Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-03 / 169. szám

2 Gazdasági sz­övets­ég alakul M­agy­ar­­ország, Ausztria, a csehszlovák és jugoszláv államok között Bécs, december 2. Itteni lapok párisi tudósítása szerint Sir George Clerk jelentéséből kiderül, h­ogy a kö­zeli jövőben gazdasági szövetség alakul Ausz­tria, Magyarország, a cseh­ szlovák és a dél­szláv állam közt. Ez az alakulás semmiféle politikai kérdéssel nincsen összekötve. Köny­­nyen meglehet, hogy Olaszország is csatlako­zik hozzá. A bécsi lapok azonos szövegű hosszabb jelentést közölnek Morva-Ostrauból. A jelen­tés szerint az Ostrauer Morgenzeitung szikra­­táviratot kapott Páriából, amely szerint az európai központi szénbizottság állást foglalt amellett, hogy a csehszlovák állam gyorsan és bőségesen lássa el Német-Ausztriát kőszén­nel. A szikratávirat közli még, hogy a szén­­bizottság elnöke a november 29-én tartott bi­zottsági ülésen a legfelsőbb tanács megbízásá­ból kijelentette, hogy a tanács egyre fokozódó megütközéssel látja, hogy a volt osztrák­­magyar monarchia területén keletkezett nem­zeti államok gazdasági tekintetben kölcsönö­sen elzárkóznak egymástól. Ezek az államok úgy földrajzi helyzetük­ul, mint gazdasági tekintetben egymásra van­nak utalva és tönkre teszik saját exisztenciáju­­k azt is, ha nem veszik figyelembe ezt a helyze­tet A központi szénbizottság elnöke kijelen­tette végül, hogy a legfelsőbb tanács elhatá­rozta, hogy ennek az elzárkózásnak minden rendelkezésére levő eszközzel véget vet. Erre az ülésen jelenlevő Benes cseh-szlovák minisz­ter azonnal válaszolt és megígérte a cseh kor­mány nevében, hogy a Német-Ausztr­iának szánt szénvonatotért ezután nem tartóztatják fel.­­Végül kijelentette, hogy a cseh kormány a megbékülést kívánja és helyre akarja állítani Német-Ausztriával a baráti viszonyt. A bizott­ság megelégedéssel vette tudomásul Benes nyilatkozatát. A Nemzeti Párt és a Munkapárt fúziója Az Országos Nemzeti Párt és a Nemzeti Egység Pártja között megindított tárgyaláso­kat ma délelőtt folytatják, a tegnapi tárgyalá­son a munkapártiak azt kérték az Országos Nemzeti Párt függetlenségi csoportjától, hogy előterjesztéseiket pontokba foglalva adják át. Az Országos Nemzeti Pártnak a volt Függet­lenségi Párt tagjai közül erre a célra kiküldött bizottsága ma délelőtt megfogalmazta azokat a kívánságokat és követeléseket, amelyeket a fúzió esetére szükségesnek lát. A pontozatokat ma délelőtt átküldték a munkapártnak, amely előreláthatólag a mai nap folyamán fog vá­laszolni. Ha azonban erre nem kerülne sor, a ma estére egybehívott választmányi ülésen bejelentik, hogy a tárgyalások folyamatban vannak, de a tárgyalások anyaga felett még nem határozhatnak. Ezért kérni fogják a vá­lasztmányi ülés elhalasztását. Ami már most a két párt hangulatát illeti, meg kell állapítanunk, hogy az Or­zá­gos Nemzeti Párt volt polgári párti csoportja természetesen egyhangúlag és változatlanul kitart a munkapárttal való fúzió mellett. A volt függetlenségiek szintén hajlanak a fúzióra, de elveik bizonyos fokú fenntartása és a kért garanciák mellett. Úgy tudjuk, hogy a mun­kapártban szintén nagy többsége van a fúzió­nak, csak néhányan követelik, hogy kizáró­lag olyan politikusok legyenek bent az új pártban, akik egyik forradalomban sem ját­szottak szerepet. Ábrahám Dezső mellett mindkét oldalon igen lelkes a hangulat, kon­­cilliáns és szigorúan határozott magatartását minden oldalról osztatlan szimpátiával kísé­rik. A tárgyalások tisztán tárgyi természetűek és az Országos Nemzeti Párt programja alap­ján folynak. Egyéni kérdések szóba sem kerültek. Lovászi­ Márton álláspontja