Magyarország, 1920. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

Budapest, 1920. szerda, január 14. MAGYARORSZÁG A kormány az áruuzsora ellen Szindikátusok központi hivatala — Négy hét óta 10.009 tonna gabona érkezett Budapest, január 13. t.­ Magyarország tudósítójától.) A Magyar­­ország már megemlékezett a kormánynak ar­ról az akciójáról, amellyel az áruuzsorát le akarja törni. Megírtuk, hogy a minisztertanács a közélelmezési minisztérium javaslata alapján bizonyos rendszabályokat határozott el. Ezek­ről beavatott helyen a következő felvilágosítá­sokat kaptuk : A kormánynak az a célja, hogy a szabadkertiűkedelem­n­ek minél nagyobb teret engedjen, főleg az élelmiszerek be­hozatala és árusítása körül és evégből a közélelmezési minisztériumra bízta azoknak a rendszabályoknak foganatosí­tását, amelyeket a szabad kereskedelem élén­­kebb­ tevékeny­kedése céljából életbe akar lép­tetni. Evégből a közélelmezési minisztérium a kereskedelmi kamarák útján információt szer­zett a nagyobb behozatali cégek legalitásáról és megbízhatóságáról és olyan cégeknek, ame­lyek felől megbízható információt kapott, megadja azt a legnagyobb támogatást, ame­lyet a közélelmezési minisztérium az áruk be­szerzése és elosztása céljából fontosnak és szükségesnek tart, fenntartván természetesen magának az árak szabáiiy irtását és az elosztás ellenőrzését. Evégből megalapították a szindikátusok központi hivatalát, amely központi hivatalnak tagja, valamennyi beszerzési csoport. Ennek a szindikátusnak irányítására első­sorban a közélelmezési minisztérium­­és a fő­városi tanács gyakorol befolyást.. A szindiká­tus naponta tart ülést. Erre a szindikátusra bízta rá most­ a fő­város a Mardarescu tábornokkal annak idején létrejött megállapodás lebonyolítását, amely szerint a tábornok 5000 vagyon élelmiszert en­ged át a fővárosnak. Ebből eddig közel tízezer torma gabona érkezett be. A szindikátus műkö­désével sikerült elérni azt, hogy lejötték például a hagyma hallatlanul magas árát és olcsóbbá tették a tojást. Nagyobb tranzakciók lebonyo­lítása és nagyobb készletek beszerzése és ezek­nek piacrahozatala által reméli a szindikátus, hogy az árak, amelyek most egyes élelmisze­rek beszerzését szinte lehetetlenné teszik, las­­san-lassan­ mégis csökkeni fognak. A szindiká­tus központi hivatala a tiszántúli gabonho­­zatalok lebonyolítását, a burgony­akészleteknek a fővárosba való szállítását veszi a kezébe. Az éiltala Budapestre hozott élelmiszereket csak olyan árban árusíthatja és csurp­­innak adhatja el, amely árat a szindikátus­­megállapított és amely helyet eladásra megjelölt. Tehát nem csa­k a készletek megszerzésében van a szindi­kátusnak jelentékeny szerepe, hanem az árak irányításában is. A szindikátus működésével a szabadke­­reskedelemnek sikerélt mind nagyobb teret biztosítani, úgy hogy most a szabadkereskedelmi fogja megszállni azokat a területeket, amelyeket eddig a lánckereskedelem és az áruuzsora meg­szállva tartott. A szindikátus tagjai a főváros összes élelmezési üzemei és működésére, mint már említettük, a közélelmezési minisztériumon kivil befolyásrt gyakorol a főváros tanácsa is. A megérkezett tízezer tonna gab­onán kívül három vonal burgonya is jött a fővárosba és most hetenként rendszeresen indulnak meg a megszállott területekről a román gabona­­vonatok. A közélelmezési minisztérium számít arra, hogy a románok a megszállott területe­ket kiürítik és az ott feltalálható készleteknek a főváros élelmezése részére való