Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-20 / 184. szám

­­ 4 MAG­YARORSZÁG? Budapest, 1919. sfcomSaf, decemb­er 20. Vargayné volt az utolsó személy, aki a Tisza-ügy kapcsán Kovács Lajos vizsgálóbíró­val a tragikus öngyilkosság napján beszélt. Fél egy óra tájban ment fel a vizsgálóbíróhoz, de sokáig kellett várakoznia, mert mint­­ mondja, egy izgatottan viselkedő úr volt sokáig a vizsgálóbíró szobájában. Mikor végre bejutott a vizsgálóbíróhoz, elpanaszolta neki, hogy mennyi zaklatást és fenyegetést kell el­szenvednie, mióta Sztanykovszky ellen vallott. A vizsgá­bíró igyekezett megnyugtatni Vargaynét, elmondta, hogy ő is sokat szenved az igazság érdekeiben és kétségbeesetten, őszin­tén panaszkodott, hogy elvették tőle a Tisza­­ügy vizsgálatát. Végül azt a jóindulatú tanácsot adta Vargaynénak, hogy ha szabadulni akar a további zaklatásoktól, költözzék el nővéré­hez Akácfa­ utcai lakásából. Vargayné negyed kettőkor távozott a vizsgálóbíró szobájából és a­ vizsgálóbíró két óra tíz perckor követte el öngyilkosságát. A mai tárgyalás Vargayné Rothmüllerné sértései, rágalma­zásai és életveszélyes fenyegetései miatt meg­tette a büntető járásbíróságon feljelentését. A szövevényes ügyben a büntető járás­bíróság ma délelőtt tíz órára tűzte ki a tár­gyalást. Azonban minthogy Rothmüllerné is az üggyel kapcsolatosan feljelentést tett becsü­letsértés és életveszélyes fenyegetés címén dr. Vargayné ellen s így az egész ügy előre nem várt mértékben komplikálódott, a tár­gyalást a büntető járásbíróság 22-es számú termében csak tizenkét órakor kezdhette meg Csépay járásbíró. A tárgyalásra a tanúk egész tömege vonult fel mindkét részről. Elsőnek Rothmüller Miksát hallgatta ki a járásbíró. Rothmüller beismerte, hogy sér­tően nyilatkozott Vargaynéról, Rothmüllerné és Sztanykovszky Tiborné tagadnak. Vargay­­né először elmondja sérelmeit, majd bejelenti, hogy a történteknek az az oka, hogy ő a rendőrségen terhelő vallomást tett Sztany­kovszky ellen a Tisza-gyilkosság bűnügyében. A tárgyalásnak ez a része zárt ajtók mögött, a nyilvánossági kizárásával, lapzártakor is folyik, ítélet előreláthatólag a késő délutáni órákban lesz. Horvát-Sanovics vizsgálati fogsága Hírt­­adtunk arról, hogy Hüttner Sándor­­-­ Sztanykovszky Tibor terhelő vallomása alapán a Tisza-féle bűnügyben Pécsett letartóz­tatták Horvát-Sanovics Tivadart, akit azzal gyanúsítatnak, hogy a Tisza-gyilkosság egyik tettese volt. Azt a vallomási jegyzőkönyvet, amelyet a pécsi rendőrkapitány vett föl Hor­vát-Sanovics Tivadarral, megküldték most a budapesti államügyészségnek. Horvát-Sano­­vics tudvalevőleg tagadja a bűncselekmény el­­­­követését és azt állítja, hogy Friedrich István tudja bizonyítani az ő ártatlanságát. Sváky József dr. államügyész a beérkezett jegyzőkönyv alapján indítványozta Margalits Ede dr. vizs­gálóbírónál, hogy az igazságügyminiszter útján intézkedjék Horvát-Sanovics Tivadar Buda­pestre szállítása iránt. Evégből megkeresik a Budapesten székelő szerb­issziót is. Az ál­lamügyész indítványozta­­ a vizsgálóbírónál, hogy Horvát-Sanovics élt­­ már most rendelje el a vizsgálatot és a vizsgálati fogságot is. Budapest, december 19. A hadügyminiszter szemléje a laktanyák­ban. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Friedrich István h­aroügyminiszter csütörtök déle­lőtt töb0 fő­városi laktanyát látogatott meg, hogy megelőződ­­jék a román pusztítások felől, másfelől arról, hogy mennyire sikerült eddig kitatarozni a nemzeti had­sereg katonáinak hajlékait. A miniszter Dormánda Henrik tábornok és Nnckhegtji alezredes szárnyse­géd kíséretében először a Ferenc József gyalogsági laktanyáiba ment. Ahogy a kapun belépett, megf­ut­­ták a generálmarsahot, az őrség fegyverbe lépett s a minisztert Lehár báró ezredes, h­aresosztály­ parancs­­nok és Boetsch ezredes, damírparancsnok fogad­ták. A miniszter végigjárta a laktanya összes helyi­ségeit, megnézte a fürdőházat, melynek kazánját a románok felrobbantották, majd a laktanyában el­helyezett fegyvertárat szemlélte meg. A miniszter örömmel látta, hogy a tatarozási munkálatok előre­­hatoldak s a laktanya villayvillágzása működik. Ezt nem csekély munka volt elérni, mert a romá­nok az utolsó villanydrótot is elvitték. Azután az Andfrássy-laktanyáiba ment a miniszter, ahol riadót fújtak az ott elhelyezett svovatekhelyi kűizérosztály­­nak. Egy negyedóra alatt az egész osztály az udva­ron állt és díszmenetben vonult el a hadügyminisz­ter előtt. Innen a Ferenc József lovassági lakta­nyába ment a miniszter. Ennek bejáratánál Lipthan báró ezredparancsnok fogadta. A miniszter itt is tövk­en-hetynte végignézett mindent s igen melegen érdek födött a legénységnek egyébként való ellátása iránt is. Már az Andrássy-laktanyában feltűnt, hogy a kaszárnyát övező összes fák ki vannak vágva ( a Ferenc József lovassági laktanyában pedig m­ég néhány elárvult fa szpanorkodik, ami higié­nikus szempontból elég sajnálni való. Kitűnt ter­mészetesen, hogy a fákat nem most vágták ki s a miniszter intézkedett, hogy az utárültetésről gon­doskodjanak. A hadügyminiszter a látottakkal és a legénység magatartásával egyébként nagyon, meg volt elégedve s legközelebb a többi fővárosi lakta­nyáikat és az összes katonai intézeteket, kórházakat Síb­ is meg fogja szemlélni. S­ hanyi Miklós, Bokody Antal, Oláh Sándor, Mikey Lajos, Kendig Guszti és a bénakezű Csemnery Kálmán, aki arról is híres volt, hogy Balatonfüredről átúszott a Balatonon Sió­fokra. Gyöngyi Izsó pedig, a­ régi Népszínház volt jeles kémikusa, olyan ügyes rákász volt, hogy amikor Füreden Károlyi Lajos társula­tánál működött, a két primadonna, Liptay Laura és Rainer Antónia konyháját a nyári szezon alatt úgy ellátta rákkal, hogy az egész társulatnak jutott belőle, ő maga pedig any­­nyira megcsömörlött tőle, hogy azóta undoro­dik a „ritka" csemegétől. Érdekes esete volt Szarvasi Somának, aki mintegy két évtizeddel ezelőtt, mint hős­szerelmes, öt nyáron át Somogyi Károly szín­társulatával Balatonfüreden­ működött. Soma, mint szenvedélyes halász az első nyáron min­den nap már kora hajnalban a Balaton vizé­ben horgászott, de mindig üres hálóval tért haza, úgy hogy kollégái már állandó gúnyoló­dásaikkal vérig beszántották. Leginkább bán­totta azonban, hogy a közelében horgászó cigányzenészek minden nap kövér pontyokat fogdosnak. A második nyári szezonban Soma egy szép holdvilágos estén,­­bizonyosan sze­relmi légyottra várva), a Balaton partján andalgott és látta, hogy Rudi, a cigányprímás valamit dobál a tó tükörsima vizébe. Másnap hajnalban Soma ismét lesietett a partra, amelynek fövenyén főtt kukoricaszemeket talált elszórva. Gondosan felszedegette a ku­koricaszemeket, egymásután beledobálta a vízbe. Azután leeresztette horgát és türelmesen