézve most igen kedvező hangulat alakult ki Ameri­kában. A háború alatt a kivándoroltak nem igen tehettek valamit hazájuk érdekében, de most erre nézve igen nagy mozgalom indult meg.­­— A kalap. .Szolid polgári lakásokban mint valami legendáról álmodnak az uj cipőről, gye­reknek való ingecskéről, harisnyáról. Hol az a becsületes közép jövedelmű ember, akinek itt két esztendő óta másra telt volna, mint foltozásra, illetve­ arra se­mm­tig. Voltak hónapok, amikor elérhetetlen kincsszámba ment a stoppoló­pamut és cérna is. Megtanultuk mély igazságát annak az iskolás tan­költeménynek, amely szerint a nyomorúság az igazi értékmérő. Aranynál sok­kal többet jelent a Szaharában egy pohár víz. Ellenben... ellenben Pesten most igen csinosan nekilendültek az őszi kalapok. A korzón, a Váci­­utcában, Gerbeaudban, Ritzben és az aszkézis egyéb nyilvános gyakorló helyein valóságos tollas-bársonyos tornyokat ringatnak a női fe­jecskék, amelyek fölött — no hála Istennek! — nyomtalanul pirult el háború, forradalom, terror és minden hasonló csekély incidens. Hogy Paquin mestert megnyugtassuk, a pesti hölgyek ezen az őszön a­ lovagló­ kalapokat kedvelik, lehetőleg — sőt föltétlenül­­— strucctoval. Egy­­egy építmény ára csekélység. Van olyan, ame­lyik nem is igen kerül többe kétezer koronánál. Matt bársonycilinderek tolla­ és a hozzá illő mosolyokkal és butonokkal. Napfényes -októberi délben olyan a pesti korzó, hogy az ember zavarba jut, falkavadászaton vagyunk Angliában, vagy pedig a boldogult Renz mester cirkuszá­ban. Csupa hercegnő, csupa divatdáma, aki mű­lovarnőnek idomítja fejét és kalapját. Hát olyan nagyszerűen megy itt már mindenkinek, hogy csak lovagló-kalapot illik hordani?... Már any­­ányira van szenünk, fánk, mindenünk? Már annyira nyeregben ülünk? Már olyan biztos, hogy nem lesz kénytelen leszállni a lóról? Nem őnagysága, persze, hanem a kalap. És annyira biztos, hogy végül nem fog gyalog a zálogházba sétálni. Nemcsak a kalap, persze, hanem­­ őnagysága is. — A korona árfolyamának javítása. Bécs­­ből jelentik, hogy az ottani pénzügyi körök­ben elterjedt hírek szerint Párisban a francia és svájci bankok képviselői tanácskozásra gyűltek össze, amelyen a korona árfolyamá­nak javításáról tárgyaltak. Első­sorban egy olyan segítő akciónak részleteiről beszéltek, amelybe bevonnák Svájc gazdasági köreit is. A tanácskozásokon az a vélemény alakult ki, hogy a korona árfolyamának feljavítása csak kingói vagy amerikai tőke támogatásával tör­ténhetnék. Az angol és az amerikai tőke igénybevételére vonatkozólag is meg fognak történni a kezdeményező lépések. — Letartóztatott zsaroló. Amikor a vörös hadsereg szervezkedett, Vizara János mérnök édesatyjától Szarvasgedéről egy pár nagyértékű lovat vittek el. A kommunizmus bukása után jelentkezett Varjas István mészáros és­ közölte a­­károsulttal, hogy a lovak nála vannak, de azo­­kat csak tízezer korona ellenében hajlandó visz­­szaadni. A mérnök feljelentésére a zsarolót letar­tóztatták. .Megindították a vizsgálatot abban az irányban is, hogy a vörös terror idején hogy i­s jutottak Varjashoz az elrekvirált lovak.­­ A forradalom első terroristái. November elsején az október 31-iki forradalmat követő első napon Zalai (Schwarcz) Adolf, aki Baranyaszent­­lőrincen volt vendéglős, Pestre költözött. Novem­ber elsején felment unokaöccsével, Groner Elemér­rel dr. Polgár Sándor Nagymező­ utca 11. sz. alatt levő ügyvédi irodájába és azt követelte az ügyvéd­től, hogy az egyik ügyfelétől folyószámlájára be­érkezett összeget adja át neki, mert az őt illeti. Az ügyvéd az­­összeget nem akarta átadni és megma­gyarázta Zalainak, hogy jogtalan a követelése. Erre Zalai és Gróner rátámadtak az ügyvédre, zsebtár­­cáját és erszényét el akarták tőle venni. Polgár azonban lármát csapott, amire felesége és a házi személyzet besiette­k a szobába. Zalai és Gróner erre elszaladtak, de az Andrássy-út sarkán az utánuk szaladó ügyvédnek a járó­kelők segítségével sike­rült őket elfognia s bevin­ni a VI. kerületi kapi­tányságra, ahol letartóztatták őket. Ma tárgyalták a törvényszéken az ügyet Eigner dr. tanácselnök elnöklete alatt. Biró dr. ügyész emelte a vádat és pedig zsarolás kísérletének büntette címén. Zalait nyolc havi, Grónert három havi fogházra ítélték. Úgy a vádlottak, mint az ügyész felebbeztek. — József főhercegek