Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-03 / 169. szám

Budapest, 1619.,szerda, decemaiber, 3. M A Gr Y A HO BS J K&G Az orvosnövendék gyilkosai A Madarász-ügy tárgyalásának befejezése — Szigeti Gusztáv meg- gyilkolása — A „hőstett”* igazolására levágták orrát és füleit —( A Ferry-gyilkosság tárgyalása holnap kerül sorra Budapest, december 2. Yát Magyarország tudásztójától.) A mai tángyaláson folyatták a szerencsétlen véget ért Madarász Béla Orvosnöveindék meggyilkolásának ügyét. Az elnöki emelvénytől balra a vádlottak padján Lőbl Mór és Kimér Lajos Sínek, mindó ketten megstrccselve, jobbra pedig a vörösörök: Poklitszkij és Max. A temavallomásaik főképpen azt igyekeznek megállapítani, hogy a két vörösőr mennyiben bűnös a holttest dietrrcolássában és kirablásában. Hogy milyen borzalmas volt ez a gyilkosság, két tanúvallomés rendkívül élénken világít rá. Rosenfeld Annin, aki látta Loki Mórt, mikor a véntől lócsíkos rohamkést dötfködte áldozatába, azt mondja, hogy napokig nem tudott szakadni TM a LeSir arcvonásaitól. Valóban, aki ránéz Lebsee, akinek most is fehér sál van a nyaka köré csavarva, — rettenetes tekintetű ez a sötét haramia----könnyen elhiheti Rosenfeld vallomását. Egy másik tanú, Csonka Dániel, azt vallotta, hogy húszszor döftek azt áldozat testébe, holott az eddigi tarauvatomások megegyezően azt bizonyítják, hogy összesen négy szúrás történt: három a Lőbl és egy az Alexandrovits kezétől. Kétségtelen, hogy a tanú nem akart hazudni, az eset azonban olyan borzalmas vol, __ a borzadás fokozása ez. Ahogy négy szúrás helyett buszát látott, fis micsoda korkép lehetett az a pillanat, miikor a gyilkosság után IMol a szovjetházban megmutogatta véres rohamátését! És hogy- a mai napon még jobban foko Tóájék, a szörnyűségek láncolata, szünet után a Szigeti-gyilkosságot tárgyalták, ahol az áldozat füjet és orrát tevágik a hőstett igazolására. A ma délelőtt 9 órakor keezdődött tárgyaláson Madarász orvostanácsíto ttá meggyilkolása ügyében kezdték meg *: a taimkihallgatásokat !Az első tanú Bánki László detektív, akit csendőr állított elő a fogházból. Nagy részletességig adja elő, mint szúrta le Lebl a szemeséllen Madarászt, akinek holttestét azután ugyancsak aző rendelkezésére ruháitól megfosztva szemetes kocsira tették, majd a Dunába dobták. Elnök: Maguknak az volt az utasításuk, hogy ahol világosságot látnak valamely lakásból, azt oltassák el — ígm. Elnök: Mit mondott Kövér, amikorleszúrta Madarászt’ — Azt mondta, hogy elterk forradalmár fehér és ancalütötte. Az elnök újabb kérdésére kijelenti, hogy arra nem emlékszik, hogy azt mondotta volna: üssétek le a bitangot és dobjátok a Dupába. Váry ügyész: Lőbl azt mondja, hogy.. Kövér vette el a halottól az értékeket. — Ez igaz. Váry ügyész: Igaz-e, hogy magukat két vörös őr küldte rá Kossuth Lajos utcából az Eskü-tér 6 alá azzal, hogy abból a házból fényjelzést adtak? — Nem. Nem is voltunk a Kossuth utcában! — Tud-earról, hogy Madarásznak össze volt kötözve a keze, mikor lehozták és így Löbl egy teljesen tehetetlen embert szúrt agyon? — Azt láttam, hogy a keze hátra van téve, de csak később tudtam meg, hogy meg val kötözve. Kávést szembesítik Bánkival és a régi jó barát szemébe mondja, hogy nekik nem volt utasításuk emberölésre, csak a lámpák eloltására, hogy nekik senki sem mondta, hogy fényjelzést adtak az Eskü-ut 6 alól és hogy ő fosztotta ki a halott Madarászt. Küvér nem tudott mást mondani, mint azt. Amrn emlékszem, bolond nagyok! Sságos vádak Küvér ellen Lavacsek Márton az Eskü-ut 6. számú híszházmestere elmondta, hogy 1*1 órakor éjjel csöngették be a házba nagy zajjal. Először Vály keres- Stoyfe- , durva szavakkal illették, de nem bántották. Berontottak ezután Madaraséhoz és Kövér ráronott: — Te bitang! Fényjelzéseket adtál és kilőttélaz ablakon. — Én, — úgymond a tanú — figyelmeztettem, hogy ez a fiatal ember ivem hitt, mert ez tanult, de csak azt értem el, hogy engem is legazemberezett Kövér. Madarászt felköltötték, de mivel lassan öltözött, Küvér durván rákiáltott. Ebből szóvita