biztosítása céljából már megtörténtek az előzetes intéz­kedések. Batthyány Tivadar leleplezései az októberi katasz­trófáról és a Károlyi-kormányról Budapest, január 13. Batthyány Tivadar gróf volt miniszter, aki legutóbb kilenc esztendőn át képviselte a szek­­szárdi kerületet, nyílt levélben búcsúzik választói­tól, akiknek tudomására hozza, hogy a nemzet­­gyűlésen mandátumot nem vállal. Batthyány képviselői beszámolójában érdekesen mondja el az okóberi forradalom történetét és egyes, eddig teljesen ismeretlen részleteket hoz nyilvánosságra. Itt közöljük szó szm­­tli előad­ásának történetét an­nak a kísértetnek, hogy a Wekerle-kabinet bukása­­kor, közvet­lenül az összeomlás után, de még a forradalom kitörése előtt Batthyány Tivadar IV. Károly kinevezésére úgynevezett békekor­mányt alakítson. E írnek a meghiúsult kormán­yalakit­ásunk történetét Batthyány a következőképpen adja elő: Batthyány-kormány Károlyi nélkül . A múlt év őszén történtek­­kísérletek aziránt, hogy elnökletem alatt egy magyar békeminisztérium létrejöjjön. Kormánypro­gramom lett volna: azonnali béke, ha Német­­re-sang érvnek útjába akadályokat nem gördít, vele együtt ha ez lehetetlennek bizonyulna, azonnali különbéke-tárgyalások megindítása. A nemzetiségi probléma azonnali megoldása elvképp, hogy a nagyobb nemzetiségi töme­gek: románok, lótok, szerbek,a németek szé­leskörű autonómiák át, az összes kisebbségek pedig a nyelv, a vallás, a kultúra tekinteté­ben teljes jogokat nyertek volna. Széles­körű szociálpolitika abban a keretben, amin­, azt a népjóléti minisztérium szer­vezése körül kiadott jelentésemben ki­fejtettem és végül közgazdasági és közbizton­sági téren gyors, és mélyreható szervez­kedések, hogy a­ leszerelés idejében minden eshetőségre készen legyünk. Személyi részében a minisztériumot úgy véltem összeállítandó­­nak, hogy a politikusok közül az antant-barát függetlenségi­ és 48-as párt több kiváló tagja kapott volna meghívást miniszteri és államtit­kári állásokra. Vallás- és közoktatásügyi mi­niszternek Esterházy Móric gróf ed akartam föl­kérni, a közgazdasági minisztériumok élére ki­váló szak­férfiakat terveztem meghívni. A kisgaz­dapártot is meg akartam kérni, hogy a földmivel­ésügyi minisztériumban magát képviseltesse. Az igazságügyminisztérium élére egy szerb nemzetiségű kiváló magyar állami funkcioná­riust óhajtottam megnyerni, akire mint első nemzetiségi miniszterre a nemzetiségi kibékí­­tés munkájából nagy rész jutott volna. Bizton reméltem, hogy az ő közreműködése útján rö­videsen a többi nagyobb nemzetiség képvisel­­tetését a kormányban elérhettük volna. Káro­lyi Mihály gróf ezen tervemről és tanácskozá­saimról tudott és hozzájárult ahhoz is, hogy a minisztériumban részt ne vegyen. Ő a béke előkészítése körüli misszióval külföldre ment volna. Több, az akkori kormányt támogató tényezővel tárgyaltam volt, tanácskozásaim egy ideig kedvezően is folytak, azonban a ve­lem szentben támasztott személyi követelése­ken, amelyeket vállalkozásom sikere érdeké­ben el nem fogadhattam, uighiusultak. Tisza István jóakarata később Tisza István gróf, midőn értesült az én tárgyalásaimról és azok meghiúsulásáról, emlékének tartozom azzal, hogy ezt kijelent­sem, a legmesszebbmenő támogatást ajánlott föl minden feltétel nélkül, csakis az ország érdekében a maga és pártja nevében oly cél­ból, hogy kormányalakításom sikerüljön. Az események azonban oly rohamosan haladtak, hogy Tisza István közbelépése már nem ér­vényesülhetett. Az