az, hogy ő mint békedelegátus, a pártéléstől egyelőre tartózkodik és a mozgalomba semmiképpen sem folyik be. Isten bé­kes helyről azt közük velünk, hogy a fonó körül szenn3*j motívumok nem szere­pelnek s hogy Lovászynak békedelegátusi sze­repe semmi vonatkozásban sincs a fúzió ügyével. A minist­er elnök a keresztény­­demokrata szellemről Huszár Károly miniszterelnök a Neues Wiener Tages­attban többek között a követ­kező nyilatkozatot teszi a magyar politika céljairól: — Ne várja tőlem ma még mindazok­nak a társadalmi reformoknak a bevezeté­sét, amelyeket az átmeneti időszak elmúl­tával meg akarok valósítani. De nem ria­dok vissza azoktól a feladatoktól, amelyek most és remélhetően később is rám nehezed­nek, mert egy egész nemzet újraéledt öntuda­tossága és főképpen a legszélesebb népréte­gek életereje támogat. Az új Magyarország ne legyen a régi osztályharcok és osztály­uralom országa. Szigorúan demokrata, a haladó korszellem követelményeinek meg­felelő állami épületnek kell lennie, amely egyenlő értékű tényezőként kapcsolódik bele a népek és nemzetek szövetségébe. — Bárminő államformát választ is a nép, a jövőben csakis a közjónak lehetnek kiváltságai, senki másnak. A keresztény szellem mindenkor demokrata volt. Ennek a szellemnek, amelyben semmi türelmetlen­ség sincs, uralkodóvá kell lennie az ország­ban. Mélyen gyökerezik ez a szellem a nép lelkében, ehhez tapad izzó hazaszeretetünk, szenvedélyes ragaszkodásunk az országhoz és a röghöz, amelyet az erkölcscsel hadi­lábon álló elméletek lettrőszakosabb pusz­títása sem tudott meggyöngíteni, nemhogy megsemmisíthetett volna Mi hiszünk jövőnk­­ben, mert érezzük magunkban azt az erőt, amellyel becsületes munka útján ismét föl­emelkedhetünk­ .Az új választás, amelynek tisztaságáért kezeskedünk, olyan törvény­hozó testülettel ajándékoz meg bennünket, amely valóban a harcban kipróbált töme­geket képviseli s amely teljesen megérti az új Magyarország szükségleteit és céljait. A hadügyi államtitkárság A mai minisztertanács hír szerint foglal­kozni fog a belügyi, valamint a hadügyi ál­lamtitkárság kérdésével is, még be nem feje­zett dolog, hogy váljon Soós Kálmán tábornok, a nemzeti hadsereg vezérkari főnöke lesz-e a hadügyi államtitkár, mint ahogy be nem feje­zett dolog az sem, hogy ebben az esetben Berzeviczy tábornok lenne az új vezérkari főnök. Garami Ernő Svájcba utazott Bécsből telefonozza a Magyarország tu­dósítója, Garami Ernő, a magyarországi szo­ciáldemokraták vezére, ma feleségével együtt, hajón Bécsbe érkezett. Alkalmunk volt Ga­ramival megérkezése után beszélgetni és­­ kijelentette, hogy most Svájcba utazik és hosszabb ideig nem szándékozik visszatérni Magyarországba. MAGYARORSZ­AG Budapest, 1919 szerda, december 3. Budapest, december 2. Windischgraetz „küzdelmet"- Windisch­­graetz Lajos herceg svájci tartózkodása alatt tud­valevőleg­­könyvet írt, amelynek hír szerint Küz­delmeim lesz a címe. A könyvet a Times kötötte le magának és magyar nyelven való megjelenésé­vel egyidejűleg 24 folytatásban fogja ismertetni a könyv tartalmát s állítólag horribilis tiszteletdíjat ajánlott fel cikkenként a szerzőnek. Windisch­­graetz herceg önvallomásszerűen írja le politikai működését és tapasztalatait és leírja azt a nagy küzdelmet, amely az udvarnál Károly exkirály­­kö­rül dúlt, akire Ferenc József súlyos örökségeként egy retrográd és reakciós udvar maradt, amellyel szemben a könyv szerzője igyekezett a modern eszmék iránt fogékony uralkodót befolyásolni. A herceg leírja, hogyan akarta a Károlyi-forradalmat megakadályozni, mely terve sikerrel járt volna, ha nem hívják meg Bécsbe külügyi osztályfőnöknek. Feltárja