támadt, mire Kövér ikasitotta a vele jött vörös őrt, hogy szúrja le Madarászt. Ezt a parancsot kétszer is kiadta, de a vörös őr nem teljesítette. Küvér ezután adta a jóembert, így szólt Madarászhoz: „Fiacskám, ha van revolvered, add elő, becsületszavamra kijelentem, nem lesz semmi ■ bántódásod!" — A szerencsétlen Madarász hitt a becsületszónak, előadta a revolvert. Erre a „becsületszavas" Küvér arcul verte, durván ráordított, majd kezét összekötözve, a liften levitette az utcára. A liftben is verték. A kapuban Küvér odaszólt a vörös katonáknak: „Ez a gazember ellenforradalmár fényjelzést adott és rzámlelt.“ Ami ezután történt, azt már csak hallottam. Hallottam az ütéseket, a hörgést és láttam, hogy hoztak egy vaskocsit és arra feldobtak valamit. Másnap a ház előtt vértócsa volt. Ekkor már tudtam, hogy a szerencsétlen Madarásszal végeztek. Elnök: Hányszor ütötte arcul Küvér Madarászt ? — Háromszor, Küvér, aki már látja, hogy,.elveszett, szembe-skéskor adja a bolondot. — Ez nem emberi dolog. Ezt normális ember nem csinálhatta. Én akkor csak bolond lehettem. Nem emlékszem, hogy ezt tettem volna. Váry Gyula előadta, hogy mint törtek az ellenforradalom éjjelén a vörös őrök lakásába. Kövér, aki durván rontott be a szobába, így ordított rá: „Magánál világosság volt. Adja elő a revolvert, mert rögtön leszúrom. Nem tartozom senkinek felelősséggel a maga életéért." De minthogy fegyvert nem talált és azt is látta, hogy a család aludt, azt kérdezte, nincs-e itt más szoba is. Megmondták, hogy ott van Madarász rekvirált szobája. Erre odarontottak be. Madarász megmondta, hogy tanult, nála égett a lámpa. Küvér rábeszélésére előadta revolverét is. Ekkor ráparancsoltak, hogy öltözzön föl. Öltözködés közben Küvér kétszer is utasította a vörös őrt, hogy „Szúrd le a gazembert!“ De a vörös őr azt mondta: „Nem megy az olyan könynyen!“ és nem bántotta Madarászt. Kövér az egész eljárás alatt brutálisan, durván bánt Madarásszal, csak addig beszélt vele szépen, amíg becsületszóvalrávette, hogy revolverét előadja. Madarászt élve dobták a Dunába Rosenberg Ármin ismert valamennyi vádlottat. Lábta, amikor Loki roharvekésével beleszart Madarászba. Ezután valaki utasította Maxot, hogy az Erzsébet-híd mellől hozza el a szemeteskocsit. Ő kérte aterroristákat, hogy ne dobják a Dunába az embert, aki eleget kapott. Ne dobják a Danába, mert az az ember még él. De erre őre is rákiáltottak, hogy menjen félre, mert ők is agyonszúrják. Ekkor Löbl azt mondta, hogy ez már az ötödik burzsuj, akit a Dunába dobnak! Madarászt az Erzsébet-híd közepére vitték, ő oda is utánuk ment. Megtöröle Madarasz homlokát, aki mozgatta a szemét és látszott, hogy akart valamit mondani. Újból kérte, hogy adják át neki Madarászt, akit elvisz a kórházba. De hiába. Újból megfenyegették, majd felemelték a szerencsétlen embert és bedobták a Dunába. Nyugodt lélekkel leteszi az esküt arra is, hogy Madarász még akkor is élt amikor a Dunába dobták. " Ő a gyilkosságot Kánán bejelentette, de csak annyit ért el, hogy őt is meg akarták gyilkolni. Két román származású terrorista megtámadta a lakásán, de csak megverték, megölésétől eltiltották. Ezek a terroristák elmentek a románokkal. Azt tudja, hogy Madarászról a nadrágot Mas húzta le, hogy ki húzta le a cipőt, azt nem tudja. A cipőt nem a hídon húzták le róla, hanem ott, ahol megszűrték. Ezt a tanút, aki mint szemtanú súlyos vallomást tett az összes vádlottakra, a védők vették erős keresztkérdések alá. De a tanú határozottan megmarad állításai mellett. Madarászt Löbl szúrta elő,Mas. és Pokmnszky vittékkocsin a hídra, ezt biztosan tudja. Amikor a Dunába dobták, Madarász még élt. Vallomásán nem változtathat, mert ez a tiszta igazság a, Az ! A többi tanú a gyilkosságról „ Csutak László látta, amikor Madarász* ver* tte. Folyton kiáltották: „TeStsanó! Efienforrarisdki már gazember!" Határozóban emlékszik, hogy égé haanna bajtiszu ember — rámutat Maira —, azt hiszem, ez volt a hídon beleszórt szuronyával , Madarászba. Max kijelenti, hogy Alexandrovszki volt az, aki t.