Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-03 / 169. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1919 DECEMBER 3. SZERDA XXVI. ÉVFOLYAM 169. SZÁM A missziók mérhetetlen kárát szenvedtük anyagiakban és erkölcsiekben annak, hogy a külföld nem ismerte nemzetünket. Abban a szerencsétlen közjogi helyzetben, melybe, mint Prokrustesz ágyba szorította bele országunkat Ausztriával való közösségünk, az osztrákok hatalmi politikája elzárta előlünk a világot. A magyar politika külügyi vonatkozásaiban századokon át csak az osztrák érdekek s a dinasztikus bécsi vágyak szekerét tolta. Belső ellenségeink meg gondoskodtak arról, hogy gonosz mesterkedéssel rendszeresen izgassák elennünk az európai közvéleményt. Rágalmazó írásaikkal árasztották el a világot, s ezzel a rendszeres izgatással szemben a magyar politika teljes tétlenségben, oktalan lekicsinyléssel nézte az ellenünk folytatott romboló munkát. Töméntelen kárát szenvedtük ennek, mert az európai közvélemény csak a rágalmazó hazugságok tükrében látta az ezeresztendős Magyarországot. Mi magunk semmit se tettünk avégből, hogy áttörjük az osztrák blokádot s meg* ismertessük a külfölddel hazánk és nem* zetünk igazi történetét, fajunk nemes karakterét, hagyományos érzéseit és hamisítatlan gondolatvilágát. Rémes katasztrófák szakadtak ránk a világháborúval, a háború elvesztésével, az októberi forradalommal, a véres, gonosz bolsevizmussal. És im, ezekből a szerencsétlenségekből született meg számunkra az a gondviselésszerű szerencse, hogy a külföld megismerte a magyart. Mi kellett ehhez? Egyszerűen az, hogy az ideküldött külföldi missziók közvetetlenül érintkezzenek velünk. De magában véve a missziók nem jutottak volna el a magyar nemzet megismerésének ahhoz a mértékéhez, melyben már megfogamzik a magyar nemzet megbecsülése, sőt a ma gyarok iránt megnyilvánuló meleg rokon* szenv, ha ezeknek a misszióknak az élén nem állnak va’a kiváló, nemesen gondolkodó, fényes tehetségű és megértő szivi férfiak. Boldogan és büszke önérzettel láttuk, hogy miként viselkedtek és viselkednek nálunk ezek a külföldi kitűnőségek, örvendezve láttuk cselekedeteikből, hogy miként sarjadt és miként növekedett ben* nők szerencsétlenségbe sodródott nemzetünk iránt a megbecsülés és szeretet. Szo* moru elhagyatottságunkban nagy vigaszta*lásunkra szolgál, hogy fajunk tulajdonságai csakugyan olyanok, amiknek megismerése fölkelti a külföldiekben a méltánylás mellett a meleg rokonszenvet is. A magyar nemzet egyik karakteriz musa az, hogy háládatos azokhoz, kik vele jót tesznek. Mert a vele szemben tanusí tott jóságban nemcsak magát a jóságot, hanem az igazságot is látja. Följegyeztük magunknak a külföldi missziók cselekede* teát, szivünkbe zárjuk vezetőiknek neveit, és seim el nem rantó magyar hálával em* lékezünk meg rókuk mostani szomorú tör* 'tünetünk eseményeinek följegyzéseinél. Sohase felejtjük el azt, amit sir Georg Clerknek köszönhetünk. Sem azt, hogy mennyi gyásztól, fájdalomtól mentett meg bennünket a nemes Romaneffi. Sem azt, hogy mit tett értünk nagy szomorúságunkban az amerikai Bandholz tábornok. Sem azt, hogy miképp nyilatkozott rólunk és történetünkről ez a kitűnő ember. Sem azt, hogy milyen igazságszeretettel álltak mellénk a francia Graziani, az olasz Mombesti tábornok és Gerutti, az olasz misszió főnöke. A rólunk terjesztett gonosz rágalmak szövevényeit ezek a mi nagybecsű barátájnk fogják majd széttépni. A magyar nemzet pedig legyen rajta, hogy méltóságre és múltjához illő, jövendőjére szeren* csésen kiható