a szerző Tisza és Wekerle szereplését és a főúri klikk káros befolyását a király békepoliti­­kájára. A könyv legnagyobb szenzációja a Sixtus Pármai herceghez intézett levél története lesz, amelyet eddig teljes homály takar. Már ebből a hé­zagos ismertetéséből is nyilvánvalóan kiviláglik a mű tendenciája, amely Habsburg Károlynak ipar­­­­kodik hamgulatot csinálni a köns­eménybel. Erdélyiek vagyunk, magyarok vagyunk l­óvén a meggyötört Kolozsvárról Kolozsvár, november végén. (Kerülő után érkezett.) Összeszorul-e az emberek szive ott fenn Budapesten, ha Kolozs­vár nevét hallják! Érzik-e, tudják-e titkos só­hajainkat, véresre sebzett szivünk csorduló fájdalmát, kétségbeesésünk minden szenve­dését? Látják-e néha vergődő kimjainikon fel­­fellobbanó reménységünket, szenvedéseink­nél, gyötrelmeinknél is nagyobb hitünket? Tudják-e, hogy még jobban, még erősebben, még lángolóbban él bennünk az ige: — Magyarok vagyunk! Mint valami nagy család összebújó gyer­mekei, egyek vagyunk itt Kolozsvárt mi magya­rok a szenvedésben, a hazafias fájdalomban, de a hitben, az örök magyarságunkban való rendíthetetlen bizalomban is. taposnak kincses Kolozsvár min'', a magyar lélegzetére, mi pedig belül köpe­nyekkel öntözött lélekkel, de emelt fővel és messzire tekintő szemekkel viseljük kálváriás utunk tövis­koszorúit, míg börtön és botozás jegyében keltjük életre a magyarságunk apró, de el nem törölhető jeleit". Mióta a krónikás szava nem kerülhet fel Erdély gyöngyéből a magyar fővárosba, azóta nagy változások történtek ebben a szeren­csétlen hazában. Most már Budapest is sze­mélyes tapasztalatokból ismeri a megszállás keserűségét, a magyar fővárosnak is fá kel­lett hajtania azt a poharat, amely a legkeser­vesebb itallal van tele és így kétszeresen tud­hatja, mit jelent az, hogy Corvin Mátyás szobra alatt el kell halkulnia a magyar szó­nak. Ráfeküdtek erősen a színházra is. A ma­­gyar népszínműveket nem engedik előadni, mert benne magyar csendőrök, magyar alakok szerepelnek. A Hamlet egyik előadásán tör­tént, hogy amikor a dán királyfi kétségbeesett kérdése: „Lenni, vagy nem lenni" felhangzott, az egész színház lázban reszketve ugrott fel és ismételte, kérdezte, kiabálta a kérdést: „Lenni, vagy nem lenni?!" és azután nemzeti imád­ságunk hangjai törtek elő önkéntelenül is mindenkinek lelkéből , a színházat né­hány napra bezárták! Kiadták a románok a parancsot, hogy az üzletek fölött ezentúl románul kell a cég­táblákat és felírásokat kifüggeszteni. A pa­rancsnak eleget kellett tenni, de egyetlen ma­gyar kereskedő vagy iparos sem akadt, aki túl ne járt volna a rendeletén. Olyan hibás, olyan nevetséges román felírásokat függesztet­tek ki, hogy a városparancsnok utóbb már boszankodott a rendelet kiadása fölött. Ma­gához is idézett egy magyar kereskedőt és megkérdezte tőle, miért nem írják ki a fel­írásokat helyesen? A kereskedő egy pillanatig hallgatott, azután a román tiszt szeme közé nézett és ezt mondta:­­— Erdélyben nem tudnak románul! A tiszt elsápadt, ajkát harapta és azután elengedte a kereskedőt. Erdélyben nem tudnak románul! Kincses Kolozsvár, Hollós Mátyás hazája nem akar és nem lesz soha román és ha gyászban, ha bá­natban töltjük is hosszú hónapjainkat, fáj­dalmunknál és minden szenvedéseinknél erő­sebb a hitünk és erősebb az akaratunk, amely az erdélyi bércek magasságairól harsogva kiáltja az egész világ felé: — Erdélyiek vagyunk! Magyarok va­gyunk! _ Mikulásra gyermekeknek 1 gf legszebb is legolcsóbb ajándék­a :nn*: Megjelent i­rampusz-k­önyv írta és rajzolta Padftil K­il­. Áru SS ki róna- Kapható a IP.atswrenz&gUnglkeretixiénében. Erzsébet-kfint 7—9

Next