várakozott. Rövid idő múlva megrándult a fonalon levő és a víz felszínén úszó parafa, Soma egyet lendített a horgon és annak vé­gén — legnagyobb örömérért — ott ficánkolt egy alaposan nekihízott ponty, amelynek párja nemsokára szintén horogra került. Büsz­kén, — mint diadalmas hadvezér, — sietett a színházhoz, ahol átadta zsákmányát, a konyhát vezető Tóth Ellennének, aki pompás halpapirást készített belőle a­ társulat szá­mára. Történetesen éppen abban az időben ven­dégszerepelt: a társulatnál Blaha Lujza, aki már akkor is Balatonfüreden töltötte nyári szünidejét és amikor öltözködés közben meg­érezte a pompás konyhaszagot (mert a szí­nészek két közös konyhája Füreden a szín­pad hátulsó részén van elhelyezve) kedélyesen kérdezte: — Mit főztök vacsorára, gyerekek? — Ha­lpaprikást! — volt az egyhangú vá­lasz. — És honnan vettétek a halat? — Szarvasi fogta ma hajnalban. — Ejnye Soma, ha maga olyan ügyes ha­lász, nekem is foghatna holnapra egy pár ha­lat, mert éppen kedves vendégeket várok va­csorára. — A legnagyobb örömmel állok rendelke­zésére báróné (akkor az ünnepelt művésznő már báró Splényi Ödönné volt) ha ugyan a szerencse holnap is hű marad hozzám. És Soma már másnap délben boldogan szállította hálójában a művésznő lakására, a hajnal óta horgára került, frissen ficánkoló­­ halakat A következő nyárom a művésznő Elek Gusztáv honvédhuszárezredes társaságában a strandon sétálgatott és rendkívül csodálkozott, hogy kísérője mindég visszafordult, mikor a hajó kikötőjéig eljutottak. Kíváncsian tudako­zódott ennek oka iránt, mire az ezredes arcát elfutotta a méregpir és magából kiír­elte, dü­hösen válaszolta: — Azért kerülöm a kikötő túlsó oldalát,­ mert öt év óta ott ül a parton az a birka­­tó rul­nn utálatos színész, aki még egy éllen ha­lat sem fogott életében! Erre a kijelentésre a művésznő is ki­váncsi lett türelmes kollégájának személyére és mikor unszolására az ezredes mégis elkí­sérte a kikötő túlsó oldalára, a legnagyobb meglepetésére ott találta Somát, aki két ki­vetett horogja mellett, türelmesen várakozva üldögélt és bemutatkozás után a művésznő kérelmére megmagyarázta az ezredesnek a halászat titkait, sőt ügyessége bizonyítékául, rövid idő múltán, két pompás pontyot emelt ki merítő­hálójával a vízből. — Maga olyan derék, jó fiú, Soma, lássa, nekem ajándékozhatná ezt a két, szép halat, hogy a megtért ezredes urat estére meghívhas­sam egy kis friss halpaprikásra. Elek­ Gusztáv udvariasan meghajtotta magát. — Magát pedig, kedves Soma, jutalmul kinevezem udvari halászomnak, — a nár­kereszt gyémántjai nélkül! — mondta pa j;:ő­­nül nevetve a művésznő, akinek bársony,h és a kezét Soma boldogan megcsókolta . . . RMODEN: A KIS MAKRANCOS MÁTKASÁGA Diszkötésben ára.................. 20 K MARK TWAIN: TAMÁS URFI MINT DETEKTÍV Díszkötésben ára............... 24 K STEVENSON: A KINCSES SZIGET­ Kalandos regény, diszkötésben ára 26 K RHODEN: MAKRANCOS ERZSIKE HÁZASSÁGA Díszkötésben ára........... ... . 29 K FÁYLNÉ-HENTALLER M.: ÁRVA MARGIT Diszkötésben ára .............. .... 18 K MAY KÁROLY: IDEGEN ÖSVÉNYEN­­AZ INKA ÖRÖKSÉGE Diszkötésben egy-egy kötet ára . . 23 K R. KIPLING: TÖRTÉNETEK AZ ŐS­ERDŐBŐL (The Jungle Book) Díszkötésben ára 18 K a Az árakhoz 10 százalék felár számítandó a Kapható a MAGYARORSZÁG könyvkeres­­kedésében, VII., Erzsébet­ körút 9. szám.­­ AZ IFJÚSÁG­­SZÁMÁRAL

Next