köztevékenységével, új in* tézményeinek megteremtésével és egész közszellemével ne csökkentse, hanem fol kozza és megszilárdítsa azt a megbecsülést és rokonszenvet, melyet a külföldi miszesztek férfiainál most kivívtunk. Magyarországot meghívták a békekonferenciára Sürgősen ki kell küldeni Neuinybe delegációnkat — Megkezdődik a tárgyalás a békeszerződésről — A kormány válasza — A mai minisztertanács jelöli ki a delegátusokat Budapest, december 2. (A Magyarország tudósításától.) A napi politika eseményei közül messzire kimagaslik az a meghívó, amely ‘'lerinceau utasítójáera való hivatkozással felszólítja a magyar kormányt, hogy nevezze meg békedelegátusait, lássa el a szükséges írásokkal és meghatalmazásokkal és küldje ki a békekonferenciára. A békekonferencia legfelsőbb tanácsának elhatározásáról szóló távirati jelentés így hangzik: Páris, december 2. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata a budapesti Radio-állomás útján.) Ír szövetségesek legfőbb tanácsa hétfőn délelőtt a francia külügyminisztériumban ülést tartott, amelyen Clemenceau miniszterelnök elnökölt. A legfőbb tanács meghallgatta Sir George Clerkot, aki részletesen beszámolt budapesti missziójáról és azokról a feltételekről, amelyek mellett sikerült neki olyan kormányt megalakítani, amely Magyarország népének akaratát képviseli. E beszámolás folyamán a szövetségesek legfőbb tanácsa elhatározta, hogy a Husár-kormányt értesíti arról, hogy a lehető leghamarabb küldjön ki Neufllybe magyar békedelegációt, amely az antant megbízottaival a békeszerződés tárgyában megkezdi a tárgyalásokat A miniszterelnök válasza A miniszterelnök a jegyzék vétele után nyomban a következő levelet intézte Bandholz amerikai tábornokhoz, a budapesti szövetségközti katonai misszió vezetőjéhez: — Volt szerencsém kézhez venni tábornok úrnak a Commission Militaire Inerallié nevében a mai napon hozzám intézett szíves értesítését, amelyben Clémenceau úrnak, a békekonferencia elnökének megbízása alapján közli velem azt, hogy a vezetésem alatt álló magyar kormány felkéretik arra, hogy a békekonferenciára küldje ki a legrövidebb időn belül a szükséges meghatalmazásokkal ellátott képviselőit, hogy azok a szövetséges és társult hatalmaktól átvegyék Magyarország békefeltételeit V Én szermesém közölni, hogy ennélfogva ma délutánra minisztertanácsot hívtam egybe, amelynek elé fogom terjeszteni Clémenceau úr szives üzenetét, őszintén köszönve tábornok úr szives értesítését, maradtam, stb. A békedelegáció tagjai A mai minisztertanács, mint Huszár Károly miniszterelnök leveléből is kiderül, elsősorban a békekonferencia delegátusainak kijelölésével fog foglalkozni. E percben még csak kombinálni lehet, hogy kik lesznek a delegátusok, de bizonyos, hogy Apponyi Alberten kívül, aki elnöke lesz a békedelegációnak, tagjai lesznek Andrássy Gyula gróf, Bethlen István gróf, Lovásza Márton, Giesswein Sándor, kereskedelmi, ipari és pénzügyi megbízottak, továbbá tudományos életünk egy-két vezetője megy a bizottsággal. A békeküldöttséghez hat újságíró csatlakozhatok. A minisztertanács napirendjén az eredeti program szerint Payer Károly népjóléti miniszternek az az indítványa is napirenden van, amelyet a cenzúra enyhítése, valamint a politikai üldözések és a munkanélküliség kérdésében terjesztett a miniszterelnök elé. Könnyen lehetséges, hogy ez az indítvány, most lekerül a napirendről, valamint hogy a közélelmezés és a választások ügyében sem fog a mai minisztertanács tárgyalásokat folytathatni. r .:■›—...v.. ■ Tynyes számára 8©.fuler