összeomlás és teljes fölfordulás meg­akadályozása érdekében eme vállalkozásom­mal teljesítettem hazám iránti kötelességemet; sajnálom, hogy megakadályoztak benne, mert ha időm lett volna a kormányt megalakítani és programom alapján akcióba lépni, azt hi­szem, hogy ha nem is mindent, de sokat menthettem volna meg a végveszély óráiban Hazánk javára. Amidőn én­ és legszűkebb po­litikai barátaim még a kellő időben a külön­bék­e tervét szorgalmaztuk, akkor sokan talál­koztak, akik Hazánk megmentése érdekében tett javaslatainkat a legsértőbb inzultusok ki­­séretében utasították vissza és akadályozták meg. Tíz nappal az összeomlás előtt azután Andrássy Gyula gróf lépett mint közös kül­ügyminiszter a különbéke programjával a po­rondra, ámde sajnos, megkésett vele. A tör­ténelem ítélőszéke előtt emelt fővel állhatunk meg mi, akik idejekorán megmutattuk a ma­gyar haza megmentéséhez vezető utat. . A gödöllői napok október vége felé késő éjjel magához hi­vatott a király Gödöllőre. Rettentő sivár volt a helyzet a király körül. Tülekedés a­­hata­lomért, tülekedés a miniszteri székekért, a leg­­sorsdöntőbb órákban, őszintén megmondot­tam a királynak, hogy nézetem szerint az­ ösz­­szomlás máris el nem kerülhető, ha azonnal, még az éjjel, vagy másnap reggeliig egy­ német­­ellenes antantbarát kormányt nevez ki a különbéke-programmal; kevés ugyan a remé­nyem a sikerhez, pártom azonban hajlandó még a kockázatos kísérletet a király és haza érdekében vállalni. Ha azonban a kormány­alakítás körüli huza­vo­na még egy-két napig eltart, ősszetett kezekkel kértem a királyt, mel­lőzze a függele­ségi pártot és­­hagyja kívül személyemet minden kombinációból, mert ak­kor már hiába minden. Amidőn a bolgár front megszűnt, Törökország harcászati szempont- s­ról többé mit sem számított, Németország és Ausztria pedig máris teljesen szétzüllöttek, a forradalmat, az összeomlást­­ Magyarországon sem kerülhetjük el. Ugyanezen álláspontot foglaltam el József főherceg előtt is, amidőn Károlyi Mihály és Lovászyval együtt a­­király megbízásából néhány napra reá vetünk érte­,­kezett. Kérve-kértem, bízzák a kibontakozást azokra, akiknek háborús politikája s a békét akadályozó eljárása pusztulásunkat okozta. Kitört a forradalom Pártom utasított, vegyek részt képvisele­tében az október hó végén megalakult Nemzeti Taní­csban. Október 31-én reggel azon hírrel ébresztettek fel, hogy kitört a forradalom, a király József főherceg útján Károlyi Mihályt kinevezte miniszterelnökké és Károlyi a kine­vezést és a kormányalakításra vonatkozó meg­bízást már el is fogadta. E hír hallatára rémület fogott el, mert láttam magam előtt a bekövetkezendő eseményeket. Károlyi és a Nemzeti Tanács felajánlották a belügyi tárcát, illetve kértek, hogy azt elfogadjam. Egész nap vonakodtam, ámde a legkülönbö­zőbb pártállású személyek, különösen a nem­zeti és keresztény világnézet soraiból kértek, biztattak, vállaljam az ország érdekében a belügyminiszteri tisztet, oly célból, hogy a szélső radikális áramlatokat képviselő több minisztertársammal szemben képviseljem és és védjem a kabinetben az ország legszentebb érdekeit, a törvényesség, a hazafiság, nemzeti irány, valamint a vallás szempontjaiból. En­gedtem a buzdításoknak és következett életem legsúlyosabb, leggondterhesebb szaka. Igen érdekesen mondja el, hogy az állam forma kérdése miatt hogyan ajánlotta fel a Ká­­rolyi-kormány nyomban megalakulása után lemon­dását Károly királynak, aki azonban ezt nem fogadta el. 3

Next