öbl három szórása után negyedszer is beleszarni Madarászba. Ő nem. Tanú kijelenti,hogy lehetséges, hogy Max igazat mond. Bizonyos hogy legalább húszszor ütöttük, szarták a szerencséttem Madarászt. Bizonyos az, hogy előzőleg lőtt valaki az Eskü utón. Ez a lövés azonban nem eredhetett Madarásztól, akit akikor már cipeltek lefelé a harmadik emeletről. Komlót Zoltánné. Hegedűs Irén, hivatalnok neje, Madarász barátja volt férjének és minden nap náluk volt. Az ellenforradalom után két nappal kérésse és akkor a házbeliek elmondották, hogy Madarászt mintietlenforradalmárt elfogták. Kereste a fogházakban, de nem találta. Később tudta meg, hogy Madarászt megölték. Azt biztosan tudja, hogy Madarász szigorlatra készült. Somogyi János rendőr főellenőr lényegtelen vallomása után a fogházból elővezették Weisz Árpád terroristát. Lőbl mondta neki az ellenforrattatom estéjén, hogy az Eskü után leszúrt egy embert. Odament a helyszínre, ahol azt látta, hogy a hulláról húzták le a cipőjét, majd szemetes kocsira tették és tolták a híd felé. A kocsin Krajla terrorista szúrt bele Madarászba. G Juzi János Madarász ■meggyilkolásának ügyéről nem tud, mert ő politikával foglalkozott, bűnüggyel nem. Vögel Imre terroristának Löb- Mór a szovjetházban mondta el, hogy az Eskü után egy főhadnagyot agyonsúrt. És mutatta szuronyát, hogy véres. Korvin Klein Ottó a Madarász-ügyről az ellenforradalnat követő napon értesült, de hamisan." Azt jelentették neki, hogy a Mária Valéria-utcában megöltek egy ellenforradalmárt. Nem utasította Lokit arra, hogy gyilkoljon. . . A szembesítéskor Loki megmarad amellett, hogy Korvin is ott volt, amikor Lukácstólarancsot kapott, hogy menjen ki az Eskü-vl 0. számni házba és ha fegyvert talál valakinél, azt nyomban szúrja le. Ezután az elnök öt perc szünetet rendelt, Le jelentve, hogy szünet után a Szigeti sérelmére elkövetett gyilkosságot tárgyalják, amellyel még a mai napon végeznek, úgy, hogy holnap áttérhetnek a Fery-ügy tárgyalására. 5 A balatonkenesei rémtett Szünet után Szigeti Gusztáv meggyilkolását tárgyalta a bíróság. Szigeti Gusztáv dési kereskedő, a proleárdiktatura kitörése után menedéket adott Festetich Sándor gróf volt hadügyminiszternek. Ezért halálraitélték, elvitték Balatonkenesére, a Balaton partján főbelőtték, megszurkálták s miután tizenötezer koronáját elrabolták, holttestét a Balatonba dobták. Előzőleg fülei és orrát levágták, hogy hőstettüket igazolhassák. A vádlottak: Csömör Gábor, Lusztig Arnold és Perwangel Mihály, kik közül a két utóbbi szökésben van. „Ezt az ellenforradalmárt végezd ki .“ A tárgyalást Csömör Gábor kihallgatásával kezdik, aki az elnöknek arra a kérdésére, hogy, bűnösnek érzi-e magát, azt feleli, hogy csak a gyilkosságban, de a rablásban nem. —■ Én abban az időben .— mondotta — Buda-pesten teljéítettem szolgálaot, amikor Lusztigi Arnold Veszprémben teljhatalmú politikai megbízott volt. Lusztig mellé testőrnek öt terrorista ment le Veszprémivé, ellenforradalmi mozgalmak miatt túszokat fogtak össze, köztük Török Gyula rendőrfőkapitányt és egy mérnököt, akinek a nevére már nem emlékszem. A főkapitányt a terroisták meg is verték. Szigeti Gusztávot Lusztig személyesen tartóztatta le, mert az volt a vád ellene, hogy amikor a diktatúra kitört, Fesztách Sándort gróf volthadügyminisztert megszöktette. Mikor Szigetit letartóztatták, Wermangel terrorista nagyon, megverte őt. Én április 27-én délután kapjram utasítást a Vay-féle házban, ahol Szigeti fogva volt. Wermangel azt mondotta: • — Ezt az ellenforradalmárt végezd ki és hozd rál bizonyítékot, hogy kivégezted. Elnök: Nem igaz, Wermangel csak azt mondotta: Végezd ki! Bizonyítékokról nem volt szó. Csömör: Körülbelül este fél hat volt, amikor elindultunk. Balatonkenesén túl volt egy domb, ám domb körül sírok voltak, valami temető lehetett. Ott leszálltam a kocsiról, egy sírkereszt darabját r.ragamhoz vettem és egy kötéllel a Szigeti nyakába kötöttem. Akaratija puszta mellett megállottunk a szekérrel és a kocsisnak azt mondottam, hogy ikposzze hátra,a Szigeti lezét. A kolcsit aztán.