Nemes püspöknél. Tegnap délután a budai Várat lovas és gya­logos díszruhás rendőrök egész serege szál­lotta meg, amely kordont tartott a Szent György-tértől a Wertbőczy-u­tcáig. Az arra járók meglepődve látták, hogy József főher­ceg, Auguszta főhercegasszony, József Ferenc főherceg, majd Friedrich István miniszter­elnök és neje, Álgya ezredes és a főherceg­asszony udvarhölgyei vonulnak fel a Mátyás templomba, ahol Nemes Antal dr. címzetes püspök budavári apát-plébános fogadja őket és a királyi család részére fenntartott helyre vezeti a díszes kísérettel megjelent főhercegi családot. Kis­vártatva megjelent a templom­ban fia kíséretében egy mostaniéiban nálunk sokat emlegetett idegen f­őméltóság, aki ná­lunk fontos és a magyarság érdekében nagy­­érdekű missizót tölt be. A templomban tartott orgonahangverseny végeztével az előkelő ven­dégek Nemes püspök Werbőczy­ utcai laká­sába vonultak, ahol a püspök teát adott tisz­teletükre. Este volt már, amikor a vendégek hazaértek s ekkor a rendőri diszőrség is elvonult. —­ Moszkvában kivégeztek 16 ezen­forradal­márt. Néhány nap előtt megírtuk, hogy Moszkvá­ban kiterjedt összeesküvést fedeztek fel, amely a szovjet kormány ellen irányult. Az összeesküvők valamennyien a Nemzeti Központ­nak nevezett tit­kos politikai szervezethez tartoztak, amelynek tagj­­ai többnyire kadettek és snensevikiek. Az elfogot­­tak közt az orosz társasélet legelőkelőbb tagjai szerepelnek, köztük Andronikov és Obolenszkij hercegek, Machov és Kusb­ecsov tábornokok, Astrov és Bolkoa egyetemi tanárok, Stromberg báró és Stjepkin, a Nemzeti Központ elnöke. Stockholmi híradás szerint az elfogottak közül hatvanhatot azonnal kivégeztek, köztük Obolenszkij herceget, Astrovot, Bolkovot, Machov és Kusb­ecsov tábor­nokot, valamint Szjepkint.­­ A kereskedelmi akadémián hétfőn megkezdik az előadást. A kereskedelmi aka­démián a nyugalom eddig nem állott annyira helyre, hogy az előadások zavartalan folyása biztosítható legyen. Szuppán Vilmos igazgató tegnap eljárt a közoktatásügyi minisztér­im­­­ban, ahol mégis arra a megállapodásra jutot­tak, hogy hétfőn okvetlenül megkezdik a­­előadásokat az akadémián. Az igazgató addig szép szóval igyekszik a hallgatókra hatni, talán sikerül békét teremtenie, de ha nem si­kerül is, az előadások azért hétfőn minden­esetre megkezdődnek. Ha azonban a botrá­nyok fölújulnának, akkor az egész szemész­­térre bezárják az intézetet, ami, főképp azokat a hallgatókat fogja sújtani, akik katonásko­­­­dásuk miatt évekig nem folytathatták tanul­mányaikat és most újból egy fél évet veszíte­nének. — Terike. Földes Imre színműve, a „Terike“ más­ könyvalakban is megjelent. A szerző ügyesen beállított alakjai és az egész cselekmény az olva­sóból is azt a nagy hatást váltják ki, amit a színház művészei a nézőknél elérnek. Az ízlésesen kiállí­tott könyv az: A henaeum kiadása: Am­i korona* Publicatiune In ziua de 10. X. 1919. ora 8.30. Regimentul 1Artilerie vinde la licitatie 11 cai de trupa con- Vm ordiaulnd Mareuli Cartier General No. 615. iVancasrea se va face in tragul de vite din Budapesta. .*( ■ ¦ t );• . ) Comandantul Regimentuli 22. Artilerie. Hirdetmény A nagy vezérkar 616. sz. rendelete alapján a 12. füzérezred 1919. okt. hó 10. napján 8 óra 30 perckor 11 lovat fog elárverezni. Az­ eladás helye a budapesti állatvásártér, ut .a 22. tüzérezred parancsnoka. Dr. Comnen seful serviciului de presa si pro­paganda romana a sosit la Budapest­a pentru cateva zile. E se tine la dispozitiunea reprezentan­­tilor presei maghiare, poimaine Jui 9. Octrombrie la Hotel Gellert la Biroul de Presa (amera 303.) intre orale opt si tura, si noua si juni, dimineata. A román sajtó és propaganda főnöke, dr. fromnen­ur, Budapestre érkezett néhány napra. A magyar sajtó képviselőinek dr. Comnen úr rendel­kezésükre csütörtökön, f. hó 9-én a Gellért-szál­­lóban (sajtóhivatal 303. sz. szoba.) délelőtt fél 9 és fél 10 óra között áll. — Tizenháromezer bolsevik­ fogoly. Vere­­lésből jelentik, hogy a városért folytatott harcokban a szovjet hadseregének ti­zenhá­romezer embere került fogságba. (MTI.) :— Öngyilkosság a kávéháziján. A margit­szigeti alsó kávéházban egy harminc év körüli munkáskülsejű férfi főbelőtte magát. Holttestét a tárványszéki orvostani intézetbe szállították. MAGYARORSZÁG ,Budapest, 1919 csütörtök, október 9

Next